Emlékezetem - és e topic tartalma - szerint is ezidáig nem tettem mást mint váalszoltam neked amikor hozzám szóltál, mivel vitattad azokat a tényeket amelyeket voltam olybátor és ide citáltam.
Aköpködést is te hoztad szóba, és lám még igazad is lett...visszahullt oda ahova való.
"Nem foglalkozom tovább veled" mert látom, hogy zavar...mint a tények.
Viszont Te akartal megetetni ez ugyben az alkotmannyal... :)))
Amely idezet nem kurzivan ugyan, hanem bolddal, de azert kiemelten kozli velem a vagyoni helyzet figyelembevetelenek tilalmat. Ugyhogy asszem, melletrafaltal. :)
Amugy az AB dontese ertelmeben nem lehetett a vagyoni allapotokat felmerni, ezert legfeljebb a velelmezett vagyoni helyzet lehet a jarulekosztas alapja, nem beszelve arrol, hogy ebben az esetben nem szocialis ellatasrol van szo, ergo a vagyoni helyzet idekeveresenek nem sok teteje van.
Na dolgozz jol, tudod, mint az antivilagban. :)))
Nos, kedves HJM, tudok en annal tobbet is, mint amit Te gondolsz rolam, mivel nem vagyok oly hamvas fiatal, ily modon elettapasztalatom verdesi a csillagokat. A kopkodes pediglen Read vonatkozott vala, midon suru nyelvcsapasokkal hoztad osszefuggesbe vitapartnereidet, s eme vulgarizmus valtotta ki belolem szosszenetemet.
Amugy utobbi kerdesemre semmit se feleltel...
Lehet, feluletesen futottam at magam is ellenfeleid ervanyagat, de nem ugy ertettem, hogy a teljes evre vonatkoztattak volna a fel %-ot, hanem mint elrettento nyugdijemelesi eset szerepelt. Annak meg igaz, nemdebar?
Amugy nem sok idot szentelsz Te nekem, mert ha szentelnel, nem pukkadt volna ki utolso mondatod pecsi karacsonyfadiszkent, :) ugyanis alant epp en voltam szives egy kisse elvadult olvtarsunknak kisse arnyalni a jarulekbefizetes es a jaradek merteke kozti korabban nem letezo osszefuggest, ideertve az egyes munkavallalok alanyi jogon szerzett nyugdijjogosultsaganak problematikajat is. Szoval, ha elolvastad volna, nem vadolnal olyasmivel, ami legfeljebb mosolyt valt ki belolem.
Tovabba szeretnem, ha felvilagositanal, EN mikor kopkodtem - Veled ellentetben - itt, a neten. Mert EN, Kedves Baratom, nem szoktam kopkodni - Veled ellentetben -, s megdolgozni is meg szoktam ama keves berert, amivel honoralni gondoljak munkamat.
De miert pont ezt tudnad? :)
Alapvetően a kérdést nem nekem kellett volna feltenned mivel erre az aspektusra tuutu tasztaltárs utalt. de azért röv9den megpróbálok erre is válaszolni.
A FIDESZ kormány a differenciálást alapvetően a rászorultsággal indokolta, ami ugye elvileg szociális kategória, és mint ilyen összefügg az érintett vagyoni helyzetével (is).
Bár azt is elképzelhetőnek tartom, hogy valakinek nagyon kevés a nyögdíja, de az azonban nem zárja ki, hogy nincs (nem lehet) milliós/milliárdos vagyona. (lásd az "éhbérért" dolgozó, minimálbérre bejelentett és azután adózó "vállalkozókat" akik több milliós kocsikkal közlekedve tengetik nehéz életüket és csak évente kétszer tudnak elmenni pihenni a USA-ba vagy a távol-keletre ;-) )
Nu, de ennyi elég is, mert nekem dógoznom is köll ám... "köpködésből" én nem élek meg... ;-))
Sem most, sem annak idején sem mondta senki sem, hogy 0,5% kiegészítő nyugdíjemelést adni úgy ahogy kaptuk az szerencsés volt, és azt sem, hogy ezzel megőrződött volna a nyugdíjak reálértéke, de ezt írta elő elő a törvény és az akkori kormányzat betartotta a hatályos törvényt. (igaz ami igaz, a mostani is, csak előtte lyól megváltoztatta! :-( )
DE: nem erről volt itt szó hanem arról amit a 0,5%-os nyugdíjemelésről állítottatok és adatokkal cáfolva lett!
Egyébként télleg "nyomják krahhácsott"! ;-))
Ami a köpködést illeti.
Mindenkinek alkotmányos joga - a hülyeség alkotmányos jogával együtt! (Copyright a la Simicska) - , hogy akkor és oda köpködjön amikor és ahova csak akar. Még neked is!
Ami azt illeti nekem már elvileg nemigen kellene a "munka előtt a markomba köpni" mivel már nyögdíjas lennék, de sajnos szükség van rá, hogy naponta megtegyem, mivel feltehetően neked és azoknak akiknek viszont ez lenne a mindennapi kötelező penzuma (mármint a munka) ahelyett, hogy a munkával foglalkoznátok a köpködéssel vagytok elfoglalva.
Éppen ezért tessék csak bizony naponta és sűrűn - másokra való köpködés helyett - a "markotokba köpni" és dolgozni, hogy azok a nyugdíjasok (köztük természetesen én is ;-) ) akiknek a munkájából ti is fel lettetek nevelve, emberi módon meg tudjanak külön munka nélkül élni. (Javaslom e tárgyban megtekinteni Sas József megfelelő témájú műsorát is.)
És végül emlékeztetnélek, hogy a nyugdíj az nem könyöradomány, hanem munkával és járulékfizetéssel szerzett jog, ha nem tudnád. De miért pont ezt tudnád?
"70/A.§ (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."
Hmmm....
