Velem is hasonlóképpen zajlott a Dűne-univerzum imádata. Én is először a Dune2 számítógépes játékot ismertem meg, még egészen kiskoromban. Azelőtt azt sem tudtam, hogy miféle dolog ez a Dűne-univerzum, ám a játékot azonnal megszerettem és a mai napig, felnőtt fejjel is korszakalkotó etalonnak tartom. Aztán jött a Dune2000, ami számomra ugyancsak nagy kedvenc volt. A könyvolvasás viszont fiatalkoromban nem vonzott, így öt-hat év telt el, mire emberileg beértem a regényhez. A mai napig nem vagyok nagy könyvolvasó, de a Dűne kötetek akkor is életem nagy élményei közé tartoztak és tartoznak most is. A filmek közül az 1984-es válozatot nem igazán szerettem, viszont minden hibája ellenére hálás vagyok, hogy képileg is megalkották Herbert nagy álomvilágát. A Dűne gyermekei sorozat viszont nagyon tetszett, igaz a stílusa kicsit más, mint a Lynch féle mozi... akárhogy is, számomra a Dűne-univerzum az egyik lenagyszerűbb szórakozás... játékban, könyvben, filmben... mindenhogy falom... :)
Én a játék előtt már olvastam a könyvet, és ennek ellenére tetszett a játék is, noha tisztában voltam azzal, hogy a játék és a könyv között nem sok kapcsolat van, kivéve, hogy mindkettőben vannak mentátok, Harkonnenek, Atreideszek, stb.
Nekem egy osztálytársam mondta, hogy ez a játék egy könyv alapján készült, és hogy volt ilyen film is. Addig nem is hallottam róla. Aztán hamar beszereztem a könyvet és a filmet is, majd jött az első rész, aztán a Dune2000, és szép lassan a többi könyv.
Persze, leginkább az első rész hasonlít a filmre. Illetve a Dune2000-ben is közelebb kerültek a filmhez. De azért a kettőben is sokminden emlékeztetett a filmre. Pl. a féreg, a mentátok feje, néhány egység és épület.
a lynch-film kepi vilagat inkabb az elso dune koveti, eleg csak a screenshotokra tekintveni (a cd-s verzioban a filmbol is vannak reszletek), es a zeneje valami zsenialis:
A Dune2 zseniális játék volt. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy én a játék miatt kezdtem érdeklődni a Dűne-univerzum iránt. A sztori mondjuk tényleg csak alapjaiban követi a könyvet (vannak Atreidesek, Harkonnenek és van az Arrakis), de a hangulata nagyon el lett találva. Képi világában a Lynch féle filmre épül, a zenéi már nem annyira, de azért nagyon jók azok is. Nem mellesleg az RTS, mint műfaj megteremtője is ez a játék volt. A folytatások (vagy talán inkább remake-ek), vagyis a Dune2000 és az Emperor sem lettek rosszak, de már nem szólt egyik sem akkorát, mint a Dune2. Egyébként a Dune2-t egy fickó nemrég átírta Windows alá, sőt még multiplayert is támogat. Nem rossz az sem.
És akkor még a '90 környékén megjelent első Dune játékról nem is beszéltem, ami szintén zseniális volt, és sok tekintetben úttörő alkotás.
A könyvekből most épp a Dűne eretnekeit olvasom, ez és a Káptalanház eddig kimaradt az életemből. Ahogy a sokak által lehordott előzménykötetek is. Egyszer azért azokat is elolvasom.
Megkoronázva mai napi tevékenységemet ötödik és egyben utolsó hozzászólásként még annyit jegyeznék meg, hogy nekem tetszett a Dune 2 című számítógépes játék is, aminek amúgy tényleg elég kevés köze van a könyvhöz, de a zene és az intro egyaránt zseni, a játék hangulata pedig kiváló, annak ellenére, hogy tankos sivatagi techno-háború, aminek viszonylag kevés köze van a könyvhöz, mégis nagyon jó.
Mondjuk van olyan sci-fi is, mint a személyes kedvencem, a Blindsight Peter Watts-tól, ahol kábé oldalanként jönnek az ötletek, kétszer el kellett olvasnom, mert az első harminc oldalon szinte semmit nem értettem, csak azt, hogy ez valami olyan világ, ahol én nem akarok élni, és ugyanakkor az a nyomasztó érzés, hogy a mi világunk is elkerülhetetlenül ilyen lesz a közeljövőben...
