"A szertartási út több szerző szerint is régebbi, mint a 4. dinasztikus kor."
Ezek nem egyiptológusok vagy régészek, hanem amolyan amatőr "kutatók", akik ránézésre mondanak véleményt. Az út nem mállott kövekből áll, hanem nincs is. Egyszerűen elhordták. Az út elején összeraktak kövekből pár métert a régészek, hogy kb. lássuk milyen lehetett.
Elképzelhető, hogy már a Völgytemplom gránittal való burkolását sem fejezték be, s a Szfinxtemplomét már el se kezdték. Felőlem hiheted, hogy ez a két templom valamiféle 10 ezer éves őscivilizáció alkotása, annak ellenére, hogy semmi nem bizonyítja. Hiszen tudom sok embert Egyiptommal kapcsolatban semmi nem hoz lázba, csak az, hogy volt előtte egy sokkal régebbi civilizáció. Amúgy semmi más nem érdekli őket Egyiptomban (meg az Ozireion, amiről hasonlókat állítgatnak).
A szertartási út több szerző szerint is régebbi, mint a 4. dinasztikus kor. Megfigyelések szerint a szertartási út több helyen hatalmas, monolitikus, málladozó mészkőtömbökből áll.
A tágabb értelmetésű Szfinx medence objektumai művészeti szempontból egységesek, de ez nem azt jelenti, hogy egyetlen építtető rendelte el az összes elem készítését. A jelenlegi ismeretek szerint Hafré szertartási útja valóban előbb készülhetett el, mint a Szfinx, és az árok és a vizesárok is ehhez igazodhatott. A Szfinx medencéjének szabálytalan formája és a déli fal eróziós nyomai is azt sugallják, hogy a terület építészeti kialakítása a már meglévő struktúrákhoz igazodott, és az eső okozta erózió hosszú időn keresztül hatott a területre.
Mark Lehner kutatásai során alaposan vizsgálta a Szfinx Templom építészeti jellegzetességeit (te is írtad nemrég). Kutatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy az eredeti építményt mészkőből építették, és később valóban gránitburkolattal látták el, ahogy azt a korábbi egyiptomi építészeti gyakorlat is mutatja. A gránitburkolat valószínűleg az Óbirodalom idején (Hafré idején) került fel az építményre, de a későbbi korokban ezeket az értékes burkolóelemeket újrahasznosították más építkezéseknél, ezért a modern kori feltárások során már nem találhatók meg.
Én nem tudok semmilyen bizonyítékot arra, hogy gránittal valóban be is fedték, s nem csak készültek rá. Egyetlenegy gránitlapot sem találtak a Szfinxtemplom mellett. Lehner mindkét templom építését Hafrénak tulajdonítja!
Hogy ez a 3 objektum (Szfinx és az előtte lévő 2 templom) már sokkal korábban itt lett volna, és Hufu meg az utódai belekombinálták a piramis-építkezéseikbe... ez már lejárt lemez, azt hittem kikerült a repertoárodból. Hiszen szinte bárki könnyen megértené.
Hafré szertartási útja előbb készült el, mint a Szfinx, a szobor árkát már ehhez igazították. Ugyanez vonatkozik az út mellett vizesárokra, ami beletorkollik a Szfinx medencéjébe. Gizában minden négyzet vagy téglalap alaprajzú, csak a Szfinx medencéje nem az. Az se mondható, hogy az szfinxárok déli falát átvariálták/átszabták, mert az végig az "eső okozta" erodáció mély nyomait mutatja. A kényszerűség szabta meg a Szfinx medencéjének alapját (ezért lett ilyen trapézszerű). A déli fal:
A lényeg, hogy Mark Lehner bizonyítékai megdöntötték azt az elképzelést, hogy a Szfinx Templomot soha nem borították be gránittal. Archeoasztronómiai kutatásai válszeg azt is migdöntötték, hogy a templom soha nem volt, nem lehetett Naptemplom.
Igen, valószínű, hogy a félreértés abból adódhatott, hogy a fordítás nem pontos, és Mark Lehner arra utalhatott, hogy a Szfinx Templom gránitburkolata és szerkezeti elemei az ókorban lettek megrongálva vagy eltávolítva.
Mark Lehner kutatásai során részletesen foglalkozott a Szfinx és a környező templomok szerkezetével és történetével. Kutatásai során feltárta, hogy a Szfinx Temploma és a hozzá kapcsolódó építmények jelentős része valóban sérült és hiányos, ami arra utal, hogy ezek az elemek már az ókorban eltávolításra kerültek.
Számos példa van arra, hogy ókori templomok és más jelentős építmények burkolókövei és oszlopai, újrahasznosításra kerültek más építkezések során. Lehner kutatásai és nyilatkozatai valószínűleg erre a történelmi folyamatra utalnak, és nem a modern korbeli rongálásokra.
A homokviharok általában horizontális irányú eróziót okoznak, simítva a kőzet felszínét. A Szfinx körüli mélyedés falain található mély, függőleges barázdák víz erózióra utalnak, nem pedig szél erózióra. A különböző rétegződés és horizontális eróziós vonalak a kőzetek természetes rétegződéséből és az időjárás hatásaiból adódnak, ami inkább víz által okozott erózióra utal. Ez a fajta erózió hosszabb időszakot és jelentős csapadékot igényel, ami arra enged következtetni, hogy a Szfinx korábban épülhetett, mint azt korábban gondolták, egy nedvesebb időszakban. A homokviharok által okozott erózió önmagában nem magyarázza meg a Szfinx körüli eróziós mintázatokat.
