A baj az, hogy már sok manuálterapeutát elfogyasztottam, egyik se segített, soha nem lettem jobban. Sőt, ahogy tapasztalom most nincsenek képben ezzel a betegséggel.
Nyújtás. Fájdalmas és önmagamnak csinálni... A baj ott kezdődik, hogy azon az egy oldalon amit erről találtam leírták, hogy nem szabad elhanyagolni ( több éve nem tudtak rájönni a bajomra) és hogy gyakorlatilag még ha sikerül is a tüneteket enyhíteni, visszatér(het)
Elvileg 7 év után derült ki, de papírom van arról, hogy már 5 éve erre a tájra panaszkodok. Még sem hallotta meg ezen az idegsebészen kívül egyetlen szakorvos sem.
Itt az én példám, évekig kezelték a derekamat, mert LIV-V-nél protrusió volt( van) és folyamatosan jeleztem a fájdalmat, utóbb már a lábfájdalmat, izomgyengeséget is. Hiába jeleztem, hogy keresztcsontnál fáj. Végül nyár elején kiderült, hogy a csípőmnél, combhajlító izmomnál van izom/in letapadás, ami az összes fartájéki és keresztcsonti izmot behúzza. Ennek van szép latin neve, nagyon ritka probléma. Ha az idegsebész nem küld el csípő MR-re sose derül ki.
Csütörtökön voltam (újra) mri-n. Tegnap jött meg a kiértékelése. Igazából semmi változás a korábbiakhoz képest. Több protrusio, de gyöki érintettség nincs. Ennek végülis örülök. Csak azt tudnám, hogy akkor mitől van ez a fájdalom, zsibbadás, lábgyengeség!?
Nem is akarlak lebeszélni róla, én is kaptam már egy párat. Fognak hívni, anno még járványhelyzet volt, várólistára tettek, aztán hívtak. Az asszisztens, legalábbis akkor nagyon kedves és segítőkész volt.
Tavaly novemberben jártam az öreg dokinál, megmondom őszintén amikor behívtak frászt kaptam. Ahhoz amit csinál azért biztos kezek kellenek. Abban nem volt hiba. Remélem segítségedre lesz. Jobbulást!
Ige, ott jártam. Nincs ezzel gond, nem megváltást vártam, csak egy kicsit többet. Szteroidot kapni nem nagyon jó, de azért ha hívnak, hogy jó a gépük, akkor visszamegyek, hátha a precízebb blokád hatásosabb lesz.
Viszont a magyar egészségügy helyzetét jól jellemzi, hogy egy 83 éves orvos látja el egyedül a körzetét a fájdalomambulancián, Budapest több kerületét ellátó kórházában.
Igen, örökké nem tart a hatása, sajnos nem is ringatom magamat hiú reményekben. A blokád már nekem is megvolt anno, az Amerikai úton a precízebb fajta (Erőss doki), majd később kétszer sima képernyő nélküli az OGK-ban (Csákány doki) . Mivel ezek tizenéve voltak, hát kicsit most engedtem az "erőszaknak", magyarul elfogadtam a felajánlott szteroidot. Átmeneti segítség, ha egyáltalán annak szabad nevezni. Az a Dexa a szeroid neve. Most naplóztam a hatásról, de azt hiszem 5 nap után nincs mit írni: nagyjából minden a szúrás előtti szokásos... ☹️
Szia! A majdnem blokádot este fél 9-kor kaptam az ágyamban anno az OGK-ban. Pont semmit nem ért, hisz nem oda ment ahova kell így "látatlanban" Ráadásul ott CT alatt adják. A leszedált ideg egy idő után már nem lesz leszedált. Ennyi történik. Van akinek X napig, van akinek X hétig vagy hónapig kitart. Ismételhető, de nem a végletekig. Nem tudom mi az a Dexa amit kaptál, de szteroidot szoktak adni, épp ezért csak félévente lehet megismételni. Azt imádom, amikor orvos vagy bármely más szakember ki akarja húzni az emberből ott azon nyomban, hogy jobban van. Ha nem titok, ez melyik fájdalomambulancia volt?
