Köszöm a biztatást. Igazság szerint tényleg próbálom a gyerek érdekeit nézni. Az ő èrdeke, hogy legyen apja. Megpróbálom a saját igényeimet kikapcsolni. Csak folyton azt kérdezem magamtól, hogy nem fogom e megbánni pár év múlva ha nem lépek. De azt is megbánhatom ha lépek. Ìgy maradna az örök magány?Vagy legyek szerelmes a lányomba? Az neki se jó ha rátelepszem.
Persze ez sem megoldás ami most van. A lányomtutira érzi rajtam a feszkót. A tejem is kevesebb.
önmagadra és a bébire kell figyelned ! Tudom,hogy nagyon nehéz. A férjek egy része nehezzen kezeli az új helyzetet. Lelkileg nem könnyű. De megoldod és meg kell oldanod.
hát nem könnyű a helyzeted. legyél pesszimista, tételezzél fel a másikról rosszat, és még rosszabb lesz a valóságban.))))
azt sejtettem , hogy az anyád nem Téged fog segíteni, és csak megkavarja a dolgokat.
Neki saját érdekes és szempontja van.
Neked meg saját magad és a gyereked érdeke az első.
Nem kell foglakozni a férjed és az anyád lelkivilágával. Foglalkozzanak a saját gondjaikkal ők.
Elég feknőttek. (reméljük)
Emberi méltóságodat (büdős paraszt..) meg senkinek se ,semmilyen szín alatt ne enged meg !!!
Ílyen nincs (hát ahogy látod van.)
És most ne engedd , hogy a gyerekkel zsaroljanak érzelmileg.
e
Felnőtt, szabad ember vagy !))))
Méltó a szabadságra és boldogságra.
A gyerekednek egy ilyen anya kell !
A gyerek elhelyezés meg szerintem egy érdekes kérdés . mind a ketten magyar állampolgárok vagytok, szerintem az angol hatóságok egy kicsit másként kell, hogy kezeljék, ha van illetékeségük ? , a problémát. kérdezz meg egy ügyvédet, jogászt, szoc.munkást.
Bíztos segítenek.
Most alapvető az egzisztenciális probléma megoldása. Állás és saját fedél.
bocsánat az indiszkrécióért és a vájkálásért, de hogyan (minől) tudtok egy 4 hálószobást lakást bérelni Angliában, ha te félállásban egy iskolában dolgozol, a férjed pedig nem beszél angolul?
Nem tudom. De ez az O es volt felesege ugye, semmikeppen sem az uj felesegee es nem neki kene meginnia a levet hogy egyszer igy alakult. Ha csak az vezerli az apukat, hogy "nem tortenhet meg megegyszer", az nem helyes es nem fair az uj tarsaval szemben. Egyetlen kapcsolatba sem lenne szabad semmikeppen sem bevonni egy azelottit. Igy ertettem.
Lehet hogy hazassag elott objektiv korulmeny volt, viszont vannak helyzetek amikor az objektivitas hatterbe szorul. Peldaul ilyen a szerelem, szerintem. Es ha az ember szerelmes, hajlamos az objektiv korulmenyekre kevesbe hallgatni, mint a szubjektivekre. Igen, megprobaltuk, mert azt hittuk mindketten, mukodni fog. De nem igy lett... Nekem mindegy mibe kotsz bele, ugyis az en erzeseimrol van szo. :P
Hat nem egyszeru helyzet... Erre en is azt tudom csak mondani, az ilyen nem ferfi, meg csak nem is ember :(( Ne is gondolkodj azon, elhagyod-e, egyedul azon, hogy egy babaval eleg nehez lesz egyedul, de biztosan segitenek majd a csaladod meg a barataid. A hetvegi apukasaggal meg ne hagyd hogy zsaroljon, az en ferjem is ezt tette, egy hazassaga mar felbomlott es egy gyereket mar elvesztett igy hogy valas utan kicsuszott a kezei kozul... De errol nem en tehetek, es nem en fogom 28 evesen meginni a levet hogy o elcseszte az elso valasat es elvesztette a gyereket! Nem! Es Te se tedd, az hogy o egyszer mar hetvegi apuka lett, totalisan az o "erdeme". Ne foglalkozz vele mi lesz vele, egy ilyen ember egy szot nem erdemel toled!!!!