Ez teljes félreértés. Lehner legalább két külön mondatot mondhatott. A Szfinxtemplom 1925-33 közötti feltárásáról több száz fotónk van (pld. Baraize hagyatékából is), de még fekete-fehér filmünk is. Semmilyen gránitburkolat nem volt rajta!
„Robert Schoch becslése szerint egyes helyeken 1 méternyi vagy akár nagyobb mennyiségű kő erodálódhatott a falakról. (nagy mértékű erózió)”
Az nem lehetséges, hogy a Szfinx körüli mélyedésben a homokviharok (forgószél) okozták az eróziót? Ha nem takarítják ki, nyakáig ér a homok a Szfinxnek. Azonban 4 ezer év alatt sokszor kellett a homokviharok miatt.:-)
"Göbeklinél ki tudták mutatni a szervesanyag mintákból a 10-12 ezer évet itt meg elpárologtak...?"
Göbekli Tepe egészen más, mert a hegy belsejében koronként egymásra épülő kőkörök épültek. A legalsó rétegekben voltak a legnagyobbak az építmények. Amikor a régit betemették törmelékkel, épült rá egy kisebb építmény, és mindig egyre feljebb. Ezért is nevezik pocakos hegynek. A helyszínt szándékosan betemették, ez arra utal, hogy az elhagyás egy tervezett és tudatos folyamat volt. A betemetés megőrizte a helyszínt és a kőoszlopok véseteit, a szerves eredetű nyomokat, s így azok kiváló állapotban maradtak fenn. 1500 év aktív használat után a hely elhagyatott lett, úgy 10000 éve. Azóta a mesterséges dombra más civilizáció nem épült rá.
Ez a mondat mindenképpen szó szerint Lehnertől származik:
A Szfinx templomot az 1925-ös kiásását követően számos alkalommal meggyalázták, megfosztották minden burkolatától: eltűntek a falak, oszlopok.
Az idézet többi részét a film narrátora mondja, számítógépes illusztrációkkal alátámasztva a Szfinx templom épülési-átalakulási folyamatát. A Lehner nyilatkozat, a narrátori szöveg és a számítógépes illusztráció egy egységes kontextusban van. Nehéz elképzelni, hogy ilyen milliók által látott dok.film alkotói ilyen nagyságrendű csalást követtek volna el. Ha ez igaz lenne, már börtünben ülhetnének.
Lehner egyértelműen számol azzal, hogy az általa említett új vallási szekta a Napot tisztelte főistenként (Napkultusz, napimádat). Lehner ezen megfogalmazása is arra utal, hogy kétféle napimádási gyakorlat létezett. A helyi és a királyi.
A dinasztikus napimádat a királyi teológia részét képezte az egyiptomi társadalomban. Az állam és a vallás közötti kapcsolatok sokkal szorosabbak lettek. A fáraók isteni jellegű hatalommal rendelkeztek, és az ő hatalmuk alatt a napkultusz állami vallássá vált. Az uralkodók istenségüket legitimálhatták azzal, hogy az istenek közvetlen utódaiként és a napisten, általában Ra vagy Hórusz megtestesüléseként tartották magukat.
A predinasztikus napimádat inkább helyi szokásokon és szekta alapú vallási gyakorlatokon alapult, amelyek a különböző régiókban vagy közösségekben élő emberek körében alakultak ki. Ezek a helyi kultuszok lehettek kapcsolatban a természeti jelenségekkel vagy a helyi vallási hitrendszerrel, és gyakran nem voltak egységesek az egész területen.
Mark Lehner a filmbéli nyilatkozata, és film egy kontextusba szerkesztett mondanivalója alapján számol azzal, hogy a Szfinx egy korai, kb. 5000-5500 évvel ezelőtti napkultusz centrum lehetett. Számol tehát ezzel, nem zárja ki ennek lehetőségét. Én ezt gondolom.
Ezt a templomot i.e. 2000 után nem sokkal betemette a homok és törmelék, majd az Újbirodalom idején egy másik templom épült mellé, aminek alja rányúlt ennek a tetejére, mert már fogalmuk se volt, hogy ott van.
(Göbeklinél ki tudták mutatni a szervesanyag mintákból a 10-12 ezer évet itt meg elpárologtak...?)
Elképzelem muszlim testvéreink (Ádámról és Éváról) arckifejezését ilyen 800000-es hírekkel...
Minő változás az, ami az 1900-as /+ - 20/ években létezett izgalmas és kellemes országban történt. Minden szempontból.
Na most ők csücsülnek az érdekes műemlékeken, és ha bárki 8000 évnél többet állapítana meg valamire, akkor a szent könyv állításaival találja magát szemben és hivatalos közegekkel.
Márpedig a Koránban szereplőnél nem lehet későbbi a teremtés és punktum.
Aki hajlandó e keretek között maradni és találni az kutathat.
Ha elzúgtak a háborúk vajon kié lesz Egyiptom? Ki lesz a fehér nagyfőnök? A nagy varázsló, Multi Multiplikató.
"Viszont ezeknek semmi köze a templom korához, ellenben a c-14-es datálások mintái i.e. 2800 és 2100 közöttiek és ez felülír minden álokoskodást a 8000 évről."
Ha a Szfinx és templomainak magteste több ezer évvel korábbi, mint az Óbirodalom ideje, akkor figyelembe kell venni, hogy a Szfinx árok szűkös helyén egy legalább három évezredes ókori civilizáció építkezett rá. Ez és a természet munkája simán eltüntethetett minden korábbi szerves eredetű nyomot.