Szia! sajnálom, ez nagyon gáz. Az én mentalitásom szerint nem mernék elutazni. nagyon meg fogod szenvedni azt a hosszú utat. Főleg úgy, hogy semmi nem használ. Bár tudnék valami jó tanácsot...ha elmész legyen sikeres az utad és jelentkezz majd!
Májusban az idegsebész Neodolpasse- kúrát, aztán(ha kell) blokádot javasolt mielőtt a műtétről beszélnénk. A fájdalomambulancián a rendelési időpontom előtti napon, júniusban beteg lett a doki, most kerültem sorra a halasztás után. A doki átnézte a sok leletet, meg a legutóbbi MR-t, meghallgatott, megvizsgált. Aztán közölte, hogy látja a problémát, bal S1 gyöknél belső hegesedés. Adna blokádot, de besz@rt a röntgen, csak olyan majdnem - blokádot tud adni, röntgen nélkül. Oké, rendben- mondtam. Hasra, jöhet a cucc. Egyszer érzem, hogy valami spriccel a hátamon. Később mondta el, hogy olyan vastag, erős szövetet ért el a tűvel, hogy a befecskendezett szer egy része kispriccelt a tű mellett! Szerinte a hegesedés volt útban. Aztán benyomta a maradék anyagot, majd besz@rt@m, végighasított a fájdalom az idegben fenéken, lábon keresztül. Fél órát feküdtem. Aztán a doki eredményt akart, mert egyre kérdezte fáj-e? Hát momentán nem fájt, hiszen azért a lidocain gyorsan hat(egyébként Dexa volt amit benyomtak). Végeztünk, mehet haza, ha megjavítják a röntgent, azért beadná rendesen azt a blokádot. Mondom oké. Keresnek.
Kérdés: az tény, hogy harmadik napra már csak a másik oldali fájdalom volt, illetve a folyamatos zsibbadás a bal oldalon, de mi van ilyenkor a leszedált ideggel? Büntetlenül kitesszük mindenféle mozgással, folyamatos nyomásnak, baxtatásnak?
Egyébként jobbulást, jjó utazást(én biztos nem hagynám ki).
Az egész bal oldalam zsibbad, fáj, különösen a vádlim, bokám, talpam környéke. Menni, állni alig tudok, ülve is zsibbad. Volt már hasonló, de akkor enyhébb volt, és néha legalább gyengült a zsibbadás. Most viszont kb. egy hete állandósult. Fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő sem segít. Mindez úgy, hogy mindennap tornászom, úszom.
Csütörtökön voltam egy év után a gerincsebésznél, aki már kétszer műteni akart. Kaptam újra blokád injekciót. Nem volt kellemes, de a legnagyobb baj, hogy nem is segített. Ráadásul, másfél hét múlva a világ másik végére lenne egy utam, tizenórás repüléssel. Teljesen kész vagyok!
Eddig általában úgy néztem ki, hogy évente 1, max 2 alkalommal állt be a derekam, de ezeket 2-3 hét alatt ki szoktam heverni. Ha voltam is derékfájással dokinál, ott is legfeljebb csak röntgen volt, meg hogy pihentessem magam. Idén viszont, 32 évesen sikerült belenyúlnom a lecsóba.
