Pont az elhivatotságod ,meg a kitartásod miatt mondtam ,a szemembe ez profizmus ! Én soha nem tudtam ennyire elhivatottan, illetve célirányosan csinálni járkáltam ide oda aztán ha szerencsém volt kattintottam :) Most azért makrózgatok mert egy madarat sem látok mostanában reggelente . Én minden formáját, műfaját szeretem a Fotózásnak embereket is szoktam fotózgatni azt is szeretem. 1x én is voltam Gemencen persze akkor is Kutyával,meg Nővel,egyszer el kéne egyedül mennem nélkülük :)
Érdemes venni ez is szerethető műfaj én nagyon el tudok merülni benne :) Innen a Fórumról vettem egy olcsó kis obit csak manuálisan használható nincs AF benne cserébe jó olcsó volt talán 7000 adtam érte azt hiszem.
Elhivatott művelője és inkább vadász, mert pl. virágokkal, bogarakkal nem foglalkozom. Így aztán a (term.)fotóson is még mindig töprengek, a profitól elhatárolódom :))
Viszont benne van a tudatos és célirányos meló. A vad kitartó felkutatása, a közelébe jutás izgalma és a "terítékre hozás" varázslatos pillanata, a jó expó, a TRÓFEA.
Szerencse vagy mázli, vagy elhivatottság? Nem tudom. Ha nem megyek ki reggel korán medvehagymát szedni és nincs bennem annyi elhivatottság, hogy viszek magammal egy gépet, akkor max a szerencse, csak azt hozza elém, hogy találkozok ezzel a borzzal. Az igazi elhivatott természetfotós felkutatja, hogy merre lehet az a borzvár, ahova még nem tért vissza aludni nappal és les sátort épít közel hozzá. Igaz a borz marha nagy területet be tud járni élelem után kutatva.
2x találtam elütött borzot. az egyik ráadásul szinte kölyök volt. Igazából elég sok van belőlük, de éjszakai életet élnek. Ha van esély rendes fényben megpillantani egy egy példányt, az inkább hajnalban van. Ha nagyon messze elkóricált és időbe telik neki hazaérni, akkor beleszaladhat az ember vagy ha ismeri a borzvár helyét, akkor a közelben várakozik álca ruha alatt. Ehhez azonban tényleg nagyon elhivatott fotósnak kell lenni. Van közöttünk sok ilyen.
Az én nagy álmom egy hiúz lefényképezése a természetes élőhelyén :-)) De medve is megfelelne :-DDDD
Van is egy tervem, hogy egyszer elmegyek a Retyezátba.
Ez a borz csak úgy elém került péntek reggel, amikor kimentem medvehagymát szedni. Egy 35 mm f2-es objektív volt csak velem a Fuji X-E4-gyel, ami ugye nem erre a típusú fényképezésre való. Erről a borz semmit se tudott.
Ügyes :) Köszi Maistro nálam csak cserkelve mennek a Fotózgatások ,még soha nem mentem el egyedül csak fotózgatni mindig csak kutyával vagy van szerencsém vagy nincs :) Hát ma szerencsém lett volna nyuszikat fotózni ahogy kergetőznek :) Persze Telét nem vittem csak Makró objektívet persze láttam pár Pillét,stb lefotóztam az is jó :)
Probalok olyan partszakaszokon fotozni, amik sekelyek, igy nagyon alacsony nezopontbol lehet fotozni. Meg sotetben (a tengereszeti hajnal idopontjat szoktam figyelni) kimegyek a helyszinre, ahol beallcazom magam, es varok. Ha nagyon erzekeny a tema, akkor elozoleg viszek ki mobil lest. Van egy fekvo lesem, ami ilyen helyzetre jo, de kicsit beszukiti a latoszogemet, ezert csak akkor alkalmazom, ha muszaj. Aztan elbogaraszok ott, amig lehet, majd csendben, lopakodva tavozok. Ez a technikam.
Egyik szebb mint a másik :) Profi ! amúgy milyen technikával lövöd ezeket mert csak pislogok hogy milyen szépek :) Én megint kutyulimmal sétálgattam a közelbe ,kb 15 perc kocsival ,persze nem jöttem haza kép nélkül :)
Koszonomok. Igaz, meg nem indult neki a friss nad, igy a tavalyi vilagosbarnarol visszaverodo feny (ilyenkor mogottem kel a Nap) deriti a tavat. Kozvetlen napfelkeltekor aranylo fennyel araszt el mindent, de ha kicsit szurtebben erkezik a Napbol, akkor fakobba valva egy kicsit veszit a hangulatabol - ez tortent a vege fele. A kepek kronologiai sorrendben vannak.
Nincs is egy tartalmas reggeli fotozasnal jobb napkezdet.
Tegnap sikerult ezeket a jeleneteket lencsevegre kapnom munkaba menet. Sajnos a cserkeszek altal jelentett fules vocsok nem mutatkozott a tonak ezen a partjan, de igy is bodogan tavoztam a topartrol
Késő bizony! De olyan jól hangzott ez az idézet. Egyébként meg egy kis változással gondolom ránk is igaz.
Rám biztosan: A boldog vadfotós az, aki hajnalban felkel, este lefekszik és közben azt csinálja amihez kedve van... Kérdezd csak meg pl. sunni-t :) Ja nem mérvadó, mert ő már 8-ra otthon van. Hogy a múló jó fények miatt, vagy a meleg miatt, azt most nem tudom.
