Masikegylany;
...meg akkor sem mindegy, meg probalkozik az ember ervekkel, logikaval, esetleg visszautni,(de ez altalaban nem megy,)aztan vegul rendesen ki van olve minden, ami szamitott.
Adalek:hihetetlen, hogy a zsarolo hogy meg tud ijedni,es olyasmikre ragadtatni magat, amit mar joval elobb meg kellett volna tenni, de akkor mar keso...
Ezzel a fogalommal naponta találkozom, ugyanis az egyik ismerősöm szerelmi kapcsolata pontosan erre épül fel, a barátnője úgy hisztizik és cirkuszol neki a legapróbb (!idézőjelbe!:)"problémák" miatt is, hogy öröm azt nézni. Hát igazából csak nevetve figyelem, milyen különös tud lenni az ilyen érzelmi zsaroló lelkivilága! Minden apróságon azonnal megsértődik és az érzelmekre való hatással próbálkozik, hogy kicsikarja az ember bocsánatkérését, amelyet a szeretet megnyilvánulásának hisz! (Hát ez úton üzenem neki nem az!)
mi(s)
Cecillel értek egyet leginkább...
Az érzelmi zsarolás szerintem benne lehet minden olyan kapcsolatban, ahol az egyik jobban szeret. Márpedig ez nem is olyan ritka. És ha történetesen Te vagy ez az "egyik", akkor nagyon nehéz idejében észrevenni, hogy téged dróton rángatnak. Csak ha már nyakig ülsz benne. Akkor meg már mindegy. Megvárod, amíg olyan elviselhetetlenné válik a dolog, hogy egyszerűbb kilépned.
Egyébként meg zsaroló és zsarolt közt inkább az előbbit jelölném "gyenge jellem"-ként. Könnyű azzal elbánni, aki mindenét odaadná érted...
Nem kell messzire mennem, szűk családomban is találok ilyet. Nagymamám úgy zsarolta a családot, hogy öngyilkosságot kisérelt meg (gyógyszert vett be), de mindig úgy, hogy tudta mikor jönnek haza a többiek. Mondanom sem kell, mindig szándékosan túlélte. Az érzelmi zsarolásnak nem tudom, hogy létezhet-e ennél gusztustalanabb módja. És hogy ez a nagymamám mennyire volt védtelen és gyenge és elesett? Van otthon egy öreg, tömör fotelünk, 50+ kiló, alig bírom odébb tenni. Nomármost ennek a fotelnak le van törve a karfája, mert gyenge nagymamám kihajította az emeletről egy vita során.
Nagynéném pedig azért járt együtt a barátjával 35 éven át, azért nem költöztek össze, mert az ő feladata, hogy az édesanyjáról (most már a másik nagymamámról beszélek) gondoskodjon. Most 78 éves, nagyon gyenge szegény, de tényleg, és emellett 100%-osan befolyása alatt tartja a lányát, még így is. Megjegyzem, minden rossz szándék nélkül.
Az érzelmi zsarolásban tényleg az a rossz, hogy gyakran jótéteménynek érzi a zsaroló, hogy segít, hogy beleszól, hogy nem hagy magadra. És közben szépen rád telepszik, amig valóban teljesen életképtelen nem leszel nélküle.
bluues;
Akit zsarolni birnak, az lehet egy jo nagy hulye, ezt en fel is vallalom.De a"gyenge jellem"minositest kisse erosnek erzem:(
Egyebkent sokat lehet tanulni egy ilyen tortenetbol.Pl.azt, hogy a szeretet meddig mehet el, vagy hogy egy pillanat alatt "kiszagoljam" a kovetkezo zsarolot.En egyedul kimasztam a dologbol, csak az idot sajnalom, ami erre az egeszre elment. De azt pl. nem vartam meg, hogy mar csak puszta sajnalatbol legyek az ember mellett...
Haaaj-jaj,Dudusch kedvesch;
De nehezet kerdeztel...
En eltem mar erzelmi zsarolasban, eleg hosszu ideig. En voltam a zsarolt.Ezert csak a sajat tapasztalataimat mondom el;bar talan egy nemreg futo topicban mar leirtam:
Erzelmi zarolasbol ugy is ki lehet keveredni, hogy a zsaroltnak hatarozott alaperzeseve valik a komplett megsemmisulestol valo felelem.Magyaran feltamad benne az eletoszton, es akkor otthagy mindent, nem nez se jobbra, se balra. Lehet hallani a tiltakozast, fenyegetozest, -vagy ami a legrosszabb:konyorgest, megalazkodast-de barmi tortenik, barmilyen borzaszto erzes legyen, a zsarolt akar a zsarolo nyakara is ralep, csakhogy kimenekulhessen az evekig elviselt pokolbol. Tehat ezert sem erdemes zsarolni...
Ez arrol is szol, milyen iszonyu szinteken is el lehet viselni az erzelmi zsarolast.
Persze vannak egyeb formak is, light verziok: Azoknak az embereknek a csendesen kovetelozo, "ragaszkodo"jelenlete, akik maguk igen kis gyengenek, allando vedelemre szorulonak mutatkoznak.Ok a "gyengek",a sulyos tragediakat magukkal cipelok, ok azok akik finom eszkozokkel meggyoznek mindenkit arrol, hogy rajuk a nap 24 orajaban oda kell figyelni, es kimeletesen gondoskodni roluk. Ekozben a teny az, hogy a gyengek tkeppen a legerosebbek; lattam mar egy par evet, eletet,ember tonkremenni abban, hogy a hatterben "magarahagyott vedtelenke" miatt erzett allando lelkiismeretfurdalasuk kiolt beloluk mindent,amitol ok maguk elhettek, orulhettek, allatkodhattak,szerethettek volna.
Szomoru ugy.Hat kb.ennyi most.
Régebben úgy gondoltam, hogy a másik igenis fogadjon el pontosan olyannak mint amilyen vagyok, mert ha nem akkor nem is szeret igazán.Ebből következően én is pontosan olyannak fogadtam el a másikat, mint amilyen, legfeljebb ha valami nem tetszett odébb álltam.Ma már nem vagyok ebben annyira biztos.Mondjuk én meglehetősen impulzív fajta vagyok és sokszor előbb jár a szám mint az eszem.És hiába várom a páromtól hogy ilyenkor is ugyanúgy szeressen, bizony mord lesz és ez annyi mint szeretetmegvonás. Furcsa;mégsem érzem hogy zsarolna,pedig ha uralkodnom kell magamon az roppant nehezemre esik.Szóval csak arra akarok kilyukadni:mikortól számít szerintetek zsarolásnak a másik korlátozása?
Csak a piti dolgokban, vagy a fontosakban is? Vagy mindig?És reménykedni kell, hogy egy ugyanolyan embert találunk mint mi?