Megint itt... Hat a helyzet megint uj fordulatot vett, ferjem egy heti onsajnaltatas es igergetes hogy ha ugy dontok hogy elvalunk, elmegy szo nelkul, utan most megint elovette a "nagypofaju" enjet. Tegnap mar szemetnek meg budos parasztnak nevezett, es meg azt mondja, en sertegetem amikor azt mondom, a korkulonbseg miatt akarok valni :))) Komolyan csak nevetni tudok rajta. Viszont anyukam szemelyeben szovetsegesre talalt, aki szerint a rossz anya fogalma kimerul abban, hogy valakinek koldokpiercingje van es kethavonta eljar bulizni a munkatarsaival (hangsulyozom, a ferjem egyedul azert nem jar el, mert az angol miatt akadalyokba utkozik). Szoval jo hangulat uralkodik itthon, ugy nez ki, hogy a gyereken kivul anyukam beszel meg velem, en viszont vele nem, a ferjem meg megint ugy nez ram mint egy leprasra. Tegnap megkerdeztem, ha olyan rossz anyuka vagyok, ugyan, mondja mar meg, hanyas a gyerek cipomerete vagy melyik a kedvenc szine. Valasz? "Ez nem szamit". Pfffff.... Majd a birosagon fog.
Holnap megyunk Trick or Treat-ezni a gyerekkel, ilyet is csak velem szokott csinalni. Csak hogy ertheto legyen, nem tudom emlitettem-e mar, Angliaban lakunk, egy negy haloszobas hazban, lizingelt autonk van, konkretan minden ugyes-bajos ugyet en intezek ahol kommunikalni kell, foleg a gyerek iskolai dolgait, es a ferjem meg mindig szentul hiszi hogy o fogja megkapni a gyereket. Ja, es hogy miert hozza ragaszkodik a kicsi jobban? Mert nincsenek nevelesi elvei, mindent rahagy, soha nem kell elpakolnia maga utan, barmit csinal, nincs kovetkezmenye. Nekem pedig vannak szabalyaim, amiket ha megprobalok betartatni, meg rosszabbul sul el a dolog mert a gyerek mar automatikusan azt valaszolja mindenre amit en tiltok neki, hogy "de apa megengedte". Ilyen egy tokeletes apuka.
Komolyan, alig varom hogy kikeruljunk ebbol az oruletbol, es foleg hogy ne kelljen minden nap neznem a ferjem utalkozo arckifejezeset akarhanyszor csak elmegy mellettem, es ne kelljen a mocskos szovegeit hallgatnom. Es barmi tortenik, soha tobbet nem fog rajta megesni a szivem, akkor se ha a biro kimondja majd a valast. Alig varom!
Sziasztok. En is uj vagyok itt es sos tanacsra volna szuksegem. Marcius ota vagyok hazas. Akkor mar negy honapos terhes voltam. Akkor meg azt mondta a ferjem, hogy mindenkeppen elvett volna csak meg vart a lanykeressel. A lanyom 3honapos. Azota a helyzet kicsit megvaltozott. A ferjem azt mondta, hogy duhitsm es idegesitem. Azt is mondta, hogy ha nem lenne a gyerek nem vett volna el. Tovabba, hogy csak azert nem hagy el mert nem akar megegyszer hetvegi apuka lenni. Mar van egy kamasz lanya akit csak kethetente lat. 33 eves vagyok. Egyelore ugy gondolom, hogy a lanyomnak szuksege van apara es anyara is. De ha egykicsit eloveszem magam akkor azon kesergek, hogy valoban ez a sors kutott nekem? Nem vagyok ahhoz meg fiatal, hogy egy olyan emberel eljem le az eletem aki lenyegeben utal? Hol van a hatar?
Végzős pszichológushallgató vagyok, és a szakdolgozatomat a megbocsátás és lelki egészség vizsgálatáról írom. Arra szeretnélek kérni titeket, hogy az alábbi kérdőyv kitöltésével segítsétek a munkámat!
