"Na, látod. A zsidóknál az estvével kezdédik a nap, nem a reggelttel:"
MA.
Meg kétezer éve a Második Templom lerombolását követően, amikor a rabbik megírták a Talmudot.
Viszont kétezer hatszáz éve, amikor a második teremtésmesét költötték, még kezdődhetett a nap reggel is. Ezt próbáld meg felfogni.
Meg természetesen azt, hogy a történetmesélésben IDŐRENDET tartanak: Isten csinál ezt meg azt, ezzel eltelik az idő és eljön az este, majd eltelik az éjszaka, és EZZEL letelt az adott nap. Például a harmadik nap, amikor a növényeket teremtette.
"Ott sem reggelt és estve lőn..."
Azért nem ez van, szerencsétlen, mert az "és lett reggel, és lett este" leírás éppenhogy az isteni tevékenységek idejét nevezi meg, az meg már külön le volt írva, hogy reggeltől estig mit is csinált aznap Isten. Aztán estétől reggelig nem csinált semmit, csak megvárta, hogy kiteljen a teljes nap. Ezért van az Isten elmesélt cselekedetei mögé odaírva, hogy aztán eljött az este, és aztán újra reggel lett: eltelt a nap.
Na, látod. A zsidóknál az estvével kezdédik a nap, nem a reggelttel: És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.
Miért lennék ez máskint a teremtés történetibe'? Dehát nincs' ott se egyébként. Ott sem reggelt és estve lőn...
Sőt, a JóIsten létezik s ennek/ének (hehe) - mintegy folyományaként - létezik a hit. Akik a hitet alábecsülik, annak metafizikai jelentőségét elbagatellizálják, azok nem tudják mit cselekednek. Azokkal minden vita, minden párbeszéd hiábavaló és teljességgel fölösleges.
Teljesen érthető, hogy csak hébe-hóba jegyzel meg te is valamit.
"Tehát először estve volt, aztán meg reggelt az adott sorszámú nap'..."
Nem!
Először Isten tevékenykedése volt. AZTÁN eljött az este, majd a reggel.
Hányadik napon teremtette Isten a növényeket?
Úgy van! A HARMADIK napon. (Ami érdekes, hogy a negyediken teremti a Napot, úgyhogy a mese szerzői nem kötötték össze a Nap égitestet a nappali világossággal, hogy az előbbi csinálja az utóbbit.)
Nézzük akkor meg az erről szóló részt!
"11 Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcsfákat, amelyek gyümölcsöt teremnek, és majd abban magvuk lesz a földön. És úgy történt.
12 Hajtott tehát a föld növényeket: különféle füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcstermő fákat, amelyeknek magvuk van. És látta Isten, hogy ez jó.
13 Így lett este, és lett reggel: harmadik nap." (1Móz 1)
Isten felkelt reggel, megteremtette a növényeket, látta hogy ez jó, eljött az este, majd pedig a reggel. Ez volt a HARMADIK nap.
Egyértelmű, hogy a mese szerzői mindvégig a "természetes" emberi nap-beosztásban gondolkodtak: a nap a reggeli felkeléstől kezdődik, és ha az éjszakát is számításba vesszük, akkor az a megelőző nappalhoz tartozik.
A Leviták Könyve leír számos "Istentől elrendeltetett" ünnepet, hogy mikor és hogyan kell megtartani. Ezek jó része valamiért este tartandó meg (talán mert este fáklya meg tűzfénynél hatásosabb a rituálé meg a mágia). Jó eséllyel ebből eredhet az a megfordítás, hogy a "természetes" napi ciklus ellentétét kezdték a héberek használni. Mivel az Istentől elrendelt ünnepek este kezdődnek, ezért a sabbath is estével kell kezdődjön, ami meg magával hozta hogy a hét összes napja akkor estével kezdődik. Aztán ezt a rabbik megokolták pont ugyanazzal az elmebaj értelmezésével az első teremtésmesének, amit te is itt hangoztatsz.
A zsidó (héber) naptár (héberül lúah, לוח), más néven zsinagógai naptár ma is használt formája II. Hillél fejedelem idején, időszámításunk szerint 359 körül alakult ki. Izrael Állam hivatalos naptára. Őse a babilóniai naptár volt.
