de biztos vagyok, hogy a gyakorlatban a hőkiegyenlítődés össze fog jönni.
Közben nekem is ez jutott az eszembe, de nem csak a gyakorlatban, hanem már az elvi elrendezésben is benne van a kiegyenlítődés kényszere. A meleg gáz kisebb fajsúlyú, mint a hideg. Ha a gázoszlop hőmérsékleti eloszlása a legkisebb mértékben is eltér a vízszintes rétegződéstől, a kissé kiemelkedő "ekvitermikus" felületen fölfelé áramlás jön létre, ami saját magát erősíti, örvényeket kelt, míg meg nem szűnik az inhomogén energiaeloszlás.
"A 100-200 m/s még megoldható. Egy 20centis átmérő 20 ezres fordulaton kényelmesen teljesíti. Még igaz vákuum sem kell köré, elég ha kap egy burkolatot amit vagy maga, vagy egy egyszerű vízsugárszivattyú légritkít."
Konkrétam milyen dolgaid vannak amikkel meg lehetni csinálni egy mérő darabot.
Sajnos nem értem az elvet, (a matekot főleg nem) de biztos vagyok, hogy a gyakorlatban a hőkiegyenlítődés össze fog jönni. Ha máshol nem a szilárd burkolaton át. Volt már itt a fórumon valami kissé hasonló. Ott az volt az elvvel a baj, hogy az ideális gáz modell nem tartalmazza a gáz viszkozitását, belső surlódásait. Pedig ez igencsak valós jelenség.
A 100-200 m/s még megoldható. Egy 20centis átmérő 20 ezres fordulaton kényelmesen teljesíti. Még igaz vákuum sem kell köré, elég ha kap egy burkolatot amit vagy maga, vagy egy egyszerű vízsugárszivattyú légritkít.
Ez a Ranque-féle örvénycső. Ebben a gáz bevezetésekor az örvénylés miatt a falra tóduló gáz nyomása megnő a szélén, a közepén meg lecsökken.
Némileg hasonlónak tűnik, de mégsem az. Itt a gáz adiabatikus kompressziója történik folyamatosan. A dolog ugyanaz mintha dugattyúval csinálnád, csak ott szakaszos. Folyamatos energia betáplálást igényel.
Nem tudom ezt hogyan érted, de az elv szerint nem egyenlítődik ki, tartósan megmarad.
"Lapos, 100 mm körüli dobátmérőt javasolok, 3-10 ezres fordulatszámot."
Az effektus akkor hatásos az én számításom szerint, ha a gázmolekulák sebessége összemérhető a dob kerületi sebességével. Nehéz gáz kell, abban lassabbak a molekulák, jobban kihozza az effektust.
"A zónákat( gyűrűket) a határozottabb jelenség miatt elszigetelném egymástól."
Ezt mindenképp.
Nagyobb dobot kéne csinálni, 100-200m/s kerületi sebesség az már biztos jó.
"Tisztában vagyok vele! De ez csak egy része a teljes rendszernek! A hőmérsékletkülönbség felhasználása (OK, fűtünk vele valamit, de ez a hő kötelezően kiáramlik, vissza a hideg irányába) zárja az energetikai kört,"
Persze füthetünk vele, de akár gőzt is fejleszthetünk, amit bevezethetünk egy turbinába, ami áramot termel. De több lépcsőbe is kapcsolható.
A hő újra ott keletkezik, ahol az energiát felhasználják. Lehet, hogy ezer kilométerrel odébb, ahol villannyal fűtenek, vagy egy motor súrlódásakor.
Ha valami úgy viselkedik, mint valamely ismert jelenség, akkor nincs értelme feltételezni, hogy az valami más.
Gyakran felmerül bennem, hogy miért is keresik az ismert fizikán kívüli jelenségeket az ismert fizika fogalomrendszerével,- ben. Nem inkább valami ismeretlen jelenséget kellen először találni?
