Óriási hőhullám az Ibériai-félszigeten és Franciaországban, a délnyugat-spanyolországi Badajoz városában a 47 fokot is elérheti a napi csúcshőmérséklet:
Az a hatalmas aszály és éhínség, ami a zsidók ősatyját Jákób pátriarkát és a nemzetségét Egyiptomba kényszerítette, vajon egy valóban megtörtént esemény volt?
Úgy értem, hogy egy valóban megtörtént nagy aszály kényszerítette őket, hogy elhagyják Kánaán földjét?
Nincs egyértelműen elfogadott kronológia, hogy mikor élt Jákób pátriarka, de nagyjából a Kr.e. 18. századra tehető.
Nem hiszem, sok ilyen év lesz még a jövőben, azt olvastam vannak olyan részek Európában ahol nem lehet majd élni a nyári magas hőmérséklet miatt, ilyen Portugália, Spanyolország és a Rómától délre eső olasz területek.
Lehet, hogy ez a 2022-es év is úgy fog bevonulni a világtörténelembe - nyilván az orosz - ukrán háború mellett - mint a Nagy Aszály éve?
Olaszország, Spanyolország, Portugália és a magyar Nagyalföld mellett óriási aszály tombol Északkelet-Afrika egyes régióiban is, ahol állítólag 130 millió embert (!!!) fenyeget éhínség.
Ha nem lesz belátható időn belül megoldás, ezeknek az embereknek a jó része el fog indulni, túlnyomórészt Európa felé...
Érdekes, még soha nem halottam erről az éhínségről ami ilyen hatással járt. Lehet hogy máshol is eldatálták a tömegsírokat és nem 1348.ból származnak, a pestis korából ?
A kőkorszakban viszonylag kevés ember élt, főleg Észak-Amerikában. A Föld minden kontinensét belakták már az emberek amikor még mindig csak 2 millió Homo Sapiens kószált a bolygón. Vagyis kb. az egész bolygó rendelkezésére állt egy budapestnyi népességnek.
Amerika ezen belül is a ritkábban lakott helyek között volt, legfeljebb pár ezer szibériai vadászgyüjtögető kezdett el terjeszkedni a kontinensen.
Ilyen kevés ember nem tud számottevő károkat okozni a faunában. Az akkori ember nem is igazán vadászott szórakozásból, ha mégis akkor sem volt lőfegyver amivel tömegesen pusztított volna.
Az egyetlen ismert példa amikor vadászgyüjtögetők kárt tettek egy faunában az a röpképtelen Új-Zélandi madarak egy részének kiirtása a maorik által. De ez az eset speciális mert a ragadozókat sosem látott madarak nagyon könnyű zsákmányt jelentették.
Mínusz a bölény, amely némi szerencsével még a 19. századi ipari méretű vadászatot is átvészelte és ma már 100 ezres példányszámmal stabil az állománya.
A 13. sz. második felében pedig egy óriási aszály pusztított Észak-Amerika délnyugati részén, az ún. Four Corners államok (Utah, Colorado, Új-Mexikó, Arizona) területén, amely miatt lehanyatlott és elpusztult az Anasazi indiánok magas kultúrája.
Ez az aszály vajon milyen globális jelenséggel, eseménnyel lehetett összefüggésben?
Egy hatalmas vulkánkitörés miatti gyors lehűlés okozott óriási éhínséget Londonban 1258-ban, amely egyes becslések szerint a város népessége egyharmadának halálát okozta:
"Katasztrófába sodorta az egész világot egy rejtélyes jelenség 1258-ban, azaz 754 évvel ezelőtt. A tudósok már régóta spekulálnak arról, hogy a 13. század közepén miért hűlt le hosszú évekre bolygónk klímája, miért homályosult el az ég, miért volt rendkívül hideg hónapokon át, és miért maradt el a termés. A kataklizma annyira súlyos volt, a fák egyáltalán nem növekedtek: az évgyűrűk hiányoznak, egyszerűen ezért nem is jelzik a katasztrófát. A lehűlés több fokos is lehetett a Föld egészén.
Már maga a katasztrófa is rejtélyes, leginkább vulkánkitörést sejtenek a szakértők a hátterében. Még talányosabb, hogy hol következett be ez a kataklizma, amely az egész Föld éghajlatát megváltoztatta. Becslések szerint a Krakatau hatalmas, 1883-as kitörésénél nyolcszor nagyobb lehetett az esemény. (A Krakatau a hirosimai atombombánál ötezerszer nagyobb energiával robbant fel.)
