Próbálok kivonatolni egy leírást, (Lapajov szoktatott rá) úgy általában a petroglifákról szól és a régészeti diskurzus kritikája is mellesleg.
Általánosan elismerik, hogy ezek az ősi képek kétségtelenül fontos bizonyítékok, és az előttünk élők elfeledett, ismeretlen világnézetét mutatják be. Illetve bizonyítják, hogy az őskori közösségeknek volt világnézete!
Mert az is jellemző sajnos, hogy ezeket a véseteket és ezeket a népeket primitívnek aposztrofálják.
"A nyugatiak előszeretettel ágyazzák a primitivizmusba" a számukra érthetetlen, távoli és legfőképpen idegen kultúrákat.
Ha nem nézik le akkor pedig felhasználják, oly módon, hogy szekvenciális szabályszerűségeket keresnek a történelem előtti társadalmak sziklarajzaiban, és ezeket a nekik tetsző kulturális evolúció lineáris modelljéhez igazítják.
Márpedig kényes téma ez. A legnagyobb hiba primitív vallási elképzeléseknek tekinteni a totemizmust, zoolatriát, vagy a vadászmágiát. A másik hiba, amit mi is gyakran elkövetünk, hogy érteni véljük üzeneteiket, gondolataikat.
Azt hiszem elég a gyönyörködés, az impressziókat pedig raktározzuk el. Ebben az esetben azt kapjátok, amit én jónak látok a tálalásra, remélve, hogy a választott képek közös megelégedésünkre szolgálnak.
A fej alatti törésvonal természetes gyengeségvonal lehet, amelyet a szobrászok kihasználhattak a fej átalakítása során. Ha a törésvonal már meglévő repedés vagy anyaggyengeség volt, akkor ez megkönnyíthette a fej átalakítását, mivel a kő már részben gyengült.
A törésvonal lehetővé tette a szobrászok számára, hogy könnyebben faragják ki a szűkebb fejet, mivel a kő már nem volt egységesen erős. A meglévő repedések mentén könnyebb lehetett eltávolítani a felesleges anyagot, így az átalakítás gyorsabban és kevesebb erőfeszítéssel történhetett.
Az átalakítás során a szobrászok figyelembe vehették a repedésvonalat, és ennek megfelelően alakíthatták a fejet, hogy elkerüljék a szobor további gyengülését. Ez különösen fontos lehetett a Szfinx stabilitásának megőrzése érdekében.
Ha oroszlán (vagy kutya) feje volt korábban a Szfinxnek, és annak kifaragási ideje gyakorlatilag nem állapítható meg. Ha valóban így volt, az valószínűleg nem előzhette meg a 3. dinasztia működését. Előtte semmilyen korszakban nem találtunk olyan fejlettségi nyomokat, ami igazolná, hogy képesek lettek volna ilyesmire. A fejkendő (nemesz) hátsó része, ahogy a mellkas egy része is elporladt (így a hátsó oldalról felesleges a nyakat nézegetni).
Másrészről a nyaki rész már a nagyon gyenge mészkőfajtából van, s ez tartja jelenleg is a fejet, aminek súlya kb. 900 tonna. Japán tudósok számításai szerint előbb-utóbb letörik a nyakról! Pedig a mostani fej merőlegesen nyomja a nyakat! Most ez a hipotetikus böhömnagy oroszlánfej lett volna vagy háromezer tonna. Gyakorlatilag letört volna már magától az elején, ahogy a képeken is látszik a nagysága.
Ha ezt egy rejtélyes nagy tudású civilizáció faragta, úgy hogy lehettek olyan hülyék, hogy kifaragnak kemény kőből egy 3000 tonnás fejet, ami rajta billeg egy egy omló jellegű nyakon?
Az itt bemutatott következtetések azt jelzik, hogy a meglévő Szfinx fejet és az alaptestét nem egy időben faragták. (Létezik egy korábban nem jelentett „forenzikus nyaknyom”, amely egy olyan átalakítás kontúr bizonyítéka, amely a nőstény oroszlán nyakának csökkentését eredményezte az újrafaragás során, esetlegesen a Nemes fejdísz farkának kialakítása érdekében. Ha a púpos rész valóban az eredeti nyak gyökere volt, az egész szobor arányos lett volna. Így a púpos rész egy megmaradt csonk lehet! A "forenzikus nyaknyom" kifejezés arra utal, hogy a nyak körvonalában található olyan fizikai jelek, kontúrok vagy elváltozások, amelyek egyfajta törvényszéki bizonyítékként szolgálnak. Ezek a nyomok azt jelezhetik, hogy a Nagy Szfinx eredeti, nagyobb és arányosabb nyakát megváltoztatták, átalakították.)