A felhozott példád sem helytálló ugyanis közszférában nagyon sok minden alapján differenciálják a béreket (munkahely, település, kor, végzettség, diplomák száma, nyelvtudás, beosztás, kormánypárti vagy ellenzéki, időnként még a végzett munka mennyisége és minősége alapján is ;-) ) de nem a vagyoni helyzet alapján.
Vagyoni helyzet szerinti megkülönböztetésnek alkotmányos alapja kizárólag a szociális rászorultság megállapításánál van, de akkor sem abból a célból, hogy a szociális juttatásokat a vagyonosabb társadalmi rétegeknek juttassák!
Javaslom tanulmányozd az ide vonatkozó jogszabályokat!
Azt azert helyedben nem felednem, hogy 96-ban, amikor ama ominozus +0.5 %-kal emeltek a nyugdijakat, emigyen dragabb lett a leves, mint a hus, mert mire a megalazo osszegeket szamfejtettek es kipostaztak, tobb lett az adminisztrativ koltseg nem egy esetben, mint amit ert a kulonbozet. Ily modon aztan persze 12,5 % lett az eves emeles, am kivancsi lennek arra, pontosan ezt hogyan allapitottak meg, mert inflacio alapjan aligha. Masreszrol azt szeretnem megjegyezni, hogy a targyevben 23 % folotti volt az inflacio, ami megiscsak azt hozta magaval, hogy a nyugdijak realerteke kezdett kozeledni a keszonbeka popojanak foldhoz legkozelebbi pontjahoz. Ugyhogy melegen javasolnam, kedves HJM, indulataid futoanyagaul ne hasznald masoknak -szerinted- a miniszterelnokkel kapcsolatba hozhato nyelvhasznalatanak modozataira valo utalasaidat, mert mifelenk mar-mar kozmondasilag aszongyak, bar szereny szemelyem pusztan a magyar proletariatus durva szokincsevel dobalozo kepviselojevel azonos, emigyen talan nem is autentikus szovivoje a kulturnepessegnek, egy szoval aszongyak mifelenk, ha felfele kopsz, rad hullik vissza, ha lefele, akkor meg elcsuszol rajta, ugyhogy a legjobb, ha csak a markodba kopsz munkavegzes elott. :)
A vagyoni helyzet alapjan valo differencialas szvsz nem alkotmanyellenes. Ha az lenne, nem lehetne eltero merteku beremeleseket vegrehajtani a kozszferaban.
Írod: "...Jellemző, hogy Hornék alatt felére csökkentették az özvegyi nyugdíjakat, és volt olyan ősz, amikor fél százalékos nyugdíjemeléssel gondolták rendezni az az évi 5-10 %-os reálérték csökkenést..."
"Kedves Gézám tudod az a megszégyenítő ahogy O.V.-al élen (speakert már nem is említve) TI csúsztattok.
Kedvetekért előkerestem a "nyugdíjszelvényeimet" és azokból a következőket állapítottam meg:
1. 1996. januárban volt egy 12%-os emelés, ez előzetes KSH adatok alapján 2. 1996. júliusban pedig volt az általatok annyit emlegetett 0,5%-os kiegészítő nyugdíjemelés a hatályos törvény szerint, a végleges KSH adatok alapján.
Vagyis 1996-ban nem 0,5 hanem 12,5%-os nyugdíjemelés volt!, és mivel ezt is pontosan tudja mindenki akit érint, ezért szégyenteljes, hogy az ország miniszterelnöke ilyen olcsó propaganda "hazugsággal" áll elő, amit TI meg sűrű "nyelvcsapásokkal" szajkóztok.
Valóban megszégyenítő...számotokra.
3. Ha figyelmesebben elolvastad volna az általam idézett részeket, akkor felfoghattad volna, hogy O.V. ugyanezt a technikát kívánja jövőre alkalmazni, azzal az ígérettel, hogy a nyugdíjak reálértéke mindenképpen 2,5%-al fog nőni, még akkor is, ha az infláció nagyobb lesz a tervezettnél.
Az az ígéret sem sok ahhoz képest amit ebben az évben a nyugdíjasok zsebéből kivett a koalíció!, nevezetesen cca. 8%-t!!, a mindenki előtt jól ismert "törvénymódosítással".
Remélhetőleg ezt a nyugdíjasok ellen elkövetett "aljasságot" az alkotmánybíróság korrigálni fogja."
Na, erről ennyit. Az alkotmánybíróság döntésével kapcsolatos véleményemet meg lentebb olvashatod.
ezt is írod: "...Az új kormány azt tette, amit kellett. Differenciált nyugdíjemelést csinált, sajnos nem elég határozotan. HJM statisztikája tehát hazudik. Az, ugyanis, hogy a nyugdíjemelés 78 %-ot érintett kedvezőtlenül hazugság. Az általa bemutatott számítás ugyanis a nyugdíjak átlagos értéknövekedése alapján mutatja a százalékokat, és nem az egyes nyudjíkategóriákhoz tartozók létszáma szerint...."
Ha egy kicsit is jobban megnézted volna a grafikonokat akkor láthattad volna, hogy azoknál az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság van forrásként megjelölve, ergo nem az "én" statisztikám!
Továbbá ha "nyelvpolitika áttörés" szabályait figyelmen kívül hagyjuk akkor a magyar nyelv szabályai szerint a kördiagramból kiolvasható adatok egyértelműen a nyugdíjasok étszámára és nem a nyugdíjkategóriákra vonatkoznak.
A másik ábra tulajdonképpen nem más mint egy elsőfokú egyenletrendszer megoldásának ábrázolása (ha ez mondd neked valamit!) egy koordináta rendszerben amely az emelés előtti nyugdíjak számszerű értékének függvényében ábrázolja, hogy mennyit kellett volna kapni a nyugdíjasoknak az eredeti törvény szerint és mennyit kaptak a FIDESZ törvénymódosítása miatt. A két görbe kvázi 18.000 Ft környékén metszi egymást ami azt jelenti elsősorban, hogy akinek ennél több volt az emelés előtt a nyugdíja, az bizony rosszabbul járt, és ez a többség!