Egy francia kutató, Franck Lavigne, a meudoni Panthéon-Sorbonne Egyetem munkatársa idén júniusban Indonéziába helyezte a "fantomvulkánt", s ezt anyagmintákkal is igazolni próbálta, amelyeket a 750 évvel ezelőtti eseményekkel hozott összefüggésbe. (A vulkáni hamut, amely 1258 tájékáról származott szerinte, a feltételezett indonéz vulkán helyén gyűjtött mintákkal vetette össze.)
Most viszont a londoni kutatók a brit főváros középkori tömegsírjait elemezték, és feltételezik, hogy nem 1348-ból származik London egyik legnagyobb ilyen helyszíne, tehát nem a nagy pestisjárvány következtében halt meg mintegy 15-18 ezer ember. Az újabb kormeghatározás nyomán kiderült, hogy egy évszázaddal korábban, a 13. század közepén temették el az áldozatokat. Don Walker ennek alapján vont párhuzamot a rejtélyes vulkánkitörés és a londoni áldozatok között.
A londoniak egyharmada halt meg?
A londoniak egyharmada a rossz termés, az élelemhiány áldozatául esett Walker szerint, tehát nem járvány pusztíthatott közöttük. (Persze a legyengült emberek kórokozókkal szembeni ellenállóképessége is csökkenhetett - tehetjük hozzá.)
A szerzetesek feljegyzései is erősítik Walker szerint a tudományos hipotézisét. Egy szerzetes szerint például hónapokig hideg volt, nem volt virág, hiába vártak a termésre. Ekkor 15 ezer ember halhatott meg Londonban.
Walker álláspontját egy geológus is igyekszik alátámasztani. Bill McGuire, a londoni University College munkatársa szerint a vulkáni hamu évekig megmaradhatott a Föld légkörének felsőbb rétegeiben, így a Föld középhőmérséklete 4 fokkal is csökkenhetett. Így sok helyen elmaradhatott a termés, és a tél is szokatlanul hosszú ideg tarthatott."
Spanyolország és Portugália egyes részei nagyjából ezer éve nem tapasztalt szárazsággal néznek szembe – írja az AFP. Egy új tanulmány alapján a jelenség hátterében egy, a klímaváltozás miatt módosított magas nyomású légköri rendszer áll. Nathaniel Cresswell-Clay, a Woods Hole Oceanográfiai Intézet munkatársa és kollégái szerint az aszály súlyos hatást gyakorol a helyi bor- és olívatermelésre.
Az Azori-szigetek környékén található magas nyomású terület az óramutató járásával megegyező irányba forog az Atlanti-óceán északi részén. A rendszer jelentősen befolyásolja a nyugat-európai időjárást és a régió hosszú távú klimatikus trendjeit.
Az adatok azt mutatják, hogy a magas nyomású terület az elmúlt évszázadban látványosan átalakult, a változások pedig példátlanok az észak-atlanti éghajlat elmúlt több mint ezer évében. A szakértők az utóbbi 1200 évet szimulálták egy klímamodellt felhasználva, az eredmények alapján a rendszer nagyjából 200 évvel ezelőtt kezdett el kiterjedni, tehát akkoriban, amikor az emberekhez köthető emisszió emelkedése megindult. Az adatokból az is kiderült, hogy a felmelegedés fokozódásával a 20. században a magas nyomású terület még nagyobb lett, ami hatással volt az Ibériai-félsziget klímájára.
A kutatók a szimulálást követően portugáliai állócseppkövek elemzésével mérték fel az adott időszak csapadékozását.
Így derült ki, hogy a terület fokozatosan szárazabbá vált.
A csapat úgy gondolja, hogy a század végére további 10-20 százalékkal eshet vissza a térségben a csapadék mennyisége, ez pedig súlyos hatást fog gyakorolni az Ibériai-félsziget mezőgazdaságára. A szakértők szerint 2050-re a vízhiány miatt szinte teljesen eltűnhetnek a szőlőtermesztésre alkalmas területek a régióból, Dél-Spanyolországban 2100-re pedig 30 százalékkal csökkenhet az olívatermés."