"A Szfinx templomot az 1925-ös kiásását követően számos alkalommal meggyalázták, megfosztották minden burkolatától: eltűntek a falak, oszlopok. A hatalmas mészkőtömböket kívülről asszuáni gránittal borították. Az előcsarnokban 24 roppant oszlop állt, hogy a nap óráit jelképezzék. A templom szívében két szentély helyezkedett el keleti és nyugati irányban, valamint egy alabástrom csempékből álló fényes udvar 10 szoborral." - így Mark Lehner.
"az 1925-ös kiásását követően" nem távolítottak el semmilyen gránit burkolatot a Szfinxtemplomról.Vagy félreértették Lehnert, vagy egyszerűen a magyar fordítás zavaros (ami nem ritka eset).
Ellenben Lehner a könyveiben többször ostorozta Mariette 1860-as ásatást a Völgytemplomban és az építész Baraize munkálatait (1925-30) a Szfinxnél és az előtte lévő templomnál. Ugyanis számos lelet sérült, nem dokumentálták, hol kerültek elő a tárgyi leletek, elmozdítottak, átraktak köveket, stb...
Viszont ezeknek semmi köze a templom korához, ellenben a c-14-es datálások mintái i.e. 2800 és 2100 közöttiek és ez felülír minden álokoskodást a 8000 évről.
A Leltárkő szövege még azt sem tudta, hogy a Szfinx előtt létezik egy templom! Már az Újbirodalom idején, 1000 évvel a gízai piramisok építése után, kialakult egy egyiptomi néphit, hogy a Szfinx régebbi a piramisoknál. A Leltárkő későkori (26. dinasztia: i.e. 600 körül) szövege is ezt tükrözi és némely újbirodalmi felajánlási sztélé, amit a szobor árkában találtak, miután kiásták a homokból: úgy hivatkoznak rá, mint ami előbb ott volt, s a piramisok neki épültek (ez olyan fikció, mint amikor a középkori arabok azt mesélték Baalbek nagy köveiről, hogy "óriások" építették).
"Nem tudtak itt, a az egész Mokottam hegységben mutatni olyan struktúrát, amit az eső így erodált volna, mint a szobor árokfalát (mint azt Thurlings is említi)."
Meg klehet fordítani a logikát. Ha feltételezzük, hogy a Szfinxet és környékét ugyanakkor vájták ki, amikor az Óbirodalomból származó épületek anyagát, akkor fura dolog történt Gízában. Egyes épületek az egyik módon erodálódtak, mások másik módon. Egyes építmények más és más időszakban készültek, másféle időjárási feltételek között (a megfigyelések erre utalnak), így másféle eróziós hatások érték őket. A Szfinx és templomainak eredeti testmagja a gízai fennsík szintje alatt van, kivéve a fej (keményebb member 3 kőzet - lehetett jardang). A Szfinx gödörben lévő member 2 mészkőanyagból faragott létesítmények felületét az utolsó kb. 5000 év nagy részében az időszakos homok általi betemetődés védte a további eroziótól.
"a nagy "szakértők" (kiket emlegetsz) nem tudták megmagyarázni, ha az ömlő eső a falat így erodálta, akkor miért nem látszik semmi a padlón?"
A Szfinx melletti mészkőtalaj keménynek néz ki, de valójában pórusos. Amióta a mészkövet kivágták, a talaj erodált. (nagymértékű mállási folyamat). A Szfinx körüli mészkő sziklaágyra jellemző a karsztos topográfia, és számos olyan réssel és nyílással rendelkezik, amelyeken el tud szivárogni a víz. Annyira eresztene, mint egy szita. A Szfinxet övező terület nem tartana meg egy nagyobb mennyiségű állóvizet. A víz elszivárogna a Szfinx alatt található üregeken és hasadékokon keresztül, bele az általánosságban vett gízai fennsíkba.
Robert Schoch becslése szerint egyes helyeken 1 méternyi vagy akár nagyobb mennyiségű kő erodálódhatott a falakról. (nagy mértékű erózió)
"Gizában mind a három piramis és mellékletei egyszerre kellett épüljenek, vagy 8-10 ezer évvel ezelőtt vagy csak 5 ezer évvel ezelőtt, de az előbbinek semmi esélyt sem látok."
Kivéve azt az eshetőséget, hogy a 3 gízai piramis egy előzőleg már létezett objektumokra épült. Ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni, mivel az ókori egyiptomiak egy aranykorról beszélnek, ami nagyjából 12500 évvel ezelőtt létezett. Abban a korban, amikor a gízai piramisok elhelyezkedése a legtökéletesebb szögben képezte le az Orion-öv csillagainak helyzetét a földön.
"Az Álomsztélé egyik sorában a Szfinx valójában azt mondja: Én már itt vagyok, az első idő óta. Az "Első idő" az ókori Egyiptom nyelvén a Zep Tepi. Ezen az időn azt értették, amikor Ozirisz a civilizáció kezdetén megérkezett hozzájuk." - Robert Bauval
A másik jelentős írásos bizonyíték a Szfinx régebbi eredetére a leltári sztélé. Az Inventory Stela (Khufu lányának sztéléje a 26. dinasztia idejéből) szerint Khufu (aki a Nagy Szfinx állítólagos kifaragása előtt uralkodott!) elment megnézni a Nagy Szfinxet és az azt eltaláló „villámot”. Ez a sztélé önmagát egy óbirodalmi szöveg másolatának mondja, és azt állítja, hogy a Szfinx már létezett Khufu idején. A régész, Szelim Haszan elsőként fogalmazta meg, hogy a Szfinxet Harfénak kell tulajdonítani. A feliratban - a fordítása alapján - az áll, hogy Khufu kijavíttatta a Szfinx fejdíszét, miután villám csapott bele, ami megfelel a szobron és templomain is jól látható óbirodalmi javításoknak.
