Ebben a topikban az eszmecsere a következő játékszabályok szerint történik:
1. A legutolsó hozzászóló kérdésére mindig választ kell adni a következő hozzászólónak, de választ adhat korábbi kérdésekre is.
2.A hozzászólást egy újabb kérdéssel kell zárni, mivel a topik újabbnál újabb kérdésekre épül.
3. A kérdések elsősorban vallási és filozófiai témájú kérdések legyenek, persze tudom én, hogy filozofálni bármiről lehet:)
+...Tudd meg, hogy mindegyik létállapot az Én energiám által nyilvánul meg,
legyen az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében.
Bizonyos értelemben Én vagyok minden, mégis független vagyok.
Rám nem hatnak az anyagi természet kötőerői,
mivel azok – épp ellenkezőleg – Bennem vannak..."(Bhagavad-gíta)
Több helyen is van rá magyarázat, hogyan van jelen Isten a teremtésben, és hogy áll teljesen kívül is egyben rajta...mégis minden részecske fölött rendelkezik különféle energiáival...
„Szerinte a világ Isten maga. Nem áll kívüle, hanem ez azt jelenti, hogy minden részében egészként van jelen. Erre következtetések alapján jut, de hogy ez a "teremtő vagyok, de a teremtés előtt nem léteztem, és úgy vagyok Egy, hogy részeim vannak" hogyan is lehetséges, arra természetszerűleg ő sem tud magyarázatot adni.”
Abból indulok ki, hogy minden lehetséges, amíg be nem következik. Akkor ismersz meg valakit, ha bemutatkozik és ez Istenre is vonatkozik. Az, hogy a világmindenség maga az Isten elfogadható, de mint halandó emberek, nem ismerhetjük meg teljes valójában. Ezért továbbra is rengeteg spekulációra ad okot.
Azt gondolom, hogy a végtelen lehetőség, mint potenciális energiaforma az első, az EGY, mint kiinduló létforma. Ezt követi a SOK, vagyis az energia kisadagokban való megnyilvánulása, amit a diszkrét elemekből álló dinamikus téridőnek gondolok. Majd az anyag elemi részecskéinek megnyilvánulása az "előteremtés", amiből minden lehetséges anyagi létforma képződik az evolúciós folyamatok során. Majd létrejön az Élet, a Tudat hordozója, a szemlélő alany, aki hasonmása Istennek abból a szempontból, hogy önmagára és a környezetére is képes reflektálni. A szabad akarat révén, az általános determináltságot is képes megváltoztatni, célirányultságot adva neki.
"Tehát kijelenthetjük azt is, hogy az univerzum Isten álma, mi pedig benne a szereplők vagyunk."
Ezt nem jelenthetjük ki, mert azt sem tudjuk, hogy mi az, hogy Isten.
Igaz, hogy teremtőnek nevezzük, de mint azt említettem ez kívül levőséget feltételez azon ami van.
Részemről Szent Ágoston meghatározása az, ami elfogadható.
Ő eljutott addig, ameddig emberi ésszel egyáltalán el lehet jutni isten és világ magyarázatban.
Szerinte a világ Isten maga. Nem áll kívüle, hanem ez azt jelenti, hogy minden részében egészként van jelen.
Erre következtetések alapján jut, de hogy ez a "teremtő vagyok, de a teremtés előtt nem léteztem, és úgy vagyok Egy, hogy részeim vannak" hogyan is lehetséges, arra természetszerűleg ő sem tud magyarázatot adni.
Ez egy körülírása annak, amiről még nincsen fogalmunk.
„Az a gond, hogy semmit sem lehet igazolni, bizonyítani ha komolyan vesszük a dolgot. Még a valóságot sem!”
Tehát kijelenthetjük azt is, hogy az univerzum Isten álma, mi pedig benne a szereplők vagyunk. Ha Isten jól kialudta magát és felébred, az számunkra a világvége. Ekkor Isten a reggeli rutin után elmegy valóvilágot gyártani, az álmaiban szereplők alapján. Ha már egy szemlélő alany is létezik, számára igazolva van önmaga, és a szemlélet tárgya.
Az a gond, hogy semmit sem lehet igazolni, bizonyítani ha komolyan vesszük a dolgot. Még a valóságot sem!
Az nem bizonyítás, hogy egy másik bizonyíthatatlan dologgal igazolunk egy adott jelenségeket.
Mindig, minden esetben az amit ma bizonyításnak nevezünk, az nem más, mint egy körkörös hivatkozás.
Ez abból adódik, hogy magáról a kezdetekről nincsen semmilyen fogalmunk sem. Nincs viszonyítási alap.
Egyesek azt is kétségbe vonják, hogy volt kezdet.
