Mező Ferenc, Kun László, Keresztényi József, Kutassi László, Rejtő László, Füzesy Zoltán és társaik nyomdokain, magyar és nemzetközi vonalon, a kezdetektől a legutóbbi évtizedekig
A Duna Múzeum Levéltárában őrzik Széchenyi István gróf fennmaradt levelezésének egy részét. A levelezés nyomtatott katalógusának számunkra legérdekesebb darabja az 1836. december 12-én, a Zaránd megyei Brádon keltezett, Széchenyihez írott levél, melyben Nemes Kerekes Mihály "Nemzeti Magyar Olimpiai Játék" megrendezésére szólítja fel a legnagyobb magyart.
Az említett kisnemes halála előtt a hosszú, a kor stílusában írt, kissé terjengős levelében görög és római mintára a nemzet ifjúságának eltunyulása és elkorcsosulása megállítására javasolja az alábbiakat:
"... Vagyon egy intézetem, s a módra meggondoltam, sokat hánytam s vetettem. sírba vinni nem akarom, kár volna elenyészni. Méltóságodnak átírom: csak úgy, ha ezt megkedveli, kérem valósítását. Maga tudja, hol és hogy kell kivívni az ilyeket - mi pulyák és szegény hívek nem bírunk nagy terheket. Közmondás ez: ki nem próbál, az se nem nyer, se nem veszt. Én is most egy próbát teszek. (...)
Készítsünk jól megalapítva, minden 4ik vagy szökő esztendőben Nemzeti Magyar Olimpiai Játékokat, úgy, mint voltak a régi Görögöknél. Szerezzünk meg minden odavaló készületeket, tégyünk meg lelkes erővel minden igyekezeteket, mert Nemzetünk javára ennél felségesebb Áldozatot, hasznosabb intézetet nem tehetünk, de előre a Nemzetünk Felséges Királyától, a Haza Attyátol szabadságot s módosító rendszabályokat nyerjünk, s osztán a jutalmakról gondoskodjunk.
Virágzó Magyar Hazánk közepében áll a Magyar Athenás, azaz Buda-Pest várossa, ennek kies vidékén van a Campus Martius, azaz a ditsősséges Rákos mezeje, a hol Hőseink oly sok nevezetes Országos Gyűléseket tartottak, oly sok véres hartzokat folytattak, hogy vérpatakok között is megtartották Hazánkat, koronánkat. Gyűljünk mi is oda, ismét üssük fel nemzeti sátorunkat, tartsuk kezünkben a békesség olajágait. Gyűljünk oda innepi modon, nagy számmal, nagyok és kicsinyek, öregek, ifjak, aszszonyok és léányok. Gyűljünk össze nyáron 10 vagy 20 napokig, légyünk szemlélői, bizonyságai, biztatói, elrendelői és megjutalmazói ifjaink nemzeti pályafutásaiknak, bajvívásaiknak. Így lészen Honnjunk - így lésznek minden megyék, minden kissebb Magyar Társaságok az igaz Árpád unokáival teljesek és eszesek. (...)
Ezek szerént éppen nem kell kételkedni a Magy. Olimpiai Játékok felállíthatásárol is. Tsak egyesülő erő kell, a Magyarok Istene megszenteli e munkát. (...) "
A történetnek jelenleg itt a vége, mivel Széchenyi válaszát nem ismerjük. Reménykedhetünk, hogy később esetleg még előkerül, hiszen a legnagyobb magyar minden levelet megválaszolt, még ha időnként csak évek múltával is. A levél eljutott hozzá, hiszen hagyatékában maradt fenn, de valószínűleg nem ragadta meg képzeletét, így naplójában sincs nyoma, amit azzal magyarázhatunk, hogy a sportkedvelő és művelő gróf inkább az angol mintájú sportokat részesítette előnyben, így a görög példa ez esetben talán nem volt elég vonzó számára.
A filatéliai vagy a postatörténeti gyűjtők számára a boríték legalább olyan érdekes, mint maga a levél.
A boríték előlapján a címzés mellett ("Pesten vagy ott - ahol van") látható a Dévai pecsét, hátlapján pedig a feladó viaszpecsétje mellett a pesti érkeztető pecsét.
Messi amennyiben betalál a Real Sociedad hálójába ma este, akkor 643. gólját szerezné a Barcában. Pontosan ennyiszer talált be Pelé a Santosban, amivel jelen állás szerint (még) csúcstartó az egy klub színeiben szerezett legtöbb gól tekintetében.