"Szfinx templomnál a gránit burkolatot szinte teljesen elhordták a történelem során, s ezzel meggyalázták az emlékművet."
Ezt a templomot az 1930 körül ásták ki a homok és törmelék alól, addig azt se tudták, hogy ott van. Szerinted kik és mikor hordták volna el róla az állítólagos gránitburkolatot?
"be akarod adni, hogy az egyiptomiak olyan hülyék voltak, hogy a kemény gránitot faragcsálták a mállékony mészkőburkolathoz."
A Völgy-templomnál és a Kheopsz halotti templom bazalt padlózatán bizonyíték van rá, hogy ahol indokolt volt, ott ezt tették azok az ókori egyiptomi mesterek, akik messziről, pl. Asszuánból képesek voltak ilyen kemény kőzeteket bányászni, szállítani, megmunkálni. A Szfinx templomnál a gránit burkolatot szinte teljesen elhordták a történelem során, s ezzel meggyalázták az emlékművet.
Kevered a valós és a fiktív elemeket. Kezdesz azzal, amit senki nem vitat, hogy a Szfinx árkából bányászták a templomok köveit. Utána összemosod azzal, hogy a két templom korábbi, mint a burkolat, s be akarod adni, hogy az egyiptomiak olyan hülyék voltak, hogy a kemény gránitot faragcsálták a mállékony mészkőburkolathoz. Ahogy Kheopsz sírtemplomának bazalt padlózatának alsó felét csak kihasították a sziklából, s a mészkőágyat faragták hozzá és nem fordítva. Ennek az "őscivilizációnak" semmi nyoma Egyiptomban, se sírok se szerszámok, se más tárgyak nem kerültek elő. Az egyiptomiak mindig is képesek voltak az óriástömbök szállítására: Ramszesz és más nagy fáraók 500-1000 tonnás szobrai, obeliszkek.
Ezek a nagy "szakértők" (kiket emlegetsz) nem tudták megmagyarázni, ha az ömlő eső a falat így erodálta, akkor miért nem látszik semmi a padlón? Hisz azt még nagyobb erővel csaphatta a rázúduló víz! Nem tudtak itt, a az egész Mokottam hegységben mutatni olyan struktúrát, amit az eső így erodált volna, mint a szobor árokfalát (mint azt Thurlings is említi). Gizában már volt két nagy kormeghatározós program, sem a piramisok, sem a templomok nem mutatták, hogy valami 8-10-12 ezer éves civilizációk lennének. A Szfinxtemplom esetében a szerves anyag mintákat csak a mészkövek közül, vagy alóluk tudtak venni (i.e. 2100 és 2800 közt értékekkel). Az egyiptomi civilizáció 4000 éve alatt több stílus is volt az építészetben (ahogy az európai civilizációban is). Khephrén mészkőpiramisának alsó három sorát szintén gránittal fedték, s az ő idejében épült a két templom is, mint ahogy a Gránittemplomhoz vezető szertartási út is. Gizában mind a három piramis és mellékletei egyszerre kellett épüljenek, vagy 8-10 ezer évvel ezelőtt vagy csak 5 ezer évvel ezelőtt, de az előbbinek semmi esélyt sem látok. Főleg nem olyan érvelés alapján nem, amit itt bemutatsz. Thurlings is elmondta a könyvében, hogy az esőnek egyáltalán nem így kellett volna erodálnia a mészkőfalakat, de csak hajtod az alternatív kutatók (amatőr egyiptológusok, kisebb hírnévért küzdő geológusocskák, bőrgyógyászok, stb.) mainstream szövegelését, amit minden magára adó magyar ezoterikus oldalon is megtalálunk.
Az áltudományos mainstream vonulat minimum 12-15 ezer évesre teszi a szobrot (amit elvárnak minden "amatőr" kutatótól, Egyiptom-"szakértőtől", hogy ezt mantrázza mindenfelé): szóval ezt nem kel bizonygatni, de vannak már új fecskék a színen, hogy akár 800.000 éves is lehet a Szfinx...
Göbekli Tepe, Karahan Tepe, Boncüklü Tarla, a Szfinx és templomainak magteste és Wadi Faynan neolitikus központ amfiteátrum-szerű építménye bizonyítékok arra, hogy 12000 éve létezett egy tudásalapú, szervezett civilizáció (a jégkor végén).
Jelentős bizonyíték a 19. századi Szfinx teste. A Szfinx oldalain és a környező kőzeten mély, függőleges barázdák figyelhetők meg. Ezek vertikális eróziós barázdák a vízerózió jelei, amelyek a csapadékvíz lefolyásából erednek. Az esővíz idővel mély árkokat vájt a mészkőbe, különösen, ha a kőzet repedésekkel és rétegekkel rendelkezik. A szél és a homok szintén jelentős eróziós tényezők a Szfinx környékén (a testen és völgyfalon). Az erózió különböző típusainak kombinációja egyértelműen látható a Szfinx felszínén is. De a legjelentősebb eróziós nyom - a modernkori javításoktól mentes 19. századi Szfinx testen - a vízeróziós nyom.
A Szfinx előtt van a Szfinx templom és a Völgy-templom megalitikus templomok. A kérdés, hogy a templomok mészkőmagjai egyidősek-e a gránitburkolatokkal?
A templomok fő szerkezete hatalmas mészkőtömbökből áll, amelyek ugyanabból a kőbányából származnak, mint a Szfinx maga. A mészkőtömbök színe és textúrája is hasonló a Szfinx testén található mészkőéhez. A templomokat alkotó kövek ugyanolyan rétegzettek és összetételűek, mint a völgyfal. Vagyis a templom kövei a szobor körüli falból valók. Jó, kemény mészkő, használható volt a templomok felépítésére. Ha nem lett volna kemény, időtálló ez a mészkő, akkor nem tudtak volna ilyen templomokat építeni belőle.