Adottnak veszünk jelenségeket, azok végbemenetelét, adottnak vesszük a létünket és ennyi. Ez nem bizonyítás, csak egy önkényesen kijelölt axióma a létezés folyamában.
„Három alapvető minőségű létmódra nincs kellő magyarázatunk: az anyag mibenlétére, az élet lényegére, és a tudatra.”
Valóban keveset tudunk ezekről ahhoz, hogy teljességében megismerjük a valóságot. Lehet éppen azért, hogy ne bomoljon fel az elménk a sok információtól.
„Annyi bizonyos, hogy az anyag, az élet és a tudat egymásból fakad, egymásra épülve teljesedik ki.”
Szerintem is létezik egy alapvető energiaforma, ami örökkévaló, és ennek módosult változatai képezik a valóságot, ami megtapasztalható. Ebbe a változatba tartozik maga a tapasztaló alany is.
„A létezés maga a legnagyobb talány. A legteljesebb magyarázatnak most is Isten teremtő akaratát tartom, de magára Istenre nincs magyarázat akkor sem.”
Az Isten létezése a legnagyobb talány, mivel sem cáfolni, sem igazolni nem lehet. Egy olyan energiaforma léte, amit még nem tudunk igazolni, a tudomány számára ad feladatot. Az istenben való hit, viszont mindenkinek a saját meggyőződésén múlik.
"Létezik olyan hang, amit nem vagy képes hallani? Szín, amit nem tudsz észrevenni? Rezgés, amit nemtudsz felfogni? De a mérőeszközök észlelik? Hol vannak ezek? Milyen dimenzióban?"
Az anyagnak van úgynevezett hullámtermészete, a részecsketermészet, a korpusz mellett. Talán ezek a különböző hullámok, rezgésformák azok, amik meghatározzák az anyag minőségfokozatait. A háromdimenziós térben rengeteg rezgési mód elfér, és valóban nemmindegyikre van szenzorunk.
"Hol van ez a hely? Mi ez a hely? Melyik dimenzióban létezik? Ha erre lenne válasz, még hinnék is a reinkarnációban."
A monda szerint Lehel ezeket a szavakat mondta Konrád császárnak, mielőtt lecsapott rá:
"Te fogsz előttem menni és szolgám leszel a másvilágon." Ez egyfajta lélekvándorlásra utal.
Vagy itt van Csaba útja, a Hadak útja amik a Tejút magyar nevei közül valók.
Az elesett magyar hősök tartózkodási helye ez. A lelkük egy-egy csillag.
Példa lehetne még az Orion csillagkép, ami a magyarok ősapjának égi lakhelye, Nimródé, görög nevén Heraklészé, etruszkul Herkleé.
Az ősvallás szerint a világfa ágain vízimadarak, kacsák képében üldögélnek a megszületésükre váró kisdedek lelkei.
Innen szállnak alá az édesanyjukhoz.
Erre rímel a "kiskacsa fürdik fekete tóba, anyjához készül.." dalunk. A fekete tó az égben van, a Tejút=életfa hasadéka volna.
Más elképzelés szerint a méhecskék szorgos gyűjtögető munkájának eredményéhez hasonlóan gyűlnek egybe az anyaméhbe a lélekszemcsék, mintegy kasba, és ebből áll össze a kisgyermek lelke.
Ezért méh az anyaméh a mi nyelvünkben.
Ezek nagyon szép költői képek, de semmi mások.
Az viszont egyértelműen látszik, hogy döntő minőségi különbséget érzékeltetnek az élő anyag és a holt anyag között, amit időtlen idők óta érzékelünk.
Három alapvető minőségű létmódra nincs kellő magyarázatunk: az anyag mibenlétére, az élet lényegére, és a tudatra.
Annyi bizonyos, hogy az anyag, az élet és a tudat egymásból fakad, egymásra épülve teljesedik ki.
A létezés maga a legnagyobb talány. A legteljesebb magyarázatnak most is Isten teremtő akaratát tartom, de magára Istenre nincs magyarázat akkor sem.
Az ' uszkalsz' tálaló kifejezés, főleg, ha onnan tekintem, hogy nem csupán sodródom.... Ez annyit jelent, hogy tudatában vagyok annak, az Élet - a Let- örök, jelen életem is csupán az egyik, nem az egyetlen állomás . Tudatában vagyok saját teremtő erőmnek és lehetőségeinek, bár ezek gyakorlása nyilván nagyon messze van még a mesterek szintjétől.
Az emberi létélmeny számtalan öröm forrása, és igyekszem a saját életemet az öröm és a harmónia és a szépségek mentén áramoltatni: azaz olyan "öblökbe" uszkàlni az életem során, melyek kellemesen, nem pedig vérfagyasztóak.