Történt ugyanis, hogy még április elején egy hajolás után megint elkezdtem érezni a derekamat. Nem volt túl vészes, a hétvége fele már kezdett egész szépen javulni, erre a vasárnapi családi ebédet követően sikerült rásérülnöm. Majd az azt követő hétvégén újfent. Ilyenben korábban még sosem volt részem. Szóval a szokásos 2-3 hét helyett már több mint egy hónap eltelt, mire kezdett lassacskán elmúlni a dolog. Mikor azonban már azt hittem, kezdek kijönni belőle, egyik reggel arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáj és hasogat a bal lábam. A lumbágóm szépen átment isiászba. Egy hét leforgása alatt sikerült eljutnom odáig, hogy egyik reggel már nem tudtam kikelni az ágyból. Okés, miután nagy nehezen sikerült összeszednem magam, elbotorkáltam a körzeteshez. Kaptam Aflamint, Mydetont és egy Voltaren szurit a gerincem mellé, továbbá egy beutalót a reumatológiára. Aztán az SZTK betegirányításán kiderült, hogy minimum egy hónap múlvára tudnak csak időpontot adni. Úgyhogy nem volt mese, muszáj volt magánútra vinni a dolgot, mert iszonyatos fájdalmaim voltak. Éjszaka alig tudtam aludni, ha hirtelen mozdítottam a lábam olyan érzés fogott el, mintha kést szúrtak volna a térdkalácsom alá. A reggeli felkelés kész tortúra volt, percekig tartott mire rátudtam nehezedni a bal lábamra, plusz vagy fél óra, mire utána valamelyest betudtam járatni a lábamat. Szóval eléggé elkeseredettnek éreztem magam.
48 órán belül végül sikerült eljutnom egy reumatológushoz, akitől kaptam lidokain injekciót a gerincem mellé, plusz előírt Medrol kúrára. És persze két hét táppénz. A gyulladáscsökkentő kicsikét segített, de továbbra is nagyon korlátolt volt a mozgásom, ezért a kúra után elküldtek MRI-re. Ott végül kiderült, hogy három kitüremkedésem is van. 3-4 mm-esek az L3 és az L5-ös csigolyánál jobb felé, illetőleg egy 8 mm-es az L4-esnél bal felé, amely ugyan az ideget egyértelműen nem nyomja, de azt enyhén diszlokálja. Ez utóbbi volt hát a ludas. Szóval visszamentem a dokihoz a lelettel, újabb injekciót kaptam, plusz ezúttal Zadexet, és végre valahára elkezdett érezhetően csökkenni a fájdalmam, így pár héttel később el tudtam kezdeni gyógytornázni. Már másfél hónapja csinálom napi szinten a pár hetente újragondolt tornagyakorlatokat és *lekopogom* úgy tűnik, kezdek kijönni belőle. A legrosszabb az egész gyógyulási folyamatban, hogy nagyon türelmesnek kell lenni. Minden hétvégén próbáltam összegezni magamban, hogy mi volt ami pozitívan változott az elmúlt napokban. Végre nem csapódik a lábam, a nadrág felvételénél nem fájt a bal térdem, tudtam éjszaka aludni a bal oldalamon, és hasonlók. Ezeket figyelve láttam, hogy lassan, de igenis javulgatok, és ez talán kicsit enyhítette a türelmetlenségem.
Kétségkívül, ez a mostani az eddigi legdurvább "gerinckalandom". Ezért igyekszem úgy felfogni, mint pirosbetűs figyelmeztetést. Mert sajnos eddig nem nagyon vittem túlzásba a prevenciót. Perpillanat azt tervezem, hogyha végre sikerül nagyjából tünetmentesnek lennem, akkor lefogok járni a közeli konditerembe, ahol heti 3x tartanak gerinc és hátizom erősítő órákat. A maradék napokon pedig csinálom tovább a gyógytornászom által előírt gyakorlatokat. Muszáj lesz változtatnom, mert nem akarom ismét átélni azt a fájdalmat és tehetetlenséget, amibe az elmúlt időszakban volt részem.
Iskolás koromban én versenyszerűen kosárlabdáztam. Heti 5 edzés, szezonban volt hogy két meccsünk is volt hétvégente. A hirtelen nyúlásomnak köszönhetően akkortájt még csak bokaszalag problémákkal küszködtem. Egyetemen valamelyest csökkent az intenzitás, de ott is megvolt a heti 2 edzés, 2 kötelező tesi óra, plusz 1-2 meccs kombó. Olyan 25 éves lehettem, amikor az egyik meccs utáni levezető dobálgatás közben lehajoltam egy elgurult labdáért, majd alig tudtam visszaegyenesedni. Ez volt az első alkalom, hogy gerincfájdalmaim jelentkeztek. Pár nap alatt el is múlt, majd a következő héten volt egy rossz mozdulatom edzés közben és bumm, onnantól kezdve maródi lettem :(