A 9 sz. elején lehetett utoljára ilyen szárazság az Ibériai-félszigeten mint manapság.
Egy új kutatás most fényt derített arra is, hogy milyen éghjlati tényezők állnak a félsziget szárazodásának hátterében.
"Az Ibériai-félszigeten a legtöbb eső télen esik, amikor a nedves, alacsony légnyomású rendszerek megérkeznek az Atlanti-óceán felől. A nedves időjárási frontot azonban megállíthatja az úgynevezett Azori-szigeteki magasnyomású rendszer vagy szubtrópusi anticiklon – írta a The Guardian a Nature Geoscience tudományos lapban megjelent tanulmányra hivatkozva.
A tudósok azt találták, hogy a szélsőséges erejű Azori-szigeteki anticiklonok gyakorisága drámaian megemelkedett: 1850 előtt tíz télből egyszer, 1980 után négy télből egyszer fordult elő. Ezek az extremitások a nedves időjárást észak felé tolják, az Egyesült Királyságot és Skandináviát teszik csapadékossá.
Az Ibériai-félszigetet az elmúlt években egyre több hőhullám és aszály sújtotta, az idei május volt az eddigi legmelegebb Spanyolországban. Emberek tucatjai haltak meg 2017-ben a térségben erdőtüzekben, melyeket a klímaválság miatt tízszer valószínűbbé váló hőhullámok követtek. Környezetvédők szerint a régió leghosszabb folyóját, a Tajót a teljes kiszáradás fenyegeti."
"Az új tanulmány 1850-ig visszanyúló időjárási adatokat és Kr. u. 850-ig visszamenően számítógéppel reprodukált éghajlati jellemzőket elemzett. Azt találták, hogy 1850, vagyis a jelentős emberi szén-dioxid-kibocsátás előtt átlagosan tízévente egyszer jelentkezett az extrém Azori-szigeteki anticiklus."
Ez meg már nem történelem, hanem a jelenkor, a Pó-síkság, Itália éléskamrája:
"Sós tengervíz a folyótorkolatban, eltűnő itatási és öntözési lehetőségek nehezítik az olasz gazdák mindennapjait Olaszország éléskamrájában. Félő, hogy a tejtermelés visszaesése miatt kevesebb parmezánt gyártanak.
Hetven éve nem látott mélységbe süllyedt a Pó vízszintje, a folyó helyenként csaknem kiszáradt, ami egyre súlyosabb gondot okoz az olasz élelmiszer-előállítás 30 százalékát adó régióban. Az is egyre aggasztóbb, hogy már a folyó torkolatától 20-30 kilométerre is kimutatható az Adriai-tenger sós vize, és a vízszint süllyedésével egyre jobban elönti a medret. Ez már csak azért is probléma, mert a folyó vizével öntözik a környező szántókat és kertészeteket, a növények számára pedig méreg a sós víz.
Massimiliano Fazzini, az Olasz Környezetgeológiai Társaság Éghajlati Kockázatok Osztályának vezetője szerint a jelenlegi, december 1-jén kezdődött hidrológiai évben a Pó folyó medencéjében egyes területeken 45–70 százalék körüli vízhiánnyal kell számolni, arra pedig esély sem volt a télen, hogy a víztározókat feltöltsék. „A helyzet kritikus, és csak rosszabbodhat” – mondta."
A magam részéről kétlem, hogy az akkor még viszonylag csekély létszámú és fejletlen technológiájú emberiség ekkora éghajlati változásokat tudott volna elindítani, legfeljebb ráerősítettek a természetes folyamatokra.
A lényeg azonban az, hogy a közeljövőben sokkal durvább környezeti változásokkal kell majd szembenézni, mint a kis jégkorszak közel ötszáz éve alatt valamikor is...
Még most is tartana a kis Jégkorszak ( amit az amerikai indiánok számának drasztikus fogyása indíthatott be, mivel a spanyolok által behurcolt járványok végeztek a többségükkel és így hatalmas területek erdősültek be újra, annak idején a 1300-as évek eleji nagy lehűlést, ami megágyazott a 1347-es pestisjárványnak, pedig az első nagy környezetvédő Dzsingisz kán indíthatta be, mivel a mongolok olyan olyan sok embert gyilkoltak le hadjárataik során, hogy akkor is megnőtt a természetes növényzet aránya, ami miatt csökkent a légköri széndioxid aránya ) csak aztán Európában elindult az ipari forradalom, hatalmas mennyiségű széndioxidot juttatva a levegőbe és óriási népességrobbanás indult el ezzel egy időben, ami máig tart, elpusztítva az erdők nagy részét.