"Charroux egyik könyvében arról beszélt, hogy egyiptomi írást egy univerzális írásnak tartja, mely érvényes a Kozmoszban is. Ugyanis olyan képírás, mely könnyen megérthető a nem egyiptomi ember számára is, értelemszerűen olvasható, hisz képekből alkották."
A képírásnak van egy óriási előnye, nyelvtől független kommunikációra alkalmas. Ma is egyre inkább alkalmazzuk, lásd szimbólumok. (kijárat, étterem, kórház, benzinkút, KRESZ-táblák, ikonok.) Hátránya, hogy nem, vagy csak körülményesen alkalmazható az árnyaltabb, elvont gondolatok közlésére. Mindaddig jól alkalmazható, míg ez a szükséglet fel nem merül.
"Ez persze így nem igaz, hiszen az egyiptomi nem tisztán logografikus irás volt!"
Valóban, hisz' a logografikus írást megelőzően tisztán piktografikus (képírás) volt használatos, amit az örökkévalóságnak szánt vallásos szövegekben később is alkalmaztak (hieroglif írás),
"De szerintem az ilyen írás annyira nehézkes lenne, hogy szerintem ilyen nem is létezett a történelemben."
Léteznie kellet, hiszen mindenütt ezt a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb módját választották a közlésre szerte a világon. pl. A sumerek is az ékírás előtt.
Hozzátéve, hogy a beszéd is jóval egyszerűbb volt anno, mint manapság. A sumerek mintegy 4000 szóval rendelkeztek... Eleinte a rövid gyökszavak lényegüket illetően a képírás jeleivel voltak azonos szinten, azaz a közlés (beszéd) minősége, kifejező képessége mindkettőnél azonos volt. A beszéd fejlődése kényszerítőleg hatott az írás hozzáigazítására, így mindkettő egymással párhuzamosan fejlődött az igények szerint.
"Van egy másik vélekedés is az egyiptomi hieroglif írásról, amit Paul Brunton is leírt, hogy ezeknek két vagy akár három jelentése is lehet:"
Ahogyan a gyökszavak, a képek (írásjelek) is szükségszerűen többjelentésűek voltak, az éppen aktuális jelentés a szövegkörnyezetből derült ki, vagy egyéb módon, - pl, hanglejtés, testbeszéd által kiegészítve. A képírásban ezt már nem, vagy csak körülményesen lehetett jelölni.
Ezért kénytelenek a kínaiak külön írásjegyeket használni egyazon hangsor különböző jelentésének rögzítésére:
A ma szótag egyenletesen magas hanglejtéssel ejtve ’anyá’-t (妈/媽) jelent
emelkedő hanglejtéssel ejtve (má) ’kender’-t （麻）,
eső-emelkedő hanglejtéssel (mǎ) ’ló’ (马/馬) a jelentése,
hirtelen eső hanglejtéssel (mà) pedig annyit jelent: ’szid’ (骂/罵).
Létezik egy tónus nélküli kiejtése is, amely a mondat végén a kérdést jelöli: ma (吗/嗎).
Elképzelhető,, hogy az egyiptomi papok szándékosan "kódolták" az írást, bár én inkább azt gondolom, hogy egyfajta vallási szleng alakulhatott ki, a szavaknak, írásjeleknek az átvitt értelmezése által, amit a köznép már nem igazán értett meg. Pl: aki nincs "képben" a divatszakmában (divatszínek világában) olyan megnevezésekkel/szavakkal találkozik, amiről minden, csak az adott szín nem jut eszébe.
Nem nagyon akartam ebbe belemenni, de az új faj, ami megjelent a Nagada II. korszakban volt pár érdekes vonása, ami se az előttük élőknek, se a későbbieknek nem volt. Ilyen - amit írtam is -, ugyanis a temető átvizsgálása után kiderült, hogy az itt élőknek kannibál szertartásai is voltak, melyek során az elhunyt hozzátartozóik testének egyes részeit megették, illetve embereket is feláldoztak a temetések során, majd szintén megették őket, még a csontjaikból is kiszívták a velőt.
