A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
A Maxwell egyenletek az abszolút mozgásra épültek.
Egér tervez... :o)
Azonban hiába akart ő abszolút mozgást. Nem az jött ki belőle.
És egy darabig úgy gondolták, hogy Maxwell tévedett.
(Persze az egy másik ügy, hogy tényleg tévedett, mert mikroszkopikus méretekben szétfoszlik az egész. Például egy energiakvantum esetén vagy az elektromos mező határozott és a mágneses határozatlan, vagy fordítva. De leginkább mindkettő egy kicsit határozatlan. Szóval maradjunk az arany középútnál.)