Koszike, ez legalabb segitsegemre volt. En is ugy erzem, ez a legjobb, amit tehetek, ha felnott modjara kezbe veszem a dolgokat, a nyavalygast meg sirast feltetlen abba kell hagynom mert az csak gyengit. Batornak es erosnek kell lennem... Igen, ha anyukam itt lesz, minden konnyebb lesz, jozan es lehetoseg szerint mindenkinek idealis dontest hozni. Probalok a jovonkre koncentralni, es arra, hogy ha egy ev mulva visszanezek majd a jelenre az idoben, valoszinu fele ilyen szomorunak es lehetetlennek nem fogom latni a dolgot, mint most tunik.
Es igen, alberlet es munkakereses... Egyelore nem dontottuk meg el, ki marad ebben a nagy hazban, amit nemreg bereltunk ki, mert valakinek meg itt kell maradni 5 honapig a szerzodes szerint. A munka pedig... Egyelore csinalom ezt ami van, amennyire birom, kozben keresek teljes erovel normalis allast (azelott iskolaban dolgoztam, nem tudom irtam-e). Koszonom szepen a segitsegedet, igyekszem szem elott tartani amiket leirtal! :))
Whale: Nincs senki, nem feltetlenul azert akar az ember mozdulni mert van valaki, hanem mert elege lett az addigi elethelyzetbol. Amugy igen, az eletem egyertelmuen hasonlit egy szappanoperara, ebben total igazad van...:)))
Hol van ez még a fikától...!?!?:DDD Mindig érdekes, ahogy valaki tálalja az életét. Minden újabb mondattal új fordulatot vesz az esemény, akár egy mexikói szappanoperában.:)))
Szóval akkor most van valaki még a képben, vagy nincs?:))
"...a legrosszabb pasitulajdonsag, amivel el tudtok riasztani egy not, vagy elerhetitek hogy a kapcsolat vegehez vezessen, az a buszkeseg. Higgyetek el egy ferfinak nincs ra szuksege, egy nonek annal inkabb. Es ne legyetek makacsak, es foleg ne hagyjatok oket sirni, akarmi is tortent, ha o is a hibas, akkor se... Egy no elvarja egy pasitol, ha sir, akkor megvigasztalja."
Ahogy azt Móricka elképzeli.:DDD Kiscsillag, hozzámentél egy majdnem apád korú faszihoz, mégis mire gondoltál?!?!?! Ahogy elnézem, semmire...:))) Mostanában kezd derengeni, hogy ez nem volt jó húzás?!?!?!? Ötször elvált anyu gondolom nem tapsikált a dologhoz anno, de te csak azért is, igaz?:))) Egyébként gyanús nekem, hogy van még valaki ebben a képben, akiről mélyen hallgatsz, igaz?:)))
Ja, azt meg elfelejtettem, hogy a jovokeppel kapcsolatban, ez a legrosszabb, ahelyett hogy a sajat jovojevel foglalkozna a ferjem, meg azzal, hogy tenyleg esszeruen eltervezzuk mi hogy lesz, elosszuk az ingosagainkat (ingatlanunk nincs sajnos), inkabb az en jovomben vajkal, hogy ha majd osszejovok egy "szemet angollal", akkor az milyen pelda lesz a gyereknek... Tulajdonkeppen elo akarja nekem irni meg azt is, hogy a jovomben mit csinalhatok es mit nem. Hat ezert is akarok nagyon gyorsan elmenni, mert ez a helyzet nagyon nagyon elfajult. En pedig annyira orulnek, ha O talalna maganak egy baratnot egyszer, valakit aki igazan boldogga tenne... Ez volt egy hete, most elment par napra anyukamert Magyarorszagra autoval, mielott elment "kibekultunk", megbeszeltuk nem lesz tobb veszekedes, es azt igerte, ha akarom hogy menjen, barmikor, o elmegy szo nelkul. Hat kivancsi vagyok mi lesz ha visszajon, mert sajnos en nem gondoltam meg magam, de meg mindig remelem le tudjuk rendezni a dolgot civilizalt emberek modjara. Hat ennyi eddig, gondolom lesz meg valtozas, majd megirom.... Koszi a segitseget!
