Nem annyira. A mérgező perklorát a napsütés hatására keletkezik, mélyebben nemigen fordul elő, viszont egyszerű vizes átmosással megtisztítható a föld, ráadásul értékes oxigénforrás.
Más módszerek is léteznek, hevítés, de vannak növények is amik bírják a marsi talajt, sőt magukba gyűjtik a perklorátot.
Vannak perklorát ellenállóbb fajok, sőt amelyek kivonják és elraktározzák a perklorátot, pl a dohány is ilyen :)
Csak hát a dohányt se lehet megenni, frankón mérgező. De esetleg ki lehet nemesíteni/géntervezni a jövőben egy fajtát, ami segíthet, pár évig csak dohányt termesztenek és a Mars lesz a világ legnagyobb dohánytermelője (Marsboro) :) aztán jöhet a többi növény.
De a linkelt cikk is rámutat, hogy a perklorát a legnagyobb, de nem az egyetlen probléma. Még teljesen ismeretlen, hogy reagálnának a növények az egyéb kémiai tartalmakra, pl el se kezdenek gyökerezni, vagy nem fejlődnek ki levelek, sok probléma lehet.
A hidropónikus módszer lesz szerintem is az első, ez már a Földön is sok helyen használatos, de tápanyagokat akkor is szállítani/tárolni kell, amit keringtet a hidropónikus rendszer - bár léteznek olyan rendszerek, melyek összeépítve halfarmmal az ottani végterméket használják a hidropóniás növények tápanyagellátására, persze a halakat is kell etetni kell, de akkor legalább halhús is lesz :)
De ez az egész elég hosszú idő lesz, első lépésként igen kellene pár kiló regolit a Marsról, hogy ne csak szimulációk legyenek.
Rengeteg dolgot nem tudunk a Marsról. Pl. azt sem, hogy a perklorátok milyen talaj mélységig vannak jelen.
Az eredetük feltehetőleg a marsi légkörből van, így könnyen lehet, hogy csak a talaj felső fél méterében találhatóak meg. Ez akkor fog kiderülni, amikor sikerül egy mélyebb (mint pár tíz cm) fúrást végezni, és mérni az alsóbb rétegi mintákból.
kivonat: vannak módszerek, a Földön is ismert a probléma, bár az itt használt módszerek (főleg a biológiaiak) feltehetőleg nem használhatók direkt a marsi talajra, mert a koncentrátum ott nagyobb.
viszont melegítés segítségével a perklorát elbomlik, és pl. oxigén is keletkezik - ami sosem árt, ha van. A perklorátot ki is lehet mosni a talajból, mert vízben oldódik - bár nem biztos, hogy erre kellene elhasználni a vizet. Összességében azt látom, hogy sok megoldás van rá, de az biztos, hogy nem úgy fog működni a dolog, hogy kimegyünk a felszínre, elvetjük a búzát, és bárjuk, hogy kinőjön. Nagyon úgy néz ki, hogy ott helyben lehet majd az optimális megoldást kifejleszteni - vagy ha már hoztunk vissza elég mintát (...).
Amíg pedig tömeges, olcsó megoldás lesz erre, addig lehet hidropónikus módon is termeszteni.
És nincs megoldás pl. a perklorátokra. Nincs talaj amin növeszthetnéd a gabonát. Az hogy minden egyes kilogram termőföldet mesterségesen kell előállítani, az kizár bármiféle kolonizációt. Talán még a Vénuszon is olcsóbb lenne megtelepedni kb.
Én nem tudom, létezik-e olyan, hogy a kozmikus terjeszkedés stratégiája. A múlt űrkutatását gyakran simán politikai indokok motiválták, de most a kereskedelmi űrkutatás/űrhajózás hajnalán is eléggé ad-hoc szerűnek tűnik, mi van éppen a fókuszban. Persze ezt nem csodálom, hiszen annyi felfedeznivaló van, erőforrás viszont még kevés. Márpedig szükség lenne egy átfogó stratégiára, hogyan lehetne ezt hatékonyabban csinálni. Én nem tartom hülyeségnek első lépésben a Holdra fókuszálást. Teremtsenek feltételelket, hogy a He3-at ki lehessen hatékonyan bányászni, és termeljenek vele hasznot, legyenek bázisok, amikről könyebb lenne a Naprendszer többi részét elérni. Amíg minden bolygó és hold nincs alaposan feltérképezve, addig nem is lehet arról ésszerűen dönteni, hogy mire is kéne fókuszálni. Itt van az AI és a drónok forradalma, robotok nagyszerűen elvégeznék a felderítés nagy részét, aztán majd mi emberek kiválasztjuk, hová lenne érdemes esetleg embert is vinni.
Én ugyan pl imádom a Marsot, de egyelőre tényleg az tűnik a legkevésbé megtérülőnek és eddig a víznyomokon kívül nem látszik sok ígéretes dolog. A Titánon legalább van egy valagnyi metán :) Persze én bízom benne, hogy majd kialakul ez, max mi már nem érjük meg...