Én gróf Széchenyi Zsigmondot idealizálom, mert a puskát kamerára cserélte. Meg, hogy nézne ki, ha az egész vadásztársadalmat ugatnám. A szomszédom vadász, néha ide is téved és olvassa amiket írok. Szerinted? :)
Sokan vagyunk, terjeszkedünk, érdekeink vannak és sokaknak rengeteg pénze. Nincs megoldás, ütközünk. Ember a természettel.
Különben is a héten itt Pest közelben sakálokkal remélek találkozót, és kiderült, hogy a vadhívó sípomat a tanyámon hagytam. Bementem egy vadászboltba, mondom lesz tartalék. Erre vettem még kettőt, most már nem tudom hány van, éppen gyakorlok velük. :)
A boltossal jól meg is beszéltük a kényes dolgokat, majdnem össze is vesztünk. Vadász az ipse, végül békében váltunk el, de előbb mutattam neki pár fotót, amitől (majdnem)baráti viszonnyal váltunk el. Ja, ígértem neki pár képet a FB-ra fel szeretné tenni. Hát így vagyok a vadászokkal, van bajom velük. :)))
De, ha már Széchenyi:
"A fantáziát kárpótlásért kaptuk mindazért amik nem vagyunk, a humorérzéket pedig vígaszképp azért, amik vagyunk"
Hat ez a Bob Dylan se volt egy termeszetfotos. Mi az, hogy reggel kel fel? Akkor mar regen keso! :)
Amugy meg azt is dilemmanak velem, es nem tudom ertelmezni, hogy az altalad idealizalt vadasz, aki tiszteli a vadat az miert puskat ragad fenykepezogep helyett, ha mar annyira tiszteli a vadat?
Korábbi hozzászólásaimból -ha olvastad korábban- kiderülhetett, hogy mit is gondolok a vadászatról. Röviden úgy fogalmaztam, hogy szükséges - csak nem úgy, ahogy azon az oldalon egy páran azt elképzelik -teszem hozzá most.
Volt egy korábbi munkahelyemen egy főosztályvezető(neves vállalat ma is), egy hirtelen lett "vadász". A nagyképűség mintapéldánya volt mindenféle értelemben. A vizsgák és a csúcsfegyverek birtokában azonnal Afrikába vágyott és már utazott is. Örültük, hogy nincs itthon, fárasztó alak volt.
Hazatérve - azt hallani és látni kellett volna - azonnal a tárgyra tért és sorolni kezdte az általa elejtett vadakat. Volt közöttük varacskos disznó, talán zebra is, meg ki emlékszik mi még.
Említett még két kisebb állatot a végén, de azokat csak úgy említette meg, hogy lőtt még két ilyen kis "g.ecit" is ezek mellé. Erre pontosan emlékszem.
A vadásszá váláshoz egy rögös út vezet és az egy hosszú folyamat. A vadászjegy kiváltása, majd a vizsgák letétele csak az első stációja ennek az útnak.
Ez az ember nem az alapoknál kezdte, és szerintem a mai napig nem tudja, hogy mi is a vadászat, bár az is lehet, hogy már nem is vadászik. Na ez a "puskás ember", az ilyen hajlamos kiszeretni bármikor, bármiből. Egyszerűen megunja. Talál majd más luxus hobbit, hiszen csak ez a lényeg.
Az ilyen szemléletű, és hozzáállású ember sajnos nincs egyedül, manapság is látni őket és az ilyen egy-egy eredménytelen vadászatot üresjáratként, elfecsérelt időként él meg. Vele szemben ott van az a VADÁSZ, akinek már a nagyapja tanítgatta a kezdő lépéseket és mire felnőtt, egyfajta tartással, óriási tudással, de mély alázattal járja a vadak földjét, már-már hivatástudattal, valamint a vad szeretetével és tiszteletével.
Ez a vadász nem lő mindig, jól megfontolt, így az élménye így is nagyobb, mint a félresiklott élvhajhász társáé, mert az ébredésétől a nyugovóra téréséig a napját ez határozza meg és képes mindenre komplexen tekinteni, gondolni. Az azonnali trófeanélküliség nem frusztrálja, a társát rettenetesen.
Ismerős érzések lehetnek ezek nem? :)
A megannyi eredményes vagy kevésbé eredményes vadászat -és ez fotózásra is igaz - korább megszerzett ismereteket és tapasztalatokat feltételez és egyben új ismereteket és tapasztalatokat eredményez.
A természetre csodálkozás képességével nagyon jó ezeket átélni, majd később nekünk is alaposan átgondolni. És már este is van! :)
A fotózásra, vadászatra szánt idő ünnep, a természettel és a benne élő vaddal való személyes találkozás ígérete, lehetősége.
Na, most jól elkanyarodtam én is. :))
"A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik és közben azt csinálja amihez kedve van"
"Disznó is méér megy be annyi lakott terültre...mert mindenhol házak villák, mi tökömök, bent meg kánaán.. Jaj, jaj..."
nekem úgy tűnik, hogy a vadász sem szeret annyit gyalogolni/kocsizni az erdőn, ezért itt a házak/villák/tökömök szomszédságába teszik ki az etetőt. aztán csodálkozunk, hogy a malacok a falu közepéig bejárnak.
csere
A lévai halastón láttam
