"Én azzal tanulok a legtöbbet, hogy sokat nézem nagyon jó fotósok oldalait. Nem másolom a képeiket, de rengeteg érzést, hozzáállást lehet onnan tanulni szvsz."
Leírnál párat? A teljesség igénye nélkül csak mintegy válogatásképp...... Komolyan érdekelne mely fotósokat tartod jó fotósnak.
ne az legyen a cél, hogy te is olyat akarj csinálni
1. nem is "másolásra" gondolok, hanem inkább arra, hogy ha felfedez az ember valami jó / új / lényeges jellemzőt, akkor azt hogyan tudja "megragadni"...
2. Azt mondja valamelyik híresebb fotós, hogy a (jó) fényképészeknek belső képeik vannak, és akkor készül el a "mű", amikor a valóság találkozik valamelyik belső képpel. (szt hiszem ez igaz... :-) Kezdő szinten viszont nem biztos, valakinek már vannak egyáltalán saját belső képei. Iskolának talán a másolás is jó lehet, amíg nem alakul ki a saját stílus.
"A "hogyan készült?" pedig valójában azt jelenti, hogy "Hogyan tudnék én is ilyet csinálni?"
Erre pedig azt mondom, ne az legyen a cél, hogy te is olyat akarj csinálni. Persze évekig sablonos lesz az ember munkája, de sok "figyeléssel", tanulni akarással, "alázattal(ami nem más, mint nem esünk szét saját képeinktől)" szvsz lehet fejlődni, jó fotóssá válni. Nekem is ez a célom, hogy egyszer az lehessek. Mert sose érezd magad jónak, esetleg csak másokhoz képest jobbnak! SZVSZ!!!!
Én azért írtam azt, hogy nem lényeges, mert tényleg nem gondolom annak. Ha engem megkérdezne valaki, hogy mi a fejlődés(em) útja, akkor a saját tapasztalatomból azt meríteném, hogy soha ne légy elégedett önmagaddal! Mindig többet és jobban akard! Legyen benned állandó megfelelési kényszer. Az hogy exif adatokhoz jutsz, abból szvsz semmire se mész. Mert ott az utómunka. Kis falumban (Kecskemét) már több fotós is megkeresett, hogy segítsek nekik, hogyan tudnának jobb képeket csinálni. Első kérdése mindnek az volt, hogy mivel fotózok. Tényleg elhiszed, hogy nem mindegy mivel? Mindnek több pénz volt a motyójában..... Én azzal tanulok a legtöbbet, hogy sokat nézem nagyon jó fotósok oldalait. Nem másolom a képeiket, de rengeteg érzést, hozzáállást lehet onnan tanulni szvsz.
Mégis - mivel azóta nem jutott eszembe jobb megfogalmazás -, idézek magamtól:
...egy kiváló kép láttán még a legjobb szándékú, alázatos, szerény, jó fej amatőrben is (joggal?) merülhet fel a kérdés: "Vajon hogyan készült?"
Figyeled a zárójeles-kérdőjelest? :-)
A "hogyan készült?" pedig valójában azt jelenti, hogy "Hogyan tudnék én is ilyet csinálni?"
Ebbe ("sajnos") nem csak az tartozik bele amit írsz. Főleg a kezdőbb szinten a technika is kérdés. (Ami persze nem biztosíték, hanem csak feltétel, de az "elején" ezt még nem lehet világosan látni.)
Számomra kérdés, hogy a többiről - amit te is említesz -, vajon lehet-e érdemben beszélgetni...?
a digitális fényképezéshez való technikai 'tudnivalók tárháza' lepkefingnyi dolog, persze néhány sznobmajom mindig megpróbálja misztifikálni mintha vlmi kurvanagy anyagú tudomány lenne... őket kéne egy 3dstudio max / maya elé ültetni, ahol az almenü almenüjének bal fülén megnyiló almenü almenüjében annyi minden van (és mind fontos) hogy a blende, tilt, expo, mélységelesség csipszarnyi felüdülésnek tűnne utána. vagy csak vennének kézbe egy grafitot merített papír előtt...
Többször hangot adtam már ennek, miért ne tenném itt is. Egy kép láttán nem értem, soha nem is fogom megérteni, miért fontos az érdeklődőnek az exif fájl.....miért fontos, hogy mivel készült.....hogy milyen optikával....... Attol hogy megtudja, nagy valószínűséggel nem fog tudni olyat csinálni. Engem inkább az a kérdés foglalkoztat ilyenkor, hogy "hogyan"..... Miért...... Miért pont így...... Milyen úton haladt, hogy oda ért....Mit kéne nekem is tennem ahhoz, hogy ilyet lássak a monitoromon.....
Az a feneség ezzel a fényképezéssel, hogy bárkinek lehet fényképezőgépe.