Nincs egyedül - egyszer már talán említettem Dr. Bobula Idát.
És még érdekesebbet mondok, az edényekre festett hajók (Nagada II) nem a nílusi bárkára hasonlítanak, hanem inkább a későbbi fáraók sírjának falaira festett napbárkákra. Ez a rassz persze merőben különbözik a későbbi, a fáraók idejének egyiptomi lakosságától. Ráadásul ez egy kannibál faj volt.
Találtam egy ilyen hajót Amerikából is, majd felteszem, ha otthon leszek. Azt szerettem volna az előbbivel kapcsolatban kérdezni, honnan tudható, hogy kannibálok voltak?
" A jáde kabóca formájú tárgyakat többek között temetkezéskorhasználták. Pontosabban, ezt a jádét a nyelvre kellett helyezni. A kabócát részben absztrahálták, hogy hangsúlyozzák formáját, széles fejjel és hosszú, hegyes szárnyakkal. Hogyan kezdődött ez a gyakorlat? A jádés temetkezések a neolitikus kultúrákra vezethetők vissza. Az a gyakorlat, hogy jádedarabokat használnak a testrészek fedésére. Eleinte jádedarabok borították a fej különböző részeit, és valamilyen fátyolhoz vagy szövethez erősítették őket. Ez a gyakorlat bonyolultabb jade-készletekké fejlődött, beleértve a test felső részét fedő medálokat és nyakláncokat. A Han-dinasztia idején mutatkoztak be a teljes jáde öltönyök vagy az egész testet borító jáde burkolatok – ezek közül a leghíresebbek a Liu Sheng és hitvese sírjában talált öltözékek.
A kabócát az elhunyt nyelvére helyezték, és általában egyéb jádékkal együtt használták a kilenc testnyíláshoz. Úgy gondolták, hogy ezek megakadályozzák a test bomlását, és megőrzik a létfontosságú szellemet, a kozmosz létfontosságú erejét, amelynek energiáját fel kell fogni és meg kell tartani. Ennek a halhatatlan állapotnak az elérése során elkerülhető az alvilág bürokráciája, és biztosított az örök lét. Együtt használva a testben a jádék megőrzik az életenergiákat, hogy a test később feltámadhasson.
A halhatatlanság keresése számos kultusz középpontjába került a későbbi Han-ban, majd a taoizmusban is. A taoista gyakorlók is a jáde használatát támogatták a test megőrzésére és a bomlás elleni védelemre.
A jáde szent dolog volt a régiek szívében, hogy kommunikáljon az ég a földdel, az ember Istennel. "
(Ha emlékeztek még egy unikális helyszínen Kínában, a falakba is beépítették.)
Borbola sincs egyedül. Charroux egyik könyvében arról beszélt, hogy egyiptomi írást egy univerzális írásnak tartja, mely érvényes a Kozmoszban is. Ugyanis olyan képírás, mely könnyen megérthető a nem egyiptomi ember számára is, értelemszerűen olvasható, hisz képekből alkották.
Ez persze így nem igaz, hiszen az egyiptomi nem tisztán logografikus irás volt! De szerintem az ilyen írás annyira nehézkes lenne, hogy szerintem ilyen nem is létezett a történelemben. Az egyiptomi is már az első dinasztiák idején egy 100 jelből álló írás volt, logografikus, szótag és hangjelekkel (ez utóbbiakból 24 volt). Később a jelek száma is emelkedett. A szövegek egyiptomi nyelven vannak, aminek a kopt az egyenes ági leszármazottja. A koptnak semmi köze a magyar nyelvhez (ahogy az ősének sem). Borbola munkája inkább egy logikai játék, de semmi köze azon szövegek jelentéséhez.
Van egy másik vélekedés is az egyiptomi hieroglif írásról, amit Paul Brunton is leírt, hogy ezeknek két vagy akár három jelentése is lehet: az elsőt bárki ismerhette, de a többi az titkos volt. Hasonlóan ír Laird Scranton egyik könyvében, hogy az írást szándékosan kódolták i.e. 3400 évvel ezelőtt az egyiptomi papok.
"Az előbb említett Derry és David Rohl a Petrie által hirdetett dinasztikus faj eredetét nem a Kaukázusban, hanem Mezopotámiában találta meg. Rohl szerint a sumerek a Vörös-tenger felől nyomultak a prehisztorikus Egyiptomba (és az egyiptomi írás is mezopotámiai eredetű)."