Eloszor is koszonom hogy valaszoltal es megprobaltal segiteni. Igen, a lenyeg hogy en akarok valni, o nem, nem tudom miert jobb hazugsagban elni mint gyorsan tulesni ezen a nagyon fajdalmas reszen, de utana mindannyiunknak sokkal konnyebb lenne. Igen, tudom hogy a ferjem meg szeret, es tudom hogy nem akar elvesziteni. En is szeretem meg valahol, es a legjobbat akarom neki, de komolyan ugy erzem, sokkal jobban megerdemelne, hogy mas mellett legalabb boldog legyen, mert mellettem nem az. Az elmult 3-4 honapban, mielott elkezdtem a valason komolyan gondolkodni, szamtalanszor kerdeztem tole: Miert nem vagy boldog? Minden alkalommal ezt a valaszt kaptam: Nem tudom, mi az a boldogsag... Most meg ragaszkodik hozzam? Miert most? Miert nem tett erofesziteseket hamarabb a boldogsag megorzese erdekeben? Ezt nem ertem, annyit veszekedtunk, szinte minden nap, hogy ezert is jutottam rengeteg gondolkodas es tepodes utan erre hogy el kell valnunk, mert igy egyikunk sem lesz boldog. Minden veszekedeskor elmondta, hogy miert nem megyek el....? Jobb lenne nelkulem, konnyebb lenne. Most vegre osszeszedtem magam, es megtennem, o meg nem akarja... Igazabol nem elvesziteni akart tudom, hanem megvaltoztatni. Azt akarta, hogy olyan legyek hogy teljesen megfeleljek az elvarasainak, ne baratkozzak senkivel (nem akart elitiltani az emberektol, de mivel Angliaban elunk, o nem igazan beszel angolul, en perfekt vagyok, o 46, en 28 eves), egyutt csinaljunk mindent. Mivel ez lehetetlen volt bebiszitter hijan, en neha eljartam szorakozni, de tenyleg, kb kethavonta egyszer, akkor sem durvan... Es ezeken akadt ki. Meg a baratnoimen, meg azon hogy elkezdtem megint cigizni... A kapcsolatunk kezdett betegesen olyanna valni, mintha o az apam lenne es a felugyelete alatt akarna tartani. Amikor ezt mondtam neki, akkor meg csak kinevetett.... Soha nem vallotta be egyetlen hibajat sem, minden veszekedes utan nekem kellett bocsanatot kernem, hogy "veszekedest produkaltam". Ellenkezo esetben, ha nem tettem volna, akar hetekig sem beszelt volna velem, annak ellenere hogy mar a kapcsolatunk elejen leszogeztem hogy ez nekem mennyire faj. Es mennyire fajt szamtalan ejszaka sirva elaludnom, amikor pedig biztos hogy hallotta hogy sirok, csak eppen nem vett rola tudomast.
Egyszoval a makacssag, a csokonyosseg, a buszkeseg, ez lett a dolog veszte. Es az hogy Angliaba koltoztunk 4 eve, hiaba is probalom, ezt a tenyezot nem tudom kizarni, amikor idejottunk, minden megvaltozott, nagyon egeszsegtelen iranyba. Ha barkinek is ez amit en leirtam, esetleg tanulsag, akkor meg hozzateszem: a legrosszabb pasitulajdonsag, amivel el tudtok riasztani egy not, vagy elerhetitek hogy a kapcsolat vegehez vezessen, az a buszkeseg. Higgyetek el egy ferfinak nincs ra szuksege, egy nonek annal inkabb. Es ne legyetek makacsak, es foleg ne hagyjatok oket sirni, akarmi is tortent, ha o is a hibas, akkor se... Egy no elvarja egy pasitol, ha sir, akkor megvigasztalja.
Az en tovabbi helyzetemrol annyit, nemsokara visszajon a ferjem anyukammal, aki kikoltozik hozzank, es talan ha tanacsot nem is tud adni (nem is fogadnek el tole soha parkapcsolati tanacsot, o maga otszorosen elvalt), de legalabb egy remelem partatlan harmadik szerepeben itt lesz es remelem mindkettonknek ad annyi tamaszt a jelenlete hogy ne essunk egymas torkanak, barmi is lesz. Mindenesetre nagyon remelem hogy bekeben meg tudunk egyezni a kozos felugyeleti jogrol, en csak ennyit szeretnek.
Nem is az a lényeg, hogy miért, hanem az, hogy te szeretnéd abbahagyni.
Eddig ok?