A templomokat később vörös gránit burkolattal látták el, amelyet Asszuán környékéről szállítottak. Ez a gránitburkolat technológiai fejlettséget és magas szintű építészeti ismereteket igényelt. A templomok eredetileg mészkőből épültek, majd később, az Óbirodalom idején, esetleg később burkolták őket gránittal. Ez a folyamat több fázisban történhetett, tükrözve az egyiptomiak építési technikáinak és erőforrásainak fejlődését.
A templomok építési stílusa és technikája az egyiptomi építészet fejlődését tükrözi. A gránitburkolatok alkalmazása a fejlett építési technikákra utal, míg a mészkőtömbök használata az egyiptomi építészet korábbi szakaszára jellemző. Sok egyiptológus is úgy véli, hogy a gránitburkolat később került a mészkőmagokra, tükrözve az egyiptomiak fokozatosan növekvő technológiai képességeit és esztétikai igényeit.
A legtöbb szakértő úgy véli, hogy a Szfinx Templom és a Völgy-templom mészkőmagjai és gránitburkolatai valószínűleg különböző időszakokból származnak.
Ezt támasztják alá a kétlépcsős építkezés nyomai a megalitikus templomoknál: a mészkőtömböket kissé visszavágták a durva, egyenetlen, mélyen erodált felület miatt, másodsorban a gránit hátát vágták az erodált mészkőhöz, ahol indokolt volt. Hasonló történt Kheopsz halotti templomának fekete bazalt köveinél. Csak akkor vágták a bazaltot, ha az egyenetlen felszín miatt indokolt volt. A Szfinx Templom mészkőmagjainak eróziója tehát hosszú időn át tartó természetes eróziós folyamatok eredménye, amelyeket az építők figyelembe vettek a kőmegmunkálás során! A mészkőtömböket borító gránitburkolatokon óbirodalmi feliratok vannak, (pl. Szeretteink örökké élnek), a mészkőtömbökön nincsenek ilyenek.
A Szfinx templom és a Völgy-templom is ugyanolyan hatalmas, dísztelen, monolitikus tömbökből áll, mint az abüdoszi Ozireion. Az Ozireion anyaghasználata is, különösen a gránit monolitok alkalmazása is egyedülálló az ókori egyiptomi építészetben. Ezekre az építményekre egyformán jellemző a hihetetlen szerkezeti stabilitás, melynek célja a tartósság biztosítása volt, hogy az építmény ellenálljon az időjárás és az idő viszontagságainak. Ez a fajta építészeti stílus sehol másutt nem köszön vissza az ősi Egyiptomban. Ezenek az építményeknek a belső terei is viszonylag egyszerűek és dísztelenek. Ez a minimalista megközelítés ellentétben áll az egyiptomi templomok és sírok gazdag díszítettségével.
A Szfinx templomok és az Ozireion közötti építészeti hasonlóságok azt jelzik, hogy az egyiptomi építészet egyes technikái és stílusai különleges körülmények között hosszú időn keresztül fennmaradhattak. Ezek a technikák és a hozzájuk kapcsolódó tudás több generáción keresztül fennmaradhattak és fejlődhettek.
A kérdésre a válasz tehát egyértelműen nem, a megalitikus templomok mészkőmagjai nem egyidősek a gránitburkolatokkal. A Szfinx templomok és az Ozireion más, régebbi korból származnak, mint az Óbirodalom ideje.
A Wie schiep Egypte? c. könyve ("Ki teremtette Egyiptomot?") 2007-ben jelent meg.
Anthony West író és amatőr Egyiptom-kutató 1990-ben hívta Schoch fiatal amerikai geológust, hogy vizsgálja meg a gízai Nagy Szfinxszet. Thurlings több furcsaságot talált ezzel kapcsolatban, és gyakorlatilag más megoldásokat keres az erodált felületekre. Ez egy részlet a könyvéből, a Szfinxről szóló fejezetből:
"Így aztán egy "szemrevételezéses összehasonlítással" hihetővé lehetne tenni, hogy a vízerózió szemmel láthatóan nyilvánvaló. Hogyan erodálódtak a doveri mészkősziklák? És Málta? Málta egy mészkőfennsík, amely a tengerből emelkedik ki, és több mészkőrétegből áll. Rengeteg mészkőfal található. Vajon ott is ugyanolyan függőleges eróziót találunk, mint a Szfinx-árokban? Úgy tűnik, Schochnak még csak eszébe sem jut egy ilyen összehasonlító tanulmány elkészítésének gondolata, pedig ez nagyon is nyilvánvaló lenne. Szóval, hogy mit mutattak a kihelyezett táblán, azt csak találgatni tudjuk. De szerencsére Schoch mégiscsak folytatta a tényleges kutatást. Engedélyt kapott az egyiptomi hatóságoktól, hogy közelebbről is megvizsgálhassa a Szfinx-gödröt. És ekkor Schoch valami nagyon furcsát tesz. Megbízza Thomas Dobeckit, aki egy hangradarral felfegyverkezve pásztázza a Szfinx-árok padlóját, a föld alatt fekvő erodált kőzeteket keresve. A hangvisszaverődések alapján úgy véli, meg tudja magyarázni