Elvileg lehetséges. Egy tanulmányban - amit nem találok, talán mert lekerült a netről, - azt olvastam, hogy a sumerek eljutottak Amerika földjére, ezt számos bizonyítékkal támasztotta alá a szerző... Viszont taglaltad több hozzászólásodban, hogy ilyen hosszú tengeri utazás nem történhetett meg. Én is inkább ezzel értek egyet, viszont a szárazföldi út nyitva állt.
- Tudjuk, hogy a mi őstörténetünk leírásában sumer elemek találhatók, hitrendszerünk egyfelől a női isten tiszteletén nyugszik, és a napimádás (napistennő imádata, mint Kánaánban) a mai napig él Erdélyben. azt is tudjuk, hogy vannak közös szavaink, és mindkét nyelv agglutináló és egyedülálló "sziget"-nyelv.
- Felsoroltam néhány magyar vonatkozású helység- és istennevet (Él). hozzáteszem, a hattik Istanu néven emlegették... Ez a térség, ahol a felsorolt helységnevek találhatók majdnem félúton találhatók a két ország között.
- A rovásírásunk kísértetiesen hasonlít a főníciaihoz.
- Egyiptomban is vannak magyar vonatkozású nevek.
- Borbola János Csillagszoba c. könyvében a szakkarai piramisfeliratokat közvetlenül magyarul olvassa. Nem lefordítva, hanem "betű szerint"!!!
Mindezekből dőreség lenne messzemenő következtetéseket levonni, de mint érdekesség említésre méltó.
Mindazonáltal a szárazföldi úton történő migrációnak némi alapot szolgáltat...
Az egyiptomi piramisok építéséért és az egyiptomi egyesítésért felelős, különálló, fejlett dinasztikus faj létezését nem tartom valószínűnek. A modern genetikai kutatások kimutatták, hogy az ókori egyiptomiak genetikailag vegyes népességet alkottak, amely számos afrikai és eurázsiai komponenst tartalmazott. Ezek a genetikai keveredések valószínűleg a Nílus-völgy természetes kereskedelmi és kulturális kapcsolatainak köszönhetőek. Az egyiptomi múmiák és csontvázak antropológiai vizsgálata is azt mutatja, hogy az ókori egyiptomiak fizikai megjelenése változatos volt, ami szintén a népesség sokféleségére utal.
A Szfinx téma egészen más. Egyrészt az erőteljes vízeróziós nyomok miatt szerintem vitathatatlan a régebbi eredet, de nem tudni mennyi az a régebbi. Másrészt nekem is hihetetlen egyelőre, hogy a Szfinx-projekt 80-90 %-át egy jégkor végi, 12000 éves szervezett társadalom hozta létre. A Szfinxnél továbbra is a korszakokon átívelő építkezések mellett vagyok, amelyben a munka legnagyobb részét, vagyis a szobor testének teljes kiszabadítását a kőzetből és a megalitikus templomok felépítését valahol a 4800-5500 évekkel ezelőtti stádiumban valósították meg, egy korai napkultusz vallás keretei között, ahol a nőstény Mehit oroszlán ereje és hatalma összhangban állt a napistenek fenségével és teremtő erejével.
Amikor a földi gízai Mehit (női oroszlán) egyenesen kelet felé nézte a Napot és férfi társát, Horakhtyt (Leo) az égen hajnalban (Schoch & Bauval, 2017: 210. o.)
„Nem hiszem, hogy ilyen negroid-szerű törzsecskék faragták volna a Szfinxszet, meg még mit kennek rájuk, pld. újabban Nabta Playát (akkor a délre fekvő nagy fekete övezetben miért nincsenek ilyenek?). A feketék egész történelmük során nem építkeztek kőből szerintem. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy a dinasztikus faj a Kaukázusból jött.”
Magam se hiszem, hogy a feketék indították be a kulturális forradalmat, és a piramisok építését. Bizonyára akkor is volt migráció oda, meg vissza. Még a menekültek befogadását sem lehet kizárni, akiket „különcségük”miatt zavartak el a hazájukból. (fordított agyelszívás?);-)
"A krétai, egyiptomi vagy sumér, már csak az írásuk is meglepően eltérő!"
