"Az egyik legfőbb probléma ezzel az, hogy maga Kádár is annak a kemény vonlnak a része, amelyik részt vett a 45-56 közto időszak csunyább részeiben. Ez alig köztudott. Szerepe a Rajk-perben, belügyminiszteri tevékenysége, és még sok minden.
A megtorlások jelentős részért személyesen is felelős. Az '57-ben, de főleg a 60-as években kialakult helyzet annak a felismerése, hogy a legnyugatibb csatlós államokban nem lehet ugyanazt csinálni, mint "otthon" a SZU-ban, mert ahoz ezek a társadalmak túl "nyugatiak" voltak. (Az orosz, román, bolgár stb.-hez képest.)
Szűcs Jenő elmélete a a 3 történelmi régióról valóban működött.
Én abban a látom a problémát, hogy a nálunk idősebbek csak a szépre emlékeznek, és ezel a részévével nem akarnak mit kezdeni, mert nem egyszerű elfogadni.
Kádárnak már nem sok köze volt gyakorlatban a 80-as évek végéhez, de a korábbi beidegződések egy része igen is működött még."
Ezt a beírást írtam be egy fórumba, itt a polidilin. Ellenvéleményeket várok, lehetőleg olyanoktól, aki értenek a dologhoz. Nálam jobban.
Mennyiben van igazam , és mennyiben nem. ott lehülyéztek érte, és megkérdőjelezték. Végzős történész vagyok.
Igaz lenne, hogy súgott-búgott a kommunistákkal? Mindenesetre tárgyalt velük. Szemére vetik, hogy részt vállalt a Független Kisgazdapárt felszalámizásában azzal, hogy 1947 nyarán, Nagy Ferenc emigrációba vonulása után elhagyta a pártot. Akik ezt mondják, elfeledkeznek a tényről, hogy a páter már a megroppant, baloldali dominanciájúvá tett, kriptokommunista Dobi István vezette FKGP-ből vált ki. Tény, hogy az új, általa vezetett, kereszténydemokrata irányultságú, a kisgazdapárt 1945-ös programját továbbvinni akaró Független Magyar Demokrata Párt (FMDP) megalapítása nem ellenkezett Rákosi terveivel, s ebből a kommunista vezető nem is csinált titkot. A kommunisták arra számítottak ugyanis, hogy az FKGP és az 1947. augusztusi választások előtt megalakuló vagy Csipkerózsika-álmukból felébredő pártok, a Baloghtól jobbra álló, vele folyamatosan polemizáló Demokrata Néppárt (DNP), a Magyar Függetlenségi Párt (MFP) és a Keresztény Női Tábor (KNT) kölcsönösen gyengítik egymást. Mindez csak részben vált valóra.
A négy induló jobbközép ellenzéki erő vezetői között Slachta Margittól (KNT), Baloghon át Barankovics Istvánig (DNP) és a kommunista sajtó által kezdetektől lefasisztázott Pfeiffer Zoltánig (MFP) valójában alig volt felfogásbeli, értékrendbeli különbség. Az eltérést taktikájuk mássága jelentette. Míg hárman – de különösen Pfeifferék – a harcban látták a bolsevik hatalomátvétel elodázásának, ideális esetben pedig meghiúsításának lehetőségét, addig a páter tárgyalásokkal, alkalmi megegyezésekkel, kedvezmények elérésével akarta lassítani, az egyház és a magyar társadalom, a középosztály számára könnyebbé tenni az elviselhetetlent. Baloghnak ugyanis a bolsevik párt történetének áttanulmányozása után – a kötetet az íróasztalán tartotta, s rendszeresen olvasta – nem voltak illúziói. Egyszerre éleslátásról és naivitásról tanúskodó „reálpolitikája” lényegéről utóbb így vallott: „Vitatkoznunk kellett a kommunistákkal, nem abban a reményben, hogy legyűrhetjük őket, hanem hogy az átállás lassabban, törés nélkül következhet be. A három nagyhatalom eldöntötte Magyarország sorsát és jövőjét. Ezen mi változtatni nem tudunk és nem is próbálkozunk.” Vagy ahogy a Független Magyar Demokrata Párthoz csatlakozott volt nemzeti parasztpárti vezető, Kovács Imre írja memoárjában, a páter „engedett a kommunistáknak, ha kellett, de hihetetlen éberséggel és eszességgel követte a fejleményeket, minden rezdülésre felfigyelt, kereste a kiutat a válságokból, igyekezett menteni a menthetőt. A gyorsan változó politikai konstellációkban próbálta a polgári, nem kommunista erőket átcsoportosítani, azonos érdekűeket összehozni; spekulált, kalkulált és taktikázott a túlerővel szemben. Helyét a történelemben talán nem lehet egy Martinuzzi mellett kijelölni, de kétségtelenül György barát ikertestvére volt.”