A zsidó időszámítás kezdete 1. tisri 1., ami a keresztény időszámítás szerint Kr. e. 3761. október 7., vasárnap. (Ezt az időpontot a héber hittudósok számították ki az Ószövetség alapján.)
Itt máris felmerül a kérdés, amikor korunk hívői lelke, nem fogadja el "hittudósok számításait" Ádám teremtésére, akkor miért is nem?
Azt is nehéz lehet felfogni, hogy nem a Biblia szülte a hetet, hanem a babilóniai csillagászok.
Amúgy meg a jelentősége csupán kultúrtörténeti érdekesség.
Kb. annyira, mint mióta van „szabad szombat” kis hazánkban.
Az, hogy csak hinni kell a dolgokban, és valósággá válnak, az úgynevezett mágikus gondolkodás, ami a 2 - 7 éves korra jellemző fejlődéslélektani fázis.
"Estvétől-estvélig számítolták a napokat a zsidók,"
MOST úgy számolják.
A Talmud megírásakor a rabbik úgy számolták.
De biztosan úgy számolták az első teremtésmese megírásakor is i.e. 6. század környékén?
Ugyanis nem győzöm hangsúlyozni: az első teremtésmesében
- leírják, hogy Isten mit csinált
- eljött az este
- eljött a reggel
ÉS EZT KÖVETŐEN összefoglalták, hogy ez volt az adott sorszámú nap.
És indul a ciklus elölről.
Még véletlenül sem az estétől a reggelig tartó időszakra vonatkozik az "X. nap" kitétel, hiszen ez egyrészt a huszonnégy órás napnak csak a fele, másrészt a héber "nap" szó másik jelentése éppenhogy a "nappal" azaz nem az éjszaka ami estétől reggelig tart.
Harmadrészt pedig, ha a mese írásakor estétől-estéig számították volna a napokat, akkor ez lenne a mesében a sorrend:
- leírják, hogy Isten mit csinált
- eljött az este
ÉS EZT KÖVETŐEN összefoglalták, hogy ez volt az adott sorszámú nap.
És reggellel indul a ciklus elölről.
Az ember ösztönös és ősrégi rendszere az estét és éjszakát a megelőző naphoz tartozónak számítja, ugyanis az este szolgál az adott nap tevékenységeinek lezárására, az eredmények élvezetére, a történtek megbeszélésére, és a fáradalmak kipihenésére. Az új nap az ébredéssel (pl. napfelkeltekor) indul, frissen és tisztán. Üres lappal.
Ezt a rendszer fordították meg valamikor a héberek a történelmük során. Hogy mikor tették, az kérdéses. De az első teremtésmese logikus értelmezése alapján az írásakor még reggellel kezdődött az új nap. Hogy az időszámításunk kezdete környékén, meg a Második Templom pusztulása után a rabbik a teremtésmese milyen átértelmezésével indokolták meg a fordított napi beosztást, az egy másik dolog.
Miközben egyesek számára szó szerint elfogadott, amit az ismerethiányos szerzők kiötöltek a zsidó mitológiában, valahogy számukra nem szúr szemet, hogy mondjuk a szomszédos Egyiptom magas kultúrája, teljesen másképp alakult.
Ilyen, amikor egy fundi nem képes felfogni, hogy az Özönvíz meséje idején Egyiptom ippeg a piramis építések fénykorát élte.
De míg az ő meséjük szerinti idő csordogált, addig Indiában, és Kínában is hatalmas kultúrák jöttek létre, amik persze szintén nem kapcsolódnak a zsidó alkotta fantazmagóriához.
Egy 24/7 napi várakozót lehetetlen leszedni arról, hogy nem a zsidók találták ki a hetet, ami nem is volt mindig 7, és pihenő v. vásárnap sem ugyan akkor lett tartva.
/mondjuk nekik a szombati klaviatúra verés is tilos;-)
Hogy a nagy koppintó zsidók, honnan nyúlták le a „hetet” az más az ő titkuk. És az is, hogy mikor.
A hét a mesterségesen szerkesztett, a Nap és a Hold járásától független időegységek közül a legfontosabb. Az égitestek mozgásától való függetlenségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egyetlen naptári rendszerben sem látták szükségesnek az éveket és a hónapokat egyeztetni a hetekkel.