az eróziót. Képzeljék el! A nagy rejtély az, hogy a gödör falai hogyan szerezhettek ilyen függőleges eróziós nyomokat, és mit csinál ez a "geológus"? Fog egy radart, és a láthatatlan földalatti kőzetekben repedéseket keres, következtetéseket von le a gödör falainak eróziós folyamatára. Micsoda ostobaság! Soha nem fogod megtudni, hogy pontosan mit jelentenek ezek a visszaverődések, hacsak nem ásod fel a dolgokat, vagy ha nincs egy nagyon pontos mérés. Itt sem az előbbi, sem az utóbbi nem áll fenn. Tényleg érthetetlen, hogy Schoch mit csinál itt. Csak arra tudok gondolni, hogy egyáltalán nem az volt a célja, hogy időjárásfüggő kőzeteket mutasson be, hanem hogy az egyiptomi engedélyt kényelmesen kihasználva valami egészen mást akartak vizsgálni, amire egyébként lehetetlen lett volna engedélyt szerezni. Úgy tűnik, földalatti kamrákat vagy templomokat kerestek, a Szfinx alatt vagy közelében. Mert tegyük fel, hogy Schoch és West "véletlenül" felfedezték volna néhány világos földalatti terem vagy templom körvonalát, ez Atlantisz glóriáját adta volna a Szfinxnek. És ki kérdezte volna akkor az eróziós minták okát? Bizonyára senki? De Schochnak nem volt szerencséje. Nincsenek évezredes papirusztekercsekkel teli gyönyörű termek, amelyekre ősi tudást írtak. Kár, de sajnos csak homályos jelek, amelyek mindenféle törések és tükröződési síkok felé mutattak. Amikor Schoch és Dobecki be akarják mutatni téziseiket az Amerikai Tudományfejlesztési Társaság kongresszusán, heves ellenállásba ütköznek, élükön Lehnerrel és Gaurival. Mindkét félnek elég sok vaj van a fején, mint most már tudjuk. Lehner pedig még tovább megy, és kihívja a másik felet, hogy bizonyítsa be, hogy Krisztus előtt több ezer évvel létezett egy magasan civilizált civilizáció, mert - mint állítja - a tágabb térségben nincsenek hasonló struktúrák. De itt Lehner téved. Úgy tűnik, nem ismeri sem a rejtélyes spanyolországi Mengát, sem a rejtélyes máltai megalitikus építményeket. Itt is hatalmas, több tucat tonnás tömbök vannak, amelyek erősen erodálódtak, és amelyek kora szintén meghatározhatatlan. Persze Schochnak talajradar helyett csak egy kerti slagot kellett volna magával hoznia. Mert geológusként csak azt kell demonstrálnia, hogy egy egyenes mészkőfal milyen gyorsan erodálódik függőlegesen kerekded alakzatokká a mellette elfolyó vagy elcsepegő víz hatására. Ehhez engedélyt kellett volna kérnie az egyiptomi hatóságoktól. És ha ezt nem kapta volna meg, amit jól el tudok képzelni, mert ez egy romboló kísérlet, és a Szfinx egyedülálló, akkor máshol is elvégezhetett volna egy ilyen kísérletet a mészkőfennsíkon, esetleg úgy, hogy maga építette volna meg mesterségesen a függőleges falat. Ami számít, hogy a vízeróziót feltételesen tesztelték egy kísérletben. Hogy pontosan tudják, mennyi víz folyik, milyen nyomáson, hőmérsékleten stb. Ezután megmérjük az erózió mértékét, és így megalapozottan meg tudjuk becsülni, hogy milyen körülmények között jöttek létre a jelenlegi eróziós minták. Ez az egyetlen módja annak, hogy valóban kiderítsük, hogy a Szfinx-komplexum milyen régi. Schoch másképp is csinálhatta volna a dolgokat. Elmehetett volna egy hidraulikus tesztállomásra. Ez egy olyan laboratórium, ahol a folyók, tengerek, partok és így tovább, csökkentett méretben szimulálhatók, így tesztelni lehet, mondjuk, egy gátat, mielőtt ténylegesen megépítenénk. Egy ilyen laboratóriumban könnyedén tesztelhetnénk a Szfinx-komplexum méretarányos modelljét esőzések és áradások szempontjából. De Schochnak még ez sem jut eszébe. Még nagyobb feltűnést kelthetett volna - hiszen az örök hírnév lehetőségei itt vannak -, ha nem csak a víz, hanem a szél hatását is vizsgálta volna ilyen módon. Ennek analógiájára a Szfinx-komplexum méretarányos modelljét szélcsatornában tesztelhette volna, hogy szimulálja a gödör teljes kifújását. A valóságban ez a gödör néhány évtized múlva fújódik újra tele; a szélcsatornában gyorsabban kiderül, hogy mi történik. Hogyan súrolja a szél által a sivatagból hordott homok a gödör peremét? Hogyan kavarog a szél a gödör belsejében? Nem a sivatag felőli fal - a déli és a nyugati fal - a legmélyebbre mállott? Nem azért logikus ez, mert éppen a déli és nyugati szél az, ami a homokot hordja, és ezen a falon halad lefelé, a legnagyobb koptatással? Nem kapjuk akkor pontosan azokat