Az általános iskolámban volt egy nagyon előkelő osztály. Járt oda egy Császár, egy Király, egy Herczeg és még egy Gróf is. Azt tudom, hogy Császár egy Kontikár (Conticar) nevű örmény ősig vezette vissza a családfáját, ami állítólag ott is valamiféle uralkodót jelent (a Google fordító nem tud róla), de most nem ez érdekel, hanem az, hogy ilyen nevekhez hogy jutnak a családok? Mert Gróf valamelyik őse még lehetett akár gróf is, de azt nem gondolom, hogy a többiek mind egy-egy uralkodóház bármilyen távoli, oldalági sarja volna.
A Molnár D. vezetéknévben a D. tagot hivatalosan megkülönböztető betűjelnek hívják. Ennek nincs úgy etimológiája és általános névtörténete mint a Molnár névnek. Az ilyen betűjelek eredetét csak az adott családra vonatkozó családtörténeti kutatásokkal lehet felderíteni (ha egyáltalán).
Hegedűs D. Géza, az ismert színész pl. eredetileg csak Hegedűs Géza volt, csak idősebb pályatársával, Hegedűs Géza íróval való névazonosság elkerülése miatt bővítette ki a nevét a betűjellel. Ő ezt a bővítést nem anyakönyveztette, tehát csak művésznévről van szó, de anyakönyveztethette volna*, és ezt követően a gyermekei is ezt viselték volna.
A művészek és más közéleti személyiségek igen sokszor szembesülnek ezzel a problémával, mivel a nevük része a brandjüknek, és ez nemcsak országos, hanem vidéki relációban is érvényesülhet. Lehet egy kisvárosban is két azonos nevű orvos vagy helyi újságíró. Egy utcában is lakhat két azonos nevű család, és ebből is lehet kavarodás. Ez utóbbit a közösség általában ragadványnév adásával köszöböli ki, de ezt egyrészt az érintettek nem szívesen viselik, másrészt nehezebb is anyakönyveztetni. A megoldásra az állam a megkülönböztető betűjelet találta ki. Az érintett tetszése szerint választhat magának ilyen betűjelet: pl. kedvenc családtagja (apja, anyja) utónevének vagy az anya vezetéknevének első betűjét, de akár a ragadványnév rövidítése is lehet, és ezt a hatóság különösebb kérdezősködés nélkül bejegyzi. Régebben olyan szerepe volt mint pl. a generációkat elkülönítő „id.”, „ifj.” rövidítéseknek. Ha pedig a vezetéknév részeként anyakönyvezik (2016 óta Magyarországon már csak így lehet), akkor öröklődni is fog.
Régebben római sorszámot is fel lehetett venni a vezetéknévhez megkülönböztetés végett. A rendőrviccek visszatérő szereplője volt pl. „Kovács II. (kettő) tizedes”. Gyermekkoromban sok focista is így járt.
* Az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény (206-tól érvényes szövege):
53. § (1) Az egy családhoz tartozók vagy azonos családnevűek megkülönböztetésére szolgáló betűjelet a családi név részének kell tekinteni, az nem minősül külön tagnak.
(2) A betűjelet a családi nevet megelőzően vagy azt követően nagybetűvel kell írni, és a betűjel után pontot kell tenni.
Lentulai: A RadixIndex.com az alábbi hasonló neveket ismeri: Lentula, Lentulai, Lentulay, Lentuloy, Lenturai. Itt a Lentulai név legkorábbi adatai Nagysurányból (Šurany, Szlovákia) való, amely a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. A név kialakulása szerintem ilyen szlovák-magyar kontaktusjelenségnek köszönhető.
Úgy vélem, magyar lakosnévről van szó, amely a szlovák Lentvora településről történt elszármazásra, esetleg az oda való kapcsolatokra utal. Ennek a szlovák településnek 1907 óta van magyarosított neve (Lentő), korábban a szlovák nevén volt ismert magyar környezetben is. A magyar fülnek szokatlan név magyar ajkon módosulhatott, pl. Vályi András is Lentova néven említi. Nem lehetetlen a *Lentura ejtésmód sem vo > u egyszerűsödéssel, amelyből már adódik a RadixIndex által hozott Lenturai, amelyből l : r > l : l hasonulással előáll a Lentulai alak.