Má ketten vagyunk. Még hogy kozmikus terjeszkedés ? Talán inkább komikus.Osztán hova? Jupiterre ? Marsra? Amikor egytonnás cucc felszínre vitele is technikai bravúr?
Egy Falcon küldetés ára 67 millió, heavy 97millió $. Ez utóbbiból szerinted csak a Merlin 28*3 millió = 84 millió $, 13 millióból kihozza a többi költséget?... vagy ráfizetéses minden indítása, és mégis telik neki a számtalan Starlink indításra is.
A NASA megrendeléseket elég naggyal, azt a nagyon keveset ami a szabad piacon megy el, azokat meg dömping áron adja. Nulla vagy negatív profittal. Marketing költés ott az elmaradt haszon.
Csak a motorok darabja minimum 3 millió dollár. Igen tudom hogy Elon szerint 1 millió de még a nagy széria mellett se jön az ki sehogy annyira.
Amúgy meg az oroszok már kilencvenes években is ott voltak a 2000 dollár per kilogramnál a protonnal csak "piaci árazást" alkalmaztak a nyugatnak.
azt nem tudom hogy ez a pezsgés mennyire visszafordíthatatlan, de valszeg a befektetőiket érzékenyen érintené, ha egy olyan emblematikus szereplő, mint a spacex, megrogyna, netalán bedőlne.
és nem akarok én senkit meggyőzni semmiről, csak igyekszem a hurráoptimista és a totál pesszimista között maradni félúton. az a jó ha van ilyen vélemény is, meg olyan is..
sejtelem sincs milyen haszonkulccsal indítja a spacex a falcon 9-eket, de nem csodálkoznék, hogy ha kimaxolnák a profitot, pláne ha kell a lóvé a starhipre és egyebekre. (valszeg amikor musk ígérgetett, még nem gondolta hogy ennyire beelőzi a mezőnyt.)
1900 táján a wright fivérek békésen barkácsolnak a bicikliműhelyükben és te odalépsz hozzájuk mondván: hogy osztottál szoroztál és nem éri meg az ilyesmi, mert még ha működne is, egy komoly utasszállító flotta megépítése túl drága volna (néhány motorbicikli árához képest). kicsit ilyen érzésem van. én legalábbis nem tudom megítélni hogy egy ma még tervezőasztalon, vagy azon sem létező dolog kifejlesztése mennyibe kerül majd. és hogyan milyen pénzügyi konstrukcióban valósítható meg, ha egyáltalán..
ezért szerintem ezt a kérdést egy nagyobb keretben érdemes vizsgálni.
az élet/evolúció a tengerből fokozatosan terjedt ki az egész bolygóra, egyre magasabb rendű életformákat létrehozva. az emberi létforma legfőbb (forradalmi) vívmánya az értelme, melynek segítségével civilizációt épít, meg próbálja ismerni a környezetét mely tudásra alapozva, technikai eszközeivel képes alkalmazkodni (evolúciós előny) további élettereket meghódítva, belakva..
(és hajlamos vagyok azt hinni, hogy ha mózes idejében jobban ismerték volna a világegyetemet, vagy a naprendszert legalább, csakhogy a földet sem ismerték még, akkor nem csak a föld benépesítésére és uralmunk alá hajtására vonatkozna az isteni rendelés. szóval én ezekben a sorokban pont hogy nem a föld kizárólagosságát látom az emberre, hanem a folyamatos expanziót. és ez most nem érv akar lenni, csak amolyan alapvetés, direktíva.)
és ha visszaegyszerűsítek, 3 fő csapásirányt látok magunk előtt:
1: visszatérünk kvázi a természeti népek, vagy legalábbis paraszti életmódhoz, összhangba hozva az életvitelünket a környezettel. ehhez népességfogyás szükséges lehetőleg természetes módon, és persze szinte végletes lemondás a modern szarságok tömkelegéről.
2: megtanulunk alkalmazkodni a földönkívüli viszonyokhoz tehát fokozatosan rágyúrunk az ottani erőforrások kiaknázásának és az irgalmatlan távolságok hathatós leküzdésének problémáira.
3: folytatjuk az egyre szűkösebb erőforrások feletti marakodást, amíg ki nem merülnek, vagy a világ vezetői háborúk és/vagy szabadjára engedett laborszökevények segítségével redukálják a kielégíthetetlen fogyasztásunkat, ami max. csak elodázza az összeomlást.
az első kettő kétségkívül fantasztább, ám de egészségesebb hozzáállás, míg a harmadik realistább, de jóval fájdalmasabb és egyben degeneratívabb út.
kb. ilyen viszonylatban érdemes eltűnődni, mire is fordítsuk a szürkeállományunkat és áldozzunk pénzt.