A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
A síkgeometriának a legtriviálisabb megoldása ez esetben a határoló élek nélkül elképzelt sík papírlap végtelen felülettel. Azonban ha ebből a papírlapból két párhuzamos egyenes mentén kivágunk egy csíkot és a csík két élét egymáshoz ragasztjuk a 3D térben körbegörbítve, akkor egy hengerfelületet kapunk, aminek a felülete továbbra is síkgeometriájú (és továbbra is végtelen).
Éppen tegnap írtam @szabiku felvetésére, hogy ebben az esetben a lendület egyben perdület is.
Megoldódni látszik Newton és Mach vödrös problémája?
arról beszélnek, hogy az ősrobbanás után x másodperccel az univerzum ekkora vagy akkora volt, olyankor a ma belátható rész akkori méretét igyekeznek szemléltetni
Utazik az egysejtű egy falevélen. Köd van (CBR) és csak azt látja, hogy jön egy hullám.
Azt viszont már nem láűthatja, hogy utána esetleg egy hullámvölgy jön, aztán megint egy hullám.
Sajnos az ismeretterjesztőkben ezt el szokták sikálni. Esetleg kikeresem...
"Egyébként pedig megismétlem a kérdést, hogy a tömeges részecskék lecsapódása előtt méterrúd nem volt?"
Anyagból készíthető méterrúd nem volt. Azonban a Planck-hossznál kisebb méret létezett, egészen a nulláig tartóan. Ez a "mikrotartomány" úgy értelmezhető fizikainak, ha potenciaerőt tuladinítunk neki. Ha diszkrét "mikro"elemekből tevődik össze a (Planck-hossznál nagyobb) végtelen taromány, akkor az a befogadó közege az anyagnak, ami ebbe "születik" bele. Az anyag maga jelöli ki a mérőeszközét, a stacionárius rezgései alapján.;-)
Hát, akkor rosszul tanítják, vagy pedig alapból félreértetted amit mondtak.
Még egyszer, mert ismétlés a tudás anyja:
1. Amikor ismeretterjesztésben (vagy az iskolákban) arról beszélnek, hogy az ősrobbanás után x másodperccel az univerzum ekkora vagy akkora volt, olyankor a ma belátható rész akkori méretét igyekeznek szemléltetni nem pedig azt mondják, hogy a ma végtelen univerzum akkora volt, mint egy narancs és véges volt a térfogata.
2. Az univerzumból jelenleg látunk egy 90 milliárd fényévnyi átmérőjű gömbtérfogatot, de még ezt is csak 27,6 milliárd fényévnyi gömbtérfogatnak látjuk mivel a fény csigalassú az univerzumhoz képest. Hogy mi van ezen kívül, arról semmi ismeretünk nincsen, csak feltételezések vannak még akkor is, ha az iskolákban meg az ismeretterjesztésben a feltételezéseket elmondják az érdeklődőknek. Az univerzum belátható részének a terét egész pontosan megmérték (@demokritosz figyeld! a kozmológia nem kitalációs mesedélután manapság már!) és a mérések alapján általánosan síkgeometriájú. A síkgeometriának pedig a legtriviálisabb megoldása a végtelen térfogat.
Menjünk vissza kétdimenzióba! A síkgeometriának a legtriviálisabb megoldása ez esetben a határoló élek nélkül elképzelt sík papírlap végtelen felülettel. Azonban ha ebből a papírlapból két párhuzamos egyenes mentén kivágunk egy csíkot és a csík két élét egymáshoz ragasztjuk a 3D térben körbegörbítve, akkor egy hengerfelületet kapunk, aminek a felülete továbbra is síkgeometriájú (és továbbra is végtelen). Ha egy téglalapot vágunk ki a végtelen papírlapból, és a két-két szemközti élét akarjuk egymáshoz görbíteni és összeragasztani, akkor azt már 3D térben csak úgy tudjuk megtenni, hogy torzul a felület síkgeometriája: egy tóruszt kapunk eredményül, aminek véges a felülete. Viszont ha a téglalap két szemközti oldalát a harmadik dimenziót használva hengerré ragasztjuk, majd a henger két szabad végét egy NEGYEDIK térdimenzió mentén görbítjük egymáshoz és összeragasztjuk, akkor az így kapott véges felület megőrzi a síkgeometriáját is. Ez a hipertórusz, aminek a felülete síkgeometriájú és mégis véges. Ennek analógiájaként képzelhető el a síkgeometriájú de véges térfogatú univerzum is. De mint látható, az ismertetett legegyszerűbb kompakt topológia is "mesterkéltnek" tűnik, ezért aztán amíg nem szerzünk valami erős ráutaló bizonyítékot, hogy nem a legegyszerűbb megoldás a valós, hanem az ilyen komplikált, addig a feltételezés az (és ezt mondják el az ismeretterjesztésben), hogy VALÓSZÍNŰLEG az univerzum végtelen térfogatú. A "valószínűleg" kitétel fontos, nem szabad lehagyni semmikor!