Persze idő kérdése, és Messi átírja a brazil legenda által felállított, közel 50 évig megközelíthetetlennek gondolt rekordját. Pelé egyébként 19 idény alatt jutott el 643 találatig a Santosban, szemben Messi 17. barcelonai szezonjával.
Messi egyébként szeret a Real Sociedad ellen játszani, hiszen eddigi 21 találkozóján 14-szer is bevette a baszkok kapuját.
A legemlékeztesebb meccse talán az volt, amikor a 82-es VB középdöntőjében az olaszok az ő 3 góljával verték ki 3:2-re az aranyéremre előzetesen az egyik legesélyesebbnek tartott brazíl gárdát.
Cruyff szintén ellenünk debütált a holland nemzeti tizenegyben. Az a rotterdami 2:2 a Feyenoord stadionjában rájuk nézve roppant hízelgő, nagy helyzetek nálunk, magyaroknál maradtakmki, így lett 2:2 a végefedmény.
Természetesen nem ez a kitűnő cikk fő mondanivalója, de számunkra érdekes.
Különben az argentínok ellen nem túl fényes a mérlegünk, a chilei vb- n Baróti pihentette ellenük az első vonalbeli legénységet, és főleg védekeztünk, alig 14 év múlva viszont a Népstadionban elkaptuk őket 2:0-ra úgy, hogy Nyilasi a végén kapufát is lőtt. Kempes fáradtságra hivatkozott, Menotti pedig két közel azonos erejű csapatról beszélt (1976.03.27.).
A belgák elleni meccset kell sajnálni, ahol egyértelműen nekünk állt a zászló, Pfaffot például egyértelműen ki kellett volna állítani Fazekas letarolásáért. De hát azon a vb-n a kapusoknak ezekért a ma már égbekiáltónak számító megmozdulásokért még csak szelíd dorgálás sem járt. Még ismertebb példa az elődöntőből Battiston esete a német kapussal, Harald Schumacherrel: a felugró játékosok közül a francia hátvéd húzta a rövidebbet, három foga bánta, miközben eszméletlenül vágódott a stadion gyepére. A játékvezető kirúgást ítélt, Schumacher pedig csak ímmel- ámmal volt hajlandó bocsánatot kérni a kórházban, sok cinikus nyilatkozata után...
Képtelenek voltunk tartani, remekül játszott, gyakorlatilag szétzilálta a védelmünket, két gólt is lőtt.
Pedig akkor, ha ikszelünk a gaucsókkal, utána meg az utolsó meccsen a belgákkal, mi mentünk volna tovább a belgák mögött másodikként, Maradonáék meg kiestek volna. :-)
Igaz, hogy mi meg a középdöntő "halálcsoportjába" kerültünk volna, a brazílok és az olaszok mellé. :-)
... ugyanúgy november 25-én távozott el az árnyékvilágból, ahogy a gyertyát ugyancsak két végén égető északír futballzseni, George Best (2005) vagy az aFidel Castro (2016), akinek vendégszeretetét négy éven át élvezte Havannában.
Valamelyik magyar játékos úgy emlékezett vissza, volt, hogy négyen üldözték azon a meccsen Diegót, ennek ellenére azt csinált a pályán, amit akart. Kettőt vágott nekünk akkor.
Fantasztikus futballzseni volt, olyan, amilyen kb. minden fél évszázadban születik egy.
Az viszont egy kicsit paradoxon, hogy sokan az 1986-os VB-n az angolok ellen szabálytalanul, kézzel szerzett gólját tekintik a legemlékeztesebb góljának...
Bennem még az van meg nagyon, hogy az 1982-es argentín - magyar VB-meccsen a kis Sallainak kellett volna fognia a Maradonát. Nem sikerült. :-(
Az 1954-es labdarúgó-világbajnokság döntőjét Magyarország 1954. június 4-én veszítette el, amikor koholt vádak alapján kivégezték a korszak talán legjobb középhátvédjét, az újpesti Szűcs Sándort. Sokak szerint a vb-döntőben a német Helmut Rahn nem rúgott volna két gólt, ha kullancsként Szűcs fogja. De nem így történt, mert egy olyan jogszabály alapján ítélték halálra, amely sohasem jelent meg a Magyar Közlönyben. Szűcs Sándor 99 éve született.
