Köszönöm, és jövök majd mesélni. Ami rossz hír, hogy november 1-től többek közt látogatási tilalmat vezetnek be a kórházakban. Vacak lesz így bekerülni, ha valamire szükségem lenne, nem tudják behozni, és egyébként is... :(
Nem nagyon tudom, mi mást tehetnék, ami tuti nem ront az állapotomon, és nem bizonyul időpocsékolásnak. Ráadásul tartok tőle, hogy minél tovább húzom, annál nagyobb kárt szenvedhet az ideg, mivel a lábfejem a múltkori óta zsibbadt maradt, nem akarom hogy már bokától is, vagy még feljebb legyen maradandó a helyzet.
Hát, ez mondjuk igazából a legtöbb beavatkozásra igaz. Az ember csak reménykedik, hogy jobb lesz. Ebben a gerinctémában is találkozni jól és rosszabbul sikerült műtétekkel is. De fájdalommal, mozgáskorlátozással se jó élni.
A nyakammal nekem is vannak gondjaim mostanság, de az egy másik téma lesz, remélem ott még lehet valamit kezdeni.
Ez kész katasztrófa így. Mindezek ellenére mi tart vissza a műtéttől? (Nem rábeszélésnek szánom.) Mondjuk az elég baj, hogy ráadásnak a térdeddel is gond van, mert így gondolom guggolni se tudsz hajolás helyett.
Több mint egy évig nem dolgoztam. Mondjuk, van / volt más gondom is. A térdeim is tönkre vannak. Másfél hónapja kezdtem újra dolgozni egy másik munkahelyen. Így is kínlódom mindennap, meg persze szedem a fájdalomcsillapítókat. A legrosszabb azonban a bal lábam gyengesége, zsibbadása. Állni nem igazán tudok...
Valamilyen szinten, gyógyszerekkel, tornával talán ellennék én is így, de a munka nem nagyon menne, és itthon is szükség lenne rám, de most nem sok hasznomat veszi a család.
Hogy bírom? Nehezen. Mindennap kínkódás.Két éve nem múlt el nap fájdalom nélkül. Próbálok mozogni, tornázom mindennap, úszom, sétálok. Hol így, hol úgy sikerül túlélnem a napot. Nagy valószínűséggel csak időhúzás, amit csinálok, és előbb-utóbb nem fogom megúszni a műtétet. A doki nekem is nagyjából azt mondta, amit neked az első műtéted előtt. Viszont voltam több orvosnál is. Ők kivétel nélkül lebeszéltek a műtétről. Ezért is vannak kétségeim.
Nekem az első műtétnél voltak kétségeim. Megkértem a dokit, mondja el, hogy mire számíthatok, ha nem műt, és mire, ha igen. Azt mondta, műtét nélkül lehet mindenfélével próbálkozni, ami lehet, hogy segít egy ideig, lehet, hogy nem. Ez mind sok idő, és pénz. Ha megműt és minden ok, akkor kb. 3 hónap múlva tudok dolgozni. De adott időt az altatóorvosi vizsgálatig. Négy évig nagyon jól voltam, amit a doki ígért, az megvolt.
A második sérvemnél kb. 2 hónapig olyan fájdalmaim voltak kemény gyógyszerek, meg injekciók mellett, szinte mozgásképtelenül, hogy akkor nem dilemmáztam, hanem konkrétan alig vártam, hogy a műtőasztalon legyek. Műtét után 7 jó évem volt, egy kis lábfejzsibbadás maradt csak vissza, de tudtam túrázni, dolgozni, mindent.
Most úgy 5 hét után kicsit csillapodott a fájdalom, nyilván ezért erősebb most a majré, de a jelen állapotomban se maradnék, hogy oda a jobb lábam. Csak hát nem lettem fiatalabb, és tudom, hogy ha fixálnak, azt már nem lehet visszacsinálni. Bíznom kéne a dokiban, meg magamban is. :)
Attól tartok, ha most lemondom a műtétet pusztán félelemből, ha gond lenne, nagyon sokat kellene várnom egy újabb lehetőségre. A minap felhívtak a kórházból, mert egy nappal el kellett csúsztatni az altatóorvosi vizsgálatot, és mondták, ha az új időpontra nem tudok menni, csak nagyon sokára tudnának másikat adni. Manapság lehet, hogy örülnöm kéne, hogy viszonylag gyorsan megy...
Feltételezem a dokinak nem az a hobbija, hogy ilyen műtéteket csinál, ha kell, ha nem, megvan az oka, hogy erre tett javaslatot, és nem egyéb kezelésre. Vannak akik meg azért panaszkodnak, mert nem műtik őket, vagy sokat kell várniuk.
Sajnos azt megfigytem, hogy minden egészségügyi csoportban meg fórumon előbb-utóbb megjelennek a betegek "vámszedői", újabban oltásellenesek is ott terjesztik az igét, pl. hogy a porckorongsérv is az oltástól van... Felőlem szíve joga mindenkinek a döntése, a magam véleménye is megvan, csak nem akarok másokat téríteni, így nem értem ennek a motivációját.
Mindig kételkedéssel olvasom a csodálatos gyógyulások történetét. Lehet, hogy nekem nincs szerencsém, de úgy gondolom, hogy én már minden konzervativ módszert kipróbáltam az elmúlt két évben. Eredmény nélkül... Igaz, eddig a műtétet sem vállaltam be, mint írtam, már kétszer is lemondtam a műtéti időpontot.