A két grafikon így függ össze!
Ha valaki nem ért valamihez akkor ne szóljon hozzá, különösen ne vádoljon másokat hazugsággal!
Az utóbbi évtizedben gyakorlat volt, hogy az elvtársi öncsőddel tönkretett, "privatizált" volt állami vállalatok vezetői, mielőtt átültek az új "gazdasági társaságok" vezetői székébe, idő előtt, közpénzeken nyugdíjazták magukat és elvtársi haveri köreiket. A cégekkel (a privatizált köztulajdon és az ott dolgozó páriák terhére) váltották meg az idő elötti nyugdíjazás horribilis költségeit. Így azután ezrével ülnek manapság sok százezres igazgatói, elnök, igazgatótanácsi, vagy ügyvezetői székekben 55 év alatti "nyugdíjasok", hatalmas közpénzekből finanszírozott életjáradékokkal, amit ők nyugdíjnak neveznek. Ezzel egyidőben a 30 év feletti munkaviszonnyal rendelkező, de még Bokrosék által gerjesztett infláció elött nyugdíjba ment emberek a létminimum közelében tengődnek, mert induló nyugdíjuk a "szocializmus", akkori elvonásos -adakozásos módzsere szerint lett magállapítva éscsak az inflációt messze alulról kvetve növekedett valamennyire.
Jellemző, hogy Hornék alatt felére csökkentették az özvegyi nyugdíjakat, és volt olyan ősz, amikor fél százalékos nyugdíjemeléssel gondolták rendezni az az évi 5-10 %-os reálérték csökkenést. Meg is lett az erdeménye, a halálozási statisztikák ijesztő növekedésében, természetesen nem a horribilis életjáradékkal önmagukat "nyugdíjazók" körében.
Összességébenaz elmúlt kormányzati ciklusban 20%-al csökkent a nyugdíjak reálértéke.
Hornék utolsó szalmaszálként 20%-os nyugdíjemelést igértek, azzal a hátsó gondolattal, hogy ha nyernek, majd visszavonják a törvényt, vagy felemésztik az inflációval, ha meg vesztenek, "jól" megnehezítik az új kormány helyzetét.
A tervük nem vált be. Az új kormány azt tette, amit kellett. Differenciált nyugdíjemelést csinált, sajnos nem elég határozotan. HJM statisztikája tehát hazudik. Az, ugyanis, hogy a nyugdíjemelés 78 %-ot érintett kedvezőtlenül hazugság. Az általa bemutatott számítás ugyanis a nyugdíjak átlagos értéknövekedése alapján mutatja a százalékokat, és nem az egyes nyudjíkategóriákhoz tartozók létszáma szerint. Ebben az országban túlnyomó többségben vannak a kisnyugdíjasok, és a differenciált emelés a sok kisnyugdíjas miatt az alsóbb kategóriákban javított a helyzeten. Belátható, hogy milyen igazságtalan lett volna az egységes 20%-os emelés egy 100 ezer forintos és egy húszezer forintos nyugdíjas esetén. (A százezres egymaga annyi emelést kapott volna, mintegy másik összes nyugdíja) pusztán azért, mert politikai kapcsolatai révén lehetősége volt a közpénzekből való nyagyobb részesedésre, lenyúlásra.
A diagram viszont arra jó, hogy megmutassa, hogy az előző ciklus alatti önnyugdíjazások során milyen égbekiáltó igazságtalanságok történetek, egyesek hányszorosát kapják az átlagnak. (Nem is szólva a Hornék alatt újra felélesztett korábbi politikai érdemekért osztogatott nyugíjakról)
A diagram nyugodtan megfordítható. A nyugdíjasok 78 -ának lett jobb a helyzete, és 2 %-uknak lett kisebb a gyarapodás, mint lett volna, ha a 20%-os egyenlősdi marad.
Kedves jeges ajánlom figyelmedbe az alábbi grafikonokat!
Nem tartozom a szerinted "irigyelhető 20%" közé, bár szerintem ők igazán nincsenek irigylésre méltó helyzetben, még akkor sem ha esetleg ők maguk is hozzájárultak bizonyos mértékig ahhoz, hogy ilyen alacsony a nyugdíjuk. Nem sajnálom tőlük, hogy többet kaptak, de azt nem tudom elfogadni, hogy úgy adtak nekik többet, hogy a többség jogos járandóságát kurtították meg demagóg módon!
Én a 78,3%-os "minimális többség"-hez tartozom és mint ilyen 11%-os nyugdíjemelésben részesültem.
Az inflációval való érvelésed egyértelműen hibás, mivel a megváltoztatott törvényi előírás szerint 1999-ben az 1998-as bérkiáramlást követő mértékű - azaz cca. 20%-os - nyugdíjemelést kellett volna kapnia minden nyugdíjasnak.
Érvelésedben a hiba az, hogy csak akkor hivatkozhatnál egy esetlegesen magas inflációs rátára,ha az 1998-as nettó bérkiáramlás nem lett volna megalapozott, de ennek pontosan a gazdaság 1999-es eredményei mondanak ellent.
A nyugdíjemelés ilyetén megoldásának FIDESZ PR módja csak arra bizonyíték, hogy a nyugdíjasokon megspórolt cca. 50 milliárd forintot a FIDESZ a saját klientúra zsebébe csoportosította át.
A fentiek tükrében - és a matematika mai állása szerint is - éppen ezért az eredetileg járó 20% igenis több mint az átlagos 14,5%, és bizony jóval több mint a nagy többség által kapott 11%!
Kedves HJM, te mázlista vagy, ha kevés a nyugdíjad, mert akkor nagyobb emelést kaptál.