Balogh politikája persze nem válthatta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen a másik oldalon nem volt rá fogadókészség. A kommunisták a kezdeti lassabb tempó után váltottak; Moszkva utasítására 1947 őszétől az átmenet nélküli totális hatalomra törtek. Kovács Imre november 17-i emigrációja után – amelyről Balogh István egyébként előre tudott – egyre jobban félt. Hamarosan kiadta az intézkedést, hogy fel kell oszlatni a párt ifjúsági szervezetét, kímélendő a tagokat, biztosítva a továbbélést. A szervezet vezetőjének, az Antall-kormány későbbi munkaügyi miniszterének, Győriványi Sándornak pedig meghagyta, hogy égesse el az iratokat. „Rettenetes idők következnek! Én mégis a helyemen maradok, s megpróbálom fékezni, ami következik” – idézte föl utóbb Győriványi a páter szavait. Közben egyre komolyabb ellentét alakult ki közte és a megalkuvás látszatát is kerülő egyházvezetés között; Hamvas Endre csanádi püspök rövid időre fel is függesztette nyilvános papi működését.
Egyetlen ügyet viszont sikerült elintéznie a „fék” szerepét egy darabig még makacsul vállaló Balogh Istvánnak; tettei közül vitathatatlanul ez a legmaradandóbb. 1950 nyarán a kommunista rezsim elérkezettnek vélte az időt, hogy leszámoljon a hazai szerzetesrendekkel. Az apácákat, szerzeteseket az éj leple alatt előbb a déli és a nyugati határ mentéről, majd az egész országból összegyűjtötték és nagyobb kolostorokba internálták. A brutális akció késztette a tárgyalóasztalhoz, majd az alávetettséget szentesítő „megállapodás” aláírására a Mindszenty hercegprímás bebörtönzése óta Grősz József kalocsai érsek vezette püspöki kart. Az állam nyolc (ebből két lányokat oktató) egyházi gimnázium újbóli megnyitását ajánlotta fel, amelyek működését négy, korlátok közé szorított szerzetesközösségre bízta volna. (A többi rendet betiltották, javaikat elkobozták.) A szóba kerültek közül a szegény iskolanővérek, a piaristák, a bencések vállalták a két-két iskolát, míg a cisztercieket az állam megvétózta. Hogy helyüket a ferencesekkel pótolhatták, s nem csak hat katolikus gimnázium működött a következő negyven évben, abban döntő szerepet játszott Balogh István. Segítségének köszönhetően éledhetett újjá az esztergomi, születhetett meg a szentendrei ferences gimnázium, s őrizhette meg a rend három – az országúti, a pasaréti és az esztergomi – kolostorát. (A ferences rend hálából a hatvanas években konfráternek is megválasztotta.)
Az internálásából 1953-ban visszatérő páter a későbbiekben már nem osztott, nem szorzott a magyar politikában. Bár kétszer is javaslatot tett a többpártrendszer visszaállítására – előbb a forradalom után Kádárnak, aztán a hatvanas évek végén az Állami Egyházügyi Hivatalon keresztül a kormánynak –, ötletét nem vették komolyan.