a jellegzetes görbéket? Míg másrészt, amikor ennek a szélnek újra el kell hagynia a gödröt, a másik oldalon az északi falba ütközik, és ott lényegében felfelé örvénylik, kisebb koptató hatással, mert a homok már leülepedett? Ezek olyan hipotézisek, amelyeket viszonylag könnyen tesztelni lehetne egy szélcsatornában. De nem, Schoch radarral pásztázza a talajt. Vajon West rájött-e, hogy mit csinál Schoch? West minden bizonnyal az "Atlantisz-táborhoz" tartozik, így talán az ő ötlete volt, hogy radarral pásztázzák a feneket. De ez egy nagyon nagy kockázat volt. Ha West gondolkodott volna, akkor elhatárolódott volna Schochtól, mert így lehet reménytelen útra lépni. És ez utólag bebizonyosodott, mert Schoch aztán rálép az egyiptológusok útjára azzal, hogy rámutatott más egyiptomi templomokra és sírokra, amelyek ugyanabból a mészkőből készültek, és amelyeken az erózió jelei vagy látszanak, vagy nem. De ezek tipikus körkörös érvelések. Azután összehasonlítja a vizsgált objektumot - ebben az esetben a Szfinx lábánál lévő két templomot - más templomokkal, amelyeket geológiai tulajdonságaik tekintetében szintén nem vizsgáltak soha. És így egyre távolabb kerülünk a saját területünktől, és az egész egyre inkább egy igen-nem vitává válik. Az aréna aztán tele van tudósokkal és áltudósokkal, akik foggal-körömmel küzdenek egymás ellen. És e tumultus közepette West folyton azt kiabálja: "De én csak azokat a függőleges eróziós mintákat szeretném kiemelni a Szfinx-árok falán. Ezeket egyértelműen az áramló víz hozta létre, és így a gödör és a Szfinx i.e. 6000 évnél régebbről származik!" De már senki sem figyelt rá. Bárcsak egy igazi geológust választott volna. Tehát egyáltalán nem dolgoztak elfogulatlan tudósok ezen a kérdésen? Igen, tudnék néhányat mondani. De közös bennük, hogy elméleteket gyártanak az erózió okairól, de kísérleteket egyikük sem végez. Érdekes hozzájárulást tett ehhez a vitához Camuffo. Ő a Szfinx felső részén látható szélerózió hatásait vizsgálta. Ez pontosan az alatt a hosszú idő alatt következhetett be, amíg a Szfinx-árok homokkal volt feltöltve. Camuffo kiszámítja az erózió mértékét, és arra a következtetésre jut, hogy a Szfinx-gödör homoktól való mentesítése szükséges az ilyen típusú erózió megelőzéséhez. A gödör valójában egyfajta szűrőként szolgál. Tehát egyáltalán nem dolgoztak elfogulatlan tudósok ezen a kérdésen? Igen, tudnék néhányat mondani. De közös bennük, hogy elméleteket gyártanak az erózió okairól, de kísérleteket egyikük sem végez. Érdekes hozzájárulást tett ehhez a vitához Camuffo. Ő a Szfinx felső részén látható szélerózió hatásait vizsgálta. Ez pontosan az alatt a hosszú idő alatt következhetett be, amíg a Szfinx-árok homokkal volt feltöltve. Camuffo kiszámítja az erózió mértékét, és arra a következtetésre jut, hogy a Szfinx-gödör homoktól való mentesítése szükséges az ilyen típusú erózió megelőzéséhez. A gödör valójában egyfajta szűrőként szolgál. Így sajnos meg kell állapítanunk, hogy mindenféle bolyongás után ismét a kiindulóponthoz érkeztünk. A Szfinx-árok falai furcsán erodálódtak, de hogy miért, azt nem tudjuk. Talán az esőzések miatt, és valóban a Krisztus előtti évezredek csapadékos éghajlatának eredménye. De lehet, hogy nem. Talán a mészkő eléggé puha ahhoz, hogy az évi néhány felhőszakadás elég volt az erózióhoz, még akkor is, amikor a Szfinx gödör korlátozott ideig homokmentes volt. Ez is egy olyan lehetőség, amelyet nem zártunk ki. Ha rangsorolhatnám a kutatási programokat, elsőként azt vizsgálnám meg, hogy mi történik, amikor a Szfinx gödre megtelik, ahogyan azt fentebb kifejtettük. Végül több tonna homokot fog befújni a szél, és ez valahogyan koptató hatással lesz a falakra és a Szfinxre. Az pedig még nem derült ki, hogy csak vízszintes erózió következhet-e be, ahogyan azt általában állítják. Jó kísérletek megfejthetnék ezt a rejtélyt. Ebbe a vizsgálatba én a két templom feltételezett időjárási viszonyait is belevenném. Túl gyakran állítják, hogy ezek az építmények ugyanolyan vízeróziónak voltak kitéve, mint a Szfinx-komplexum, és ezért sokkal régebbieknek kellene lenniük, mint eddig feltételezték. Tehát szintén legalább 8000 évesek. Amikor azonban kairói utamon magam is e templomok előtt álltam, azonnal világos volt számomra. Itt egyáltalán nincs erózió. Sem vízerózió, sem szélerózió.
