Mersich: Én a meglehetősen ritka szlavóniai horvát Meršić családnévvel vetném össze. Ez utóbbinak köznyelvibb változata a Maršić, amely már volt Jugoszláviában szerte előfordul. Mindkét névforma legeredetibb alakjának azonban az összehorvát-szerb-bosnyák-montenegrin Mršić családnevet gondolom, amelynek szlovén Mršič változata is van. Mindezek mögött egy olyan Mršo ~ Mrša ~ Mrše személynév / ragadványnév állhat, amely a horvát-szerb mršav ’sovány, vézna, gyenge, vékony’ melléknévből keletkezett, és amelyet a leszármazottak a felmenőtől az apanévi -ić ~ -ič képzővel megtoldva örököltek. A Mersich névalakban az e hang lehet eredeti, ebben az esetben horvát eredettel számolhatunk. De lehet a magyar környezet hatására beszúrt ejtéskönnyítő hang is: ekkor a horváton kívül a közép-délszláv térség többi etnikuma is szóba jön.
Ad Bálint, Balencsik, Belancsik: Itt némileg tanácstalan vagyok, mert a vázolt adatok szerint Györgynek három vezetékneve lett volna, tehát az örökölt családneve mellett két ragadványneve lett volna, és azok sorban lecserélték egymást. Ez azért ritka eset.
Az elképzelhető, hogy a Bálint fia Kopacsek György az apja után a Bálint ragadványnevet kapja. Az is lehet, hogy ez kiszorítja az eredeti családnevet, tehát a Bálint ragadványnevű Kopacsek Györgyből egyszer csak Bálint György lesz. 1744-ben már elég késő van ilyen névcseréhez, de a frissen újratelepült községekben még jobban előfordulhat, mint másutt.
De az már igen nagy ritkaság, hogy a névcsere után valaki új ragadványnevet kapjon. Teoretikusan elképzelhető, hogy az illetőnek legyen egy magyar ragadványneve (Bálint) és egy másik, szlovák (B-csik). Ilyennel ritkán találkozhatni, és annak feltételezése kell, hogy a településen két egymástól elkülönült közösségben éltek a magyarok és a szlovákok, de az elkülönülés dacára az illető mégis mindkettő által ismert és számon tartott volt annyira, hogy ragadványnevet kapjon. (Ilyen elkülönült közösségek voltak pl. Mezőberényben, de a köztük „ingázók” nagyon kevesen voltak, települési tisztségviselők vagy olyan szolgáltatók, akik nem különültek el nemzetiség szerint).
Az is kérdés, hogy mi volt a B-csik név eredeti alakja. 1995-ben a szlovák lakosságjegyzékben (a férfiakat számítva) 1016 Bálint családnevű volt (ezek magyarok lehetnek), emellett volt 246 Balint (ezek talán inkább szlovákok), 67 Balent, 1372 Valent, 117 Valentín és 8 Válint. Ebből az következik, hogy azt, akit magyarul Bálint-nak neveztek, szlovákul nagy valószínűséggel Valent-nek fognak nevezni, bár 21 esetből 1-szer valóban megjelenhet a magyar és szlovák alakok kontaminációjaként a Balent. Ha úgy vesszük, hogy az apáról vett szlovák ragadványnév a szlovák -čík (> -csik) alakul, akkor Bálint nevű apa esetén elsőként a Valentčík > Valenčík (> Valencsik) alakot várhatnánk, és csak az esetek 5%-ában a Balentčík > Valenčík (> Balencsik) formát. Mindenesetre a Forebears.io 2014 évi adatbázisa kimutat 162 szlovák Valenčík-ot és 179 Valenčíková-t, de csak egyetlen Balenčíková-t.
