Nem volt még a Frsko családnév. Néhol az r betűre egy pontot tesz a pap, ritkán Frisko-t is ír. Az 1760-ban készült Status Animarumban kétszer is az a feljegyzés szerepel, hogy az adott ház egy Sándor vezetéknevű családé, de a családfő neve mégis Frsko. A háznépek összeírása alapján van viszont pár olyan ezektől eltérő ház, ahol a családnév csak Sándor és olyan is, ahol csak Frsko. Azt látom még a későbbi anyakönyvekben, hogy a Frsko változat helyett a Frisko/Friskó fordul elő.
Én úgy tudom, a kollégád (édesapja?) alapos családtörténeti kutatást végzett, ami az LvT által írt Se-i eredetet erősítette meg. Ha megkérdezed, szerintem szívesen mesél róla.
A RadixIndex.com az alábbi Rn- kezdetű neveket ismeri. Ezekről a nevekről az érintett település névanyagára váltva, az ottani névkincset áttekintve nagy valószínűséggel azonosítható, hogy egy névpár kivételével félreírás vagy félreolvasás eredményéről van szó: Rng (< Ring), Rnjiz és Rnisz (? < Riesz), Rnogyos (< Rongyos), Rnsenfeld (< Rosenfeld), Rnsu (< Rusu); illetve hangtani egyszerűsödéssel: Rnjak és Rnyak (< szb-hv. Hrnjak).
Én ezen a vonalon nézném át pl. a RadixIndex.com névlistáját, hátha rátalálok egy olyan névre, amely ilyen változást feltételezve a Rnosoi névalakot adná. Ezt én most csak gyorsan pörgettem át, de a Russoi nevet lehetséges jelöltnek gondolom. Ez voltaképpen a Russói lakosnév magyar helyesírásban járatlan kéz által rögzített írásformájának vélhető, amely pedig valamelyik Russó < Hrussó településnévhez alkotott magyar lakosnév lehet. Ilyenek pl. Hrušové (m. Russó, ma Bzince pod Javorinou / Botfalu része, Szlovákia), Hrušovo (m. Balogrussó < Hrussó, Szlovákia), Hrušov (m. Magasmajtény < Hrussó, Szlovákia). Ezek a településnevek a magyar Körtvélyes megfelelői, vö. szlovák régi hruša > mai hruška ’körte’, azaz arról kapták a nevüket, hogy a környéken jellemző növény volt a vadkörte (vackor).
A magyar -i lakosnévképzőt én leginkább csak a magyar nyelvűek által ismert településneveken tartom elképzelhetőnek: Ranošov nem ilyen*. Az innen származók vagy szlovák környezetbe integrálódnak, és akkor szlovák Ranošovský lesz a nevük, amelyből ezt követően magyar Ranosócki alakulhat, vagy közvetlenül magyar környezetben a tágabb láthatárú Tóth, Cseh, Morva stb. nevet kapják. (Igazából ez az azóta ki is halt falu annyira világ végi hely volt, hogy cseh-morva nyelvterületen sem adott [a jelenkorig túlélt] családnevet.) — * És ezért is hagytam ki a fenti listáról azokat a településneveket, amelyeknek a szlovák neve ugyan Hrušov(…), de volt önálló magyar nevük (rendszerint Körtvélyes), mint pl. Spišský Hrušov ~ Szepeskörtvélyes.
Sey: A RadixIndex.com ismer Séy változatot is. Így – ha eltekintünk a nem magyar etimológiáktól – én úgy gondolom, hogy a Vas megyei Sé településről történt elszármazást, az oda való kapcsolatot, esetleg az ottani birtokot jelző magyar -i (-y) képzős lakosnévről van szó.
Nem dobtam sutba a megfejtésed, köszönöm szépen! Közben kiderült, hogy a Suth feleségének a vezetékneve Rnosoi. Próbáltam *Rnoso nevű települést lelni, eléggé szerény (összesen 0 db) eredménnyel. Találtam viszont Ranošov-ot Csehországban, a Szlovák határtól nem túl messze.
Mi lehet a név értelmezése? Esetleg ez egy elírás? Kétszer is így szerepel.
Baukó: Alföldi szlovák családnév, amely a szlovák Balko családnév nyelvjárási ejtésmódját rögzíti a magyar helyesírás hatása alatt. A Szlovákiába átkerült családok Bauko és Bavko alakban írják a nevet. A Balko családnév képzőtlen apanév, amely egy azonos személynevű felmenő leszármazottait jelöli. Az alapnév a Baltazár egyházi személynév rövidülésének és a -ko kicsinyítő képzőnek a kapcsolata.
