Már többször leírtam, hogy mennyi lehetősége van egy mai zenésznek, még akkor is, ha nincs olyan neve, annyi tudása és pénze, valamint kapcsolatai és rajongója, mint Alan barátunknak. Nem írom le újból, csak ha kapok egymillió lájkot.
A kilépésekor több dolog is élhetett benn elgondolásként, amiből semmi nem jött be, így könnyen lehet, hogy ebbe pistult bele, hiába mondogatja a mélyen tisztelt Fabe barátunk, hogy bizony nagyon komoly oka van annak, hogy miért nem zenél már.
Gondolhatta, hogy a DM megszűnik a kilépése után, és hiába szűnt volna meg főleg Dave narkózása miatt, azt is bele lehetett volna magyarázni, hogy Alan hiánya is betett a bandának. Nem tett be, vagy ha igen, nem úgy, hogy az a létébe került volna, legfeljebb a minőség látta kárát. De ez olyan nagyon nem érdekli az embereket.
Azon is meglepődhetett, hogy hamarabb jött ki az új DM album, mint az ő albuma.
Gondolhatta, hogy a rajongók nagyobbik része vele is tart majd, nem csak az új DM-mel. Nem így történt.
Gondolhatta, hogy majd a szakma a tenyerén fogja hordozni azok után, hogy ő vitte a hátán a DM-et. Nem így lett.
Innentől kezdve a "nincs pénz a zenében" szöveg elég savanyú szőlőnek tűnik, főleg azért, mert nem is igaz.
Gondolom igen, de Alanről én azt gondolom, az interjúk, Recoil koncertek, stb. alapján, ő az a fajta zenész, aki inkább szeret csak úgy csöndben, egy sötét szobában zenélgetni, aztán ha mások megszervezik, kimenni a színpadra és játszani, de a dolog üzleti része vagy akár csak a dolog "show" részébe, az eladhatóságba, az imidzse építésébe nem tett energiát.
A DM-ban a kiadókkal tárgyaláshoz ott volt Fletch. És biztosan érte sok igazságtalanság Alan-t a DM-ban, de attól még tény, hogy végül maga döntött úgy, hogy önállóan fog zenélni, visszautasította The Cure ajánlatát is ugye, hogy ő márpedig egyedül akar, mert a zenekarral a baj van. De nekem úgy tűnik kicsit, mintha nem mérte volna fel, hogy mivel jár az, ha egyedül zenél, főleg egy DM-nál sokkal kevésbé populáris, eladható stílusban.
És ezért jó ellenpéldák az említett emberek. Gary Numan-nek egy idő után egyszerűen elege lett a kiadókból és otthagyta őket a francba, ehelyett "label service"-t kezdett igénybe venni, ahol minden, a zenét, a borítót is beleérve nála marad jogi értelemben és nincs hosszú távú elköteleződés, meg is lehet nézni, hogy az utóbbi 25 évben hány különböző helyen adott ki, szinten minden lemezt máshol.
Vagy akkor vegyük példának Jarre-t, őt a 2000-es évek elején Dreyfushoz, a kiadója tulajdonosához akkor már egy 25 éves barátság fűzte, de aztán elégedetlen volt azzal, ahogy az Oxygene 7-13 és a Metamorphoses promotálva volt, ezért bement Dreyfus irodájába és a szemébe mondta el, hogy ő most szépen átigazol máshová, már mennek is a tárgyalások. Erre Dreyfus válaszolta neki, hogy nem engedi el, mert még legalább 2 lemezzel "tartozik neki". Jarre ekkoriban fogta magát, megcsinálta azt a bizonyos acid jazz albumot, a Sessions 2000-et meg egy másik lemezt, majd bement hozzá és az asztalára tette. Dreyfus viszont utálta mind a két lemezt, mert látszott, hogy Jarre alternatívabb, kísérletibb, inkább a művészi értéket mint eladhatóságot, popularitást megcélzó projektjei voltak, így nem akarta őket kiadni.
Erre Jarre fogta magát és az ügyvédeivel kényszerítette a kiadót, hogy kiadják legalább az egyik lemezt (ami végül a jazz-es lett), mert ő ezt most akarja kiadni és kész, így Dreyfus végül engedett, kiadták amit Jarre akart, Jarre pedig utána szépen folytatta máshol, sőt 12 évvel később szinte újra olyan népszerű volt, mint csúcskorában. Az egykori kiadó pedig kevesebb mint egy évtizeden belül megbukott és a BMG vásárolta fel.