Ezek szerint rád is írígykednek.
De ha ragaszkodtok a húsz százalékos emeléshez és egy huszonöt százalékos inflációhoz, akkor csak tessék ostromolni az alkotmánybíróságot, és hülyíteni szegény valóban rászoruló nyugdíjasokat, arra hivatkozva, hogy a 20 több mint a 14.
Egyébként is....haggyá, megyek aludni, mer hónnap munkanapp!!
Tudod nem azé megyek dógozóba mert ollan kevés a nyögdíj....
hanem "csak úgy..." időtöltögetésként!
:-((
Kiváncsi lennék, mi lenne a véleményed, ha majd nyugdíjas leszel és sajnálni fogják a fiatalok tőled öreg nácitól a nyugdíjat. Kár, hogy nem láthatom, hogy fog sírni a szája a sok öreg nácinak. Csodaszép, ahogy az idős, munkásemberekről beszélsz. Olyan keresztényi és polgári.:-(((
Hű, mennyi kíváló alkotmányjogász van itt meg a tévében. Az igazi alkotmánybíróságon meg csupa hülye ül, kivéve, akiknek a véleménye megegyezik a sok okoséval.
Bíráljuk a független alk. bíróság itéletét ? Nézze meg az ember!
Egyébként szerintem se füle, se farka a nyugdíjasokért most demagóg módon fellépők véleményének. A kormány és a parlament eddig is mindig olyan mértékben emelte a nyugdíjakat, amilyen mértékben csak akarta. Horn idején például egyszerűen csökkentették a reálértéket. Érdekes, akkor nem loholtak az alkotmánybírósághoz a kivénhedt bolsik.
A fix húsz százalékos emelés nagysága meg önmagában értelmezhetetlen szám. Mihez képest?
Mert emelhetnek hússzal, de hogy legyen forrás, megemelik az adókat, illetve meglódítják az inflációt. Aztán örülhetnek a 20-nak a nyugdíjasok.
Ha viszont csak az a baj, hogy differenciáltan emeltek, az nagyon csúnya dolog a nagyobb nyugdíjú öreg kommunistáktól, mert sajnálják a pénzt a kisnyugdíjasoktól.
Az írígység meg nem alkotmányos jog.
Kedves iudex!
Én átrágtam magam az AB határozatán, de most is azt mondom: bizony alkotmányellenes bűncselekményt követtek el a fiúk.( Alk.70.§/A (1) bek.)(ld.www.mkab.hu)
Ugyanis _vagyoni helyzet_ alapján hátrányosan különböztettek meg embereket,mikor differenciálták a nyugdíjemelés mértékét.Az átlag szerintem sem lehetett volna annyi, amiről az eredeti Tv. szólt,hisz ha nincs pénz, hát nincs.
Ilyen elképesztő AB határozat után csupán egyetlen lehetséges határozatot hoztam:
- Úgy döntöttem, gazember leszek!
Üdv tuutu
most mondta a rádió, hogy tiltakoztak az AB döntése ellen. Valami nyugdijasszervezet elnöke azt mondta, hogy 'a döntés nem fogja növelni az AB népszerűségét'!
Ez azért nem semmi. Nem ezt nevezik zsarolásnak (vagy inkább annak kísérletének)? Vesziteni tudni kell...
Kérem a nyugdijasokat, ne válaszoljanak... nem növelné a népszerűségüket! :-)
Azert ez a kerdes ennel bonyolultabb.
1. Sokan - kulonosen a nok - azert mentek el dolgozni a hatvanas, hetvenes evekben, hogy egyaltalan megszerezzek a nyugdijjogosultsagot, mert epp eleg dolguk volt a csalad es a haztartas korul. Ezeknek valoban 10-15 ev munkaviszonyuk van. Csakhogy olyan munkat vegeztek, amit soha senki semmilyen formaban nem ismert el. Ezt hivjak haztartasbelinek.
2. Nem egyeni dontes volt evtizedeken keresztul, hogy mennyi a fizetesem es abbol mennyit szanok a leendo nyugdijamra. Sem a fizetes merteke, sem a jarulekok nagysaga semmilyen modon nem volt befolyasolhato. A fizetesek szelso ertekei kozott nem volt tul jelentos a kulonbseg.
3. Az talan alkotmanyos, hogy az amugy is kis nyugdij az emelesek modja miatt mindig kicsi marad? Mondjuk mindenki kap 10 %-ot. Ez 40.000 Ft-os nyugdij mellett 4.000, 20.000 Ft-os mellett csak 2.000. Tehat eddig volt 20.000 a differencia, az emeles utan lesz 22.000 Ft. Vagyis egyre csak nyilik az ollo, holott ujabb jogosultsag nem lepett be.
Milyen az az alkotmány, amelyet tetszés szerint lehet értelmezni?
Hogyan lehet alkotmányos az a döntés, amely szerint minél kevesebbet dolgozott valaki és minél kevesebb járulékot fizetett, annál magasabb nyugdíjemelésben részesül?
(Lehet, hogy ennek az elvnek szellemében kapják alkotmánybíróink is a bérüket? Egy biztos. Nekik semmilyen nyugdíjra nem lesz szükségük.)
"...A Horn-kormány által több évre előre meghatározott nyugdíjemelés mértékének megváltoztatása szakértők szerint több szempontból is aggályos lehet. Egyebek mellett kifogásolható, hogy az egységes nyugdíjbiztosítási alap terhére differenciált emelést hajtottak végre. Ennél súlyosabb alkotmányossági kérdéseket vet fel, hogy a kormány a jogszabályokban meghatározott egyeztetési kötelezettségének sem tett eleget: az Érdekegyeztető Tanácsban folytatott tárgyalások után született új nyugdíjrendszert anélkül változtatta meg, hogy az elvekről ismételten tárgyalt volna. Az AB korábbi határozataiban is utalt a kormány e kötelezettségére, igaz, a testület azt is kimondta: ha az érdemi egyeztetés nélkül hozott döntés más tekintetben nem tekinthető alkotmánysértőnek, nincs ok intézkedésre.