Egy másik magyarázatra a RadixIndexben szereplő Léntusz név ad lehetőséget. Ez szláv alapon elemezhető egy (rövidített) Lent- alapnév és az -us (-uś) kicsinyítő képző kapcsolatának. Ugyanerről az alapnévről az -uľa kicsinytő képzővel adódik a *Lentuľa személynév, amely a magyarba (esetleg már mint vezetéknév) kerülve lehet a RadixIndex által említett Lentula alakú név, és a gyakori -ai végű magyar családnevek analógiájára a Lentulai alakot is felvehette.
A panda állatnevet 1825-ben alkotta Georges Cuvier francia zoológus (eredetileg csak a vörös pandára értve). A családnevek kialakulásának kora ekkorra már lezárult, így ebből nem lehetett vezetéknév (hacsak nem hivatalos névváltoztatással; de azt meg nehéz lenne a hatóság számára indokolni).
Hornyék: A RadixIndexe.com a XIX. sz. végéről szlovák településről (Vágszerdahely) mutatja ki. Úgy vélem, leginkább a szlovák Horník (> magyar Hornyik) családnév alakváltozatáról lehet szó. A magyar é hang a szlovák fülnek leginkább í-nek hallatszik (vö. bíreš ’zsellér’ < béres, Bír < Bér falunév). Ennek alapján valamiféle nyelvek közti hiperkorrekció alakíthatta ki a név ilyen hangzását. A Horník a tövében a Hornyák-kal tartozik össze, de a konkrét motivációja más, a régi szlovák horník ’erdész, erdőkerülő’, mai nyelvjárási ’fent (a hegyen, a falu felső részén) dolgozó, lakó személy’ (vö. szlovák hora ’erdő, hegy’, hore ’fent’ + -ník foglalkozásnév-képző).
Hernyák: A RadixIndex.com Dél-Magyarországból és a Hajdúságból adatolja. Nyilvánvalóan nem magyar, hanem inkább szláv hangalakú (vegyes hangrend, -ák végződés). Én a szerb-horvát Hrnjak családnév magyarosodott hangalakú változatának vélem. Ez a szerb-horvát hrnja ’nyúlszáj, nyúlajak’ szó személynévképzős származéka, azaz ilyen rendellenességgel született személy ragadványneve volt, amelyet a leszármazottai megkülönböztető névként örököltek.
Hernyik, Hernik: A Hernik név mai előfordulásaira alapozva ezt lengyel eredetű névnek gondolom (esetleg cseh közvetítéssel). Ugyanakkor a név hangalakja egyáltalán nem lengyeles, de nem találtam meg (egyelőre) a forrást (az ukránt és a szlovákot-csehet lehetne gyanúsítani). Mindenesetre lengyel alapon nem lehet az előzőekkel összevonni, mert a megfelelő lengyel alak g-vel vagy ch-val kezdődne.
Ha szlovák eredetű lenne, akkor a hrniec ’fazék’ ~ hrnok ’bögre’ szó önmagában ki nem mutató hrn töve lehetne a személynévképzői funkciójú -ík kicsinyítő képzővel vagy -ník foglalkozásnév-képzővel. (Ugyanígy a csehben.) De ilyen *Hrník szlovák vagy cseh név nem mutatható ki (hacsak fel nem tesszük, hogy az eredeti hazájában már kiveszett). A lengyelben nincs szótagképző r hang, így (a magyarhoz hasonlóan) az esetleges átvétel során feloldotta volna azt -e- beszúrásával.
Nyerges: Foglalkozásnév, amely aazt jelöli, hogy az elsőnek elnevezett nyereggyártó iparos volt. Figyelemre máltó ugyanakkor a XV. sz.-i Nyergetlen vezetéknév (arra értve, aki szőrén üli meg a lovat), amelynek lapján a Nyerges név egyes esetekben arra is utalhat, hogy valaki feltűnő nyereggel rendelkezhetett vagy a környezetétől eltérően használta a nyerget.
Nyertes: Ezt a vezetéknevet nem említi Kázmér Miklós a Régi magyar családnevek szótárában, ugyanakkor a Szentiványi-féle XIX. sz.-i névváltozásokat összefoglaló műben sem szerepel. Tehát spontán kialakulású, de ritka név lehet. Ilyen jellegű neveket az ún. eseménynevek körében találunk. Kálmán Béla a középkori személynévkincsből a Nyerő nevet említi.
