A helyzetet rontja, miközben konganak a templomok az ürességtől, a tagoktól kényszerrel beszedett összeg többségét külföldi segélyezésekre fordítják az egyházak.
Gondolom mert mára eltűntek a kényszertagok akik csak azért voltak azok mert elvárta a környezetük. Ezt a mindenkit szeressünk hippikereszténységet, amilyenek a mai német keresztény egyházak, kedvelik a balosok de azért nem lesznek egyháztagok. Akik az erőt, dinamizmust kedvelik, azok régen valamelyik keresztény szektába, ma meg az muzulmánok közé lépnek be. Speciális német körülmény az egyházadó, amit a német adóhivatal szed be az egyházak tagjaitól, elég jelentős összeg évente, szóval aki valamiért elégedetlen az egyházakkal vagy mert nem igazán hisz a tanításaikban vagy mert túl szivárványosak neki, kénytelen kilépni ha nem akar fizetni, ott egyre kevesebb a papíron keresztény, ami nálunk az egyházak tagjainak többsége ( a szektatagokat kivéve nálunk ).
Erről jut eszembe egy tv műsor, amelyben azt fejtegették, hogy a modern Németországban a kereszténység elég erőteljesen visszaszorulóban van, állítólag évente tízezrek lépnek ki mind a katolikus, mind az evangélikus egyházból.
Ezzel szemben az iszlám virágzik, évről évre nő a muszlimok száma és részaránya, már nemcsak a bevándorló hátterűek, de az echte németek körében is.
A kölni dóm építését a napkeleti bölcsek ereklyéinek Kölnbe érkezése tette szükségessé. A várost a szent csontok hírére ellepték a zarándokok, így a korábbi templom nem tudta befogadni a látogatók tömegét. Az új katedrális építése elhúzódott, ünnepélyes átadására csak 600 évvel később, 1880. október 15-én került sor.
A kölni katedrális helyén a Kr. u. 6. században már keresztény templom állt. Ezt a templomot a 9. század derekán felváltotta egy korai román stílusú dóm, amelyet 873-ban szenteltek fel. A templom közel négy évszázadon keresztül látta el funkcióját, ám Köln városa, amely 785 után érseki székhelyként is működött, a 12. század közepére kinőtte a templomot.
Az Észak-Itáliát Flandriával összekötő kereskedelmi utak mentén fekvő város egyre növekedett, a 13. század közepére népessége elérte az 50 ezer főt, ezzel Nyugat-Európa legnagyobb városai közé tartozott. Miután I. Frigyes német-római császár elfoglalta Milánót, Rainald von Dassel kölni érseknek alkalma nyílt arra, hogy megszerezze Gáspár, Menyhért és Boldizsár földi maradványait. A háromkirályok ereklyéinek Kölnbe szállításával a város, de legfőképp a dóm zarándokforgalma a sokszorosára nőtt. A templom nem bírta a látogatók tömegét, így az érsek egy új, gótikus építmény tervezésére adott megbízást.
A munkálatok 1248 augusztusában a régi dóm lerombolásával indultak meg. A rossz nyelvek szerint a templomot, maguk az építtetők gyújttatták fel, hogy megkönnyítsék az előrehaladást. A kölni érsek nem akart lemaradni az európai trendektől, és a francia földön található, az akkor még épülő gótikus csodát, az amiens-i katedrálist tekintette etalonnak. Az építéssel Gerhard von Rile-t, latin nevén Meister Gerardus építőmestert bízták meg, aki 1271 áprilisáig felügyelte a munkálatokat, amikor a templom körül felhúzott állványzatról a mélybe zuhant.
Az építkezés 1288-ban újra elakadt, mert a kölniek elűzték az érseküket. 1322-ben elérkezett a nagy nap, felszentelték a szentélyt és az istentiszteletek alatt a papságnak helyet adó kórust. Az 1360-as években a homlokzatot építették, majd megkezdődött a déli torony építése is, amelybe 1437-ben már harangot szereltek, noha a torony még csak félkész állapotban volt.
A kölni katedrális a gótika egyik kiemelkedő alkotása, homlokzatát nem a falak, hanem a grandiózus ablakok uralják. Az építők generációkon keresztül követték a középkor virágkorában elfogadott alaptételt: „Isten a világosság”. A csúcsos boltívek és az égbe törő falak stabilitását támpillérekkel és támívekkel biztosították.
A katedrális építése a 15. században is folytatódott, de pénz hiányában akadozott a kivitelezés, majd 1510-től az építkezés gyakorlatilag leállt. Köln az évszázadok során elvesztette gazdasági vezető szerepét, és a reformáció kezdetével a katedrális építését finanszírozó búcsúcédulák árusítása is visszaesett. A templomhoz, amelynek két tornya közül ekkor még csak a déli állt (ám az is félkész állapotban), mintegy 300 évig nem nyúlt senki.