Asimov Alapítványában a lényeg az adott univerzum, nem a karakterek, szerintem mint regények önmagukban jóval kevésbé állnak meg a lábukon. Részben ezért is nehéz megfilmesíteni. Bár még reménykedhetünk, hogy Hollywood lecsap rá, Will Smith-szel a főszerepben.
Herbert művét vissza lehetne adni teljesen (vagy majdnem teljesen) könyvhűen filmen, ha olyan költségvetést és rendezést kapna, mint a Gyűrűk ura.
Egyébként nincs semmi baj Lynch filmjével, csak nem úgy kell nézni, hogy a könyvet várod tőle.
Nekem egyébként igazából csak az első jelenet tetszik igazán abból a filmből, azt sokszor meg is néztem, a Liga navigátort meg a körötte sertepertélő kezdő/elvetélt navigátorokat jól elkapták, csak az lehetett volna talán jobb, hogy a navigátor is beszélhetett volna érthetetlen nyelven, beszédmodulátor segítségével (sőt még inkább, mint a sertepertélő embere, hiszen ő még mutáltabb, tehát elvileg alkalmatlanabb emberi beszédre), de igazság szerint ez sem zavart túlságosan. Ezen kívül még valamennyire tetszettek a Harkonnenek, bár én abszolút nem így képzeltem el őket, de valamit hangulatra talán mégis visszaadtak. (Bár igaziból én hangulatra is másmilyennek képzeltem el őket, de valahogy el tudtam képzelni ilyen hangulatot is a Harkonneneknek.)
Akkor hinném el a két nyavalyásnak, hogy valóban Herbert visszamaradt szövegeiből dolgoztak/nak, ha ilyenféle kommentárok kerülnének ki tőlük, illetve ilyen, az általuk kiadott töredékekre reagáló olvasói szövegek születhettek volna.
De mivel ilyen soha nem volt, pénzéhes brigantik, nem mások. Grrrr!
A baliset a citera utódja, és emlékeim szerint mindig ölbe véve játszottak rajta, tehát a szitárforma tényleg valószínűtlen. A dobolónyi távolságot szerintem akkor lehetne nagyjából megbecsülni, ha megvan a bolygó mérete és egy olyan térkép, amin nagyjából lemérhető a Tabr sziecs és a déli palmáriumok közötti húszdobolónyi távolság. Hogy mit látott a fiával kapcsolatban, azt szerintem csak találgatni lehet:)
Már jó pár éve olvastam a Dűnét és a Dűne Messiását és most mind a hat kötetet elolvasom. (A Szukits féle kiadás van meg.) Egyenlőre a Dűne gyermekeinél tartok.
Néhány kérdés felmerült bennem.
Mennyi egy dobolónyi távolság? Az kiderül a Dűnéből, hogy az az időtartam, amíg a befogott homokférget hajtják (általában napkeltétől napnyugtáig), de ez km-ben mekkora?
A Dűne Messiásában Paul vajon látta, hogy mi fog történni a fiával?
Ti a balisetet hogy képzeltétek el? Én valami mandolin-szerű hangszerre gondoltam, ehhez képest tegnap láttam a Youtube-on egy részt a Lynch filmből és inkább szitárra hasonlított.
Hát igen, ez van. Frank Herbert teremtett egy fantsztikus világot. És halála után ezt két ember kihasználta, a Dűne névvel szereznek sok pénzeket. Azt még megértem hogy Frank Herbert jegyzetei alapján befejezték a 7. kötetet (két könyvben, nem akarok mindenben turpisságot látni, de mintha ennek is meg lett volna az oka.....) De utána le kellett volna állni. A többi könyv már nem része Herbert munkásságának. Elolvashatók egyszer-kétszer (nekem is megvannak, egyszer olvastam), de azt a színvonalat nem közelíti meg amit én érzek egy Herbert, Clarke vagy Asimov regény ötödszöri olvasásakor, azt hogy még akkor se lehet letenni, és az ember gyerekes izgatottsággal várja a fejleményeket, noha már úgyis tudja mi jön.
Igen mert mi vigyázunk nem úgy mint te, vigyázz nehogy valami hatalomra törő ős átvegye az irányítást :).
Személy szerint nem bánnám ha jönnének ki igényes Dűne könyvek csak hát eddig nem ilyeneket kaptunk... Azért mikor meglátom megint kihoztak valami újat reménykedek hogy végre rátaláltak a Secher Nbiw-re, sajnos eddig általában csalódás volt, néha elfogadható (az ő szintjükön.. ).
