még komszolgos korszakomban én készítettem a cég honlapját, akkor én is bejártam az összes bajai temetőt, azokból tettem fel temetőnként egyet-egyet.
egy kis csalást elkövettem, a főlapon dédanyám sírkövét tettem fel, aki bácsborsodon nyugszik, ott volt postamester! ma már a honlap helyén csak egy narancssárga lap virít!
A Tettinger Tóni bácsi, Bácsbokod neves kisiparos asztalos mestere.
A Tischler.
Az én kedves öreg barátom, bokodi barátaim kedves öreg barátja.
Akiről azt hittük, örökifjúként, fáradhatatlan bohémként sosem fog rajta az idő.
Lám, a kíméletlen sors mégis elragadta közülünk.
Nyugodjék békében!
Alig pár hónapja, hogy Héhn Laci kérésemre elment hozzá meghívni apám születésnapjára. Ha akkor nem mélyednek el annyira a beszélgetésben, talán el is jött volna, de így csak arra tellett neki még egyszer utoljára az erejéből, hogy nem tudomást véve a minderőszakosabb bajról, még ő kísérte el a Lacit a sarkig. Ott döntött úgy, hogy mégsem jön el ...., gyenge ő már ehhez.
Azóta többször is meg akartuk látogatni, de elzárkózott mindennemű találkozás elől.
Égi Szepi bő egy hete mégis meglepte, általa búcsúzott el tőlünk többiektől, azoktól a cimboráktól, kik szerettük és tiszteltük őt. Sajátságos humorát, kifogyhatatlan anekdotáit, finom háziborát és legendás főztjét.
Tóni bá', kedves Barátunk, a tervbe vett nyúlpaprikást, azokkal a csodálatos, Mária néni által készített vadas gombócokkal majd valahol ott fenn fogjuk egyszer együtt elkölteni. Számíts ránk, számítunk rád!
Hadd ne én magasztaljam ezt a nagyszerű embert, ezt a csodálatos egyéniséget, így röviden csak ennyit mondanék: szerettem őt, és ahogy én tudom, ő is kedvelt engem.
Mindig is mély tisztelettel néztem rá, ahogy családtagjaira is.
Tegnap elhunyt kedves régi barátunk, a nagy mesemondó, Magyar Ferenc.
Feri a maga nemében egyedül álló egyéniség volt, aki ha valamit elhatározott, azt végre is hajtotta.
Így esett meg, hogy tizenéves kisfiával anno egy Trabanttal vágtak bele a valamivel több, mint 3000 kilométeres útnak, mely végállomása a svédországi Jokkmokk település volt.
A kalandos útról órákon át hallgattuk élvezettel Feri visszaemlékezéseit.
Egy velejéig romlott és rohadt ország, túlzottan sokakat érintő kíméletlen velejárói.
Hosszú hónapokon át tartó nagy-nagy szenvedés után, eltávozott az élők sorából jóságos régi barátunk, a Huszti Péter.
Nála kedvesebb, önzetlenebb, segítőkészebb emberrel kevéssel találkoztam eddigi életem során, szívemből sajnálom, hogy nem adatott meg gyakrabban találkoznunk.
Édesanyja, Franciska néni karjai között halt meg ez a szívós ember kórházi környezetben.
Egy hete még a szüreti munkálatokat irányította a siklósi hegyoldalban.
Egy szláv ember lelke hatalmas, ilyen volt, kedves Dénes barátomé is.
Részint sváb, részint bunyevác gyökerekkel, ez az életvidám egyéniség még utolsó útján is adott figyelmes módon arra, hogy megérintse az őt kísérők szívét.
Ehhez a bajai Csabar zenekar volt számára partner, mely tagjai gyönyörűbbnél gyönyörűbb bunyevác nótákkal festették alá a búcsúztatás különböző fázisait.
Az életet és embertársait oly módon szerető ember, mint dr. Munczig Dénes, még távoztában is közvetlen kapcsolatot ápolt azokkal, maradandó emléket teremtett azokban, kik szívből szerették őt.
Nem, a mi világunkban nem eretnekség ilyen alkalmomból sem, szépséges és lélekemelő tamburicaszó mellett köszönni el a családtól, barátoktól, ismerősöktől.
A minap Baján utolsó útjára kísértük egyik kedves barátom anyósát, ki egy jóravaló, aranyos asszony volt, szerettem őt, és szívből sajnálom váratlan halálát.
A szertartást követően, kicsit szétnéztem a Bokodi úti köztemetőben.
Eddig elkerülte a figyelmemet, egy II. Világháborús időkre utaló kis obeliszk, mely körül négy olyan emléktábla áll, melyek az egykori Szovjetúnióból származók neveit viselik.
Elgondolkodtam, hány éves múltja lehet ennek a temetőnek, és legfeljebb, ha 30-35 évesre tudom tippelni.
Emiatt talány számomra, hogy vajon milyen okból kerültek az elhunytak ebbe a temetőbe, hiszen sokkal későbbi annak létrejötte, mint nevezettek halálának időpontja?
(Még jó, hogy az utókor bugris módon nem minősítette "önkényuralmi jelképnek" a kőbe vésett, színehagyott ötágú csillagokat. Nem csak itt, hanem a Déri-kertben, a kiscsávolyi volt szerb temetőben, valamint a Szegedi úti zsidó temetőben található szovjet katonasírok vonatkozásában is.)