A pokol, akárcsak a mennyek országa, itt a földön található meg.....én pedig inkább az előbbi felé igyekszem uszkàlni.
Ha elakadok, igyexem a "jó pásztor" csendes hangját követni: S Ő rendre zöldellő mezőkre vezet és bővízü folyókhoz ....
Hát gondolom, hogy ez a tanulási folyamat(hossza) is egyénenként más. És igen, előfordul, hogy csak a végére érsz be, az is hogy akkor se. tán jóelőtte, és még úszkálhatsz a sok tapasztalat meggyőző erejében:)
Ezt valahogy úgy tudnám leírni, hogy az életünk bizonyos szakaszában igaz a régi , marxi megfogalmazás: ' a lét meghatározza a tudatot'..
Ahogy fejlődik az ember , megtapasztalhatja, hogy magasabb szint az, amikor már inkább a tudat határozza meg a létet. Ennek gyakorlása, megtapasztalása, mint tanulási folyamat, gyakran több időt vesz igénybe,mint járni megtanulni ....de mondhatjuk azt, hogy elég sokat gyakorom, jó eredményekkel...
'Hol van ez a hely? Mi ez a hely? Melyik dimenzióban létezik? Ha erre lenne válasz, még hinnék is a reinkarnációban. :)'
Létezik olyan hang, amit nem vagy képes hallani? Szín, amit nem tudsz észrevenni? Rezgés, amit nemtudsz felfogni? De a mérőeszközök észlelik? Hol vannak ezek? Milyen dimenzióban?
'Magam is úgy gondolom, hogy az ÉLET, egy átminősülése az anyagi rendszernek. Azonban nehéz összehasonlítani az élettelent az élővel, mint minőségi fokozatokat. Az élet egy más kategória, ami az anyaghoz „társul” ideiglenesen.
De hová tűnik az anyagból a halál következtében?'
Átminősül. Elpárolog.
Talán az anyagon túliba (egyfajta rezgésvilágba, hullámvilágba) oldódik.
Honnan jön az élet az anyagba a születés következtében?
Mondhatnám, hogy azt a tömérdek tudást, ami beléjük van táplálva, vagy beléjük táplálható, de nem, ezt nem irigylem. Van abban szépség, hogy teszel, küzdesz a tudásért, és hogy tapasztalsz. És mondhatnám, hogy a szenvedésmentességet, de azt se irigylem, mert a fájdalom és annak feldolgozása is hozzánk ad, az is épít. Azt hiszem, nem vagyok irigykedős.:-)
„A boldog vagy alapvetően kiegyensúlyozott, harmonikus életet élő embereket a boldogtalanoktól a saját programjaik, és a szokásaink különböztetnek meg....”
Magam is így gondolom. Egy nagyon szegény körülmények között élő ember is lehet boldog, elégedett, ha nem frusztrálja semmi, stressz mentesen, éli az életét. Ez a létforma nem biztos, hogy a saját programja, de ha elfogadja, nem tesz ellene, jól jár.
A mohóság, a semmi nem elég, előre viszi a világot?
„Számodra a lélekvándorlásban való hit egy lehetőség, eszköz a túléléshez? „
Lehet hinni a lélekvándorlásban, de akkor abban is hinni kell, hogy a testet elhagyott lélek olyan helyre kerül, ahol válogathat az éppen megfoganó újszülöttek között.
Hol van ez a hely? Mi ez a hely? Melyik dimenzióban létezik? Ha erre lenne válasz, még hinnék is a reinkarnációban. :)
Úgyis kérdezhetném, hogy hová lesz a szél, amikor nem fúj? „'hová lesz az élet a halál után?'
Átminősül. Mondhatni, 'halmazállapotot', frekvenciát vált. Amikor jégből víz lesz, hová lesz a keménység, a kristályszerkezet? Amikor vizből gőz lesz, hová lesz a folyékonyság, a vízre jellemző láthatóság-tapinthatóság, stb.? „
Magam is úgy gondolom, hogy az ÉLET, egy átminősülése az anyagi rendszernek. Azonban nehéz összehasonlítani az élettelent az élővel, mint minőségi fokozatokat. Az élet egy más kategória, ami az anyaghoz „társul” ideiglenesen.
A mai szóhasználat szerint valóban léteznek " programok" az emberekben. A jó hír az, hogy az ember a tudata által képes önprogramozasra, és rossz programok semlegesítése. Az emberi ' programozás" alapjai a szokások kialakításában rejlenek.
A boldog vagy alapvetően kiegyensúlyozott, harmonikus életet élő embereket a boldogtalanoktól a saját programjaik, és a szokásaink különböztetnek meg....
