Te tényleg nem mersz mérnök lenni? Próbálkozz. Hátha akkor elkezdheted b@szogatni a sok hülye technikust. Technikusból több van, jobban kiélheted magad.
Még az is meglehet, hogy az arcod összemegy kicsit. Legalább egy ostoba mérnök által tervezett ház ostoba mérnök által tervezett kapuján is beférsz majd vele.
Van egy automata mérőállomás. Nagyképűen: embedded server.
De nem szabad hozzá kapcsolódni, pláne lekérdezést kezdeményezni (ha már előtte kapcsolódtál), amikor éppen az aktuális mérési eredményeket frissíti. Mert lehal tőle. Absturz.
És hogy éppen mikor végez mérést, azt még a helyszínen sem lehet megállapítani, mert nem jelzi.
Aztán ha lefagy, oda kell menni, ki kell húzni a konnektorból a tápegységét, és megvárni az áramszünet ellen védelmet nyújtó akkumulátor lemerülését - de ezt sem jelzi -, majd visszaadni neki a tápfeszültséget. Vagy pedig szétszedni és kivenni az aksit. Szívesen használnál egy ilyen rendszert? Nagy élmény lenne számodra.
És ezt egy mérnöknek részletesen el kell magyarázni, hogy a készüléke miért katasztrofálisan rossz. Magától nem jön rá, annyira el van telve a saját zsenialitásával. Nem csoda, hogy dühöngök.
És az ehhez hasonló tervezési hibák mindennaposak.
Vannak pillanatok, amikor az elektronika nem képes bemeneti interakciókat fogadni, kiakad. Mit lehet ezzel kezdeni?
Főmérnökünk véleménye, hogy meg kell tiltani.
Majd szépen leírjuk a kézikönyvben, útmutató jelleggel, hogy ekkor és ekkor a készüléket ne piszkálják.
Csakhogy ezt az állapotot a készülék nem jelzi, tehát élő ember nem tudhatja azt, hogy mikor nem szabad.
(És ha egyébként jelezné is buta módon, még akkor is számolni kellene az emberi reakcióidővel, illetve adatátviteli késleltetéssel, a versenyhelyzet - hazárd - elkerülése érdekében.)
Szerintem a helyes megoldás a hibatűrő tervezés lenne. Annak is vannak fokozatai, ugyebár.
De az minimálisan elvárható, hogy egy nemvárt interakciótól ne akadjon ki a rendszer. Legfeljebb nem reagál rá, habár az is bosszantó. Lenne...
Az a gyanúm, hogy kamu az egész.
Bemutatnak az ellenőrnek egy működni látszó példányt, aztán felveszik a nagy fejlesztési pénzt. A prototípus pedig megy a padlásra, pincébe.
Azt vettem észre, hogy körülöttem mindenki nagyon okos. Mindig jobban értenek ahhoz, amit én csinálok.
Kedves mérnökfóbiás! Eddigi működésed alatt elegendő marhaságot hordtál össze ahhoz, hogy tisztába legyünk azzal, amit igen nagy mellénnyel előadsz az mennyit ér. Úgyhogy a szabiku-faktorod neked is legalább 9. Ehhez nincs is további hozzáfűzni valóm...
Az elméleti fizikában valakinek (vagy egy elemzésének) a rálátását a dolgok lényegére az úgynevezett szabiku-faktorral mérhetjük. Az egyszerűség kedvéért ezt én úgy definiálom, hogy a 10 az én vagyok. A skálázását pedig úgy, hogy maximum 11 lehet az értéke, de az 1 is már nagyon ritka.
Csak szólok, ha egyszer azon kapod magad, hogy mindenki hülye, csak te vagy normális, akkor komoly esélye van annak, hogy szellemileg totál leépültél. Ha még időben orvoshoz fordulsz, esélyes hogy lehetséges lessítani a folyamatot, magyarán pár évvel később leszel teljesen kretén. (Bár az is megfontolandó, hogy hogyan jobb élni, kreténségtől rettegő többé kevésbé leépült állapotban, vagy boldog kreténként...)
Ha az univerzum egy része termikus egyensúlyban volt valaha, és ez a tartomány nagyobbra tágult, mint a jelenleg belátható univerzum, ebből még nem következik, hogy az egész univerzum is termikus egyensúlyban volt.
Szekértáborok itt is ott is? Jaj istenem, mindenfelől körül vagyunk véve szekértáborokkal! De legbelül szerencsére ott vannak körben a mi táborunk szekerei.