A családnevek korábban alakultak ki, minthogy az állami szerencsejátékokat bevezették, de egy emlékezetes fogadás nyomán a nyertes fél kaphatott ilyen ragadványnevet. Egy másik lehetséges motiváció a közbirtokossági földek időnkénti újraosztása, amely rendszerint sorshúzással történt. Annak, aki így a legjobb földhöz jutott hozzá vagy feltűnően örült a szerencséjének, a környezete adhatta ezt az egyéni megkülönböztető nevet. További hasonló motiváció is elképzelhető. Ez a személyes ragadványnév (egyéni megkülönböztető név) idővel átterjedhetett a családra és örökölhetővé válhatott.
Panda: A környéken Romániában a leggyakoribb. Constantinescu a Pande, Pandu és Panta neveket a a román Pantelimon egyházi személynév származékának (köznapi formáinak) tartja. Ezek alapján a Panda név is ide tartozhat. A Pantelimon a bizánci görög Παντελείμον (Pantelímon / Pandelímon) ~ ógörög Παντελεήμον (Panteleémon) név átvétele és a III–IV. sz. gyógyító Szent Pantaleon tiszteletére terjedt el. A görög név a πάν ~ παντ- (pan ~ pant- / pand-) ’minden, összes’ és ἐλεήμων (eleémón) ’részvevő, könyörületes’ elemekből álló összetétel.
A Medve, Farkas, Róka, Bárány egyértelmű, hogy hogyan lettek családnevek. Még az Oroszlán és a Harcsa is rendben van. De vajon hogy került közéjük a Panda? (Nem a ~csöki Boborján, hanem szimplán Panda.)
Köszönöm. Sajnos nem voltam elég pontos, és dolgoztattalak, elnézését. Szóval láttam itt az előző megfejtések közt a Hornyák és a Hernyék neveket, ezek tiszták, viszont az újonnan nevezettekről nem tudom eldönteni, hogy azok alternatívái ezeknek (ha igen, akkor melyik melyiknek?), vagy önálló új családnevek.
A Hornyék, Hernyák és Hernyik (igazából Hernik alakban fordul elő) családneveket szeretném megkérdezni. Láttam a Hornyák (Horník, stb.) és Hernyék eltérő jelentésű neveket, fogalmam sincs, hogy az újként felvetettek közül melyik melyik régivel párosodik, vagy él teljesen önálló életet.
Még Szlovákiában esetleg ejthetik, mert a szlovákban is megvan ez a hang Ľ ~ ľ betűvel írva. De Magyarországon szerintem már kihalt vagy éppen kihalóban az a generáció, amely még használta.
Csak az "ly" (lj) hanghoz. Nógrádban voltam gyerek, nagyanyám erősen és mindig ejtette a "lj" hangot. Ez elég régen volt. Vajon hányan ejthetik még? Bánatom, hogy talán máris elhalt, még Nógrádban is ez a hang.
Gajág: A magyar névtárakban nem találtam idevonható családnevet, és a különböző források konzultálása után az alábbi két lehetőséget taratom elképzelhetőnek. De a lehetséges etimológiák kifejtése előtt áttekinteném a RadixIndex.com adatbázisa alapján a név korábbi előfordulásait és a hasonló neveket, mert ezek befolyásolhatják az etimológiai lehetőségeket.
A Gajág név a XIX. sz. végén és a XX. sz. első felében a Kiskunságon kívül (Kiskunhalas, Kiskőrös) Szigetvárról is adatolt. A jelenkorban is van Baranya megyei előfordulás.
Van Gajak és Gaják a Dráva mente és Dél-Baranya zömmel horvátok lakta falvaiból (Felsőszentmárton, Nagykozár, Pogány, Vejti, Pécs) és „kakukktojásként” a kiskunsági Páhiból.
Akad továbbá Gallyak a XVIII. sz. második feléből az akkor még Magyarországhoz (ma már Lengyelországhoz) tartozó árvai Pekelnikből.
Továbbá Galag ~ Galág Tolna megyében (Nagydorog, Őcsény) és Budapesten.