1886/1887 tele szintén rendkívül kemény volt az USÁ-ban, főleg a Nagy Síkságok és a Sziklás-hegység északabbi részein.
Olyannyira kemény és zord, hogy azt megőrizte az egyesült jenkik kollektív emlékezete...
Milliószámra pusztultak el a ridegen tartott marhák a nyugati országrészek legelőin, ezerszámra mentek tönkre a kisebb, kevésbé tőkeerős marhatenyésztők.
De azt hiszem, hogy erről már volt szó, vagy ezen a topikon vagy az egyesült jenkik topikon.
1880-1881 kemény, hosszú tele, az ún. Long Winter of 1880-1881 emberemlékezet óta az egyik legkeményebb tél volt az USA északi - középső részén, főként az északi síkságokon és a Középnyugaton.
A legkeményebb Minnesotában és a Dakota Territóriumban (a mai Észak- és Dél-Dakotában) volt a helyzet, voltak olyan települések, amelyek október közepétől májusig lényegében el voltak zárva a külvilágtól:
Egyébként alapvetően inkább a hűvös, csapadékos időjárás és időnként kemény téli fagyok határozték meg Magyarországon az 1830-as éveket, az 1834. évi hőség és aszály lógott ki leginkább ebből a trendből.
Tkp. ha éghajlattörténeti szempontból nézzük, ez az ún. kis jégkorszak periódus lefutó szakaszában volt.
"A kecskeméti ferences rendház Historia Domusa szerint a januárban esett kevés hó elolvadását követően aratásig mindössze két alkalommal volt harmatnak beillő eső.88 Komárom környékén az április hideg és szeles időjárással telt, májusban azonban elkezdődött a forró aszályos időjárás, amely szeptember 3-ig tartott.89 Nyár: A június a gellérthegyi obszervatórium észlelései szerint nagy hőséggel és száraz időjárással telt.90 Az aszályos időjárás júliusban is folytatódott, a kortársak szerint 40 esztendeje nem volt ilyen forró a nyárközép, minden nap 29–30 °C körül alakul az átlaghőmérséklet.91 Békésen Tormássy Lajos megyei főorvos július 21-én és 22-én 37,5 °C-ot mért.92 Bereg megyében júliusban a tartós aszály következtében megszaporodott a tűzesetek száma.93 Augusztus elején Erdélyben a hosszantartó szárazság miatt kevés széna termett, a sarjúra semmi remény nem volt, és a marhalegelők is kiégtek. Az aszályos időjárás miatt a kukorica az országban sokfelé összeaszott.94 A tartós szárazság miatt olyan alacsony volt a Duna, hogy a hajózást megnehezítették a zátonyok.95 Pozsonynál olyan alacsony volt a Duna szintje, amire „a legöregebb emberek sem emlékeznek”.96 Vas megyében, a Kemesalján a forró és aszályos időjárás miatt a nyáron meggyulladt mocsarak és nádasok még októberben is égtek.97 Ősz: A tartósnak bizonyult aszályos időjárás miatt szeptemberben Pestnél rendkívül alacsony volt a Duna vízszintje, a Csepel-szigetnél a folyó medre zátonyossá vált.98 A száraz időjárás Ráckeve környékén eltartott október 24-ig.99 Hőmérsékletjárás szempontjából a szeptember az átlagnál melegebb volt, ám az október és a november középhőmérséklete már megfelelt a hosszú távú átlagnak. November utolsó harmadában azonban már kemény fagyok is mutatkoztak."
Állítólag 1834 tavaszán és nyarán akkora aszály volt Magyarország egyes részein, főleg egyes alföldi vármegyékben, hogy még kellő mennyiségű szénát sem tudtak betakarítani, mert a szárazságban a fű a réteken egyszerűen nem nőtt meg.
Sok helyen leszedték a parasztházak szalmatetőiről a szalmát és azt adták takarmányul a jószágnak.
A történelemkönyvek és a világháló is az 1863-as nagy alföldi aszállyal van tele, míg erről az 1834. éviről alig van említés.
Én is csak egyetlen tanulmányt találtam erről a neten, majd belinkelem.
