A fejlesztés egyelőre megakadt. A klasszikus sílesikló pályát (és felvonót) a hegyvidéki önkormányzat ugyan már megterveztette, kész van az engedélyes anyag, ám a önkormányzatok jelenlegi, közismerten nehéz anyagi helyzetében a továbblépésre nincs pénz. Ez azért is baj, mert az előzőkkel szemben ez a beruházás négy-öt év alatt megtérülne, utána pedig nyereséget termelne.
Nem tudom hová való vagy, de költséghatékonynak tűnik, a normafai, ingyenes, hóágyúzott szánkópálya az Anna-rét mellett, ami ebben az évben nyílik. Más kérdés, hogy mikor érdemes oda menni, kb éjfél után talán lesz hely :-)
Ha már túra.. télen még nem voltam a Szlovákoknál, nem sielek. Viszont a kölköket el kéne már vinni szánkózni egyszer, ha már végre nix covid lezárás.. Hova érdemes? Nézegettem ezt a Chopok nevű helyet, viszonylag közel van, de azt nem tudom, h az ilyen síelő helyeken van e olyan kijelölt rész, ahol lehet szánkózni is, esetleg pont arra szolgál..?
( Én pl. úgy motorozok, hogy van a Messengeren egy ötfős beszélgető "csoportunk", ahová az esetleges többnapos túráimról szólok, aztán vagy jönnek, vagy nem.
Az egynaposakat - amiből azért több van - oda sem kommunikálom )
Gratulálok, voltunk a col de Vars-on, mégpedig oda-vissza, nem igazán tudok különbséget tenni a hágók között, mert nem egyformán voltak az oldalak sok helyen kiépítve. Én a természeti szépségét értékeltem a col de la Cayolle-nál.
Köszönöm a pontosítást, valóban az utolsó 60 m gyalogos, enged meg nekem is, hogy korrigáljalak, a 2802 m nem hágó, hanem egy kétirányú aszfaltút, a hivatalos hágó (col de la Bonette) 2715 m. Ennek megfelelően a col de l'Iseran 2770 m-rel a legmagasabb hágóút tőlünk nyugatra, legalább is szerintem :-)
Az ötzi úton még nem voltam, de legközelebb arra megyek, mert aszfalton tényleg az a legmagasabb.
Azért a Stelvio sem kutya, emlékeim szerint az is elég technikás az olasz oldalról, 2002-ben az is megvolt :-)
ezt a környéket kétszer, mindenben igazat adok Neked, ami az élmény részét illeti, de egy dolgot pontosítsunk:
A Col de la Bonette a legmagasabbra menő aszfaltos hágóút Európában ( ha a Kaukázust nem számítjuk Európához), viszont nem 2860 m, hanem "csak" 2802 m ( eddig tudsz felmenni motorral, onnan gyalogolsz a 2860 méterig) :-)
Európa legmagasabb aszfaltos útja egy osztrák gleccserút, az Ötztaler Gletscherstraße* , 2829 méterre tudsz felmenni ( vagyis mentem többször is) aszfalton, a hosszú alagútból kiérve állsz meg, mert onnan a nagy parkolóig már lejt lefelé...
Nem tudom, voltatok-e a Col de Var's-on, nekem az motorozható a legjobban, de legszebbnek meg egyértelműen a Col de Izoard-ot tartom ( erről viszont ne kezdjünk vitát, mert tök szubjektív).
:-)))
------
*ps: köszönet az infóért Zsifinek, aki ismét megmondta az Ötztaler GlSt. nevét, mert megint elfelejtettem...
1 hét színtiszta kanyargás, de nem akármilyen! 1500 km, és minden nap hulla lettem. Igaz mi 2 személy + csomagokkal nyomtuk, és a többség egyedül cuccok nélkül volt. Utolsó nap én is egyedül mentem, hát ég és föld, most már értem miért voltunk jelentősen lassabbak.
Szóval D-ről, Mentonból támadtuk a route des grandes alpes utat, és kb a feléig jutottunk. Az egyébként nyitva lévő Col du Galibier hágó le volt zárva, éppen hómarózták az éjszakai havat, innen fordultunk vissza. Visszafelé kicsit más útvonalat választottunk, mert egyes szakaszaira valahogy nem vágytam vissza. Még indulás előtt a kempingben, találkoztunk egy svájci motorossal (afrikás 750), aki látott már kanyarokat, és úgy nyilatkozott, hogy nagyon elfáradt, pedig napi 300 km-t eddig mindig tudott menni. Másnap megtudtam miről beszélt, mert 20 éve csak részben ezen az úton mentem É felé, szóval az első szakaszban nagyon vad részek vannak. Mivel az Alpok itt tiszta sziklás, és a kb jól kiépített szerpentineket elkerüli ez az út, csupa keskeny, sziklába vájt, hajtűkanyaros szakaszok vannak benne, korlát csak nyomokban. A hajtűkanyarok visszafordítói, belső íven még motorral is kihívás volt, lefelé még elment tökig hátsó fékkel, de felfelé kb 1 m-es szintemelkedés volt, többször 1-es is kellett kuplunggal. Kb a montenegrói, Kotor feletti szűk szerpentinre emlékeztetett, de ennek szinte sosem volt vége.
Persze a táj gyönyörű volt, amit elsősorban a párom élvezhetett, többször megálltunk, legalább kifújhattam magam. Legszebb a Col de la Cayolle (2326 m) volt, a magasabb részeken már tiszta fenyvesek vannak, és abból is a frissen kihajtott vörösfenyő üde zöldje, a hegyi rétekkel, és fölötte a sziklákkal, különösen tettszett. Ősszel is szép lehet, mert akkor vörösre vált a színe (lombhullató). Szerencsénk volt az idővel, mert csak egyszer áztunk el, jártunk Európa legmagasabb aszfaltos útján a Cime de la Bonette csúcson (2860 m), ahová 8 C fokban egy másik afrikás srác rövidnadrág-poló kombóban nyomta fel, rossz volt ránézni, hát még a nagyszámú bringásra, köztük nem egy korosabb is volt.
Az 1250 Gs összes képességét maximálisan kihasználtuk, és meg kell mondjam, teljesen elégedett vagyok vele, ez a méltó helye ennek a motornak, a két fő és cuccok ellenére élvezetes volt vele a kanyarokban is. Nagyon tettszett, hogy extrém alacsony fordulaton is tudtam vele menni, és ha előzni kellett, elég ereje volt minden körülmények között. Az utolsó nap, 1 személlyel, cuccok nélkül, maga volt a rakéta, az is élvezhető volt :-)
Kívánom mindenkinek, hogy egyszer az életben jusson el ide, messze van, de nagyon más mint az Alpok, hozzánk közeli szerpentinjei.