"A termodinamika második főtételét tudtommal nem kísérletekre alapozzák, hanem a statisztikus fizikából matematikai úton következik, így csak akkor cáfolható, ha a levezetés hibás volt. " ---- Nekem nem ez a problémám a termodinamikával, hanem az hogy ennek a megfogalmazása és a kisérleti ellenörzése csakis a 'látható anyag' statisztikáján alapul, csak ezt veszi figyelemben. A topik címe miatt kellene arra is gondolni, hogy a tényleges vákuum különbözik a fizikai vákuumtól (ez az a helyzet ahol a 'látható anyag' hiányzik). Most nem a kvantumelméletek kilcsépelt elképzelésére gondolok, hanem arra, hogy a fizikai vákuum a neutrínókból álló 'sötés anyagot' tartalmazza. Ez a világmindenség kb 95%-át adja ki, tehát számolni kell vele. (itt nem akarom felosztani a 95%-ot 'sötét energiára' és 'sötét anyagra'.) Az én eleméletem szerint két féle neutrínó van. Az egyik fajta az elektronból (e) és a pozitronból (p) álló (e,p)-elektronneutrínó, a másik fajta a protonból (P) és az eltonnak (E) nevezett antiprotonból álló (P,E)-protonneutrínó. Ezeknek a hatása teljesen hiányzik a termodinamikából, ezt oda fel kell venni. A termodinamikát ki kell terjeszteni a 'sötét anyag'-ra is. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy a 'nullponti energiát' a 'sötét anyag' hatásával, a neutrínókkal magyarázni lehet.
A korong áll és sűrített levegőt nyomnak bele ferde nyíllal jelzett, a sugár külső harmadánál lévő csövön. Az a fallal, a már bent forgó gázzal ütközve forgatja a bázt. A középen lévő axiális csövön hütött, a falnál lévő érintő csövön forró levegőt vehetünk ki.
(szerintem a sok matekkal fű szerezett elvetek hibádzik egy picinkét)
Gázom, van, dobom van(készítek), forgatóm van, hőmérőm van.
Ha a műszaki oldalt nézük, a szerkezet olyat fog csinálni, hogy a felpörgetés közben a surlódás (a gáz belső surlódása és a külsö falllal történő surlódás) a gázt felmelegíti. A fal közelében a gáz sűrűbb és melegebb lesz mint a tengelynél. ha a rendszer zárt, a tengelynél, a csökkent nyomású részben akár(biztosan) a kiindulási hőmérsékletnél is alacsonyabb hőmérséklet jön létre.
Aztán a hőmérsékletek kiegyenlítődnek.
Ha a tengelynél beengedünk megfelelő mennyiségű gázt, akkor az ismét hűlni, a dob külső falánál pedig melegedni fog. Ha a faltól kiveszünk gázt akkor a folyamat állandósítható. Ha elég jól választjuk meg a kicatolási pontot akár hűtött, akár melegített gázunk is lehet. Csak éppen ez mind az anyag felgyorsítása révén energia befektetést is igényel. Ez legjobb esetben sem más mint egy kevéssé jó hatásfokú hőszivattyú.
Ettől még megépíthetjük.
Lapos, 100 mm körüli dobátmérőt javasolok, 3-10 ezres fordulatszámot.
A dobot első körben fémből készíteném. Az egyszerűbb mérés miatt nem ártana valami kontakt mentes hőmérés, ami is nekem nincs. (infrakamera?). Így aztán a dob hőmérsékltét kellene csak a statikus helyzet beállásakor kielemezni, illetve a rajta kialakított zónákat kellene csak hőmérni. A zónákat( gyűrűket) a határozottabb jelenség miatt elszigetelném egymástól.
Ez azt csinálja, hogy alacsonyabb hőmérsékletű helyről, (környezet) magasabb hőmmérsékletű helyre emeli a hőt.
Tisztában vagyok vele! De ez csak egy része a teljes rendszernek! A hőmérsékletkülönbség felhasználása (OK, fűtünk vele valamit, de ez a hő kötelezően kiáramlik, vissza a hideg irányába) zárja az energetikai kört, és az volt a gyanúm, hogy ezt a felhasználást akadályozza a potenciál. De ahogy jöttem hazafelé, átgondoltam, és úgy látom, hogy elvben igenis megvalósítható. Rám is jött a csuklás! :-)
Akkor viszont újra át kéne gondolni, hogy hol sántít a levezetés, hol van egy indokolatlan feltevés, ami szinte mindig teljesül, de itt nem. És ha megtaláljuk, akkor már szisztematikusan lehetne keresni a leghatékonyabb elrendezést. Szerintem mechanikai úton nagyon macerás lenne jó hatásfokot elérni, de ha egy hasonló elven működő elektromos rendszert tudnánk csinálni, az több sikerrel kecsegtetne. Szerintem a lényeg: kéne egy erős potenciálos erőtér, amiben hőmozgással gerjeszthető részecskék vannak.