Az építkezés újraindulását az erősödő német nemzeti öntudat és a középkor eszményét felkaroló korstílus, a romantika indította el. A munkálatok 1842-ben kezdődtek és 1880-ban fejeződtek be. Az építkezés során az eredeti, az 1300 évek körül készített tervrajzokat is felhasználták. Az ünnepélyes átadásra 1880. október 15-én került sor, amelyen I. Vilmos német császár is jelen volt. Az átadott katedrális tornyai 157 méter magasra nyúltak, ezzel a dóm egészen a Washington-emlékmű megépítéséig, 1884-ig a világ legmagasabb épülete volt.
A hivatalosan Szent Péter- és Szűz Mária dómnak hívott kölni műremek a második világháborúban 14 bombatalálatot is kapott, de falai épen maradtak. A dóm méreteinek hála a szövetséges pilótáknak a katedrális remek támpontot nyújtott a levegőből, ezért semmi sem indokolta porig rombolását.
A háború után már nem a bombák, hanem az környezettszennyezés jelentette a legnagyobb veszélyt az 1996 óta a világörökség részét képező katedrálisra, amelynek homlokzati kőfelületét a savas eső roncsolja, a légszennyezés miatt pedig az eredetileg homokszínű falai az évtizedek múltával egyre sötétebbek és komorabbak lettek.
Százhatvan éve, 1861. szeptember 23-án született Robert Bosch, aki egy villanyszerelő műhelyből épített fel egy világcéget, mindvégig azt az elvet tartva szem előtt: "Inkább veszítsek pénzt, mint bizalmat"- áll az MTVA Sajtóarchívum anyagában.
A dél-németországi Albeckben, egy jómódú parasztcsalád tizenkét gyermeke közül tizenegyedikként látta meg a napvilágot. Szüleinek kis fogadójuk volt, ahol az utazók lovat is cserélhettek. A család a vasút megépítése után Ulmba költözött. Bosch finommechanikát tanult, majd 18 évesen a szokásnak megfelelően vándorútra indult, hét évig a kor legmagasabb technikai színvonalát képviselő vállalatoknál dolgozott otthon és külföldön, többek között Amerikában Thomas Edison cégénél és Angliában a Siemens ottani kirendeltségénél.
Egy műhelyben kezdődött
Hazatérve, 1886-ban Stuttgartban finomtechnikai és elektrotechnikai műhelyt nyitott, ahol egy társával és tanoncával mindenfajta elektromos berendezést szerelt és javított a telefontól a távírón át a villámhárítóig.ÁLLANDÓAN KÍSÉRLETEZETT IS, ÍGY SZÜLETETT MEG 1887-BEN ELSŐ TALÁLMÁNYA, EGY GÁZMOTOROKHOZ KÉSZÍTETT MÁGNESES GYÚJTÁS, AMELYET FOLYAMATOSAN TÖKÉLETESÍTETT.Lehetőségeit túlbecsülve műhelyének bővítésébe fogott, ezért komoly anyagi nehézségei támadtak. Egyenesbe csak egy évtized múlva jött, amikor a mágnesgyújtót - a világon elsőként - járműmotorba, egy háromkerekű francia Dion-Bouton kocsiba szerelte.
AZ ÁTTÖRÉS 1902-BEN KÖVETKEZETT BE, AMIKOR BOSCH EGYIK MÉRNÖKE, GOTTLOB HONOLD ELŐÁLLT A MAGASFESZÜLTSÉGŰ, GYERTYÁKKAL MŰKÖDŐ MÁGNESES GYÚJTÓRENDSZERREL.Ez a szerkezet minden addiginál gyorsabb és pontosabb volt, és megoldotta a belsőégésű motorok legnagyobb problémáját. A találmánynak köszönhetően a Bosch cég lett szinte minden jelentős autógyártó cég beszállítója, és rohamos növekedésnek indult.1913-RA MINDEN FÖLDRÉSZEN MŰKÖDÖTT KIRENDELTSÉGE, GYÁRTMÁNYAINAK 88 SZÁZALÉKÁT KÜLFÖLDÖN ÉRTÉKESÍTETTE.A Bosch kínált először egységes elektromos gépjármű felszerelést: gyújtógyertyákat, lámpákat, elemeket, reflektorokat és önindítókat. Az első világháború kitörése miatt a vállalat ugyan elvesztette külföldi piacait, de a haditermelésre való átállással kompenzálni tudta veszteségeit.
Szociális vállalkozó mintakép
Bosch a szociális vállalkozó mintaképe volt, egy írásában meg is fogalmazta, hogy "a munkáltató és a munkás sorsa egyaránt vállalata sorsától függ". A német gyárosok közül elsőként vezette be a nyolcórás munkanapot, a termelékenység növelése érdekében két műszakos munkarenddel, 1910-ben munkásainak megadta a szabad szombat délutánt is. Számos alapítványt hozott létre, Stuttgartban egy ma is nevét viselő kórházat alapított, a Bosch-segély régi munkásainak nyugdíjat fizetett, sokán már "vörös Boschnak" nevezték.