Talán sejtik, hogy mi lehetett a sorsa a nyolcvanas évek második felében egy, a Marx parkban nemrég felállított mellszobornak, ami egy szakállas alakot ábrázolt. Pláne sejtik, ha emlékeznek még a cikk címére. Igen, szegény Damjanich tábornok szobra időről időre atrocitásoknak volt kitéve.
"A nyár elején a parkban egy éjszaka ledöntötték és brutálisan szétverték Damjanich mellszobrát. Azt hitték, hogy Marx" – írta a már említett Benedek Szabolcs A nagy degeneráció című regényében. De egy másik könyvében, a szolnoki gyerekkorában, 1985-ben játszódó A kvarcóra hét dallamában is visszatér ez a motívum: "A park szélén egyébként Damjanich tábornok is mellszobrot kapott. De csak egy egészen kicsit (...) Másokhoz hasonlóan én is csak évekkel később szereztem róla tudomást, amikor a rendszerváltás idején ledöntötték. A szakálla és a bozontja miatt összekeverték Marx Károllyal."
Balogh páter több volt egyszerű ügynöknél, Rákosi mellett asszisztált az ellenzéki pártokat felszámoló szalámi-politikához. Kedélyes modora, a megegyezést kereső politikai alapállása sem tartotta vissza attól, hogy – amint Rákosi Mátyás emlékirataiban olvasható – sok „jobboldali borsot” törjön a kommunisták orra alá. A Moszkvából hazatért MKP-főtitkár szerint Balogh „intelligens arcú, nagyon kövér pap, ahogyan mi a karikatúrákban szoktuk ábrázolni az elhízott papokat, élősúlyban lehetett úgy 140 kiló. Ravasz volt és értelmes.” Ha már Rákosit meghallgattuk, hadd szólaljon meg a páter is a kommunista vezérről: „Az ő idétlen figurája természetes ellenszenvet váltott ki nemcsak belőlem, hanem mindazokban, akik akkor látták először. Az ügy érdekében ezen túl kellett magunkat tennünk. Velem igen figyelmes, előzékeny volt. […] Később, hatalma növekedésével ellentmondást nem tűrt. Nem beszélt, de látszott rajta. Gyűlöletté változott benne minden, és alkalomadtán bizony kíméletlen tudott lenni, külseje is predesztinálta erre. Alacsony, nagy fejű, hosszú karú, szinte gnómszerű jelenség volt. Sokat dolgozott, állandóan olvasott.”
A páter valójában ragadványnév: Balogh nem volt szerzetes, egyházmegyés papokat pedig nem szólítottak páternek akkoriban sem. Klettner Csilla, fiatal történész a Huszadik Század Intézet „Korrajz 2002” című, 2004-ben megjelent évkönyvében összefoglalja mindazt, amit a "páterről" a források alapján meg lehetett tudni. Kovács Imre, aki az általa alapított Független Magyar Demokrata Párt (FMDP) képviselőjeként indult az 1947-es választásokon „Fráter György ikertestvérének” nevezte a pátert. Balogh páter szívesen hivalkodott azzal, hogy 1944 novemberében, amikor az emigrációból hazatért Révai József, és az illegalitásból kilépő Erdei Ferenc Szegeden (pontosabban Mórahalmon) meglátogatták, „kitalálta a koalíciót”.
„A politikai rendszer egy katolikus plébánián született meg, mint koalíció….egy katolikus pap kezdeményezésére”. Tagja volt a Debrecenből Moszkvába utazó magyar fegyverszüneti delegációnak. A zsidó származású páter kétes szerepet töltött be az Elhagyott Javak Kormánybiztossága élén (állítólag deportált zsidók festményeivel, szőnyegeivel és bútoraival „kenyerezte le” a politikusokat), majd kisgazdapárti miniszterelnökségi államtitkárként részt vett a kisgazda párt szétverésében és Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatásában. A Mindszenty hercegprímás által kétszer is (1948-ban és 1956-ban) kiközösített katolikus pap, miután a Rákosi Mátyás jóváhagyásával megalakított, és a jobboldalt sikeresen megosztó FMDP-t egy évvel később „beolvasztotta” a későbbi hazafias népfrontba, később a békepapi mozgalom egyik alapítója volt. 1976-ban, a Váci utcai Szent Mihály templom igazgatójaként halt meg, miután megírta visszaemlékezéseit.