Ennek az értelmezésnek viszont alkotmányjogászok szerint súlyos következménye van, mert a kormányt nem készteti az egyeztetőmechanizmusok működtetésére. Így pedig az érdekképviseleteknek más fórumot kell az „egyeztetésre” keresniük, vagyis kényszerűen az AB-hez fordulnak, ez a testület azonban nem alkalmas arra, hogy gazdaságpolitikai vagy szociális kérdésekben állást foglaljon. Így elvileg meg kellene semmisíteni a nyugdíjemelésről szóló törvénymódosítást – egyidejűleg kimondva a felek egyeztetési kötelezettségét –, ám úgy tudjuk, más, a kormány számára kevésbé kínos megoldást keresnek...."
Hmmm... végül is megtalálták a kormány számára kevésbé kínos megoldást:
"...Az Alkotmánybíróság határozata indokolásában megállapította, hogy mivel a módosított rendelkezés nem a nyugdíjemelés adott évre szóló konkrét mértékét, hanem a nyugdíjemelés mértékének megállapítására szolgáló módszert határozta meg, az érintettek annak alapján nem szereztek jogosultságot a nyugdíjak meghatározott mértékű emelésére. Így a módosító rendelkezéssel kapcsolatosan a szerzett jogok sérelme nem állapítható meg..."
Csak az a baj, hogy vélhetően nem olvasták figyelemmel az eredeti törvény szövegét, mert az pontosan azt tartalmazta, hogy 1999-ben - azaz egy konkrét alkalommal! - ez előző évi (1998!) bérkiáramlásnak megfelelően kell emelni a nyugdíjakat (ami természetesen előre nem adható meg %-ban számszerűsítve sem, hiszen azt a tényadatok alapján lehet megállapítan csak) - és utána pedig a vegyes (svájci, bérkiáramlás és az infláció mértékétől együttesen függő!) indexálást kell alkalmazni.
De hát miért figyeltek volna oda, ha "a kormány számára kevésbé kínos megoldást keresték"! :-((
Javaslom a T. képviselőknek, hogy módosítsák úgy az alkotmánybírák fizetését, hogy az legyen egyenlő a minimálbérrel! Minimális munkáért, minimálbér jár... és nem is számszerűen csökkenne a javadalmazásuk, csak "a mérték megállapítására vonatkozó módszer" változna.
Az alkotmánybírák ismét eleget tettek a kormány elvárásainak, ugyanúgy mint amikor az OTP lakáshitel-kamatok esetében az állam részéről történt egyoldalú szerződésmódosítást hagyták helyben, mondván, hogy a quot;megváltozott körülményekre" tekintettel.
Az Alkotmánybíróság elutasította az 1999. évi nyugdíjemelés mértékét meghatározó jogszabály alkotmányosságát vitató indítványokat. A határozathoz dr. Czúcz Ottó, dr. Kiss László és dr. Bihari Mihály alkotmánybírók különvéleményt fűztek.
Az Alkotmánybír
óság határozata indokolásában megállapította, hogy mivel a módosított rendelkezés nem a nyugdíjemelés adott évre szóló konkrét mértékét, hanem a nyugdíjemelés mértékének megállapítására szolgáló módszert határozta meg, az érintettek annak alapján nem szereztek jogosultságot a nyugdíjak meghatározott mértékű emelésére. Így a módosító rendelkezéssel kapcsolatosan a szerzett jogok sérelme nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a nyugdíjemelés mértékére és módjára vonatkozó alkotmányos k
ötelezettség sem a tulajdonhoz való jog, sem a szociális biztonsághoz való jog alkotmányi szabályai alapján nem állapítható meg. Az Alkotmányból az államnak az a kötelezettsége vezethető le, hogy olyan nyugdíjemelési mechanizmust köteles működtetni, amely egyrészt biztosítja azt, hogy a gazdaságban zajló folyamatok, a megélhetési költségek jelentős változásai a társadalombiztosítási nyugdíjak biztosítási jellegét ne veszélyeztessék, másrészt garantálja a megélhetéshez szükséges ellátáshoz való jog érvényesülését.
Nem alkotmányossági kérdés, hogy a jogalkotó e kötelezettségének milyen módon, a keresetek növekedésének vagy az infláció mértékének figyelembevételével tesz-e eleget.
Az Alkotmánybíróság a nyugdíjemelés során alkalmazott megkülönböztetéssel kapcsolatosan úgy foglalt állást, hogy - mivel a vitatott rendelkezés nem a tartósság igényével szabályozta a nyugdíjemelés rendjét, hanem egy évre szóló szabályt tartalmaz - az egyetlen alkalommal végrehajtott differenciált nyugdíjemelés nem eredményezi a nyug
díjrendszer biztosítási és szociális elemei közötti arányok megbontását. A törvényhozó a nyugdíjemelés differenciálása során az Alkotmányban szabályozott pozitív diszkriminációt alkalmazott az alacsony nyugdíjjal rendelkezők tekintetében.
Ugyanakkor az Alkotmánybíróság határozatának rendelkező részében alkotmányos követelményként fogalmazta meg, hogy a nyugdíjemeléseknél az Alkotmány alapján gyakorolt pozitív diszkrimináció alkalmazásának alkotmányos korlátját jelenti a társadalombiztosít
ási nyugdíj biztosítási jellegének érvényesítése. A jogalkotónak a nyugdíjemelés mértékének megállapítása során figyelemmel kell lennie az Alkotmányból folyó azon követelményre, hogy a szociális szempontok érvényesülése érdekében a biztosítási elv ne sérüljön.