A "bárkik" között pedig szinte biztos, hogy sok olyan is akad, aki....
További probléma, hogy egy kiváló kép láttán még a legjobb szándékú, alázatos, szerény, jó fej amatőrben is (joggal?) merülhet fel a kérdés: "Vajon hogyan készült?"
Így könnyen el lehet menni tech irányba, meg vitatkozásokba.
Arra gondoltam, hogy egy jó festmény esetén mennyire nem "szokás" a technikai "hogyan"-ra akár csak kíváncsinak is lenni...
Sajnos ez a fotózás már csak egy ilyen.
Én azért próbáltam visszatérni a képekhez, kritikához - sajnos rosszkor, épp hullámvölgybe ért a többiek motivációja.
Beleolvastam es latom vita van itt is. RAW/JPEG? Az enyem egy szelsoseges pelda, ezert leirom: (Jelenleg) nagyreszt jpg-ben fotozok (ha csinalok is nehany RAW-ot a jpg melle, azt tobbnyire arhivalasi cellal). A Fenykepezesben nekem az expo gomb lenyomasa elotti pillanatok adjak a fotozas oromet, annak ellenere, hogy zavar, ha nem eleg jo a vegeredmeny. Fotozas kozben igyekszem mindent ugy beallitani, hogy a kivant vegeredmenyt kapjam (persze neha csalodott vagyok, hogy nem sikerul masok PS-ben mokolt kepeihez merhetot alkotnom.:) Ha nem egyenes, vagy belog a kepbe valami, amit nem akartam, az tobbnyire kuka, de nem vagom meg (eddig legalabbis nem tettem). Reszben azert, mert a komponalasal mar dontottem, hogy milyennek akarom, reszben azert mert ha ramegyek erre az utra, akkor nem figyelnek tobbe a komponalasra (aztan a pontos expora, majd semmire, mert utolag majd beallitom). Ezert tartom fontosnak azt is, hogy a vazak jpg feldolgozasa jo legyen. A gyenge jpg az szamomra olyan mint egy pontatlan fegyver. Nekem jobb, ha az adott pillanatban probalom meg pl. a latott szineket megkozeliteni, mert ket nap mulva ugysem emlekeznek ra, hogy pontosan milyen is volt az a virag. Valoszinuleg a loveszet hozadeka, hogy ne utolag akarjam feljavitani az eredmenyt es meg kell egy kis ido az atallasra. Termeszetesen ez eskuvoi (stb) fotok eseten nem jarhato ut, de en emlekkepeket csinalok, es nem az a celom, hogy szep legyen, hanem olyan, amilyennek akkor es ott lattam. A fotozasban az jo, hogy kulonbozo igenyeket kepes kiszolgalni.
Bocs. Azt hiszem igazad van...reggel nem voltam valami jó paszban, ahogyan most átolvastam a hozzászólásomat. Mind1. Vedd úgy, hogy szinte semmit sem mondtam. Szóval elnézést, tévedtem.
Azért bátorkodtam "kukázni", mert te magad is azt mondtad, hogy 4-5 kép van ami neked is tetszik. (a többi...?)
Azt gondolom, hogy érdekes lett volna összehasonlítani, hogy melyik miért, hogyan, melyiknél más a véleményed, stb.
Azt mondod nem akartál sértődést okozni.
1. nem is kell. Ki sértődne meg azon, ha elmondod, hogy mit gondolsz a képekkel kapcsolatban?
2. a válaszodból úgy tűnik, hogy inkább én sértettelek meg téged, ezt sajnálom, természetesen nem volt célom.
Senki munkáját nem szoktad "fikázni" - bezzeg a jellemét, stílusát, stb. minden különösebb gátlás nélkül. Pedig fordítva jobb lenne.
Már most teszemazt legyek én a példa: honnan tudnám meg, hogy tévedek, és a jónak gondolt képeim is vacakok, ha senki nem mondja meg...?
Azt reméltem, hogy valami konstruktív dolog születhet itt - gondoltam ez volt a topic célja -, de úgy látszik ehhez előbb "fel kell nőni". A gond csak az, hogy aki már "méltó" (mondjuk egy nászriporteri szint :-), annak erre már nincs szüksége.
De én nem szoktam senki munkáját fikázni, így nem tettem akkor sem,nem teszem ezt most sem. Szerintem vegyél kicsit vissza a hévből. Kuka....kuka....kuka....?????
Nem akartam reagálni, mert nem akartam sértettséget okozni. Legyen annyi elég, hogy egy elküldött email, pár képpel, amit stílusnak nevezel......nem véletlenűl nem válaszoltam akkor sem. Azért van egy "arc"poétikám. Én azt vallom, hogy "köpködni" csak lefelé, nem felfelé...persze te tudod.