Számos jel utal arra, hogy Balogh páter, aki a kortársak „kommunista papként” emlegettek, bizony ügynök volt, a demokrácia szempontjából egyike a legkártékonyabbaknak. De ezt még a forrásokat kiválóan ismerő Klettner Csilla sem állítja határozottan, hiszen erre utaló levéltári forrást ő sem talált, s persze erről a páter sem beszél memoárjaiban. Tény ugyanakkor, hogy Balogh páter politikai ambícióit még 1956 után sem adta fel, amikor a Kádár-rendszer – bár érdemeiért kitüntette – már nem vette komolyan. Hogyan illeszthető egy közönséges ügynökről alkotott képbe, hogy 1968-ban olyan beadvánnyal fordul az Állami Egyházügyi Hivatalhoz, mely köztudomásúan a titkosszolgálat meghosszabbított karja volt, miszerint Magyarországon minél előbb be kellene vezetni a többpártrendszert?
Balogh páter javaslata szerint „a többpártrendszer semlegesítené a különböző rétegek egy irányban történő támadását. Vagyis érvényesíteni kellene az ’oszd meg és uralkodj’ elvet. Az esetleges feszültségek levezetésére alkalmas lenne a parasztpárt visszaállítása és az értelmiség részére is egy új párt”, idézi a történész Balogh páter beadványát, aki természetesen az egyik, megalakítandó párt vezetőjének önmagát javasolta.
A kiváló képességű, ravasznak és körmönfontnak jellemzett Balogh pátert a kommunista vezetők a koalíciós időkben nyilvánvalóan kézben tartották (nem tudjunk pontosan, mivel), de mindenképpen több volt egyszerű ügynöknél. Maga is jelentős hatalommal bírt, s annak is elejét tudta venni, hogy mint feleslegessé vált tanút, valamelyik koholt perben eltegyék láb alól.
Városi legenda, hogy Trianon ekkor meg akkor (50, 100 év múlva) jár(t) le, mert az 1947-es Párizsi békeszerződés (elvesztettük a pozsonyi hídfőt) felülírta.Tehát semmi se fog történni a 100. évfordulón.
Mit tettem volna? Mint a becsületes magyarok 98 százaléka. Ne mentsük fel a hazaárulókat, azért tette mert vágyott a hatalomra.
Kádár árulásához semmi köze, de tisztázzuk:
Városi legenda, hogy Trianon ekkor meg akkor (50, 100 év múlva) jár(t) le, mert az 1947-es Párizsi békeszerződés (elvesztettük a pozsonyi hídfőt) felülírta.Tehát semmi se fog történni a 100. évfordulón.
A jóvátételt is párizsi béke alapján kellett fizetni a SZU-nak (200 millió dollár) Jug-nak (70 millió dollár) és Csehszlovákiának (30 millió dollár) -
A csehszlovákokkal még a komcsi hatalomátvétel után '49-ben egyeztek meg a jóvátétel befejezéséről. Magyarország 1953. január 20-án fejezte be a szovjet jóvátételi szállításokat.A jugókkal 56-ban állapodtak meg (ebben már benne volt az időközben államosított jugó vagyonok is), amely alapján a teljesítés 1964-ben fejeződött be, ekkor ért véget a második világháborús jóvátétel teljesítése.