A határozat rámutatott arra is, hogy a nyugdíjemelés mértékének megállapítására vonatkozó ogszabályi rendelkezésnek az igények megnyílása előtt három nappal történő kihirdetése veszélyeztetheti a jogbiztonság érvényesülését. Az Alkotmánybíróság azonban -
figyelemmel arra, hogy az indítványokkal támadott rendelkezéssel kapcsolatosan tartalmi alkotmányellenesség nem volt megállapítható - úgy ítélte meg, hogy önmagában a felkészülési idő rövidsége miatt - a már végrehajtott jogszabályi rendelkezés tekintetében - nem keletkezett olyan "kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető" helyzet, amely az alkotmányellenesség megállapítását és a törvényi szabály megsemmisítését indokolná.
A nyugdíjak évközi emeléséről szóló, a költségvetési törvényben a Kormánynak adott felhatalmazással kapcsolatosan az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az a törvényes keretek között maradt, - az állampolgárok jogait, kötelezettségeit közvetlenül érintő rendelkezést nem tartalmaz -, ezért az nem sérti a jogállamiság követelményét.
Dr. Czúcz Ottó és dr. Kiss László álláspontja, valamint a különvéleményekhez csatlakozó dr. Bihari Mihály szerint az indítványokkal támadott törvénymódosítás alkotmánysértő, ezért az érintett rendelkezést meg kellett volna semmisíteni.
Dr. Czúcz Ottó megítélése
szerint a nyugdíjak emelése során az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző megkülönböztetést alkalmaztak az alacsonyabb és a magasabb nyugdíjjal rendelkezők között, s ez alkotmányellenes. E megoldás ezen felül elfogadhatatlanul tág mozgásteret enged a közhatalmat gyakorló államnak a nyugdíjak mértékének alakítására. A vitatott törvényi rendelkezés mindezeken túl - megítélése szerint - a nyugdíjrendszert övező közbizalom elvesztéséhez vezethet, mivel a biztosítottak a tőlük évtizedeken át kötelezően behajtott hozzájárulások fejében nem számíthatnak az átlagkeresetükhöz és szolgálati idejükhöz igazodó mértékű nyugdíjra. Hosszabb távon ez a rendszer biztosítási jellegének leépülését eredményezheti. Ez pedig alkotmányos megfontolások alapján sem engedhető meg.
Dr. Kiss László - és a hozzá csatlakozó dr. Bihari Mihály - véleménye szerint a nyugdíjtörvény módosítása több okból is alkotmánysértő. Sérti a jogbiztonság elvét, mivel sem "kellő", sem "megfelelő" időt (a hatályba lépésig mindössze három nap telt el) n
em biztosított a törvényalkotó arra, hogy az érintettek a rájuk vonatkozó új szabályokat megismerhessék. Ilyen indokra tekintettel az Alkotmánybíróság már korábban is megsemmisített - tartalmi vizsgálat nélkül - alkotmánysértés címén, törvényi rendelkezéseket.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében írt "demokrácia" értékeleme is sérült azáltal, hogy elmaradt az érdekeltekkel való egyeztetés. Alkotmányellenes az is, hogy az alacsony nyugdíjak emelése a magasabb nyugdíjak rovására történt, vagyis a pozitív diszkrimináció
negatív diszkrimináción lapult. Alkotmányellenes módon sérült a nyugdíjrendszeren belül a kötelező járulékfizetésen alapuló biztosítási elv.
Az Országgyűlés 1997 júniusában választotta az Alkotmánybíróság tagjává 1998 novembere óta az Alkotmánybíróság elnöke
A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1956-ban fejezte be egyetemi tanulmányait. 1957. február 1-jén került oktatóként az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Polgári Eljárásjogi Tanszékére, ahol 15 évig tanszékvezető volt, jelenleg egyetemi tanár. 1993 és 1997 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem általános rektorhelyettese volt. A Humboldt Alapítvány ösztöndíjasaként 1973-74-ben Münchenben, 1984-ben Kölnben folytatott kutatómunkát. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának, az MTA Doktori Tanácsa Állam- és Jogtudományi Szakbizottságának; az International Association of Procedural Law-nak elnökségi-, a Wissenschaftliche Vereinigung für Internationales Verfahrensrecht e.V.-nek igazgatósági tagja. 1997 júliusáig ügyvéd, az Országos Ügyvédi Kamara Teljes Ülésének tagja, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság bírája volt. 1990 február és 1997 júliusa között az Országos Választási Bizottság elnöke. 1991-től főszerkesztője a Magyar Jog című folyóiratnak.
Dr. Holló András (1943)
Az Országgyűlés 1996 novemberében választotta az Alkotmánybíróság tagjává 1998 novembere óta az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
Jogi tanulmányait az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán fejezte be 1966-ban. 1971-től 1979-ig ügyész a Legfőbb Ügyészségen. 1971-1981 között Alkotmányjogi Szemináriumot vezetett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Emellett különböző – az állampolgári jogokkal kapcsolatos – kutatási programokban vett részt. 1981-től alapító tanárként (1984 óta docensi minőségben) tagja a Miskolci Jogi Kar Államtudományi Intézete Alkotmányjogi Tanszékének, amelynek 1993-ig tanszékvezetője volt. 1979-1989 között az Államigazgatási Szervezési Intézet tudományos főmunkatársa, kutatásvezetője. 1989 és 1990 között az Igazságügyi Minisztérium Alkotmányelőkészítő Kodifikációs titkárságának munkatársaként részt vett az új Alkotmány előkészületeinek munkálataiban. 1990-től alkotmánybíróvá történő megválasztásáig az Alkotmánybíróság főtitkára. 1984-ben védte meg kandidátusi disszertációját. Elméleti érdeklődése, szakmai irodalmi munkássága a törvényesség-alkotmányosság (alkotmányvédelem) elvi kérdéseire, az állampolgári jogok problematikájára irányul.