A ma sumernek mondott ékírás, az egyiptomi hieroglifák, stb. nem az írás kezdete, hanem annak területileg sajátossá vált, továbbfejlesztett változatai.
Bármilyen meglepő, az írás kezdetét a barlangrajzokban látom, mikoris az ember először "vetette papírra" azt, amit látott. Embereket, állatokat, különböző, számára fontos dolgokat.
Sőt, ezzel a módszerrel egész történetet is el tudott mesélni, pl vadászatot... Tehát kielégítette az írásra vonatkozó definíciót: Az írás gondolat közlésére alkalmas eszköz...
Ez az írásbeli kommunikáció egyetlen lehetséges megoldása lehetett egykor. (Ma is lerajzolom az idegennek, ha nem érti, mit akarok mondani neki...)
A következő lépésben az alakok leegyszerűsödtek, a képek stilizáltabbá, jelentéseik konkrétabbá váltak. Majd több-tízezer éves folyamat végén megjelentek azok a "letisztult" képek, amiket ma írásjeleknek nevezünk.
Nem véletlen, hogy számos írásjel hasonlósága lelhető meg különböző kultúrákban.
"Biztos vagyok abban is, hogy az ősegyiptomi és a bevándorolt fajta kombinációja hozta meg végül az egységes Egyiptomot."
Magától értetődik, mindenütt a világban ugyan az a "képlet".
"Magát az óegyiptomit tehát nem lehet négernek nevezni"
Ahogy egyre délebbre megyünk Egyiptomban úgy sötétedik a lakosok bőrszíne... Korábban sem lehetett ez másképp.
Nyilván a területi közelség miatt Levante és környéke már a neolitikumban állandó utánpótlást biztosított a folyamatos bevándorlás lehetőségére, folyamatosan hígítva az őslakos állományt, kialakítva az ősi Egyiptomra jellemző embertípust, egyben megalapozta azt a kultúrális hátteret, amelyben esetleg egy később érkező dinasztikus faj már viszonylag könnyedén képes volt robbanásszerű fejlődést generálni.
"Egyébként volt egy nézet az ősegyiptomiak turáni eredetéről (ebbe belevették a tatárok mongolokon át a magyarokat is), amit néhány egyiptomi képen ábrázolt egyiptomiak sárgás bőrszíne indukált."
Semmi nem zárható ki, azonban inkább a közelebbi (levantei) régiót látom potenciális etnikai befolyásoló tényezőnek az egyiptomi őslakosságot illetően, hiszen a "napi kapcsolatok" is ezt a verziót teszik logikusabbá.
Persze lehetséges, hogy a már említett dinasztikus faj távolabbi vidékről érkezett. Azt nem tudom, hogy pontosan mely eurázsiai táj emberére jellemző az a külső, amit az egyiptomi ábrázolások megörökítettek.
Minden esetre Ozirisz és Nimród egyaránt az Orion csillagképhez kötődik,
Az árja törzsek honfoglalása előtti hindu vallásban, a sémi uralom előtti sumerben, a hébereket megelőző izraeli/kánaáni/ugariti vallásban, a hatti-hettita hitvilágban egyaránt a női isten a tudás, a szellemi értékek hordozója, a férfi isten pedig az anyagi-földi világ megszemélyesítője. Gyakorlatilag Egyiptomban is.
A teremtés a férfiisten dolga, de semmit nem tehet az ehhez szükséges tudás birtokában lévő női párja nélkül. Mindenütt e két főisten "szüli" a többi isteneket az ősi Egyiptomtól az ősi Indiáig.
Göbekli Tepe egyik helységének közepét is két hatalmas emberalakot (női és ffi istent ábrázoló) kőoszlop áll... Enormous T-shaped pillars at Göbeklitepe. c. képen.
Nehbet keselyűistennő ábrázolása kísérteties mása Göbekli Tepe egyik kőoszlopán láthatónak. The ‘Vulture-Stone’. c. képen, balra, napkoronggal a szárnya felett.