Ad Volent: A szlovák népi Valent < Valentín ’Bálint’ név mellett megfontolandó még a német Volland névvel való összefüggés annak ellenére, hogy ez utóbbi kezdő f-fel ejtendő. Ez utóbbi név egyrészt a német Volknand (< Volk ’nép’ + -nand ’merész, vakmerő’) összetett személy alakváltozata, és ekként apanévi családnév. Másrészt ragadványnév a középfelnémet és középalnémet vālant, volant ’ördög, sátán’ közszóból. Ez párhuzamához vö. magyar Ördög ~ Eördögh családnév. (Irodalmi folytatásához pedig Goethe Faustját, valamint Bulgakov Mester és Margaritáját.)
>> Valentra semmi példa a faluban attól eltekintve, hogy Kopacsek György apját latinosan Valentinusnak írták az összírásban. <<
Úgy nézem, hogy a faluban a szlovák Valentín egyházi név köznapi alakját nem a Valent, hanem az – ebből a magyar Bálint névhez részben hasonult – Balent név képviselte. Ez utóbbiból lehetett az apanévi ragadványnéven keresztül az új vezetéknév, amely a későbbi magyarosodás után lett Bálint.
>> Van viszont Volentir/Volentér vezetéknév, de eddig nem gyanakodtam, hogy köze lehet a Bálintokhoz <<
A hasonlóság még nem jelent kapcsolatot. Adott esetben a francia volontaire szóból átvett szlovák volontér ’önkéntes; (fizetés nélküli) gyakornok’ szóból lett foglalkozásnévről van szó. A köznévnek is voltak a régiségben volentér és volentír alakváltozatai.
>> volt egyetlen példa a Belan változatra […] És volt egy Belankova Katalin <<
A különböző kicsinyítő képzők egyik szerepe az volt, hogy az amúgy azonos nevűeket elkülönítsék. Így a Belan, Belanka (amely a Belanková női név valószínű férfi alakja) és a Belancsik, bár összetartozónak tűnnek (és akár össze is tartozhatnak), de lehet, hogy éppen a különböző családokat jelölik.
>> Úgy tűnik akkor, hogy a Kopacsek->Bálint átmenet az megtörtént, de a Bálint-Belancsik azonosság nem valószínű, igaz? <<
Ez nagyon kimerítő volt, köszönöm a részletességet. Azon igyekszem, hogy az összes betelepülő család eredetét kiderítsem, mondjuk az első 50 évet lefedve, mert sokáig elég nagy volt a jövés-menés. A nehezen olvasható anyakönyvek miatt saját kis excel-táblába tképp indexelem magamnak az összes bejegyzést, hogy kialakuljon egy átfogó kép. Pelikán-családból biztosan csak egy volt, és Pelikán Annából is ebben az időben, viszont eszembe jutott végre a legkézenfekvőbb dolog: kikerestem az 1744-es összeírásban a Kopacsek Györgyhöz feltüntetett 1 éves gyermek keresztelési bejegyzését: ott a József nevű fiúhoz Balent György és Pelikán Anna szülők tartoztak. Pontosabban Georgius Balent és Ana Pelikan, az anyakönyvezés latin nyelve szerint, nyilván ők tótul nem így szólították egymást, és gondolom, a György sem helyes, de könnyebb magyarul gondolkodnom róluk.
Pelikán Anna újraházasodását kizárnám: 1714 körül született, 1736-ban ment hozzá Bálint Györgyhöz, mint hajadon, és még 1757-ben is született közös gyermekük. Az 1744-es népességösszeírásban sem a Bálintnak, sem a Belancsiknak semmilyen változata nem fordul elő, az anyakönyvekben a Balentot eddigre említik (pl. Pelikán Annával való hk. 1736-ban), a Belancsikra az első példa 1759.
A Balent-Belancsik azonosságnál viszont részben benéztem, részben hibázott az anyakönyvező. Van egyszer egy Belancsik János + Ország Mária házaspár jópár gyerekkel, az egyik viszont, akit hozzájuk tartozónak véltem, Balent Mihály + Ország Mária szülőkkel áll, tehát a férj keresztneve nem stimmel. Ilyen házaspár viszont nem volt, csak egy Balent Mihály + Súgár Mária, és így már nem egyértelmű, hogy melyiküké ez a gyerek.