Következő: véleményed szerint a kislányotoknak a közös felügyelet lenne vélhetően jó. Egyrészt érzelmileg is, másrészt az anyagi felelősség vállalás miatt is, magyarul ketten álljátok a költségeit, amíg önellátó nem lesz.
Így van?
A többihez egyelőre csak annyit fűznék hozzá: ebben a hullámvölgyben a legtöbb ember el szokta veszíteni a józanítélőképességét. Aki érzelmileg érintett.
Ebből kiindulva próbáljatok arra a pontra eljutni, amikor már egyhangúan ki tudjátok mondani: jobb lesz külön.
Amilyen egyhangúan kimondják a házaspárok a boldogító igent, ugyan úgy kéne ezt is megtenni, ha már nem lehet semmit sem javítani a kapcsolaton. Ha anyakönyvezető lennék, tutira mondanám mindenkinek: Jól meggondoltad? Felelősséggel? Ha eljön a válás pillanata, akkor is ilyen egyhangúan ki tudjátok majd mondani, a gyerek(ek) érdekeit szem előtt tartva?
No mindegy. Ez egy kitérő volt, bocs.
Mivel még a felesége vagy, együtt éltek, véleményem szerint, ne arra figyelj, hogy józan-e vagy se, hanem teremtsd meg azt a légkört, hogy az érzelmi cincálódás a háttérbe szoruljon, előtérbe kerüljön a közös jövőtervezés, aminek a központi célja nem az egymás bírálgatása, ítélgetése, hanem.
Alakítsatok ki olyan jövőképet, amiben vélhetőleg a gyerek viszonylag normálisan fel tud majd nőni.
Ha úgy érzed most: nagyon megnehezíti számodra a válást->ne balhézz rajta, az is meg lehet, hogy szeret. Egyszerűen szeret, és nem akarja megérteni, hogy te meg már nem.
Amit te láncolásnak érzel, az az ő szemszögében nem leláncolás, hanem ragaszkodás_mert_szeret.
Ne feledkezz el arról, hogy most mindketten teljesen mást éreztek egymás iránt.
Ilyenkor a legnagyobb segítség, ha a felek megőrzik az egymás iránt érzett tiszteletüket.
Csak most kapcsolodtam be a forumba es elnezest ha nem tudok sok ertelmeset hozzafuzni az elottem tanacsot keroktol. Nekem is tanacsra lenne szuksegem, megpedig nagyon fontos kerdesben... A ferjemmel teljesen tokrement a hazassagunk. Persze o ezt nem igy latja, szerinte az egesz meg mentheto, csak egy pici baba kene... Ezzel akarja megoldani a gondjainkat. Ahhoz hogy a kep teljes legyen, tudni kell, hogy Angliaban elunk 4 eve, van egy 5 eves kislanyunk, es teljesen ossze vagyunk kotve, mint a sziami ikrek (ezt annak ellenere mondom hogy nincs kozos tulajdonu hazunk, tulajdonkeppen semmi vagyonunk, csak ingosagaink (az autonk lizingelt). Ferjem jol keres, en tanar asszisztens voltam, most tengodok kulonbozo atmeneti munkahelyeken amig nem talalok allast megint egy suliban. Szoval az egszisztenciam sem tokeletes... Van viszont egy gyerekem, es nemsokara egy nyugdijas anyukam aki kikoltozik hozzank... Tudom nem idealis idoszak a valasra, megis most jott el az evek utan hogy azt mondom, nem tovabb. 28 eves vagyok, nem akarok egy boldogtalan kapcsolatban ragadva elni tovabb. Szivettepo es nagyon fajdalmas ez az egesz... A legnagyobb gondom, hogy O ellehetetleniti az egesz folyamatot. Az elejen azt mondta, hogy nincs eselyem hogy a gyereket megtartsam, mert sem egzisztenciam, sem erkolcsom (ezalatt azt ertette hogy neha eljarok szorakozni a munkatarsaimmal, szo szerint 2 havonta egyszer), valoszinu hulye is vagyok (egy idoben szedtem antidepresszanst, mert szomoru voltam, evek mulva kerdezte a doki hogy miert szedem ha nem javit az allapotomon, akkor valoszinu nem depresszios vagyok hanem az eletemmel van valami gondom). Szoval a gyereket