Arad város: Jeruzsálemtől Délre, kb 50 km-re, Maghar város: Kapernaumtól 12-14 km-re Nyugatra, Tur’an város: Maghartól 13-15 km-re Délre, Tábor hegy: Maghartól kicsit Délebbre, Bárák serege innen vonult fel Sisera ellen Harta város: Galileai-tenger déli csücskétől Keletre, kb 20 km. Kána (Kana) magyar párhuzama a Kánya helységnév Somogyban, árpádkori Kána falu Budán. Kánaán › Kána-an › Kánya-an(?)) (An= sumer Istennő) Jeruzsálem egykori neve Uru-solyma, (Vö a kányával) Él Isten nevét nem is kell magyarra lefordítani. (Élek én, vallja magáról az Isten a Bibliában) További magyaros hangzású helységnevek a térségben: Kisra, Kishor, Kison, Gita, Tamra, Bardala, Kardala, Atara, stb.
"Én inkább a Kaukázustól Délre eső területre gondolok..."
Ebben nem vagy egyedül! Az előbb említett Derry és David Rohl a Petrie által hirdetett dinasztikus faj eredetét nem a Kaukázusban, hanem Mezopotámiában találta meg. Rohl szerint a sumerek a Vörös-tenger felől nyomultak a prehisztorikus Egyiptomba (és az egyiptomi írás is mezopotámiai eredetű).
Az egyiptomi Gebel el-Arakból előkerült predinasztikus (i.e. 3500-3200-ból származó) kőkés elefántcsont nyelére mezopotámiai és egyiptomi hajók csatáját ábrázolták. Ez roppant rejtélyes adat a predinasztikus Egyiptomról, de mindkét félről is. Volt itt már szó róla rendesen:
"inkább a Nílus-völgy természetes környezeti adottságai és a helyi népesség hosszú távú fejlődése járultak hozzá a civilizáció fejlődéséhez."
Abban nem gondolkoztál, hogy ha mindenáron azt pártfogolod, hogy a Szfinx és néhány objektum (talán a szertartási út, néhány templom és a Nagy Piramis alatti szikladomb) 8-10-12 éves is lehet, hogy nem a "helyi népesség" (mint írod) hanem valamiféle kolonisták emléke/hagyatéka? Akik ideérkeztek hajókon valahonnan és megszállva tartották néhány évtizedig a Nílus-völgy egy részét? Majd ugyanúgy el is távoztak.
Hiszen az elég megdöbbentő, hogy i.e. 4. évezrednél korábbról semmilyen sír, használati tárgy, csont nem került elő Gízából és környékéről. Ugyanakkor vannak a korai letelepedőktől is emlékeink, olyan távoli korszakokból. A nílusi ásatások során kőeszközök kerültek elő 1 millió évvel ezelőttről, és későbbi periódusokból is hasonlók: 600 és 400 ezer évvel ezelőtti szakaszokból. Későbbről is elég sok leletünk van. A modern ember nyomaiból: csontvázak, használati tárgyak 42-30 ezer évvel ezelőttről, szintén sok leletünk van.
Ha helyben élő népcsoport emelt már ilyen nagy munkákat Gízában kétszer régebben mint Kheopsz ideje, úgy hogy lehet, hogy semmi nem maradt utánuk? Mert ha azt állítgatod, hogy "megette az idő" és hasonlók, az teljesen komolytalan, és felesleges is ezt tovább feszegetni.
Kolonisták esetében is furcsa, de ők feltehetőleg le sem telepedtek, sőt, nem is akartak.
Érdekes, mert a 20730-as lehetne erre is válasz. És ebből is következik, hogy gyakorlatilag hasonló véleményen vagyok. Az ókor eleji kultúrák kétségtelenül hatottak egymásra, kereskedtek is egymással. De ugyanakkor sokkal markánsabban is különböztek, mint a mai kultúrák. A krétai, egyiptomi vagy sumér, már csak az írásuk is meglepően eltérő! Ott voltak még a bübloszi, máltai, pelaszg, ligur civilizációk, mind-mind a maga sajátosságaival.
Biztos vagyok abban is, hogy az ősegyiptomi és a bevándorolt fajta kombinációja hozta meg végül az egységes Egyiptomot. Hiszen az egyiptomi irodalomban soha nincs szó arról, hogy kétféle eredetű lenne az egyiptomi. Magukat mindig "egy" népnek határozták meg. Így aztán elfogadom Kákosy leírását:
"Feltételezhető tehát, hogy az államalapítás előtt néhány ezer évvel a későbbi egyiptomiak egyik csoportjának ősei szoros érintkezésbe kerültek vagy esetleg együtt éltek sémi törzsekkel. Az egyiptomi alapnépesség valószínűleg afrikai és ázsiai elemek összeolvadásából jött létre, de hogy ez ténylegesen miként ment végbe - mikor történtek nagyobb bevándorlások -, arra nincs adat. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a felső-egyiptomi kőrézkori kultúrák (Badári, Nagada I és II) idejében már a későbbi történeti idők népessége lakta a Nílus völgyét.