Ha ez érdekes lehet, volt egyetlen példa a Belan változatra, Belan Katalin meghalt 1739-ben, 40 éves korában. Családi kapcsolatait vagy származását nem részletezték. És volt egy Belankova Katalin, 1763-ban született gyermeke, a házassági bejegyzését majd előkerítem, ott vajon milyen névvel szereple. Valentra semmi példa a faluban attól eltekintve, hogy Kopacsek György apját latinosan Valentinusnak írták az összírásban. Van viszont Volentir/Volentér vezetéknév, de eddig nem gyanakodtam, hogy köze lehet a Bálintokhoz.
Az anyakönyvezést Komarek Péter plébános végezte, a neve alapján őt is tót származásúnak gondolom, de vele még részletesebben nem foglalkoztam. Az anyakönyvvezetése eléggé hümm, a latinja gyenge, a ragozások esetlegesek, szórend jóformán nincs, és a bonyolultabb neveket gyakran különböző módokon írta le, például a Gajarszki-t vagy tíz változatban szerepel, ez később egyébként Garajszkira változott. Emiatt az összevisszaság miatt nem lógott ki a sorból, hogy a Belancsikokat is zavarosan írja, például cs helyett ts-sel is, de nem találtam példát Belanczik változatra, pedig más nevekben gyakori volt a cz, van pl. Horczik, Muraczik, Kovaczik, Forczik, illetve -czek név.
Ami a használt nyelvet illeti: a vizsgált időszakban még csak a Sári falurész települt be, Dabas pusztaként volt nyilvántartva, és max. egy-két család lakta. A Sári lakosok közt túlnyomóak a tót nevek, de van pár magyar is, pl. a Pelikán (ezt is leírja Pelikány verzióban is), illetve 1695-1718 közt Sári a sváb Dunaharaszti fíliája volt, talán onnan jött át pár német név, pl Nájman, Nímed. A származásra utaló megjegyzések szórványosak az anyakönyvekben, de főleg Trencsén, Árva és Nyitra megyei falvakra mutatnak. Sáriban még a mostani idős generációban is vannak, akik tótul beszélnek egymás közt, egy helytörténeti könyv szerint pedig 1831-ig anyanyelvi oktatás volt, legalábbis ekkor kötelezte a földesúr az iskolát, hogy magyarul tanítsanak. Úgy gondolom, a 18. század elején többnyire tótul beszéltek Sáriban, de valahogy szót kellett érteni a kisebb számú magyarokkal is. A közéleti szereplőkről annyi az összes információm, hogy 1779-ben bizonyos Bálint Márton kántortanító volt.
Úgy tűnik akkor, hogy a Kopacsek->Bálint átmenet az megtörtént, de a Bálint-Belancsik azonosság nem valószínű, igaz?
Kortye, Kortyé: A Mezőbándi által leírt elterjedési mintázatot én is meg tudom erősíteni, de én a román keresztneveknek és a hosszú é-re végződő névformának is jelentőséget tulajdonítva román névnek gondolom, és a jelenkorban Curte alakban családnév román név alakváltozatának gondolom. A ty-t viszonylag könnyű megmagyarázni, mivel a nyugati román nyelvjárásokban a t hang e előtt könnyen palatalizálódik. Az u > o hangváltozást nehezebb indokolni, de elképzelhetőnek tartom, hogy a (tágabb) magyar környezet hatására a korty, kordé szavak hasonító ereje alatt alakult ki. (De talán a román cort ’sátor’ szóval való egybecsengés sem zárható ki.)
A román név közszói eredetű, vö. román curte ’udvar; kastély, palota’ szóból ered. Vélhetően jogállási névről van szó, az elsőnek elnevezettnek vagy nagyobb jobbágytelke volt, vagy a földesúrnál szolgált az udvarházban, kastélyban.
Ez a román curte szó egyébként azonos jelentésben és kurtye, kurtyé hangalakban magyar tájszóként is előfordul.
