Az élsportolók körében gyakori, hogy sportpszichológust vesznek igénybe itthon. A népesség körében kevésbé, de ez is változóban van azért. Mindenesetre a másik végletet sem tartom jónak, az USA-t, ahol minden kis problémával pszichológushoz rohannak és gyógyszerekkel tömik magukat.
Az nem újdonság, hogy Pepe nőtt 20 centit, és azt is régóta lehetett látni, hogy nem sokat fejlődik. Tripla Axelje sincs, ami pedig a belépő a férfi felnőtt mezőnybe, anélkül még egy EB kűrbe jutás is csak igen keveseknek sikerül. Zs.Tünde azóta hallat magáról olyan sokat, amióta Vlasenko legyőzte Pepét. És most lehet azt mondani, hogy a végefelé voltak gondok Sebestyén Juli és Pepe között, de nem korrekt mindent az edző nyakába varrni, és csakis mást hibáztatni azért, hogy Pepe nem fejlődött, tekintve a növekedést, a sérüléseket, a sérv problémáját, meg miegymást (ezek szerint azt is, hogy az anyuka inkább jobban volt elfoglalva a saját karrierjével, mint a fia sportoltatásával).
Ez a 15-19 éves korszak vízválasztó, sokat változik ilyenkor a testalkat, és nem mindenki képes arra, hogy fejlődést mutasson és akkor időben el kell gondolkodni a hova továbbon. Hamarabb be kellett volna látni és elfogadni, hogy a várt előretörés/sikerek nem fognak eljönni, ahelyett, hogy ekkora botrányt csináljon. Ha pedig valóban felmerült durva fizikai bántalmazás, azt nem évekkel később, hanem azonnal jelenteni kellett volna az illetékeseknek. Ez alap, és nincs is mit ragozni rajta.
A magyar korcsolyasporthoz nagyon méltatlan az egész helyzet. Eljutottunk oda, hogy se Vardanjan, se Európa-bajnokság, se jég a gyerekeknek, aminek ők látják a leginkább a kárát ráadásul úgy, hogy semmiről se tehetnek.
Az eljárásokat mihamarabb le kell folytatni, és lezárni az ügyet, ez lenne mindenki érdeke.
Ami a Korkalauzt illeti: az adminnak megvan az elfogultsága és kifejezetten ki szokta vonni magát a mindenféle vitákból (holott hozzáteszem, a csoport szabályzata szerint kötelessége lenne a viták irányítása és kontrollálása), és amilyen sárdobálást engedett meg az utóbbi időszakban, azt inkább nem is minősíteném. Az sem megoldás, hogy kikapcsolja mindenféle hozzászólás lehetőségét, így teljesen elhallgattatja a tagokat. A középút megtalálása lenne a normális, ami nyilván a legtöbb munkát igényelné, lévén irányítani a vitákat időbe és energiába kerül. Hozzáteszem azt is, hogy viszont nem muszáj, hogy csak a KoriKalauz létezzen, lehetne más korival foglalkozó csoportot is létrehozni a facebookon, ami más alapokon működhetne.
Annak viszont örülök, hogy itt nincs megkötés és mindenki azt ír le, amit akar. Az elmúlt években szerintem elég kulturáltan tudtunk itt mindenféléről beszélgetni.
Én nem ismertem a részleteket, köszönöm a tájékoztatást. Igen, Mo-n még mindig a "dilisek" járnak pszichológushoz...ez a közfelfogás. Nyugaton, USA-ban ez alap.
"Teljesen más úgy dobogón állni, hogy a Magyar Himnusz szól. Álltam már úgy is, hogy az osztrák szólt, és összehasonlíthatatlan. Ilyenkor összeszorul az ember torka, kijönnek az érzelmei, hiszen nem az a pillanat fontos, amikor fent állsz, hanem az út, ami vezet odáig. Visszaemlékezni a sok sikerre, ami odáig vitt, és azokra az emberekre, akik segítettek neked odáig, mint például nekem nagypapám, na az a csodálatos!” Itt olvasható Pepével az interjú
Szerintem amúgy a szülőknek semmi keresnivalója edzésen és sok probléma adódik abból, amikor ott vannak és azt hiszik egy idő után, hogy jobban tudják a dolgokat, mint maga az edző.