[...]
A művészi ábrázolások és a múmiák alapján a régi egyiptomiak külsejét jól ismerjük. A Mediterráneum vidékének többi népéhez hasonlóan fekete hajúak, sötét szeműek voltak, bőrük barnás, világosabb vagy sötétebb árnyalatú. Arcuk nem sémi karakterű." (Ré fiai, 1979).
Magát az óegyiptomit tehát nem lehet négernek nevezni (erre vannak újabb történethamisító törekvések), hiszen számtalanszor ábrázoltak a freskóikon afrikai négereket (bantukat, etiópokat), s markánsan elütöttek ezek a mellettük álló egyiptomiak ábrázolásaitól.
Egy kép a 19. dinasztia korából. A felső sorban ázsiaiak, nubiai négerek, majd líbiai fehérek (tehemuk). Az alsó sorban maguk az egyiptomiak, majd szintén ázsiaiak. A líbiai törzsek egyébként Egyiptom egész fennállása alatt folyamatosan szivárogtak be a Nílus-völgyébe. De az egyiptomiak ma is meg vannak, a koptok ugyanis az ő egyenesági leszármazottaik (elég messze állnak a négerektől).
Egyébként volt egy nézet az ősegyiptomiak turáni eredetéről (ebbe belevették a tatárok mongolokon át a magyarokat is), amit néhány egyiptomi képen ábrázolt egyiptomiak sárgás bőrszíne indukált.
"Hogy honnan jöhettek, ez fogós kérdés. De Petrie úgy gondolta a Kaukázusból, és ők hozták be a búzát is. Ők adták a korai Egyiptom vezetőrétegét (hivatalnokok, papok, nemesek, királyi család)."
Én inkább a Kaukázustól Délre eső területre gondolok, ahol az építészeti, vallási hagyományok egyaránt készen álltak arra, hogy egy új közegben, a Nílus völgyében egy további, egyben sajátos kultúra kibontakozásában jelentős szerepet játszanak.
Te, amikor a fehér rasszról beszélünk, Egyiptom idejére (tehát az i.e. 4. évezredre) ez már rég kialakult. Európában egyébként több százezer éve élnek emberek. Angliában már megjelent 800 ezer éve, de Finnországban is találtak 450 ezer éves tűzhelyeket. A modern ember pedig legalább 48 ezer éve megjelent Európában. Szerintem ezek nem feketék voltak (már). Az egyedüli feketék talán a grimaldi rassz lehetett, akik Dél-Európában jelentek meg.
Egyébként nemcsak Petrie vagy Derry beszélt egy "dinasztikus faj" megjelenéséről, hanem pld. Walter B. Emery is, aki nem rég szóba került:
Nagadában 3 kultúrréteget (i.e. 4200-3300) találtak, az első az ősegyiptomi (Nagada I), viszont felbukkant a Nagada II-ben egy új népelem (armenoid jellegű csontvázak). Még a fazekasmunkák se a Nagada I-re hasonlítanak, hanem sokkal inkább a mezopotámiai El-Obeid-ben találtakra. Derry vizsgálatai szerint Nagada I lakói negrid fajúak voltak, míg a Nagada II-ben beáramolt rassz fehér bőrű és nagyobb koponya-térfogatú volt.
És még érdekesebbet mondok, az edényekre festett hajók (Nagada II) nem a nílusi bárkára hasonlítanak, hanem inkább a későbbi fáraók sírjának falaira festett napbárkákra. Ez a rassz persze merőben különbözik a későbbi, a fáraók idejének egyiptomi lakosságától. Ráadásul ez egy kannibál faj volt.
Petrie az egyiptomi búza párját a Kaukázusban lelte meg, ráadásul az egyiptomi mitológia (Ozirisz) tartalmaz a Kaukázusra vonatkozó elemeket. Egyébként az elmélet ma is él. David M Rohl brit egyiptológus magyarul is megjelent könyvében írja: "Nagyon is elképzelhetőnek tűnik, hogy a predinasztikus Egyiptom térségében az i.e. 3. évezred elején megjelenő csoport – Petrie dinasztikus faja - szolgált katalizátorként a civilizáció kibontakozásához.” (Legendás civilizációk, 2000).