Mersich: Én a meglehetősen ritka szlavóniai horvát Meršić családnévvel vetném össze. Ez utóbbinak köznyelvibb változata a Maršić, amely már volt Jugoszláviában szerte előfordul. Mindkét névforma legeredetibb alakjának azonban az összehorvát-szerb-bosnyák-montenegrin Mršić családnevet gondolom, amelynek szlovén Mršič változata is van. Mindezek mögött egy olyan Mršo ~ Mrša ~ Mrše személynév / ragadványnév állhat, amely a horvát-szerb mršav ’sovány, vézna, gyenge, vékony’ melléknévből keletkezett, és amelyet a leszármazottak a felmenőtől az apanévi -ić ~ -ič képzővel megtoldva örököltek. A Mersich névalakban az e hang lehet eredeti, ebben az esetben horvát eredettel számolhatunk. De lehet a magyar környezet hatására beszúrt ejtéskönnyítő hang is: ekkor a horváton kívül a közép-délszláv térség többi etnikuma is szóba jön.
Ad Bálint, Balencsik, Belancsik: Itt némileg tanácstalan vagyok, mert a vázolt adatok szerint Györgynek három vezetékneve lett volna, tehát az örökölt családneve mellett két ragadványneve lett volna, és azok sorban lecserélték egymást. Ez azért ritka eset.
Az elképzelhető, hogy a Bálint fia Kopacsek György az apja után a Bálint ragadványnevet kapja. Az is lehet, hogy ez kiszorítja az eredeti családnevet, tehát a Bálint ragadványnevű Kopacsek Györgyből egyszer csak Bálint György lesz. 1744-ben már elég késő van ilyen névcseréhez, de a frissen újratelepült községekben még jobban előfordulhat, mint másutt.
De az már igen nagy ritkaság, hogy a névcsere után valaki új ragadványnevet kapjon. Teoretikusan elképzelhető, hogy az illetőnek legyen egy magyar ragadványneve (Bálint) és egy másik, szlovák (B-csik). Ilyennel ritkán találkozhatni, és annak feltételezése kell, hogy a településen két egymástól elkülönült közösségben éltek a magyarok és a szlovákok, de az elkülönülés dacára az illető mégis mindkettő által ismert és számon tartott volt annyira, hogy ragadványnevet kapjon. (Ilyen elkülönült közösségek voltak pl. Mezőberényben, de a köztük „ingázók” nagyon kevesen voltak, települési tisztségviselők vagy olyan szolgáltatók, akik nem különültek el nemzetiség szerint).
Az is kérdés, hogy mi volt a B-csik név eredeti alakja. 1995-ben a szlovák lakosságjegyzékben (a férfiakat számítva) 1016 Bálint családnevű volt (ezek magyarok lehetnek), emellett volt 246 Balint (ezek talán inkább szlovákok), 67 Balent, 1372 Valent, 117 Valentín és 8 Válint. Ebből az következik, hogy azt, akit magyarul Bálint-nak neveztek, szlovákul nagy valószínűséggel Valent-nek fognak nevezni, bár 21 esetből 1-szer valóban megjelenhet a magyar és szlovák alakok kontaminációjaként a Balent. Ha úgy vesszük, hogy az apáról vett szlovák ragadványnév a szlovák -čík (> -csik) alakul, akkor Bálint nevű apa esetén elsőként a Valentčík > Valenčík (> Valencsik) alakot várhatnánk, és csak az esetek 5%-ában a Balentčík > Valenčík (> Balencsik) formát. Mindenesetre a Forebears.io 2014 évi adatbázisa kimutat 162 szlovák Valenčík-ot és 179 Valenčíková-t, de csak egyetlen Balenčíková-t.
Ugyanakkor a szlovák Belančík családnév 25 férfi és 29 női alakkal van jelen a jelenkori szlovák névkincsben. Ez a belý ’fehér’ melléknévből képzett Belan személy- (és család-) név -čík kicsinyítő képzős származéka. Gyakorisági alapon ennek lenne elsőbbsége a Balenčík (Belancsik)-kel szemben, és akkor feltehetnénk, hogy a Bálint vezetéknév hasonította ezt utóbb Balenčík (Belancsik) alakúra. Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy egy Kopacsek vezetéknevűnek csak akkor lesz Belancsik ragadványneve, ha a családban (esetleg a szomszédságban, ismeretségi körben) van ilyen családnevű személy. Ezt kutatással lehetne kimutatni. Ennek hiányában talán mégiscsak az a valószínűbb, hogy a magyar és a szlovák alternatív név nem független egymástól, így a Balencsik az elsődleges, amelyet a Bálint őst elfeledve magához alakított az egyébként szlovákosabb Belancsik.
Viszont a fentiek olyan szövevényes lehetőséget alkotnak, hogy én nem tudom kizárni, hogy ezek a nevek csak véletlenül kerültek egymás mellé. Pelikán Anna nem ment esetleg kétszer férjhez? Nem volt-e két Pelikán család a faluban, két külön Anna lánnyal?