KönigZével ellentétben nem gondolom, hogy az első alexpós, hanem azt gondolom, hogy ilyenre akartad...
Viszont úgy "érzem", hogy valahogy vagy egy kicsit még sötétebbre kellett volna, vagy egy kis PS rásegítés, hogy az arc maradjon csak meg, az "lebegjen" a sötét részben. Az övet lent mindenképp el kéne tüntetni.
Az 5-ös tetszik, a 8-as is. A 11-esnél szerintem a kelleténél jobban zavar az arcába lógó üveg, a 12-esnél meg még inkább zavaró a tükröződés (ez utóbbi szerintem abszolút kuka... :-).
14, 16, tetszik (16-os éles?). 21-es is kedves kép, 22-esnél nekem már túlzás a rövid fókusz. 23 kicsit sablonos, de jó. :-) 25 is tetszik, de a ferdesége engem zavar, és az életlenítést is furának érzem. (Egyébiránt "Született feleségek" hangulata van, tök poén. :-)
26, 27, 28 nálam kuka, 29 király (talán egy lehelletnyit többet hagytam volna a fejből jobboldalt). 30-as gondolom a lánynak bejött, szerintem jó. 31-es valahogy nem olyan kiemelkedő fotó, de a feeling, hangulat stb. ezen nagyon átjön. Szerintem jó!
A 32-es szín effektje nekem nem tetszik - de ez az én problémám...
Értem persze, hogy ellentét, meg minden, de valahogy érdektelen maradt a kép.
Ráadásul hiába nézem, nem jut eszembe semmi, hogy hogyan lehetett volna jobb.
Lehet, hogy én is így lőttem volna, aztán rájöttem volna, hogy valamiért mégsem az igazi.
(Mondjuk engem sokáig vonzottak az ellentétek, meg a különböző lepusztult és/vagy "szocreál" témák, de arra jöttem rá, hogy ezeket nagyon nehéz úgy megfényképezni, hogy a képről (is) az jöjjön le, mint amit a helyszínen bennem keltett a téma.)
A "vitadélután" összefoglalója kb. jó. Kiegészíteném még azzal, hogy a RAW nem csak "arra jó", hogy többször is elő lehessen venni utólag állítgatni (a többszöri "elővétel" általában nem cél), hanem inkább arra, hogy nagyobb árnyalatterjedelmet lehessen rögzíteni. Ez biztosítja azt, hogy - szükség esetén, megfelelő utófeldolgozással - olyasmit is meg lehessen mutatni a képen, amit a JPEG már nem tenne lehetővé.
99%-ban inkább csak az előbbi úgytűnik, mivel azért rágják a kulát itten naphosszat mer annyi esztétikai érzékük és művészi képzettségük van mint egy diznilendbe felnőtt idomított csimpánznak : >
Lévén az eredeti kérdésfeltevő (RAW színmélység vs. JPG), megpróbálom összefoglalni, hogy nekem mi jött le az itt kibontakozott konstruktív vitadélutánból :).
JPG is elég részlet és tónusgazdag nyomtatni, tehát a végsőre beállított, kész képet nyugodtan menthetem, nyomtathatom JPG-ben. Ha később is változtatni akarok, alakítani, állítgatni, akkor inkább RAW legyen, mert az 14 bites (mielőtt importálom).
Ha JPG-ben fotózok, exponáljak tökéletesen (egyébként is arra törekszem :)...), ha RAW-ban, a kis hibákat, alul- és túlexpót jobban tudom korrigálni (mondjuk ezt eddig is tudtam).
Én ökölszabályként annyit szoktam alkalmazni, hogy ha valami fontos, elronthatatlan dolgot fényképezek, vagy komoly terveim vannak egy bizonyos fotóval, akkor RAW, ha csakúgy megyek és fotózok egy jót, akkor pedig JPG. Mondjuk AWB-n nem nagyon fotózok, jó szokott lenni a WB, a hisztogram meg segít, hogy elb*sztam-e vagy sem. Szóval ha így vesszük, maradhat legtöbbször a JPG és vele együtt a kevesebb macera.
Talán arra, hogy bár a diafilmes hasonat jó, de mégsem "támogatod" a JPEG-et, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy az emberek mégis "negatívként" használják?
(És a "mindenki" bizonyára túlzott, legalább két kivétel: elhart és én. :-)
És miért írod, hogy a JPEG is jól használható? Azé nem értem, mert én is ezt mondtam... (Valami olyat írtam, hogy JPEG-ben is lehet kiváló képeket készíteni, éppúgy, ahogy diára is kiváló képeket lehet lőni...)
Nademostmár valami esztétikáról is kéne beszélni... :-)
Valaki korábban valami olyat tett be, hogy szemében az egész világ...
Engem ide bezártak!