Mint a példa mutatja az általános iskolát talán elvégzettek ezt nem tudják, ezért szükségük van a felvilágosításra. Hátha megmozdul az eszük, már ha csak megállt, s egyébként van. További jó rágódástm szerencsemosdatást, Kádár attól még hazaáruló marad :)
---------------
Csak egy kérdésem lenne?
Nem kívánom védeni Kádárt, az is lehet, hogy nálad sokkal többet tudok róla.
Csak annyit kérdeznék, hogy te a helyében esetleg mit tettél volna?
Vagy akárki aki helyette vállalta volna.
Volt több jelentkező!
Nemzetünk leverve, a jóvátételeket többször behajtották rajtunk, ezt mindegyik állam megtette, az orosz hatalomnak jogosítványa volt nemzetközi megegyezéssel itt tartózkodni.
Erről is van számadáskönyvem.
Az osztrák államszerződés megkötése után ki kellett volna az orosz hatalomnak vonulnia.
Nem tette.
Ezért volt a "forradalom" megszervezve.
Nagyon jól emlékezem azokra a napokra.
Abból baj lett volna minden győztes államnak, a körülöttünk lévőknek is nemcsak a nagypolitikának, ha innen kivonulnak, mert arra is gondolni kellene, hogy a Trianon megkötésének ideje és tartama, a híres 50 év lejár.
1972- ben a Helsinkiben megkötött szerződésekben véglegesítették Trianont.
Csak felsorolom a lehetőségeket, amelyeket a körülöttünk ellenünk létrehozott államok és a nagyhatalmak is elleneztek.
Végül is az utolsó száz millió dollárt, hadisarcot emlékeim szerint, állítólag a SZU csak '62- ben engedte el.
Ha igaz.
Csak adatokat szolgáltattam a vitához.
Mielőtt bárki megvádolna, a családtagjaim között voltak ellenállók,Corvin köziek is és a másik oldalon is.
1956. november 1-jén Kádár János elmondta az addigi legmarkánsabb rádióbeszédét a forradalom kezdete óta, amelyben Rákosiék bűnének nevezte a sztálinizmust, dicsőséges felkelésként jellemezte a forradalmat, amely lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét, amely nélkül nincs, nem lehet szocializmus. Ugyanez a Kádár János 1956. november 5-én rádióbeszédben közölte az ország népével a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulását és felszólította a magyarokat a szocialista rend megvédésére, miközben Budapesten elkeseredett, véres utóvédharcokat folytattak a felkelők a fővárosba özönlött szovjet páncélos és gépesített egységekkel. Mi történt ebben a négy napban?
Jah, a büfészakosok például Szent István akarják értékelni a modern kor törvényei, elvárásai alapján, egyébként történelmietlen. Olyan sötétek, hogy azt se tudják, hogy mindenkit a saját korának viszonyai közt kell. Kádár esetében például a BTK ismerte a hazaárulást, mint paragrafust, s ezért teljesen jogos ez alapján történő megítélése cselekedetének.
Mint a példa mutatja az általános iskolát talán elvégzettek ezt nem tudják, ezért szükségük van a felvilágosításra. Hátha megmozdul az eszük, már ha csak megállt, s egyébként van. További jó rágódástm szerencsemosdatást, Kádár attól még hazaáruló marad :)
Apró különbség, hogy az említett országok a győztes oldalán fejezték be a háborút. A Felvidék így visszakerült Csehszlovákiához, a visszacsatolt erdélyi területeket és Vajdaságot is elbuktuk. Nem is beszélve a brutális jóvátételről, amit fizethettünk a szomszédainknak.
Én - veled ellentétben - az egyetemet is elvégeztem. De ezen hozzászólásod alapján már legalább értem, hogy miért ragadtál meg az általános iskolás szinten történelemből...
ilyen alapon 150 éves török hódoltság alatt az összes uralkodónk hazaáruló volt.
Mondjuk pl. I. Lipót is, aki összetoborozta a Budát felszabadító nemzetközi brigádot, meg leszerződtette Savoyai Jenőt is, a zentai győzőt, stb. Ugye nem tudod, mit beszélsz ??