Ugyanakkor a szlovák Belančík családnév 25 férfi és 29 női alakkal van jelen a jelenkori szlovák névkincsben. Ez a belý ’fehér’ melléknévből képzett Belan személy- (és család-) név -čík kicsinyítő képzős származéka. Gyakorisági alapon ennek lenne elsőbbsége a Balenčík (Belancsik)-kel szemben, és akkor feltehetnénk, hogy a Bálint vezetéknév hasonította ezt utóbb Balenčík (Belancsik) alakúra. Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy egy Kopacsek vezetéknevűnek csak akkor lesz Belancsik ragadványneve, ha a családban (esetleg a szomszédságban, ismeretségi körben) van ilyen családnevű személy. Ezt kutatással lehetne kimutatni. Ennek hiányában talán mégiscsak az a valószínűbb, hogy a magyar és a szlovák alternatív név nem független egymástól, így a Balencsik az elsődleges, amelyet a Bálint őst elfeledve magához alakított az egyébként szlovákosabb Belancsik.
Viszont a fentiek olyan szövevényes lehetőséget alkotnak, hogy én nem tudom kizárni, hogy ezek a nevek csak véletlenül kerültek egymás mellé. Pelikán Anna nem ment esetleg kétszer férjhez? Nem volt-e két Pelikán család a faluban, két külön Anna lánnyal?
Re: Kortye. Amikor én belefutottam ebbe a ritka névbe, az mindig Temesvárhoz és vonzáskörzetéhez kapcsolódott, és többször Kortje alakban is írták. Ebből arra gondoltam, hogy tán régi német családnévre vezethető vissza. ("Alacsony"?) Viszont előfordult teljesen román keresztnevekkel is.
Kedves LvT, először is nagy köszönet a fórummal végzett munkádért, már eddig is rengeteg segítséget merítettem a válaszaidból. A férjem felmenői Sáriba (most Dabas része) az 1700-as évek elején betelepülő tótok, úgyhogy lehet, hogy visszajáró vendég leszek a közeljövőben, de most csak egy probléma nyitját vadászom.
A Bálint vezetéknév Balent, Balend, Balind és szlávosabban Balencsik (néha Belancsik) verzióban fordul elő az anyakönyvekben. Biztos, hogy a Bálint és a Belancsik ugyanaz a család, mert ugyanazt a férfit hol így, hol úgy jegyezték be a gyermekei születésekor. A legkorábbi azonosított felmenők ezen az ágon Bálint György és felesége, Pelikán Anna. A sári plébános 1744-ben népességösszeírást készített, melyben feltüntet egy házaspárt: Kopacsek György, Bálint fia és Pelikán Anna, Márton lánya. Régebben (jóóó régebben) a szlovák -cik végződésről írtad, hogy személynevekhez kapcsolódó kicsinyítő képző, bár a példákban vezetéknevek szerepeltek. Elképzelhető szerinted, hogy Bálint/Balencsik György az apja, Kopacsek Bálint után kapta/vette fel a Balencsik nevet? Az anyakönyvi adatok alapján ez a legjobb tippem.
Kopcsa: Képzőtlen magyar lakosnév, amely a Pozsony megyei valahai Kopcsa településről való elszármazást, az oda való kapcsolatokat jelöli. Ez a település utóbb Detrekőcsütörtök (Plavecký Štvrtok, Szlovákia) része lett. A Kopcsa településnév szlovák eredetű, a kopec ’domb, halom’ szó származéka.
* * *
A magyarban is ismert a -csa összetett kicsinyítő képző, amely ma már csak egyik női nevek esetén használatos (Borcsa, Julcsa, Marcsa), de a régebben férfinevek esetén is gyakori volt. Emiatt apanévként magyar családnevekben találkozhatunk vele, igaz -p-re végződő tőhöz járulva nem találtam példát rá. Pl. Dancsa, Jakcsa.
Nopcsa: Ha az utóbb felmerült nevekhez való hasonlóság miatt felmerülne, akkor a román Nopcea név magyaros helyesírású alakjáról van szó. Ez szintén nem szerepel a magyarországi örmény névtárakban, viszont Constantinescu azt írja róla, hogy a román noapte ’éjszaka’ közszó származéka a szláv eredetű román -cea kicsinyítő képzővel.