A hét kialakulásának is megvannak az előzményei. A holdfázisok közül az újhold és a telihold mellett jól megfigyelhető és időben rögzíthető az első és utolsó negyed is. Így lehetőség nyílt a holdhónap kettő, illetve négy részre osztására. Egy-egy ilyen szakasz 29,5:4, azaz kb. 7 napra tehető, megvolt az alapja egy hét napból álló időegység kialakításának. Babilóniában valóban megfigyelték és nyilvántartották az újhold (arhu) mellett a holdtölte napját (umu sappattu), és megvolt a mágikus jelentősége minden hónap hetedik napjának is (szibutu), amelyen semmilyen új munkába nem volt szabad belefogni. Ez a hetes szám vallási és naptári jelentőségét igazolja, de egy folyamatos hétnapos ciklus feltételezésére nem szolgáltatnak alapot.
A héthez hasonló időegységek ismeretesek egyes kereskedő népeknél is; náluk gyakori a 7-8 napból álló periódus, melynek meghatározott napján, a vásárnapon a szomszédos települések lakói áruik cseréjére gyűlnek össze. Mezopotámia legrégebbi lakóinak ötnapos vásárhete volt. Az ókori Egyiptom naptárrendszerében tíznapos szakaszok, ún. dekádok szerepeltek. Történetileg jelentőssé vált a rómaiak nyolcnapos vásárhete, a nundinae („kilenc nap”, a két határnap beszámításával), amelynek utolsó, nyolcadik napját jogszolgáltatásra, közérdekű közlések tételére, hirdetmények kifüggesztésére is felhasználták. Minden év első napja egy nundinae első napja is volt, az év utolsó nundinae periódus pedig csonka maradt.
A babilóniai csillagászok hét égitestet ismertek (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz), amelyekről úgy gondolták, hogy a mozdulatlanul álló Föld körül keringenek. Mindegyik égitest egy-egy isten nevét viselte, amely az adott napot kormányozta. Ezért sok nyelvben a hét napjai nevüket az égitestekről vagy istenekről kapták (ún. planétáris napnevek, például újlatin nyelvek, germán nyelvek).
A perzsában a hét első napja a szombat, melynek neve šanbe; az ezutáni napokat a számnevek segítségével képzik: yekšanbe, došanbe, sešanbe, čahâršanbe, panğšanbe (a yek, do, se, čahâr, panğ jelentése: egy, kettő, három, négy, öt; az öt jelentésű szó indoeurópai nyelv révén rokon a mi szláv eredetű péntek szavunkkal, de itt a csütörtök az ötödik nap). Külön neve a pénteknek van: ğom'e, ez arab eredetű, vélhetően rokon a „dzsámi” szóval, ami a pénteki ima helye. Dusanbe városának neve hétfőt jelent, ekkor tartották ott a vásárt.
A Közel-Kelet országai Nagy Sándor hódításainak eredményeként közvetlen kapcsolatba kerültek a Nyugattal, s a keleti hiedelmek és babonás elképzelések elkezdtek átszivárogni a Mediterráneum nyugati partjaira. Ennek eredményeként a babiloni hét ismertté vált Görögországban és Itáliában, de ennek használata kezdetben valószínűleg csak az asztrológia híveinek körére korlátozódott. Az egyetlen változás az volt, hogy a babiloni istenek és istennők nevét a megfelelő helyi istenekével helyettesítették. Ez a rendszer fokozatosan egyre népszerűbbé vált, s Nagy Konstantin 321-ben hivatalosan is a naptár alapjává tette.
Estvétől-estvélig számítolták a napokat a zsidók, tehát még a te bugyuta ateista elméleted szerént is logice, hogy akkor a teremtés naptyait is miért ne estvével kezdenők? Dehát ép úgy van: estvével kezdődnek a teremtési napok - is...
A Bibliában összesen hat olyan könyv van, ami valódi történetírás, vagy valódi történetírás szándékával készült. A maradék mese, legenda, prófétálás (értsd: jóslás), vers, ének, levél, és életrajzi regény.
Amúgy bizonyíthatod a bibliatudásodat, ha fel tudod sorolni, melyik hat könyvről van szó.