Ezekhez persze energia kell, gyomor kell, sok olyan dolog kell, ami nem feltétlenül van meg egy előadónak.
Ja, valami ilyesmi. De azt is emlegette, hogy a Liquidnek és a kislemezeinek milyen gyér volt már a promóciója, szóval szapulta az akkor éppen túlélésért küzdő Mute-ot, amit az EMI felvásárolt, és ezzel a Mute-os előadók jóéletének végleg befellegzett.
Szerintem ha kinyalta volna a kiadó a seggét, leszarta volna, hogy mennyien töltik le a cd-jét.
A hivatalos indoklás olyasmi, hogy az emberek már ingyen megszerzik a zenéket a CD vásárlás helyett. Ami még ha igaz is, akkor sem valódi indok. Sokszor megvitattuk ezt a témát, a lényeg, hogy ennek a legfőbb oka az, hogy a 2000-es évek elején, az internet korszak legelején volt egy idő, amikor az emberek megszerezték ingyen az zenéket, de az alkotó még nem tudott interneten keresztül pénzt keresni. De ennek az időnek közben vége, számos előadó igenis megtalálta a módját, hogy megéljen, sőt, hogy fiatalabb generáció körében tegye népszerűbbé a zenéjét. Ez a pár évek egy Alan szintű előadó röhögve túlélhette volna közben alkotva, azóta meg már milliós nézettségeket lehet a Spotify vagy Apple Music segítségével gyűjtenek óriási nézettséget, amiért ezek a platformok jó pénzeket oszthatnak vissza. Emellett én pl. felhoztam példának Gary Numant, aki a Patreonon keresztül finanszírozta a lemezét, Jean-Michel Jarre-t, aki a TikTok és a VR chat-ek világában adott koncerteket, meg még rengeteg más, Alan-től idősebb szóló előadót, akik megcsinálták, vagyis valószínűleg szimplán nem fektette bele az időt és az energiát, hogy megmaradjon a zeneiparban.
Emellett én egy tartalmi, zenei jellegű problémát is észleltem. Lássuk be, hogy bármennyire is jó az a bizonyos hangzás, nem akart vagy tudott semmilyen irányba előre lépni 2000 után. A Liquid szerintem a szóló pályájának a csúcsa volt, meg annak a bizonyos sokrétegű, sötét, blues-os, hipnotikus trip-hopos hangzásnak perverz spoken word vokálokkal itt megvolt a kifutása, ott állt előtte az új évezred, mehetett volna ezernyi érdekes irányba. Ehelyett gyakorlatilag befejezte a zenélést, kiadott még egyetlen egy szem blues dalokat feldolgozó lemezt meg remixeket, 1-2 dalt itt vagy ott, de ha szigorúan nézzük, a DM utáni zenei, valódi alkotói pályája 4-5 évig tartott. 41 éves kora után egy valódi stúdiólemezt nem hozott össze. Mintha megsértődött volna a zenei világra és mindenkit a tehetsége eltékozlásával büntetne meg, nem alkot és kész.
Azért volt egy neve és múltja kiindulásnak. Lehetett volna vég nélkül klubozni, és onnan lépdelni felfelé (ez úgysem olyan nagyszínpados kategória), eljutni valameddig, újabb és újabb ötleteken dolgozni... ehelyett olyan csend vette körül, hogy szégyenszemre 2010/11-ig azt sem tudtam mi az a Recoil.... :) Azótameg....... Kiveséztük? :)
Azon a pénzen, ami megelőlegezte volna a kiadásokat, a promóciót, a klipeket. 2000-től megzuhantak a nagy kiadók is, akkor kezdődött a CDR és digitális promóciós anyagok dömpingje.
És ő valszeg nem akart (vagy nem is tudott volna) beletolni komoly pénzeket a saját anyagainak promóciójába és terjesztésébe.
Szóval csak a pénzen múlt volna? Nem tudom, szerintem valami akarati dolog is hiányozhatott... olyan kis önbizalomhiányos az egész produkció. Meg kellett volna tolni ott a kilépés után, vették volna a népek. Kár a tehetségéért.
Mert pont akkor remélte, hogy a kiadó majd a tenyerén hordozza, amikor a nagytőke kiszállt a zeneiparból (legalábbis a kiadói részről, a koncertezésbe meg beleszálltak ezzerrel).
És azért ez tökre kis helyre produkció, el kell ismernem. Jövőre lesz 30 (höhhh) éve, hogy kiszállt, valahogy nem vágom, hogy miért nem lehetett ebből a szólóskodásból többet kihozni...
