óhhh, de jó helyre került a kis Denon: egy Dingwall 'Nolly' Signature bass társaságában tolja a tutit...
...ezt is megértük, ilyen vadiúj kiadású dupla maxi bakeliteket lehet kapni a médiamarktban, és meglepően jól szól, ami nem véletlen, 45-ös fordulaton pörög! ;):
"...mindenki a diliflepnit hozza magával - úgy a tanári karban, mint a növendékek közül -, tehát ez egy alap, őrültnek kell lenni egy kicsit, másként nem működik a dolog, különben elveszíti a lelkét."
Egyetértek. Nálam ellenben voltak olyan szubok tesztelésre mikor még forgalmaztam ilyen butaságokat amik majdnem megingattak ebben :) A REL-nek voltak ilyenjei (90-es évek), ami utána jött, a D klassze beépített aktív cuccokkal már szóra sem érdemesek. Azok akkor is dörmögnek mikor nem szól különben semmi :D
hhát nemtom... Eddig én is azt gondoltam, hogy elektronikus szűrőkkel lehetetlen összafésülni két hangképet úgy, hogy a zene ne sérüljön, ezért csináltam egy olyan zártpasszív ládát, könnyű papírmembrános hangszórókkal, amiben mechanikusan van leszabályozva a középfreki, teljesen szinkronban, kb. fázishelyesen fut a kis ládákkal.
Ez a láda szorosan neki van fordítva a falnak, és a köztük lévő 1-5 cm szivacsfal vastagságával lehet "hangolni"... Elképesztően jól működik, hatalmasat dob a sztereó hangképen, és még egy Audax D6 lábdob miksi szubtartománya is képes lüktetni vele a zenekar alatt... Eszembe nem jutna standard aktív szubládát használni, de egy régi, szintén zárt REL láda megingatta az ellenérzéseimet: ezzel lépésről lépésre pontosan elő tudtam állítani azt a hangképet, amit a passzív "szubbal". Nem bömböl, nem buffog, mint az összes átlagos szub félmilláig -16 Hz-ig(!) le lehet menni a keresztezési frekivel -, semmit nem hallasz a működéséből - egészen addig, míg ki nem kapcsolod... Akkor lesz nem kicsi hiányérzet utána.
Én is sámlinak használtam a Martin Logan subot vagy tíz évig (szerintem lehetetlen egy jó sztereo rendszerbe subot integrálni), aztán odaadtam a vejemnek, boldogítsa az alsó szomszédját. :-p
Jah, hát ehhez a hanghoz le kellene cserélni a számcsigépem melletti két ládikót (már ki is néztem, hogy mire;), pedig kurrvára belőttem a váltóit a lábamnál lévő passzív szubhoz, amit nem lehet cserélni, mer' arról tud a Robika felugrani az ablakba;)):
Tatjana, az ukrán kislány iszonyatos kitartással, a tiszta és az elképesztően screamelt hangjával néhány év alatt behörögte magát a világ élvonalába. Pár éve még fiatal pesti metalcore bandákkal turnézott és kocsmázott, a lányom még szelfizett is vele a Dürerben;) Már csak egy kalasnyikov - esetleg két uzi - hiányzott az ukrán virtushoz, hát tessék, itt van az is...