Dropcsa: A magyarországi örmény nevek közt nem találtam ilyen nevet. Így máshol kerestem. Szerintem olyan szlovák névről van szó, amelyik a szlovák drobča ’apró gyerek’ szóból alakult valamilyen (kinézetre, viselkedésre utaló) metaforikus motívummal vagy a családon belüli jogállás a kiinduló alap (pl. először családi ragadványnév lett, azaz így szólították nemcsak kisgyermekkorában, hanem később is, majd ezt a környezete is átvette). A szlovák nevekre (a cseh, morva és lengyel párhuzamokkal összehasonlítva) jellemző, hogy a férfiakra utaló -a végű (tehát formailag nőnemű) nevek végződése sokszor -o-ra (tehát formailag semleges neműre) változik*. Ennek megfelelően ez a név a jelenkorban Drobčo alakban fordul elő Szlovákiában.
* Más kérdés, hogy a drobča szó az ember és az állatok kicsinyeit jelentő olyan speciális szóosztályba tartozik, amelynek tagjai a mai -a (vagy a ritkább -ä) végződés ellenére semleges neműek: történetileg ezek a szavak nazális -ę hangra végződtek. Vö. dieťa ’gyerek’, šteňa ’kutyakölyök’, teľa ’borjú’ stb. A név azonban ennek ellenére az -a > -o változás hatókörébe került, és ez egyben segített elválasztani a szó köznévként és tulajdonnévként való használatát.
Trébits, Trebits, Trebics, Trébitz stb.: Ilyen módon osztrák (közvetítésű) név, vö. Trebitsch. Az osztrák név a morvaországi Třebíč [ˈtr̝̊ɛbiːʧ] település németesedett Trebitsch [ˈtreːbɪʧ] nevéből alakult képzőtlen lakosnév, tehát az onnan való elszármazást, az oda való kapcsolatokat jelölte az első elnevezett esetén. Az első szótagi hosszú é-t a németes ejtés pontos visszaadásának felel meg.
A település neve mögött a régi nyugati szláv Trěbikъ személynév -jь birtokosmelléknév-képzős származéka áll. Az alapszemélynév a szláv trěbiti ’ (meg)tisztít, (szükségtelent, nem kívántat) eltávolít; <később> irtással földet foglal’ ige tövével mint előtaggal alkotott összetett szláv személynevek (pl. Trěbemirъ, Trěbeslavъ) önállósult köznapi-becéző alakja az -ikъ kicsinyítő képzővel továbbképezve. Más (-iš) kicsinyítő képzővel és birtokos képzővel alakult analóg képződmény Tőketerebes szlovák neve: Trebišov, de ezen kívül is számos hasonló személynévből alakult helynév van szlovák területen, pl. Trebatice (Vágterbete), Trebejov (Terebő), Trebeľovce (Terbeléd), Trebušovce (Terbegec), Trebestovo (Kistorboszló). De végső soron a belmagyar Terebes, Terebezd, Terpes, Terpesz, Tiribes stb. tagokat tartalmazó településnevek is ide tartoznak.
Ágopcsa: Az amúgy inkább Ágopsá ~ Ágopsa alakban ismert örmény név alakváltozata. Ennek előtagja a magyar Jakab névnek megfelelő az örmény Հակոբ egyházi személynév nyugati örmény Hagop ejtésmódja (ugyanez keleti örményül Hakob) némileg kelet-európaiasodva–magyarosodva. Az utótagban vita van, hogy az a ջան (nyugati csan, keleti dzsan) ’lélek; <megszólításban a név után> kedves’ szó n-et vesztett rövidülése vagy a շահ (sah) ’sah, király’ tiszteleti név. A nyelvészeti tipológia az előbbit valószínűsíti.
Lenkes: A Lénárd személynév Len- rövidülése a magyar -kes összetett kicsinyítő képzővel. Tehát ez régi köznapi személynév, amelyet a leszármazottak a felmenőtől megörököltek megkülönböztető névként.
A lelkes melléknév ’lelkesedéstől áthatott, fellelkesült’ jelentése a nyelvújítás tereméke. Korábban ’állat’ volt az értelme a latin animus ’lélek’ szóból származó animalis ’állat; lélekkel rendelkező’ szó tükörfordításaként. Az állatok ui. a régiekkel szerint a növényekkel szemben olyan élőlények, amelyeknek lelkük van.