BOSCH A MINŐSÉG MELLETT A KUTATÁSRA ÉS A KÉPZÉSRE HELYEZTE A HANGSÚLYT.1913-ban tanoncműhelyt hozott létre, a cégnél azóta is követelmény a szakmai oktatás és továbbképzés. A Bosch folyamatosan állt elő az újításokkal, 1927-ben kezdtek adagolókat gyártani dízelmotorokhoz, a következő évben került piacra az első Bosch kéziszerszám, 1932-ben az első autórádió, 1933-ban az első háztartási készülék, egy hűtőgép. A vállalatot 1937-ben átszervezték és részvénytársasággá alakították.
Bosch és a nagy világégések
Bosch az első világháború után a franciákkal való megbékélésen dolgozott. Hitler 1933-as hatalomra jutása után elfogadott hadimegrendeléseket, a második világháború idején alkalmazott kényszermunkásokat is, de soha nem titkolta ellenérzéseit a náci rendszerrel szemben. Hitlert baráti körben bűnözőnek nevezte, támogatta az ellenállási mozgalmat, legközelebbi munkatársaival számos zsidót mentettek meg az üldözés elől.
NYOLCVANADIK SZÜLETÉSNAPJÁN MAGAS ÁLLAMI KITÜNTETÉST KAPOTT HITLERTŐL.Fél évvel később, 1942. március 13-án halt meg, a Harmadik Birodalom propaganda okokból állami temetésben részesítette. Végrendeletében azt kívánta, hogy a Robert Bosch GmbH pénzügyileg független és önálló maradjon, nyereségét pedig jótékonysági célokra fordítsák.A BOSCH-CSOPORT NAPJAINKBAN MINTEGY 400 EZER MUNKATÁRSAT FOGLALKOZTAT VILÁGSZERTE, CSAKNEM 60 ORSZÁGBAN 440 LEÁNYVÁLLALATA ÉS REGIONÁLIS VÁLLALATA MŰKÖDIK, TAVALY 71,5 MILLIÁRD EURÓ ÁRBEVÉTELT ÉRT EL, ÉS RENDKÍVÜLI SÚLYT HELYEZ A KUTATÁSRA ÉS FEJLESZTÉSRE.A Bosch-csoporthoz tartozó kilenc önálló vállalat Magyarország egyik legnagyobb külföldi munkaadója, 15.500 munkatárssal.
A litvánok betörtek a Kardtestvérek által ellenőrzött Kúrföldre (Kurland, ma Lettország). A térségben érdekelt német, dán, svéd lovagok egyesített serege ellentámadást indított és 1260 július 13-án Durbénál megütközött a baltiakkal. Fölényes győzelem helyett csúfos vereség lett a vége, még a nagymester is odaveszett.
A litván történészek kiemelik, hogy ezzel sikerült éket verni a balti német érdekeltségek közé, s megszakítani a germánosítást. Persze ezzel kapcsolatban még jó ideig háborúztak a felek, aztán jöttek a lengyelek, oroszok...
Régészek az Észak-Németországban, de vélhetően egész Németországban valaha előkerült legrégebbi cipőt találták meg egy Kr. e. 50-re datált lápi palánkútvonal mellett, amely egy tőzeglápon vezet keresztül Alsó-Szászországban.
A lábbeli felépítése szandálszerű, a bőr darabok elöl futnak össze, és a belé fúrt lyukakon keresztül egy bőrszíjjal húzták össze.
A Diepholz és Lohne települések között fekvő tőzeglápot átszelő, PR VI. jelű palánkútvonalról már csaknem egy évszázada tudnak a régészek, mivel a vizenyős területen egykor a fűtőanyagként felhasznált tőzeg kitermelése zajlott, így több helyen igen korán belebotlottak a késő vaskori palánkokba az itt dolgozók.
A rendkívül jó állapotban fennmaradt út mintegy négy kilométer hosszan vezet keresztül az ingoványos területen. Az efféle útvonalak gondos tervezés eredményei a mocsarak leginkább járható és beépíthető szakaszain, és nem csupán gyalogos emberek, de állati vontatású kocsik viszonylag biztonságos áthaladását is lehetővé tették a veszedelmes lápon.
A PR VI. nem csupán Németország, de a világ egyik leghosszabb lápi palánkútvonala, tényleges régészeti feltárása 2019-ben kezdődött, és várhatóan 2022-ben is folytatódik.