Nem Kádár tette hűbéressé Magyarországot, hanem azok, akik a nyakunkra hozták az oroszokat.
Mert hiszen a náci áldozat csehek/lengyelek is éppoly orosz hűbéresekké lettek, mint Mo.
Nem ártana kinyitnod legalább az általános iskolás történelemkönyvet, és elolvasni a Szálasiról és a Kádárról szóló részt. Talán sikerül értelmezned a különbségeket ...
Nem Kádár tette hűbéressé Magyarországot, hanem azok, akik a nyakunkra hozták az oroszokat. Nem Kádár, nem Rákosi, hanem az ótvar Horthy-Szálasi vonulat, akik a németek hűbéreseként lökték oda az országot a SZU-nak.
Elég fura elképzeléseid vannak a hazaárulásról, ilyen alapon 150 éves török hódoltság alatt az összes uralkodónk hazaáruló volt.
Nincs kis és nincs nagy hazaáruló, a jog (és igazság) szerint csak egyféle van, a hazaáruló. A tény megállapítása független annak következményeiről, lásd: egyformán hazaáruló volt Kádár és Szállasi. Sőt úgy is el lehet követni (és születtek, születnek is ítéletek) a hazaárulást, hogy közvetlenül egyetlen halálos áldozata sincs.
A többi meg sima mellébeszélés részedről, meg provokálás (lásd történészezés), aminek nem ülök fel. További kellemes mellébeszélést.
Mennyire realista, mennyire ország- és népbarát cselekedet a már nyilvánvaló vesztes szekeréhez kötözni* a sajátunkat egy kegyetlen, s mindkét oldalról elembertelenedett háborúban? Ahol egyik fél sem képvisel semmiféle erkölcsi igazságot sem.
(Bár az oroszok eredetileg valóban a hazájukat védték! Erről azért nem illenék megfeledkezni. S tökmindegy milyen titkos szovjet katonai tervekről értekeznek egyesek, tényszerűen az oroszok nem támadták meg Németországot, s nem akartak másodrendű rabszolgafajt csinálni annak lakóiból.)
*Mert Szálasi, vakhitében, ostoba gyűlölködésében, bizony ezt tette. Pedig nem volt szükségszerű.
S akkor most lehet szidni a "jellemtelen" román országvezetést. Meg az olasz királyt is.
Meg a finn Mannerheim marsallt is.
Visszatérve: Tehát mitől is ugyanolyan, ugyanaz pepitában?? Érved is van, vagy csak indulatod?
56 győzhetett volna, ha nincs Kádár, vagy mifene?
"rögzítem a tényállást". Ugyan már. Csak a mismásolásod rögzíted.
A frontra küldött embereket, köztük suhancokat is, tízezrével, egy már elvesztett háborúban, már teljesen feleslegesen? A Dunába lövetett kisgyerekeket pusztán a származásukért?
Azt hiszem, jól látható teljes elfogultságod miatt, ebben nem vagy kompetens.
Aki nem tudja a nagyságrendeket megkülönböztetni, az ne foglalkozzon matematikával.
Ettől még persze lehet akár hazaáruló is. De, khm., ugyanaz, ugyanolyan, nem.
Se időm, se energiám ideológiailag elmeszesedettekkel foglalkozni történelem címén, szóval ezt kihagyom a továbbiakban, csak rögzítem a tényállást: felesleges az erőlködős, Kádár nem lesz kimosva a hazaárulásból, se a társai. A gyengébbek kedvéért ugyan azt csinálta, mint Szálasi, csak pepitában.
"Nem csak ő, vagy én nevezi hazaárulónak, hanem ő tette azzá magát. Nem kell mosdatni. Aki idegen hadsereggel jön a sajátjai ellen, idegen érdeket képvisel és érvényesít az bizony hazaáruló."
A te olvasatodban Szent István is hazaáruló, ugyanis idegen hadsereggel jött a sajátjai ellen.