Dr. Bagi István (1942)
Az Országgyűlés 1997 júniusában választotta az Alkotmánybíróság tagjává
A pécsi tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán zerzett jogi diplomát 1965-ben. Ügyvédjelölt, majd ügyvéd Pécsett. 1978-1983 év között a Pécsi Ügyvédi Kamara Fegyelmi Bizottságának tanácsvezetője, 1983-tól a Pécsi Ügyvédi Kamara titkára. 1989-től az Országos Ügyvédi Tanács (Országos Ügyvédi Kamara) Elnökségének tagja. 1981 és 1983 között az Igazságügyi Minisztérium Kodifikációs Bizottságának munkatársa. 1973 és 1985 között állandó tagja és előadója a pécsi egyetemen megszervezett Polgári Jogi Munkaközösségnek. 1989 óta oktat a Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán.
Dr. Bihari Mihály (1943)
Az Országgyűlés 1999 júniusában választotta az Alkotmánybíróság tagjává
A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1971-ben fejezte be egyetemi tanulmányait. 1971 és 1974 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán szociológiát és filozófiát hallgatott, 1974-ben szociológia oklevelet szerzett. 1970-től az ELTE ÁJTK Állam és Jogelméleti Tanszékén gyakornok, 1973-tól tanársegéd, 1975-től egyetemi adjunktus. 1981-től 1984-ig a Művelődési Minisztérium Egyetemi és Főiskolai Főosztályát vezette. 1984-től az ELTE ÁJTK-n az ekkor megalakult Politológia Csoport főállású oktatója, vezetője. 1989-től, a csoport tanszékké válása óta, a Politológia Tanszék vezetője. 1984-ben kandidátusi, 1993-ban a tudományok doktora címet szerzett, 1993-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. 1986-tól 1989-ig az MTA Szociológiai Kutató Intézetének igazgatóhelyettese és a Politikai Rendszer Kutatócsoport vezetője. 1989-től az MTA Politikatudományi Intézetében a Pártszociológiai Kutatócsoportot vezette és politikaelméletet tanított a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Politikaelméleti Tanszékén. 1994-től 1998-ig országgyűlési képviselő. Megalakulása óta tagja a Magyar Politikatudományi Társaságnak, amelynek 1989-től alelnöke, 1992-től 1994-ig elnöke. 1991-től 1994-ig alelnöke az MTA Politikatudományi Bizottságának, 1987 óta tagja a Tudományos, Műszaki Bizottság Politikatudományi Szakbizottságának.
Dr. Czúcz Ottó (1946)
Az Országgyűlés 1998 decemberében választotta az Alkotmánybíróság tagjává
Egyetemi diplomáját 1971-ben Szegeden szerezte a JATE Állam- és Jogtudományi Karán. 1974 óta a kar oktatója. 1984-85-ben kutatói ösztöndíjat vehetett igénybe a müncheni Max-Planck-Institut für ausländisches und internationales Sozialrecht-ben. 1991-ben elnyerte a Svájci Konföderáció egyéves ösztöndíját, melynek keretében a genfi egyetemen tartott előadásokat és folytatott kutatómunkát. 1993-ban megszervezte a JATE Állam- és Jogtudományi Karán a Szociális-Jogi Kutatócsoportot, amelyet azóta is vezet. 1995-től egyetemi tanár, s ugyanebben az évben megbízták a Munka és Szociális Jogi Tanszék vezetésével. Fő kutatási területe: a munka- és szociális jog különféle intézményei jogi szabályozási kérdéseinek vizsgálata. 1985-ben védte meg kandidátusi disszertációját.
Dr. Erdei Árpád (1939)
Az Országgyűlés 1998 márciusában választotta az Alkotmánybíróság tagjává
1962-ben szerzett jogi diplomát az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 1970-ig az Országos Kriminalisztikai Intézet munkatársa, azt követően az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi Tanszékének oktatója, tíz éven át tanszékvezetője. 1985-ben szerzett kandidátusi fokozatot, 1994-ben habilitált. Fő kutatási területe a bizonyítás elmélet és az összehasonlító büntető eljárási jog.
Dr. Harmathy Attila (1937)
Az Országgyűlés 1998 decemberében választotta az Alkotmánybíróság tagjává
Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végezte. 1962-ben részt vett a Cambridge-i egyetem nyári jogi tanfolyamán, 1964-1967 között elvégezte a Strasbourg-i Nemzetközi Összehasonlító Jogi Egyetem négy évfolyamát. 1962-ben került az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetébe. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán római jogot, majd polgári jogot oktat. 1974-ben docenssé, 1982-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 1990 október és 1993 november között a kar dékánja volt. 1993 májusában a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban rendes tagjává választották. 1993 májusa és 1995 februárja között az MTA főtitkárhelyettese, 1996 májusától alelnöke. Tudományos tevékenységet a polgári jog körében, főleg a szerződések témáiban végzett. 1972-ben kandidátusi fokozatot, 1981-ben a szerződések, a közigazgatás és a gazdaságirányítás összefüggéseiről szóló művével a tudomány doktora fokozatot szerzett.
Dr. Kiss László (1951)
Az Országgyűlés 1998 márciusában választotta az Alkotmánybíróság tagjává
A pécsi egyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát. 1975-től a kar Alkotmányjogi-Közigazgatási Jogi Tanszékének oktatója, 1993-tól tanszékvezetője. 1992-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 1982-ben kandidátusi, 1992-ben az állam- és jogtudomány doktora fokozatot szerzett. 1988-ban és 1997-ben a Marburg-i Philipps-Egyetem Humboldt ösztöndíjasa volt. A pécsi tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán jelenleg alkotmányjogot, közigazgatási jogot és törvényhozástant tanít.
