Pálma hull, térdek mélyen hajlanak Amerre Jézus elhalad. Ujjongó szavak... új virágeső... „Áldott a Király! Áldott aki jő!’’ Jeruzsálemnek útja csupa fény, Virágvasárnap... régen várt remény.
Örömmámorban ül a nagy tömeg Jézusnak egy utolsó ünnepet. S míg minden virág elébe lehull, Jézusnak arca lassan elborul. Látja előre a nagy végzetet És megsiratja Jeruzsálemet.
Szép Ünnepvárást kivánok Neked Anikó és Minden olvasónak is aki erre jár! ***
Reményik Sándor
A kereszt fogantatása
A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben A Libanonra szállott. A Libanon csúcsán egy cédrus állott. Törzse obeliszk, feje korona. A Szentlélek ráharsogott: Te fa! Máriától, a Szűztől most jövök, Csirázik immár az Isten fia, És áldott ő az asszonyok között. Most rajtad a sor: ím, vihar-kezemmel Megáldalak: légy terhes a kereszttel! Légy te is áldott minden fák között, Érezd, hogy nő benned a feszület,
Éveid: a Megváltó évei, Míg utatok egykor összevezet. Rajtad csorogjon végig Krisztus vére, Kidöntve majd magányod vadonából Állítsanak a világ közepébe. Ott állj majd minden árva faluvégen, Ott függj a cellák kietlen falán, Ős-fádnak ezer apró másaképen. Forgácsolódj szét millió darabra, A Szabadító tekintsen le rólad Millió megbilincselt életrabra,
A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben Tovazúgott a Libanon felett, Zúgásában ezer fa reszketett, Ordító erdőn ment harsogva át, Csak egy fa értette meg a szavát, - Lehajlott óriási koronája: Kereszt-sorsának megadta magát.
Hol lakik az Isten? Mért nem látszik este? Hogyha nem esik le, miből van a teste? Érti amit mondok? Talán nem is magyar? vagy mert „ez a gyerek csak dadog és hadar”?
Írtam a fiának - még Karácsony előtt, szép levélpapírra, hozott is egy fenyőt, bezzeg amit kértem, nem kaptam meg tőle, biztos, hogy az apját kérem meg jövőre.
Ezért olyan fontos, mi a pontos címe, bólogat a nagyi : hát a templom, íme! Anya szerint bennünk, apa szerint nincsen, alig várom pedig már, hogy megérintsem.
Megfognám a kezét, ha van neki olyan, ő mondjon ma mesét, na de most komolyan, mindenki más fáradt foglalkozni velem, mától lakjon nálunk! … vagy majd elképzelem .
“Ne félj a gondjaidtól, hanem üzenetnek tekintsd őket. Lehetőségnek arra, hogy tisztábban láss, és ezáltal erőteljesebben birtokold az életedet, mint eddig. Megértsd, mi a jelentősége annak, hogy te is itt vagy a földön."
Csendes vagyok, törvényszerű, ám kiszámíthatatlan, mint némelyik jobb költemény - Bocsásd meg, életemnek Bármely Olvasója, Ha nem tetszem, nem értesz, nem szeretsz.
Van egy arc, amit csak önmagunkat elképzelve látunk - lehet, hogy ez az igazi. És van annyi arcunk, ahányan csak ránknéznek (és: ahányszor!) és még az is lehet, hogy ezekben akad néhány közös vonás - lehet. Akkor ez a valóság. Van egy, amit tükörbe nézve látunk: villám- gyorsan alakuló, képlékeny látvány: múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló, vagy azt ellenző szándék - efölött hunyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el. És van, van arc, amit csak az lát, aki szeret, akit szeretünk. Ez a legszebb, a legmulandóbb. A legérvényesebb