Persze, hogy sokrétű probléma ez, beszélgettünk erről korábban is. Nagyon kicsi a felhozatal itthon, nem igazán ütős a szakemberállomány se, a világ élvonala egyszerűen elhaladt mellettünk régóta. Nem egy olyan kiemelt sportág ez, ami fontos lenne az érdekelteknek, és ez meg is látszik a jelenlegi állapotokon.
Az egész történés időzítését amúgy furcsának tartom, mert Juli sem ma kezdte az edzősködést, tehát a módszerei - ha igazak az állítások - nem most kezdődhettek, ennek ellenére van, aki 3-4 éves bántalmazásokra hivatkozik, mégis évekig hallgatott. Az egész történet nem sokkal azután kezdődött, amikor az orosz fiú legyőzte a magyart, addig néma csönd volt (és pont az a tipikus korcsolyás anyuka volt a leghangosabb, akiről amúgy más forrásból tudom, hogy a volt munkahelyén is kígyót-békát kiabált mindenkire). Most meg a másik klubtól jönnek a támadások, hogy mi minden bántalmazásról tudnak, pont azután, hogy hétvégén egy verseny volt ahol szerintük kérdéses volt a bíráskodás és az SKSE versenyzői voltak preferálva.
A sok sárdobálást egy peres eljárás keretében kellene rendezni, ha ennyire nem megy kulturált emberek módjára. Akik ennyire állítanak mindenfélét, annak biztosan vannak évek óta gyűjtött bizonyítékaik is, pl. videófelvétel stb. Aztán majd a bíróság eldönti, hogy kinek van igaza.
Ebben megint ismételten megy a csúsztatás, hogy miért nem mérlegelte Vardanjan, hogy Ekker Lénát küldje a junior VB-re, amikor az utolsó válogatóversenyt megnyerte Polina Dzsumanyijazova ellenében? Azért, mert a válogatási szabályok előre le voltak fektetve, és az abban meghatározott 3 verseny alapján a legjobb összpontszámot nyújtó mehetett a junior VB-re, ami annak ellenére magasan Dzsumanyijazova volt, hogy az utolsó válogatót Léna nyerte. Tipikus hergelés. Az újságírónak néhány percébe telt volna ezt ellenőrizni.
Az a probléma ezzel, hogy manapság állítani nagyon sok mindent lehet, de azt bizonyítani is tudni kell. Amúgy az ATV-ben interjút adó edző a minap olyan minősíthetetlen stílusú bejegyzéseket és kommenteket tett közzé a facebookon, hogy még akkor is, ha lenne benne igazság abban, amit mond, sajnos elég nehezen vehető komolyan.
Én Juli helyében biztosan megtenném a jogi lépéseket ezek után.
Egyébként 2017. májusában Juli jelentette be, hogy bizalomvesztés miatt megválik Ivettől és nem folytatják a közös munkát és hogy ez így történt, azt Ivett is megerősítette később egy interjúban. Én csak annyit érzékeltem az előtt egy hónappal a helsinki VB-n, hogy nem túl fényes közöttük a kapcsolat - Julival összefutottunk a VB-n és sokadmagammal váltottunk vele pár szót, de persze semmi konkrétum nem hangzott el akkor. Annyit hallottam később, szigorúan pletykákból, hogy a VB előtt Ivettnek fel lett ajánlva, hogy sport pszichológus segítségét vegye igénybe - ami teljesen normális dolog tekintve, hogy milyen nyomás lehet egy versenyzőn az olimpiai kvalifikációs VB előtt - de Ivett ezt nem akarta. Hogy aztán mi történt pontosan közöttük, azt persze nem tudom.