elvesztettem, szerinte. Ez volt kb 2 hete, utana egy kulonlegesen nagy veszekedes utan amikor en is sikeresen kinyitottam a szamat (altalaban nem tudok egy mondatot sem befejezni), azzal fejeztuk be, hogy beket kotunk, de ha en ugy dontok, nem tudom igy folytatni, o elenged, elmegy, vissza se nez tobbet, semmit nem fogunk rola hallani tobbet sem en sem a gyerek. Es meg en vagyok elmebeteg, o pedig normalis aki egyik vegletbol a masikba esik... En ugy latom, total nem tud racionlaisan gondolkodni, teljesen elvesztette az itelokepesseget, es semmi mast nem tart a szeme elott csak azt hogy Vele mi lesz, es a fo celja hogy engem magahoz lancoljon orokre. Ha a gyerek hozza az eszkoz, akkor o, nem baj. En ezt szornyen szanalmasnak es megvetendonek tartom, annak ellenere hogy megjobban sajnalom, ugy gondolom hogy nem lehet benne megbizni egyaltalan, es nem lenne szabad ilyen lelki allapotban egesz eletunkre kihato donteseket hoznia... Kerdesem: Mi legyen a gyermekelhelyezessel? Egyezzek bele, hogy nalam marad a gyerek, es o eltunik az eletunkbol (a dolog anyagi vonzataiba bele sem merek gondolni), vagy en mondjak le a gyerekrol, amire keptelen vagyok? Mert hogy neki csak a gyerek van, es ha en elveszem tole ot is, neki vege. Annyira felek, legjobban azt szeretnem hogy a pici kozos felugyeletben maradjon, felvaltva nala is es nalam is, tudom ez nem idealis, de a tobbi verzioba beleszakad a szivem. Viszont en Neki is a legjobbat akarom, a gyereknek, ha neki az jobb, akkor legyen egyik szulonel tobb idot, csak ne legyen neki tores az eleteben... Viszont tudom, ha velem maradna tobb idot, a mi kettonk kapcsolata is sokkal jobb lenne... Total tanacstalan vagyok. Egyet tudok: nem akarok igy elni tovabb...
Whale: Az indok, amiért a gyerekeim maradtak a jól bevált heti (másfél éve élünk így, azelőtt, nálam/anyjuknál/ 1 nappal többet volt/per hét) a következő volt: túl hosszúnak ítélték a 2 hetet valamelyikünk nélkül, még úgy is, hogy ez is rugalmas, tehát apás héten is bármikor láthatom őket, ha olyan program van, és fordítva. Nem csak ők, de én is túl hosszúnak érzem a két hetet gyerekek nélkül. Szóval persze macerás a hurcolkodás, de minden csak átgondolt szervezés és hozzállás kérdése. /a lányaim nemsokára 13 évesek./
Smtpro: Nálunk az apjuknál van az elhelyezés (ilyen is van), pedig szó szerint semmi elmarasztalót nem lehetett volna ellenem felhozni. Nálunk én nem mentem volna bele egy hosszas gyerekelhelyezési pereskedésbe, féltettem ettől a lányokat (8 évesek voltak), ezért alakult úgy, ahogy.
Az első évek nagyon macerás (apjuk és köztem) kommunikációja, egyezkedése után beállt az életünk egy normál, kiegyensúlyozott menetre, a gyerekeink nagyon kiegyensúlyozottak, kitűnő tanulók, versenyszerűen sportolnak. Ezeket azért írom le, hogy egy kis lelket öntsek beléd. Szerintem mindent meg kellene tenned, hogy a feleséged belássa, hogy a gyerekeitek nem sérülhetnek jobban, mint amennyire ez kikerülhetetlen egy ilyen szituban, és, hogy ehhez az ő együttműködése elengedhetetlenül szükséges. A gyerekeitek élete, jövője lehet úgy is kerek, hogy elváltok. Pl. olyan korlátlan, közös szülői felügyelet alatt/mellett, ahogyan SZTP-ék, mi, vagy akár Oromon is él (bár nála nem tudom pontosan, hogyan működik, úgy rémlik, rendszeresen "kicserélik" a srácokat.
Kívánom Neked, hogy valahogy sikerüljön megegyeznetek, és ne kelljen a pereskednetek.
