Ebben a topikban az eszmecsere a következő játékszabályok szerint történik:
1. A legutolsó hozzászóló kérdésére mindig választ kell adni a következő hozzászólónak, de választ adhat korábbi kérdésekre is.
2.A hozzászólást egy újabb kérdéssel kell zárni, mivel a topik újabbnál újabb kérdésekre épül.
3. A kérdések elsősorban vallási és filozófiai témájú kérdések legyenek, persze tudom én, hogy filozofálni bármiről lehet:)
Teljesen egyetértek azzal, hogy végül is most is robotok vagyunk.
Sorsot meghatarozó programmal mint genetika, Szül hely, idő, körülmények. Tulképp nem is tudom, mi az ami nem ebből kihozható. és a megszabadulás szerintem is az off.
Számodra a lélekvándorlásban való hit egy lehetőség, eszköz a túléléshez?
Ja, a kérdés. Ha azt belátjuk, hogy az anyag nem vész el és hogy 'halhatatlan', akkor mégis miért olyan nehéz ezt átvinni ezt a tudást az anyag 'magasabb minőségi fokozatára', az életre?
A ragaszkodás kiszolgáltatottá tehet, ezt aláírom, de hogy a ragaszkodás oka nagy általánosságban a kiszolgáltatottság lenne: ezt nem hiszem. Van ilyen, persze, hogy valaki kiszolgáltatott vagy sanyarú helyzetéből belemenekül egy függésbe, de ez szerintem csak egy lehetséges ok sok más között. Nem kell ahhoz kiszolgáltatottnak lenni, hogy elfogadj, megszokj, elsajátíts vagy akár megszeress valakit, valamit, aztán meg ne akard elereszteni azt az embert, tulajdont, szokást, hitrendszert, stb. Belejátszhat a lustaság, a félelem, az önazonosság őrzése, ilyesmi.
'hová lesz az élet a halál után?'
Átminősül. Mondhatni, 'halmazállapotot', frekvenciát vált. Amikor jégből víz lesz, hová lesz a keménység, a kristályszerkezet? Amikor vizből gőz lesz, hová lesz a folyékonyság, a vízre jellemző láthatóság-tapinthatóság, stb.?
'az ÉLET miért olyan különleges és ritka megnyilvánulása a valóságnak?'
Miért? különleges és ritka? Csak itt a Földön millióféle általunk ismert faj létezik, és van, ami itt van és még nem ismerjük, és van, ami nem itt a Földön létezik, vagy ami nem az általunk ismert módon nyilvánul meg.
Bizonyos értelemben mindannyian biorobotok vagyunk, hiszen valamilyen „vezérlő eszme” irányítása alatt élünk. Aki függetleníteni próbálja magát, az vagy diliházba, vagy börtönbe kerül. A szabadságot a (szamszarából), a lélekvándorlásból való megszabadulás jelenti, ahogy a Buddhisták gondolják.
„az emberi lét csak egy picike szakasz a tudat fejlõdésének végtelen útján :)”
Amíg az emberi tudatot nem múlja felül a „gépi tudat”, az MI, addig van jövőnk a tudat végtelen útján. Amint átveszi felettünk az irányítást az MI, az út számunkra véget ér.:(
Az embernek kell megváltozni ahhoz, hogy életben maradjon. Ez evolúciós követelmény. Ha nem biológiai testben, akkor bármilyen alakban. A humanoid robotok már a spájzban vannak.:)
Lehet akár akkora paradigmaváltás is, ami feleslegessé teszi az elköltözést, nem akar senki sem menekülni, hiszen mindenki tisztában lesz vele, hogy az emberi lét csak egy picike szakasz a tudat fejlõdésének végtelen útján :)
Vagy az már túl sok lenne az elavult szemléletmódot képviselőknek?
Van rá esélyünk, hogy sikerüljön más bolygóra költözni, de szerintem ahhoz, hogy csillagközi utazók legyünk, paradigmaváltásra lesz szüksége a fizikának. Ez megváltoztatja az elavult szemléletmódokat.
„Eljutunk egy keletkezés nélküli világhoz, egy örökmozgóhoz, aminek a létére semmilyen úton-módon még elvileg sem kaphatunk választ.
Van, és kész!”
Ha elfogadjuk azokat a jóslatokat, hogy valamikor bekövetkezik az univerzum hő halála, azzal csak a keletkezését akarjuk igazolni. Ha az emberi civilizáció túléli a Naprendszer bolygóinak lakhatatlanná válását, még akkor is válsz nélkül marad az univerzum keletkezésének mikéntje. Ezért praktikus válasz a van és kész.:)
Az anyag strukturálódhat-e az életnél, a tudatnál is bonyolultabb szintre? Ha az alapvető elemi részecskék halhatatlanok, akkor a belőlük strukturálódott, kifejlődött konglomerátum, az ember miért halandó? Ha magasabb rendű az élő az élettelennél, akkor miért az élő halandó, és nem az élettelennek tűnő anyag? Netán azért, mert az anyag megőriz olyan információkat is, amiről még sejtelmünk sincs?
Szerintem a ragaszkodást, a kiszolgáltatottság okozza. Amihez nem köt bennünket semmi, ahhoz nem ragaszkodunk. Ez oda, vissza érvényes.
Az anyagi testben élők, végül meghalnak. Az anyag nem vész el, csak átalakul.”Porból lettünk, porrá leszünk”
Kérdésem az, hová lesz az élet a halál után? Nem a LÉLEK, hanem az ÉLET. Az élet egy magasabb minőségi fokozata az anyagi valóságnak. Ha az anyag „halhatatlan”, akkor az ÉLET miért olyan különleges és ritka megnyilvánulása a valóságnak?
Hűséges típus vagy? Nem feltétlen társkapcsolatokra gondolok: vannak dolgok, elvek, szokások (emberek), amikhez (akikhez) évtizedeken át tudsz ragaszkodni? Miért?
Nálam általában félig tele. Úgyhogy Ammut felőlem akár éhen is maradhat.;-) (Persze ha kénytelen vagyok valami bűnrossz dolgot benyakalni, akkor szinte csurig van.)