Alapjában véve megteheted, hogy azt mondod az orvosodnak, hogy most ne, ezért vagy azért, nem muszáj őszintének lenned, és egyáltalán nem ciki visszamenni, de...kérdés megéri-e. Lehet egy csoportot olvasunk, ismerem az ottani csodatevő masszőröket, nem tagadom a bajom megjelenésekor felkerestem közülük kettőt is, így tudom mi a tevékenységük. Az pedig süllyedjen el, aki a betegek nyomorán akar gazdagodni.
Hát igen, kicsit kételkedve olvasom ezeket a sztorikat a közösségin, mert többnyire minden előzmény nélküli tagok írják. Volt, akinél kiderült, hogy valami terméket árul és olyan is, aki osztotta a tanácsokat, amikor meg rákérdeztem, hogy neki milyen problémája volt, akkor mélyen hallgatott. Van masszőr is aki rendszeresen győzködi a tagokat, hogy majd ő "kiszedi" a sérvüket...
Persze, bizonyos esetekben segíthet a masszázs, meg a torna, tudom, de azt is jó lenne tudni, hogy akik azt állítják, hogy meggyógyították a sérvüket, milyen állapotban vannak? Mert az nem elég, hogy kevesebb gyógyszert kell szedni. S meddig? A következő rossz mozdulatig?
Én úgy vagyok vele, hogy most húzhatom az időt, és mondhatom, hogy nem kérem a műtétet, de fél év vagy több alatt hogy fogok dolgozni? Mert így nem tudok, és akkor valószínű, táppénzen se fognak tartani. Ha mégse javulok eléggé, vagy rosszabbodok, akkor hogyan menjek vissza a dokihoz, hogy bocs, de mégis műtsön meg? Úgyhogy úgy érzem, bármennyire nem fűlik a fogam hozzá, be kell vállaljam, és reménykedni, hogy jól sikerül.
És azokat is elolvastad akik úgy jártak mint az előttem szóló? Ráadásul te már kétszer műtve voltál, messze nem stabil a gerinced. Nagyon sajnálom ami veled történt, de ezt azért neked kell eldönteni, mert a sok macera vagy épp a műtét utáni rehab is a tied lesz. Remélem jó döntést hozol, mielőbbi gyógyulást kívánok!
én egyszer 6 hónapot szarakodtam, gyógytorna, masszázs, fürdő, aztán már oda se bírtam elmenni akkor elektroterápia bemer ágy torna, a vége egy tüsszentés utáni összeesés és azonnali mentő, meg fentanyl tapasz és 3 hét infúzió majd sürgősségi műtét lett.
Ha valakinek SEMMI egyéb izületi baja nincs, csak valami rossz terhelés miatti váratlan esemény, akkor minden bizonnyal igen, de degeneratív kopás miatti krónikus esetben nem
A dokim azt mondta, egyelőre 2-re tervez, és menet közben meglátják, hogy mennyire stabil a 3., hogy kell-e azt is merevíteni. Mert nem akarja, hogy annál esetleg hamar sérvesedjen újra.
Igen, két "sima". De a másodiknál már belengette a doki, hogy lehet, hogy idővel szükség lesz a fúzióra. Az 7 éve volt. Most már csak azt latolgatta, hogy 2 vagy 3 csigolyát fixáljanak.
Sziasztok! Nem vagyok új itt sajnos, volt már két sérvem, amelyeket műtöttek is az OGK- ban. Mindkettő után sikeresen felépültem és tudtam élni az életemet. Most, kb. 5 hete hirtelen fékezés a kocsival, és estére már nem tudtam lábraállni a fájdalomtól. Szörnyű derékfájás, majd jött a jobb lábamba kisugárzó fájdalom, amitől aludni is alig tudtam, és örültem, hogy eljutok a 3 lépésre lévő mosdóig. Csináltattam egy MR-t, ami kiszakadt sérvet mutatott, ami nyomja az ideggyököt. Irány a gerincgyógyász, akihez korábban is mentem. Fúziós műtétet javasolt, más megoldást nem lát. Most csináltatom a műtét előtti vizsgálatokat, november 2-án megyek az altatóorvoshoz. Parázok rendesen, és vacillálok, hogy biztos kell-e ez nekem? A fájdalmaim valamit csökkentek, de állni, menni, ülni még keveset tudok, a lábam bokatól lefelé el van zsibbadva. Facebook-csoportban vannak, akik azt mondják, nem vállalták a műtétet, inkább torna, séta, masszázs segítségével gyógyulnak, hónapok, fél év, év alatt. De ha ezt próbálom, és addig dolgozni nem tudok, mi lesz? Ha visszautasítom a műtétet, és az egyéb módszerek nem jönnek be mégse, akkor hogy menjek vissza a dokihoz, hogy bocs, mégis műtsön inkább? Ezek a dilemmáim.
Üdvözlettel. Hetek óta fáj mindkét sarkam, patkó alakban. Húzó, szúró a fájdalom van a boka alatt kívül belül inkább lágy részen. Csináltak rtg-t igazából nem látszik semmi. Sajnos az összes gerinc csigolya beteg, különösen LIV-V. Vvan szűkület, kopás, ideg zsába, minden. Ezzel küszködök, igyekszem megúszni a műtétet. Ez az újfajta tünet nem tudom honnan jön. Gerincről, csípőről, forgómról, térdemről? Valakinek van hasonló panasza? Ja lökéshullám nem jöhet szóba mert daganatos beteg voltam 12 éve, az orvosom nem javasolja. Tapaszt kaptam most rá, de 4 nap alatt szinte semmit nem javultam. Köszönöm ha válaszolsz.
