Nem, még elég kissrác voltam akkoriban. Megtanították, hogy nem beszélünk róla. Belvárosi gyerekként oda voltunk kiadva "vidékre" a szünidőben. Saját belső ÁVO-s mini helyőrség vigyázott a területre. Ők adták az állandó őrséget a tápvonal és a csatolóház védelmére is. Járőr szolgálat, minden volt. A helyben lakó tinilányok örömére.
A sztori inkább a 70-es évek vége felé lehetett. A 80-as évek végén, rendszerváltás környékén a kutya nem foglalkozott vele, sőt a zavarását is megszüntették.
Az adott kisrádióban picit érthetetlen számomra, hogy miért nem az első (keverő) tranyó emitterébe vitték az oszci jelét. De a Nagy Testvér mérnökei valamiért így gondolták.
Lehet hogy egy próba erejéig megkockáztatom a sziliciumot bele, mert van mit tuningolni rajta - elsőre a keverőre gondoltam. Persze olyan is van a fiókban hogy AF106 vagy AF139
Itt a párja. A tapasztalatok kb. hasonlók. Külsőre kissé kopottabb, viszont remekül szól! Szétnyitva kiderült az oka, Bandi bátyánk véghez vitt benne egy szilícium- és tantálkúrát.
Megvan még az egycsöves "AM transmitter" rövidhullámra :-).
A gyakorlatban nem észleltem semmilyen problémát velük még az 50-60-as években gyártott rádiókkal sem. Nyilván ilyen alkalmazásokban minden tekintetben messze vannak a terhelhetőség határaitól és az esetleges paraméter romlást ellensúlyozza a kapcsolás erősítés-szabályozása. Mérésnek akkor lenne értelme ha új korában is megmértük volna - gondolom léteznek ilyen kutatások.
De elég fura az oszci jel bevitele az első tranyóba. Így legalább a ferrit sugároz is ki egy kevés oszci jelet. Ez főleg RH-n lehet mérhető, ahol a ferrit Q-ja sokkal kisebb. (Az Állambiztonság könnyebben cserkészte be, aki nem kívánt frekit hallgatott...)
Tulajdonképpen nem is rossz 500Ft-ért egy Quartz-406-os alku nélkül, amivel megleptem magamat apák napjára. A piacon hezitáltam, hogy megkérdezzem-e hogyé vannak a rádiók ott a műanyag vödörben, mert ilyesmiért úgyse adok én 2-3 ezeret csak 1-et, ... erre félezerért volt. Mit kapok a boltban ötszázé'? Tíz deka vajat igen, de egy doboz Guinnes sört már nem. 1.25 euro, amikor egy görög metrójegy 1.40
Az rögtön jó hír volt hogy TENTO, az is hogy német exportra gyártott. Ráadásul teljesen jó állapotban van, bár látszik hogy a gombok környékén kicsit kopott. Az ilyesmiben benne szokták hagyni az elemet és kifolyik, de ebbe nem, ebből kitépték csatlakozóstól ami nem baj mert így nem folyt a rádióba és a fiókomban van egy marékkal. 9V-os elem megy bele.
Délután kipróbáltam és az MR1 és Dankón kívül román adó jött egészen jól a középhullámú sávban. Miskolcon elég jól meg lehet ítélni egy rádió érzékenységét a Kossuth Rádió vételével, éppen azért mert nem túl jó és a gyengébb készülékek megbuknak vele. Rövidhullámon szó szerint semmi. Még mielőtt elkezdtem volna javítani, megvártam az estét, és rövidhullámon nagyon szépen jön a Kínai Nemzetközi Rádió, magyarul is. Mindez ferritantennával rövidhullámon is - lehet hogy egy hosszú dróttal még szebb lenne a produkció, de így is elfogadható.
Nézem a kapcsolást, hát nagyon erős Szokol-érzés fogott el, csak éppen a keverője nem önrezgő, hanem megkínálták egy külön tranzisztoros lokáloszcival - ettől aztán 8 tranzisztoros lett. Sajnos a tervező kezét nem verte el vonalzóval a tanítója, azért rajzolt olyan tohuvabohu kapcsolást oda az elejére. Lehet hogy le lehetne ezt rajzolni értelmesen is ha egy topológus besegítene.
Tervem hogy az elkókat kicserélem a fontos helyeken tantálra, a nem fontos helyeken új elkókra. Mégiscsak 1975-ös gyártmány ami majdnem 50 év - tellik az a k. idő, mintha csak tegnap lett volna! Emlékszem, még az előző évezredben volt egy Szokolom vagy Selgám és a mostanihoz hasonló meleg nyári éjszakán sétáltam a környéken egy nagyon különleges hangzású zenét és az énekes legújabb albumát hallgatva. https://www.youtube.com/watch?v=GIyyKcihw0o
Csináltam egy makrót egy törött darabról. A felszíne picit olyan, mint a golyónyomott alulemez, a szigetelő lakktól alig(inkább semennyire sem) látszik. A törési felülete (meg az anyag struktúrája, színe) a a régi idők hódfarkú palájára hasonlít. Van pár egész, kb. A4-es lap méretű, az csiszolt, a felülete sima, majdnem egyenletes grafitszürke.
Ehhez nagyon hasonló volt aminek a forgója bele van szerkesztve az előlapba. Ezeket a csillámokat kellett cserélni, a lemezeket kiegyengetni, kivasalni. Boldog a gazdája, kihúzott egy közel 40 méteres antennát a kertjében csak ezért. A zasszony legnagyobb örömére.
Csak azért mert 50 éve laminálok.Jobbára poliésztergyanta üvegszállal.Kezdetben modellezés,majd hajóépités ,javitás.Persze dolgoztam karbonnal,kevlárral is de nem sokat.
Ez nem bakelit, hanem csillámlemezekből nagy nyomáson ragasztott kompozit anyag. Tényleg olyasmi, mint a csiszolt gránit, megkopogtatva olyasmi a hangja, mint az üvegnek.
Igen, valószinű hogy az ipari erősáramú anyagok nem azonosak , amit irtam azt az eredeti detektoros és ládarádióknál tapasztaltam. De még nincsenek olyan messze hogy ne lehetne beazonositani őket , több fajta forrásból.
Az az anyag amiről írtam nem biztos, hogy azonos evvel. Azt először kiskölök koromban láttam egy Elektromos Művek alállomáson jó bazi nagy kapcsolótáblák alapanyagaként. Tapintásra mint a gránit vagy márvány. Gyönyörű és hatalmas sárga és vörösréz szakaszolók és csodás nagy kerek mutatós műszerek tönkelege volt rajta. Szép réz sínekkel "összekábelezve". Nagyapám szegény már nem tudja elmondani mi is volt ez. Ő volt erősáramos.
Igen , mert nem légforgó, dielektrikum ott a legjobb, a korhűség a legfontosabb mint a detektornál , a fekete előlapok , az eredetiek nagyon sérülékenyek , leesésnél is eltörhetnek, futurit fedőnevet kapták anno, jellegzetes mintákat is kaptak, hamar ki is mentek a divatból a hátrányok miatt. Anyagában fekete lapokat is nagyon ritkán fellelni , csak azokkal lehet korhűen helyettesiteni, emiatt az eredetiek eléggé könnyen beazonosithatók.