Igaz, hogy a templomok időjárás okozta sérülések benyomását keltik (10.11. ábra), de nem az időjárás vagy az erózió az oka. Ha víz csöpögött vagy folyt volna a falak mentén, akkor láthatóak lennének a függőleges minták, amelyek átvágják az egymást követő kőtömböket. De egyáltalán nem ez a helyzet. Sehol sem látunk függőleges hasadékokat, és bizonyosan nincsenek a következő tömbökben folytatódó hasadékok. Ugyanez vonatkozik a vízszintes hasadékokra is: sehol sem látni, hogy azok folytatódnának az egymást követő tömbök mentén. Minden egyes blokkot külön-külön alakítanak ki, függetlenül a szomszédos blokkoktól. Ha egyáltalán vannak eróziós minták, akkor azok azelőtt keletkeztek, hogy egy ilyen blokkot elhelyeztek volna a falban. Ezt követően egy olyan falból kellett kivájni, amely már erodálódott. És ez mindkét templom összes tömbjére vonatkozna. Ez pedig nem túl valószínű. Sokkal valószínűbb, hogy ezek az úgynevezett eróziós nyomok, amelyek minden egyes tömbnél eltérőek, egyáltalán nem erózió, hanem csak mesterségesen alakították ki így. Pontosan így vésték ki őket. Ezt a formát és struktúrát a Nagy Piramis üledékében is láttuk. És mivel azok ferdén modellezett (fedő)kövek, biztosak lehetünk benne, hogy ez a struktúra ember alkotta, és nem eróziós nyomok. És nem tehetek róla, de azt kell mondanom, hogy a két templom tömbjeiben lévő "eróziós nyomok" pontosan így néznek ki. Egyszerűen csak kifaragva vagy kikaparva, más szóval. Semmi erodálás. Hogy az építők miért alakították így, az a következő kérdés. A záróköveknél azt gyanítottam, hogy a külső réteg tapadásához van köze, amelyet vastag vakolatként vittek fel. Ezeknél a templomoknál a külső réteg (ami mostanra nagyrészt eltűnt) gránit, és ezzel kapcsolatban is vannak viták. Az "erodált" mészkőtömbök és a gránitlapok látszólag tökéletesen illeszkednek egymáshoz. Hogyan lehetséges tehát, hogy a gránitot úgy faragták ki, hogy tökéletesen illeszkedjen a nyers mészkőre? Vagy a mészkő alkalmazkodott a nyers gránithoz? De miért is olyan nehéz ez? Miért nem simították el egyszerűen a felületeket? A válasz még mindig nem adott. Lehet, hogy a gránitot mégiscsak puha vakolatként vitték fel, és aztán megkeményedett...?"
„ Az már hosszú évek óta téma a topikban, hogy a víznek fontos szerepe volt a piramisokkal kapcsolatban.”
Az is igaz, hogy a piramis építés szempontjából nem a vízi úton való szállítás volt a „gyenge láncszem”. Mivel ha közvetlenül a piramis lábához vitték a köveket, akkor is ki kellet azokat bányászni, megfaragni, magas gúlába rakni, kamrákat építeni benne.
Volt olyan elmélet, ha jól emlékszem, amely szerint a gúlát is bárkák segítségével építették, daruként használva őket. Arról nem tudok, hogyan vezették fel a vizet az aktuális építési szintre, ahol azon a „tavon” lebegett a bárka.;-)
„ Az külön kérdéskör az óta is, mennyire vagyunk érettek egy ilyen technológia megfelelő kontrolljára, használatára.”
Nem esszük olyan forrón a kását. Először kipróbálnak mindent kicsiben, specifikusan, majd ezt követi nagyban globálisan. Addigra remélem, kiszűrik a nem kívánatos hatásokat.
„A még kényesebb kérdés az, ha az emberi elme valóban képes lesz kinyílni jó irányba, és értelmesebb, humánusabb, pozitív irányba lép ugrásszerűen, arra hogyan reagál a mai, ahhoz képest "sötét korszakban" alkotott, az újhoz teljesen fejletlen AI/MI ? Lehet, hogy nagyon nem tetszene a változás, az új folyamat - és tenne is ellene? :(
Maradjunk annyiban, hogy az AI/MI nem olyan önálló, mint ahogy a rosszhiszeműek gondolják. Először be kell mutatkoznia az emberiségnek oly módon, hogy partnernek és nem ellenségnek tekint bennünket. Amennyibe az emberiség, vagy annak egy szűkebb csoportja ugrásszerűen a pozitív irányba fejlődik, azt az AI/MI is leköveti, ha már „öntudatos lénnyé” avanzsált.
„De előfordulhat, hogy nem változunk semmit külsőleg, mert ott az a fránya agykapacitás, ami még mindig talány, hogy mire mekkora részt használunk, mennyi minden változtatható-javítható "odabent" értelmi- logokai- intelligenca”-szinten, a humánus és pozitív érzés hullámok, impulzusok pedig még tágítják a lehetőségeket, viszont a testformánk lehet még 500-700 ezer évre "prolongálva" van, addig tökéletesen megfelelő bármilyen új életmódhoz. Úgy vagyunk ezzel az "agyi képességek különböző területei-fejlesztései" vizsgálódással, mint a galaxis egyre nagyobb részének megismerésével, a kezdetén vagyunk csupán egy felfedező útnak.”
Véleményem szerint, az agykapacitásunk 100% ki van használva, mivel az agyunk akkor is „dolgozik” amikor alszunk. Az éber tudat, a frontális lebeny kihasználtsága az, ami emberenként lehet változó. Vannak, akik keresik a szellemi kihívásokat és vannak, akik elkerülik. Mivel a gyakorlat teszi a mestert, egy átlagos szellemi képességű ember is mester lehet valamiben. Ami az érzelmi „hullámokat” illeti, az már egy komplex agytevékenység eredménye, amit sok minden, még a betegség is nagyban befolyásol. A nyugtatók és serkentők, hatásáról nem is szólva. A papok és vallási vezetők már nagyon régen alkalmazzák a templomokban a hanghatásokat (énekkórus, zene, orgona,) mivel ezzel felerősítik, összeszinkronizálják a résztvevők érzelmi hangulatát. (Mint ahogy a futballmeccsen a szurkolótábor felmorajlik a gólnál.) A fiatalokra nagy érzelmi hatással van az éppen divatos zene, és az előadó művésze. Amennyiben az lenne a feladat, hogy globálisan „feljavítsák” az emberiség érzelmi, értelmi, logikai, intelligencia színvonalát, akkor olyan rezgéseket kell kelteni az emberek agyában, testében, amivel „egy hullámhosszra” kerülnek. Tulajdonképpen a bábeli zűrzavart kell megszüntetni, amivel elidegenítettek bennünket egymástól.;-)