1. Az első lehetőség a nyelvjárási magyar gallyág ’az erdőben található száraz hulladék fa’ szóból származó ragadványnév, amely az ilyet rendszeresen gyűjtő személy majd a leszármazottai megkülönböztető neve lehetett. Ennek a szónak a dunántúli alakja azonban galág, és ez magyarázhatja a fenti Tolna megyei Galág (Galag) nevet. A Gajág név esetén esetleg a kiskunsági keletkezést valószínűsítjük (és innen kerülhetett Baranyába), mert a ly > j hangváltozás a Dunáninnenre jellemző. Arról azonban nincs információm, hogy a Kiskunságon ismerik-e vagy sem ezt a tájszót. — A Budapesten kimutatható Gajagos név is idevonható, de vélhetően palóc vidéken alakulhatott ki. A Gyalyagos-hegy helynév Trizs külterületén arra utal, hogy ott biztosan ismert volt a szó. A név írásában is tükröződő ly > j változás a ly hangot nem ismerő környezet hatására következett be.
2. Feltehető azonban a Gaják (Gajak) > Gajág (Gajag) hangváltozás lehetősége is. Ekkor a név baranyai eredetű lenne, és onnan került keletebbre. A Gaják név horvát eredetű: a gaj ’liget, berek, cserjés, erdőcske’ szóhoz járult az -ak személynévképző. Ilyen formán olyan személyt jelölhetett, aki a falu olyan részén lakott, ahol ilyen növényzete volt. Az azonos jelentésű és motivációjú Gajak név lengyel területen is előfordul (sőt gyakoribb). Ez utóbbihoz tűnik kapcsolhatónak magyar népetimologia által módosított írásmóddal a fenti árvai Gallyak vezetéknév.
1. A német Flasch(e) név alakváltozata, és ilyenformán fából vagy fémből palackot (német Flasche) gyártó iparosnak a leszármazottai által megkülönböztető névként örökölt foglalkozásneve.
2. Északnémet eredet esetén az alnémet vlesch (felnémet Fleisch) ’hús’ szó is lehet az elnevezés alapja. Ebben az esetben a motiváció kettős:
a) hentes, mészáros képzőtlen foglalkozásneve lehet (a képzős változathoz vö. a felnémet Fleischer ’hentes, mészáros’ közszót);
b) olyan személy ragadványneve, aki kedvelte, illetve gyakorta (a környezeténél gyakrabban) fogyasztott húsételt.
Meizner: A név egyértelműen német alakú, de a Meizner írásforma a magyar és szláv területekre jellemző, ezért a <z> betű itt a magyaros-szlávos olvasat szerinti /z/ ejtést jelölheti, nem pedig a németes /c/-t. Ebből következőleg e mögött a név mögött a német Meißner ~ Meissner családnév állhat, amely a szászországi (lausitzi) Meißen településről történt elszármazásra utaló német -er képzős lakosnév.
A német Meixner vezetéknév bajor-osztrák családnév, és voltaképpen a fenti Meißner ~ Meissner név hiperkorrekt változata. Azaz a nyelvhasználók azt hitték, hogy a Meissner név olyan /kszn/ > /szn/ hangtani egyszerűsödéssel keletkezett, mint a bajor-osztrák Ossner az eredetibb Ochsner ~ Oechsner ’ökörpásztor, ökrös paraszt; Oexen településre való’ névből, ezért „pótolták” a „hiányzó” /k/ hangot.
Vagyis végső soron a Meizner és a Meixner közös eredetre mennek vissza, csak elérő közösségek adaptálták a közös Meißner ~ Meissner alapnevet.
Kepli, Képli: Az ausztriai német Käppl ~ Keppl, illetve németországi német Käppel ~ Keppel családnevek (valamint további nyelvjárási és írásváltozataik) magyarosodása. A német név:
1. A középfelnémet kappe (mai Kappe) ’sapka’ szóból kicsinyítő képzővel alakult keppel(n) szóval azonos képzőtlen foglalkozásnév. Ilyenformán eredetileg ’sapkakészítő’ iparost jelölt, akinek a készített termék nevéből származó ragadványnevét a leszármazottak később megkapták megkülönböztető névül.
2. Képzőtlen lakosnév az észak-rajna–vesztfáliai és németalföldi Keppel, Keppeln településekről.
A közrendű családok mellett ilyen néven két vesztfáliai főrendű nemzetség is van: 1, 2.