Természetesen ezért se nagyon lehet Menész előtti valamiféle civilizáció "kiugrásról" beszélni a területen, ha egy nagyobb koponya-térfogatú rassz csak az i.e. 4. évezred második felében jelent meg és indította be a történelmet. Nem hiszem, hogy ilyen negroid-szerű törzsecskék faragták volna a Szfinxszet, meg még mit kennek rájuk, pld. újabban Nabta Playát (akkor a délre fekvő nagy fekete övezetben miért nincsenek ilyenek?). A feketék egész történelmük során nem építkeztek kőből szerintem. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy a dinasztikus faj a Kaukázusból jött.
"és erről mi a véleményetek? hogy az egyiptomi civilizációnak egy bevándorló csoport hozta a fellendülést, akikről tkp. semmit nem tudunk, azt sem honnan jöhettek..."
- Elnézve az afrikai kultúra fejlődését, alig, vagy egyáltalán nem haladta meg a közelmúltig sem a kőkori szintet. A réz/bronz használata egyszerűen kimaradt az életükből, kivéve az északi régiót, mindenek előtt Egyiptomot és körzetét.
Ilyen körülmények közt elég nehéz elképzelni egy kiugróan magas kultúra feltűnően gyors, spontán megjelenését külső hatás nélkül. Az egyiptomi kultúra és építészeti remekei (+írás+művészet+vallás) csaknem a semmiből nőtték ki magukat.
- Ugyanakkor Közel-Keleten 9000 éves városokat tártak föl, illetve 10-13000 éves, feltehetően vallási rendeltetésű kőből épült komplexumok kerültek felszínre, A K.M-ben 7000 éves írásra leltek.
- A Európától Ázsiáig a késő-neolitikumból származó, nagy méretű 1-200m átmérőjű, több-száz ember szervezett munkáját dicsérő építmények sorakoznak.
Mindezekből arra következtethetünk, hogy az egyiptomi kultúra látványosan gyors fejlődéséhez az északi népek több évezredes technikai és szellemi hagyatéka, felhalmozott tudása jelentős mértékben hozzájárulhatott.
„Hogy honnan jöhettek, ez fogós kérdés. De Petrie úgy gondolta a Kaukázusból, és ők hozták be a búzát is.”
Ha minden igaz, az ember bőrének „kifehéredése” a közép ázsiai sztyeppén kezdődött, majd lett szőke kékszemű, Skandináviában. Ha egy nagyobb létszámú törzs visszafordult délre a Nílus felé, a háziasított juhokkal és kecskékkel, no meg a búzával, amivel nyilván uralkodó szerephez juthatott a helyi lakosság felett. Olyanok lehettek a helyiek számára, mint akik egy másik bolygóról érkeztek. A nyelvük is idegen lehetett a helyiek számára, de egy összeolvadással kialakulhatott az óegyiptomi.:-)
Egyébként ha elfogadnánk, hogy a Szfinx olyan korú, mint Schoch vagy West írta, úgy az a helyzet állna elő, hogy a Nabta Playa a Szfinx után készült.
A csillagászati egyezésekkel jó lesz vigyázni, mert szinte "bármit" képesek kiszámolni. Bár kétségtelenül ez is egy módja a kormeghatározásnak. Thoma Brophy a 2002-es könyvében ("The origin map") egy csomó hihetetlen számítást közöl. Pld. hogy az Orion-övet már i. e. 16.500-ban ábrázolták. Tény, hogy Brophy ért a számításokhoz (de az egyiptológiához kevésbé). Korrigálta Bauval számítását, hogy a Gíza "térképe" az Orion övet mutatta i.e. 10.500-ban. Ő pontosan kiszámította, hogy a tökéletes egyezés i.e. 11.772-ben volt. Nabta Playát tán i.e. 6000-re tette. (a módszerei hasonlatosak a több mint száz évvel korábbi Lockyeréhez).
De a Bauval is megéri a pénzét azzal, hogy kiötölte, hogy a Gízai piramisok tervezete i.e. 10.500-ban készült, de a terv csak i.e. 2500 körül valósult meg. Igazából nyugodtan lehet mondani egy precessziós ciklussal korábbi dátumot is, tehát i.e. 36.420-at is, hogy a terv akkor készült, hisz megfoghatatlan az egész.