Dr. Kukorelli István (1952)
Az Országgyűlés 1999 júniusában választotta az Alkotmánybíróság tagjává
Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 1976-ban szerzett jogi diplomát. 1976-tól az ELTE ÁJTK Alkotmányjogi Tanszékén oktat, 1991. július 1-jétől mint tanszékvezető. 1988-ban kandidátusi fokozatot szerzett, 1998-ban habilitált. 1999. júniusában egyetemi tanárrá nevezték ki. Két évtizeden keresztül titkára, illetve elnöke volt a kari Tudományos Diákköri Tanácsnak. Tagja az ELTE Egyetemi Tanácsának, 1988-1989-ben oktatási dékánhelyettes. 1996-ban a Civitas Egyesület elnökévé választották. 1995-1998 között az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő Bizottságának állandó szakértője. Alapító tagja a Független Jogász Fórumnak, a Magyar Népfőiskolai Társaságnak, a Magyar Politikatudományi Társaságnak, az Alkotmányjogászok Egyesületének. 1995-1999 között a Magyar Jogász Egylet Tudományos izottságának elnöke. 1995-től az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület elnöke. Tagja az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány kuratóriumának, az MTA Közgyűlésének és Jogi Szakbizottságának. 1989-ben az Országos Választási Elnökség titkára, 1994-től az Országos Választási Bizottság tagja, 1997-től elnöke volt.
Dr. Strausz János (1934)
Az Országgyűlés 1998 decemberében választotta az Alkotmánybíróság tagjává
1963 novemberében szerzett diplomát. 1963 decemberétől 1967 februárjáig bírósági fogalmazó, majd 1967 februárjában tanácsvezető bírónak nevezték ki, és mint büntetőbíró, főként erőszakos bűncselekményeket tárgyalt. 1977 novemberétől a Fővárosi Bíróságon a fellebbezési tanács tagja, 1980 augusztusától elsőfokú tanácselnök. Alkotmánybíróvá választását megelőzően túlnyomórészt súlyos, élet elleni bűncselekményekkel foglalkozott. Érdeklődési területe: a büntetőjog, a büntető eljárási jog, a jogtörténet és a magyar közjog.
Dr. Tersztyánszky Ödönné dr. Vasadi Éva (1936)
Az Országgyűlés 1999 júniusában választotta az Alkotmánybíróság tagjává
A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1958-ban fejezte be tanulmányait. Ezt követően ügyvédjelölt, 1962-1964 között ügyvédi-jogtanácsosi vizsgát tett. 1961-től 1989-ig az Országos Takarékpénztárnál dolgozott; az OTP Központ Jogi Igazgatóságának vezető jogtanácsosa, majd a Lakáshitelezési- és Beruházási Főosztály vezetője volt. 1989-től az Alkotmánybíróság főtanácsosa. 1990-től a Jogi Szakvizsga Bizottság cenzora. 1997-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen címzetes docensként pénzügyi jogot oktat, az 1998-tól gazdasági dékánhelyettes.
Nyugdíjemelés: nem alkotmányellenes a parlament és a kormány döntése
Budapest, 1999. december 21. (MTI) - Az Alkotmánybíróság elutasította az 1999. évi nyugdíjemelés mértékét meghatározó jogszabály alkotmányosságát vitató indítványokat - tudatta közleményben a testület kedden az MTI-vel. A határozathoz Czúcz Ottó, Kiss László és Bihari Mihály alkotmánybírók különvéleményt fűztek. Az Alkotmánybíróság határozata indokolásában megállapította: mivel a módosított rendelkezés nem a nyugdíjemelés adott évre szóló konkrét mértékét, hanem a nyugdíjemelés mértékének megállapítására szolgáló módszert határozta meg, az érintett nyugdíjasok annak alapján nem szereztek jogosultságot a nyugdíjak meghatározott mértékű emelésére. Így a módosító rendelkezéssel kapcsolatosan a szerzett jogok sérelme nem állapítható meg. A nyugdíjemelés mértékére és módjára vonatkozó alkotmányos kötelezettség az Alkotmánybíróság álláspontja szerint sem a tulajdonhoz való jog, sem a szociális biztonsághoz való jogalkotmányi szabályai alapján nem állapítható meg. Az nem alkotmányossági kérdés, hogy a jogalkotó e kötelezettségének milyen módon, a keresetek növekedésének vagy az infláció mértékének figyelembe vételével tesz-e eleget - szögezi le az Alkotmánybírság határozata. A különvéleményt hangoztató Czúcz Ottó és Kiss László és a véleményükhöz csatlakozó Bihari Mihály szerint az indítványokkal támadott törvénymódosítás alkotmánysértő, ezért az érintett rendelkezést meg kellett volna semmisíteni. Ez a megoldás ezen felül elfogadhatatlanul tág mozgásteret enged a közhatalmat gyakorló államnak a nyugdíjak mértékének alakítására. +++
hogy kire veszélyes az általad leírt réteg? Senkire.Mindenkire. Az _emberek_ veszélyesek alapvetően. Minden korosztályban. S hogy miért? Csakis azért mert nincs elég tolerancia, empátia, tisztelet egymással szemben. Ezek hiányában az emberek veszélyesek lesznek egymásra a különböző érdekek miatt. Köpködnek egymásra miközben nem látják, hogy saját magukat köpik szembe.Lsd nyugdíjasok kontra fiatalok.
Részemről próbálok megadni minden tiszteletet a nyugdijasokkal szemben és ugyanennyit fogok elvárni, amikor én leszek nyugdíjas.Szvsz ez az egyetlen módja, hogy változzon valami.Talán segít valamit. Bár egy fecske ugyebár..........
Hajjaj, ha 50.000 elégedetlenkedő kisnyugdíjas elkezd sztrájkolni, ne adj isten kivonulnak az utcára, lesz itt nemulass! Röpködni fognak itt az SZTK-botok, hallókészülékek, gumilepedők! Az lesz ám a cudar világ!