A Lelkes vezetéknévre azonban Kázmér Miklós más magyarázatot ad, és szerinte csak másodlagos hangalaki egybeesés lépett fel. Úgy tartja, valójában a Lőrinc egyházi személynévből rövidült és továbbképzett Lőkös ~ Lőkes személynév alakváltozatáról van szó. Az l hang a nyelvjárási ződes ~ irodalmias zöldes ejtésváltozat visszahatásaként került be (Lölkös ~ Lölkes), majd ebből e-ző nyelvjárási környezetben alakult Lelkes-sé.
A magyarban a mély hangrendű szavakban a szó eleji k > h változás nagyon régen történt, jóval a honfoglalás előtt. Ezt mutatja, hogy még némivel a honfoglalás előtt átvett török szavakban is megmaradt a k hang, mint a komló, karám, kos stb. Itt tehát szem időben, sem térben nincs valószínű érintkezési pont az arab ḥamās szóval való kapcsolathoz.
Ráadásul a honfoglalás előtt (de még egy ideig utána is) a mai h-nak megfelelő hangot a magyarok másképp ejtették, úgy mint ma a németek a ch-t. Az arab sok h-szerű hangot ismer és megkülönböztet, és ezek csak a magyar fülnek hangzanak egyformának. Az arab ḥamās szóban egy olyan hang van, amely különbözik a mai és a régebbi magyar h-tól is. Ezért, ha minden más ellenvetést félreteszünk, és feltesszük, hogy mégis az arab vette volna át a kamasz-ból „lágyult” *hamasz szót, akkor egy ettől eltérő hanggal kezdődne. Ha viszont a magyarról tesszük fel, hogy átvette volna ezt az arab szót, akkor a *hamasz > kamasz „keményedést” nem tudjuk megmagyarázni, mert ez pont a fordítottja annak, amit ismerünk.
De az alapgond az, hogy a magyarban kimutathatatlan, hogy valaha is lett volna *hamasz szóforma. (És ha lett volna korai k > h lágyulással, akkor a kamasz veszett volna ki úgy, hogy nem is tudunk róla.)
Mint régebben említettem már, hogy van egy ismerősöm, akinek Kamasz Tóth a család neve. Ha létezik ez a "K"-ról "H"-ra lágyulás, és a kamasz, az nem kiskorú jelentésre vonatkozik, hanem a hamas(z) lelkes-re esetleg, akkor az lehetséges -e?
Én magyar vonatkozásban nem találkoztam Hamasz névvel, így a kérdést nem nagyon tudom hová tenni. Lengyel területen van Hamasz, de annak a végét máshogy, magyar helyesírás szerint s hanggal kell ejteni. Ezt a végződést én szláv kicsinyítő képzőnek érzem, így (bár pontos etimológiát most nem tudok adni), belső lengyel képzésnek tartom.
Viszont vannak ténylegesen arab eredetű nevek a térségben. Ilyennek gyanítják végső soron egyesek pl. a magyar reformkorból ismert Vachott ~ Vahot családnevet. Nyilvánvalóan ilyen azonban a Hamza, amely arab személynévből ered: حَمزَة (ḥamzat / hamza) ’oroszlán’.
Nem nagyon találkoztam errefelé arabizált zsidó nevekkel. Úgy vélem, a zsidókat eddig a diaszpórában is megtartó izoláció a névviselésükre is kiterjedt. Egészen a legújabb időkben állami nyomásra vették fel környezetük nevét, de ilyen nyomás a Közel-Keleten (centralizált állam híján) nem volt.
Ui. A Hamász terrorszervezet neve formálisan megegyezik a حَمَاس (ḥamās / hamász) ’izgalom, felindultság, lelkesedés, elragadtatás, buzgalom’ szóval, de valójában egy ’Iszlám Ellenállás Mozgalom’ jelentésű elnevezéshez alkotott betűszó. Hacsak ezt a közszót is tekintjük, ez nem tűnik alkalmasnak személynévadásra, ezért a hasonló hangzású nevek alapjának valószínűtlen.