„Nem tudhatjuk, hogy az univerzum tere végtelen térfogatú-e vagy véges. Az univerzum tere "globálisan" síkgeometriájú, ennek meg a triviális megoldása a végtelen térfogat, de ez nem szükségszerű. Vannak véges térfogatú síkgeometriájú topológiák is.”
Van olyan elmélet,(topológia) mi szerint a világegyetem dodekaédert formál.
„Mivelhogy a mai végtelen univerzum nem a véges fluktuációból nőtt fel, csak a mi 90 milliárd fényév átmérőjű részünk nőtt fel a planck-hossznyi részből.”
Ezek szerint az a Planck-hossznyi elő anyag, a világmag, be volt ágyazódva valamibe.
„Azt viszont bizton állíthatjuk, hogy ha most az univerzum végtelen térfogatú, akkor végtelen térfogatú volt amikor planck-idős volt csak. „
Ezzel arra utalsz, hogy az inflációs táguláshoz a Planc-időnél is kevesebbre volt szükség?
„És kiterjedés nélküli nulla térfogatú - az áltrel modell szerint - a t=0 pillanatban.”
Ezen meg a szingularitásban lévő potenciát kell érteni?
„Szerencse, hogy a planck-időnél rövidebb időtartamoknak nincsen fizikai értelme, úgyhogy nem is szükséges nekünk a planck-időnél korábbra követnünk az áltrel modellt, hiába ad ki t=0 pillanatra nulla térfogatot: ez a pillanat nem bír fizikai értelemmel.”
Az, hogy a Planck-időnél rövidebb időtartamoknak nincsen fizikai értelme, nem vonja maga után azt, hogy a t= nullának sincs fizikai értelme?
„Az univerzum planck-idősen bukkan fel a létezésben (korábban a létezése határozatlan volt) és ekkor már végtelen térfogatú. A probléma megoldva!”
Ebben látok fantáziát, mivel egy végtelen térben és mérhetetlen időben felbukkanó, fizikai anyagi formában létező univerzum kezdhet tágulásba, ritkulásba, tarthat az elmúlásba.
„Csak a vérlaikus okoskodás álproblémája. Ha az univerzum végtelen térfogatú, akkor mindig is* végtelen térfogatú volt, ha véges térfogatú, akkor meg mindig is* véges térfogatú volt. Soha* nem volt egyetlen pontnyi, ami "középpontnak" számítana.”
Amennyiben nem matematikai pontnak tekintjük a kezdő pontot, hanem a Planck-hosszig fizikailag kiterjedt, valós potenciának, akkor az kiterjedhet gömbszerűen a már létező végtelen anyagmentes térben. ;-)
Amikor arról szövegel valaki, hogy az univerzum mérete ekkora meg akkora volt az ősrobbanás után ennyivel, akkor igazából a ma belátható részről beszél csak, hogy az volt akkora. Tehát hogy az univerzum a planck-hossznyi fluktuáció lett volna, az marhaság. Kezdve azzal, hogy MINEK a fluktuációja volt? Teszem azt egy eleve végtelen rendszernek? Akkor semmi se változott! Akkor is végtelen volt, meg ma is végtelen. Mivelhogy a mai végtelen univerzum nem a véges fluktuációból nőtt fel, csak a mi 90 milliárd fényév átmérőjű részünk nőtt fel a planck-hossznyi részből.
Nem tudhatjuk, hogy az univerzum tere végtelen térfogatú-e vagy véges. Az univerzum tere "globálisan" síkgeometriájú, ennek meg a triviális megoldása a végtelen térfogat, de ez nem szükségszerű. Vannak véges térfogatú síkgeometriájú topológiák is.