Re: Kortye. Amikor én belefutottam ebbe a ritka névbe, az mindig Temesvárhoz és vonzáskörzetéhez kapcsolódott, és többször Kortje alakban is írták. Ebből arra gondoltam, hogy tán régi német családnévre vezethető vissza. ("Alacsony"?) Viszont előfordult teljesen román keresztnevekkel is.
Kedves LvT, először is nagy köszönet a fórummal végzett munkádért, már eddig is rengeteg segítséget merítettem a válaszaidból. A férjem felmenői Sáriba (most Dabas része) az 1700-as évek elején betelepülő tótok, úgyhogy lehet, hogy visszajáró vendég leszek a közeljövőben, de most csak egy probléma nyitját vadászom.
A Bálint vezetéknév Balent, Balend, Balind és szlávosabban Balencsik (néha Belancsik) verzióban fordul elő az anyakönyvekben. Biztos, hogy a Bálint és a Belancsik ugyanaz a család, mert ugyanazt a férfit hol így, hol úgy jegyezték be a gyermekei születésekor. A legkorábbi azonosított felmenők ezen az ágon Bálint György és felesége, Pelikán Anna. A sári plébános 1744-ben népességösszeírást készített, melyben feltüntet egy házaspárt: Kopacsek György, Bálint fia és Pelikán Anna, Márton lánya. Régebben (jóóó régebben) a szlovák -cik végződésről írtad, hogy személynevekhez kapcsolódó kicsinyítő képző, bár a példákban vezetéknevek szerepeltek. Elképzelhető szerinted, hogy Bálint/Balencsik György az apja, Kopacsek Bálint után kapta/vette fel a Balencsik nevet? Az anyakönyvi adatok alapján ez a legjobb tippem.
Kopcsa: Képzőtlen magyar lakosnév, amely a Pozsony megyei valahai Kopcsa településről való elszármazást, az oda való kapcsolatokat jelöli. Ez a település utóbb Detrekőcsütörtök (Plavecký Štvrtok, Szlovákia) része lett. A Kopcsa településnév szlovák eredetű, a kopec ’domb, halom’ szó származéka.
* * *
A magyarban is ismert a -csa összetett kicsinyítő képző, amely ma már csak egyik női nevek esetén használatos (Borcsa, Julcsa, Marcsa), de a régebben férfinevek esetén is gyakori volt. Emiatt apanévként magyar családnevekben találkozhatunk vele, igaz -p-re végződő tőhöz járulva nem találtam példát rá. Pl. Dancsa, Jakcsa.
Nopcsa: Ha az utóbb felmerült nevekhez való hasonlóság miatt felmerülne, akkor a román Nopcea név magyaros helyesírású alakjáról van szó. Ez szintén nem szerepel a magyarországi örmény névtárakban, viszont Constantinescu azt írja róla, hogy a román noapte ’éjszaka’ közszó származéka a szláv eredetű román -cea kicsinyítő képzővel.
Dropcsa: A magyarországi örmény nevek közt nem találtam ilyen nevet. Így máshol kerestem. Szerintem olyan szlovák névről van szó, amelyik a szlovák drobča ’apró gyerek’ szóból alakult valamilyen (kinézetre, viselkedésre utaló) metaforikus motívummal vagy a családon belüli jogállás a kiinduló alap (pl. először családi ragadványnév lett, azaz így szólították nemcsak kisgyermekkorában, hanem később is, majd ezt a környezete is átvette). A szlovák nevekre (a cseh, morva és lengyel párhuzamokkal összehasonlítva) jellemző, hogy a férfiakra utaló -a végű (tehát formailag nőnemű) nevek végződése sokszor -o-ra (tehát formailag semleges neműre) változik*. Ennek megfelelően ez a név a jelenkorban Drobčo alakban fordul elő Szlovákiában.
* Más kérdés, hogy a drobča szó az ember és az állatok kicsinyeit jelentő olyan speciális szóosztályba tartozik, amelynek tagjai a mai -a (vagy a ritkább -ä) végződés ellenére semleges neműek: történetileg ezek a szavak nazális -ę hangra végződtek. Vö. dieťa ’gyerek’, šteňa ’kutyakölyök’, teľa ’borjú’ stb. A név azonban ennek ellenére az -a > -o változás hatókörébe került, és ez egyben segített elválasztani a szó köznévként és tulajdonnévként való használatát.