Bilánszki: A RadixIndex.com a Bilanski nevet az ukrán-lengyel-szlovák érintkezési területről adatolja. A magyarosan írt Bilanszky ~ Bilánszky alakot pedig egyrészt magyar keresztnévvel Boroszlávból (amely talán az Eperjes melletti Boroszlóval azonosítható), másrészt román utónévvel Máramarosból.
Összességében tehát ukrán-ruszin névnek tűnik (Білянський ~ Біланський / Biljanszkij ~ Bilanszkij), és egy olyan településnévre utaló -ський (-szkij) képzős lakosnév, mint az ukrán Біляни (Biljani) ~ Білани (Bilani). Neves lengyelországi ukrán személyek is viselték ezt a nevet, mint pl. Петро Білянський (Petro Biljanszkij) ~ Peter Bielański. Ez utóbbi rámutat az ukrán-lengyel együttélésre is, ami felveti annak a lehetőségét veti fel, hogy az ukrán-ruszin nyelvűek a lengyelben gyakori Bielany településnevek egyikének kiejtését is hozzáalakíthatták a saját nyelvükhöz.
Ezek a településnevek mind azt jelenti, hogy a ’fehér valaminél (patak, templom stb.) lakók’. Emiatt lehet, hogy az -an tag is a képző része, így minden olyan településnév is szóba jöhet forrásul, amelynek neve, vagy nevének fő tagja az ukránban vagy az azzal érintkező szláv nyelvben ’fehér’ értelmű. Pl. a számos szlovák Belá településnév melléknévi formája beliansky. A szlovákokkal együtt élő ruszinok az ilyen településnevekről szintén vehettek a maguk számára értelmesítve Білянський (Biljanszkij) nevet.
Ui. A név lehetne cseh (pontosabban morva) is, mert ott is van Bílany település, amelyből adódott is a történeti Bílanský vezetéknév, de a fent mutatott földrajzi kötöttség miatt ez nem valószínű. (A cseh és az ukrán nyelv az, ahol a ’fehér’ értelmű melléknév első szótagjában /i/ hang van.)
Plopp: Szerintem ez a román Plop vezetéknév magyarosodása. Ennek közszói jelentése van: ’nyárfa’. A románban viszonylag sok családnév alakult puszta növénynévből. A motiváció lehet valamilyen ma már átláthatatlan metafóra, amely az adott növényhez kapcsolódott, de utalhatott az illető lakóhelyének vagy birtokának jellemző növényzetére is.
A paleszteniai arab nyelv melyet többen egyszerűen csak palesztin nyelv névvel is illetnek a levantei arab nyelvek része, az arab egyik változata. Beszélői Palesztina államban, a Gázai övezetben, Izraelben és Jordániában élnek, közeli rokona még a jordániai arab nyelv, a szíriai és libanoni.
Arra gondolok, hogy esetleg magyarosított zsidó nevek lennének? Nincs jelentősége, csak érdekel.
Az Új magyar etimológiai szótár a kuvasz szócikkében megemlíti, hogy a "kamasz szóval való összefüggése kevésbé valószínű." Hangtanilag a v > m változás nem lenne lehetetlen, de az első szótagi u > a már problémásabb, ugyanakkor a kamasz szónak nincsenek meg a török párhuzamai. Ez utóbbi arra mutat, hogy ha közös eredetre gondolunk is, a szóhasadás nem török nyelvben történt. Ha a magyarban történt, akkor kettős átvétellel kellene számolni: a kuvasz az újabb (amelyik még jobban hasonlít a török eredetire), a kamasz pedig a régebbi (amelyik a magyaron belül módosulva eltávolodott a török előzményétől). Ugyanakkor a kamasz sem lehet túl régi magyar szó, mert mély hangrendű szavakban a szókezdő k-nak akkor h-vá kellett volna válnia. Ilyen pár pl. az újabb gödény és a régebbi hattyú.