Azt viszont bizton állíthatjuk, hogy ha most az univerzum végtelen térfogatú, akkor végtelen térfogatú volt amikor planck-idős volt csak. És kiterjedés nélküli nulla térfogatú - az áltrel modell szerint - a t=0 pillanatban. Úgyhogy az áltrel modell szerint csak egy átmenettel kell elszámolnunk: hogyan lett a nulla térfogatú pontból egy végtelen térfogatú tér? Szerencse, hogy a planck-időnél rövidebb időtartamoknak nincsen fizikai értelme, úgyhogy nem is szükséges nekünk a planck-időnél korábbra követnünk az áltrel modellt, hiába ad ki t=0 pillanatra nulla térfogatot: ez a pillanat nem bír fizikai értelemmel. Az univerzum planck-idősen bukkan fel a létezésben (korábban a létezése határozatlan volt) és ekkor már végtelen térfogatú. A probléma megoldva!
"A másik probléma, hogy közepe sincs."
Az nem probléma. Csak a vérlaikus okoskodás álproblémája. Ha az univerzum végtelen térfogatú, akkor mindig is* végtelen térfogatú volt, ha véges térfogatú, akkor meg mindig is* véges térfogatú volt. Soha* nem volt egyetlen pontnyi, ami "középpontnak" számítana.
(*A planck-idős kortól máig értendő, hiszen csak ezen időtartamban létezik határozottan az univerzum, előtte határozatlan állapotban volt.)
A vitakultúráról azt se tudod, hogy eszik vagy isszák.
A vitakultúrán pattogásod pont ugyanaz az eset pepitában, mint az érvelési hibákon pattogásod: saját magad sérted meg a leggyakrabban az amúgy betartandó elveket, és észre se veszed, hogy miközben ezeket az elveket álszent módon hangoztatod, aközben magad tiprod azokat a sárba.
Szingularitásnak is nevezik egyesek a "Semmit" :-)
A lényeg azonos. Mindkettő ostobaság.
Michio Kaku a New York-i City University College elméleti fizika professzora, a húr-térelmélet egyik megalkotója nyilatkozta:
" ... vannak olyanok, akik végtelen gravitációs szingularitásról hablatyolnak, nos ez ostobaság. Nincs olyan, hogy végtelen gravitáció. Csak azért használjuk a szingularitás szót, hogy palástoljuk tudatlanságunkat."
Az első választásra szavaztam, de nagy volt a kísértés, hogy Karakuttyra szavazzak.:-)
I voted for the first choice, but I was really tempted to vote for Karakutty. :-)
Akik értik az mély íróniát benne, azok értékelni is tudják Karakuttyot. Még kissé önirónikusan is. Mert ugye a BigBang is csak egy "Semmiből" "Minden" teremtéstörténet.
Viszont tudományos kérdésekben csak az számít, amit a hozzáértők elfogadnak. Hogy az adott kérdéshez segghülyék mit hisznek vagy gondolnak a dologról, az nem oszt, nem szoroz.
A te esetedben a teljes tudományos közösség érti és elfogadja igaznak a relativitáselméleteket, használja a saját kutatásai vagy éppen technikai fejlesztései során. Hogy te a hátsó lábadra ágaskodva hőbörögsz a relativitáselmélet ellen, hogy az valami "zsidó átverés", a lőtéri kutyát nem foglalkoztatja.
"Egy objektív eldönthető, ellenőrizhető állítás igazságát vagy hamisságát semmilyen mértékben sem befolyásolja az, hogy hányan értenek egyet vele vagy hányan vitatják azt. Egy állítás tökéletesen igaz lehet akkor is, ha az emberek többségének - nem feltétlenül megalapozott - véleménye szerint az nem igaz; és ugyanígy lehet valójában teljesen hamis is az állítás, akkor is ha a legtöbb ember véleménye szerint igaz, ill. annak kellene lennie."
Jelenleg "másolóüzemben" dolgozok. Mindent lemásoltak, amit lehetett. Néha egy kicsit módosítanak a segédkormányosnak a kormánylapát igazítók. Aztán amikor nekiveselkednek valami új dolgot, kotta nélkül játszani. Nem számít. EU pénzből azt is megveszi valaki. Amíg madár van, merugye a veréb is madár. Pedig nálunk dolgozik... az egyik a legjobb mérnök, saját bevallása szerint. A másik pedig "a" mérnök, felsőbb helyről gyorsan-nyersen mondva. És nem fosztóképzőként használva. Panaszra semmi okonk. dícsérettel tele a padlás. "Én csak porcukrozni szoktam." Már itt tartunk, hogy nem csak a xart veszik meg, hanem a semmit is.