„Alsó-Szászország lápjai több ezer év történelméről tanúskodnak. Egyedülálló archívumot jelentenek, mivel nem csupán a feldolgozott töredékeket és fémtárgyakat őrizték meg történelmünk bizonyítékaként, de szerves leleteket is” – mondta Alsó-Szászország tudományért és kultúráért felelős minisztere, Björn Thümler.
„A legismertebbek a lápi holttestek, de fából készült bálványok, hosszú fa ösvények és a korabeli élet számos egyéb maradványa is része ennek. Egy cipő, amely elveszett, majd 2000 év múlva előkerült, az eddigi legrégebbi cipő Alsó-Szászországból, rendkívül személyes tanúsítványa egy múltbeli életnek. Ennél aligha lehetne költőibb módon közelíteni ama kor embereihez. Ez egy olyan tanúsítvány, amely kézzelfoghatóvá teszi az időt, akár egy nagyító alatt” – folytatta a miniszter.
„A cipő közvetlen közelében találtak egy eltörött kocsitengelyt, illetve egyéb kocsitöredékeket. Szinte látni az incidenst, melynek során viselője elvesztette a cipőt. Egy vélhetően marha vontatta fa kocsi tengelye kettétört és balesetet okozott a rögös úton. Eközben, vagy a kocsi darabjainak összegyűjtése közben a cipő tulajdonosa elesett, vagy az ösvény mellé lépett, a cipő pedig az iszapban ragadt – ahol most, 2000 évvel később előkerült” – mondta Thümler.
Elözönlötték az érdeklődők Crailsheim baden-württembergi város evangélikus templomát, miután művészettörténészek azt gyanítják, hogy a főoltár hátoldalán látható, de a látogatók szeme elől többnyire rejtve maradó táblakép egy darabját Albrecht Dürer, a német reneszánsz legnagyobb mestere festette.
A crailsheimi János-templomban hétfőn összecsukták a többnyire széttárva bemutatott későgótikus szárnyasoltárt, hogy a feltűnően nagy számban érkező látogatók megnézhessék a Dürernek tulajdonított oltárfestményt.
Szakértők szerint az 1490 körül keletkezett szárnyasoltár Dürer tanítója, Michael Wolgemut festő és fametszőmester műhelyéből származik, az egyik táblakép pedig, amelyen egy hóhér látható Keresztelő János levágott fejével a kezében, igen nagy hasonlóságot mutat az 550 éve született Albrecht Dürer más műveivel.
> A varázsfuvola szabadkőműves titkokat eláruló szövegkönyvét azonban nagyrészt egy tehetséges egyetemi hallgató, J. Q. R. Giesecke írhatta, és Schikaneder csak a nevét adta hozzá.
Ezt ő maga (Giesecke) állította állítólag, de máig is vita tárgya.
> Az idézett Wagener lexikon szerint a szegény diák színházi statisztálással és a kórusban való énekléssel tartotta fenn magát.
A Varázsfuvola ősbemutatóján ő volt az első szolga, ami nem nagy szerep, de több mint statisztálás.
> Mozart halálától annyira megrémült, hogy életéért remegve elmenekült Bécsből.
De előtte még 15 évig Bécsben maradt, megírt legalább 15 operalibrettót, majd ásványkereskedéssel foglalkozott, közben képezte magát ásványtanilag,
1806-ban a Dán Királyi Kereskedelmi Igazgatóság megbízásából ásványtanászként Grönlandra utazott.
> Írországban telepedett le, ahol geológiát tanult és később ennek a tudománynak lett a tanára a dublini egyetemen.
Ez kb. stimmel, 1814-ben a dublini egyetem ásványtani professzori állását kapta meg.
> A mellőzötté vált, teljesen lecsúszott Schikaneder 1801. szeptember 21-én követte Mozartot a sírba.
Nem igaz. Schikaneder 1812-ben halt meg. A Varázsfuvola sikerén felbuzdulva tovább írta a történetet, és 1798-ban bemutatták a Labirintust Peter von Winter zenéjével, de a Varázsfuvola zenéjére építve, átvéve azokat a motívumokat, amelyek már a Varázsfuvolában is visszatérő motívumok voltak.
1799-1803 között Bécsben 67 alkalommal adták elő a csatolt opera-párost, a Varázsfuvolát és a Labirintust mindig 2-2 egymást követő este.
1803-ban Berlinben is bemutatták, és ugyanebben az évben Schikaneder újra rendezte Bécsben.
A következő 20 évben a Labirintust bemutatták Frankfurtban, Nürnbergben, Prágában, Stuttgartban, Königsbergben és Kolozsvárott.
1828-ban Pestre is eljutott.
1803-ban Schikaneder bejelentette a Varázsfuvola 3. részének tervét is, de azt nem valósította meg.
1795-1801 között Goethe is dolgozott a Varázsfuvola történetének folytatásán, de nem fejezte be, viszont az elkészült töredékeket többen is elővették és felhasználták később.
