Sokunkat foglalkoztat az a gondolat, hogy egy mellinplantátum beültetése után
boldogabbak lennénk-e.A sebészek csodálatos műalkotásról beszélnek, de kérdés,
a műtét után megmarad-e a mellbimbó szexuális érzékenysége.
Nekem személyszerint A mellbimbók stimulálása elengethetetlen az előjáték során. Mit ér a szép mell, ha a mell simogatásából származó gyönyör elmarad?
Legtöbbször a mellfelvarrást is javasolják, ami a mellbimbó áthelyezésével, ami a mellbimbó pitvara körüli meccéssel jár, továbbá egy mell alatti vizszintes meccés és egy a mellbimbót és a mell alatti meccést összekötő vágással oldható meg, azaz egy fordított T meccéssel.
Egyrészt félek, hogy a hegek mennyire lesznek láthatók, illetve, hogy nem lesz érzéketlen?
Ha te átestél ilyen műtéten, kérlek osztd meg velünk a tapasztalataidat!
És szerinted az önértékelési problémákról ki tehet? Mert szerintem a szocializációs környezet, magyarán a társadalom, azon belül is a média. Ez az amerikai mocsok annyira eltorzítja már az emberek önmagukról alkotott képét, hogy lassan már tényleg csak az lesz tökéletes, akit orvosok azzá alakítottak. Gusztustalan!
Nehéz téma ez, mert aki már rá vetemedik az nem elégszik meg egy kicsit nagyobbal, hanem minden évben új és új kell, míg a végén már nem szilikon kell hanem felvarrás annyira megnyúlik a bőre, szerintem sokkal fontosabb hogy feszes és formás legyen ehhez pedig nem feltétlen szilikonra van szükség! A fájdalmon meg ugyis túl teszi magát az ember előbb utóbb...
A te érveidet még el tudom fogadni, ellenben azzal már nem tudok egyetérteni, amikor olyanok, "akiknek ugyan van mellük de még nagyobbat szeretnének" kés alá fekszenek. Túl nagy kockázat ez: láttunk már félresikerült műtéteket. Meg különben is: ha valaki már amúgy is nagy(obb), avagy "normális" méretekkel rendelkezik (megjegyzem, én a kisebb, feszes melleket szeretem) miért akar még inkább a többiek fölé emelkedni? Azért, hogy ez végül egy öngerjesztő folyamat legyen, ahol a végén már az sem fogja "szépnek" látni magát, akit amúgy gyönyörűnek mondana 10-ből 9 férfi???
Egy éve volt a műtétem. Lett mellem :)... Pár tapasztalat: a műtét tényleg nem vészes, bár mindenkinek más a fájdalomküszöbe... én 7 napig voltam kórházban (izom alá tették az implantot), de már a kórházban hajat mostam... a nyolcadik napon vezettem és 8 órában dolgoztam. Igen, fájt, de én szedtem fájdalomcsillapítót, és úgy elég jól el lehetett viselni.
A méretről... a barátnőm unszolására egyel nagyobb méretűt választottam, mint amit eredetileg választottam volna. :) ha most lenne a műtétem, még nagyobbat választanék. A műtét után semmi változást nem láttam, amikor a tükörbe néztem hónapokig... úgy gondoltam, hogy nem is kell majd új melltartókat vennem, jó lesz a régi: 75B kitömött kosárral. Akkor tudatosult bennem, hogy történt valami, amikor először próbáltam felhúzni őket, és nem sikerült :) Az új méretem 75D!... És mégsem láttam a változást! Ilyen az emberi elme...hónapok kellenek, amíg felfogod, amit a tükörben látsz...
Nemrégóta mondhatom azt, hogy teljesen fájdalommentes.. eddig néha fájogatott, de nem volt vészes, de azért zavart... az alvási szokásaimon is változtatni kellett, mert gyakran útban van...olyankor szívesen lecsatolnám... :)
De összességében megérte...és újra megtenném az összes pozitív és negatív következmény figyelembe vételével is!
az implantátum az a jobbik eset, azzal tényleg lehet új életet kezdeni de a felvarrással csak egy probléma oldódik meg, mert a T-vágás miatt ugyanugy rejtegeti magát a nő és az egyik gátlás helyébe egy másik lép.
én 7 hónapja megnagyobbíttattam a melleimet. Dee, ha pontosan akarok fogalmazni, megműtettem magam, hogy legyen mellem.
Sokféle véleményt olvastam a témáról, én úgy gondolom, hogy aki (elsősorban megteheti) és nem érzi jól magát a bőrében, az nyugodtan vágjon bele. Én lelkileg azóta „megszépültem”, tükörbe tudok úgy nézni, hogy ne azt mondjam: úristen, hogy áll rajtam ez a ruha, tiszta lapos vagyok, semmi nőiesség nincs bennem. Nem gondolom, hogy elítélendő, mert valaki kés alá fekszik, főképp ha a mai világban már megadatott egy ilyen lehetőség, miért ne éljünk vele? A műtét egyébként nem vészes, kb. másfél órás mély altatásban, ha felébredsz még hat az érzéstelenítő (nálam másnap kb. délig) akkor jön egy kis fájdalom, de max.3-4 nap volt az ami kellemetlen volt, az is azért, mert a hátamon kellett aludnom, ami nem túl kényelmes. 10 nap után már autót is vezettem.
Nem ítélem el azokat sem, akiknek ugyan van mellük de még nagyobbat szeretnének és ezért vállalnak egy műtétet, de nálam nem ez volt a cél.
Nyugodtan kérdezzetek, szívesen válaszolok, ha kíváncsiak vagytok a témával kapcsolatban bármire
ez a mellmasszírozás tudod miről szól? Össze-vissza gyimakolod a szövetet ami által beszükülnek a nyirokcsatornák és pang a mellben a folyadék. Na ettől lesz átmenetileg egy kicsit nagyobb és feszesebb. Csak van egy olyan sanda gyanum, hogy ettől az állandó traumától nincs elragadtatva a csöcs.
Hja, akiknek meg görögdinnyényi tőgyet adott az Isten, azok meg le akarják vágatni. Gondold meg, a nagy tőgyet nem csatolhatod le, ha hazamész a buliból, állandóan cipelned köll, télen nyáron reggeltől estig melltartóban szorongani, nem tudsz öltözködni stb. Ab ovo egy kövér tehénnek nézel ki a nagy mellek miatt, bármit veszel is fel (lásd Zalatnay).
A kibiceknek (a férfiak ebben az esetben) semmi sem drága, nekik nem létezik túl nagy mell! Szóval csak ésszel, ha nem akarsz még néhányszor kés alá feküdni.
A kicsit fel lehet tunningolni egy-egy alkalomra, de nagy az mindig a nyakadon van, és baromi nyűg tud ám lenni!
Bizonyára vannak szélsőséges esetek, de én nem versengeni szeretnék másokkal, hanem egyszerüen csak azt szeretném, hogy feszesebb és egy kicsit teltebb legyen a mellem. Eddig azt tapasztaltam, hogy semmilyen hókusz-pókusz nem segít (mellfeszesítő krém, melegítés, hideg-meleg zuhany váltakozása, masszírozás, stb). Szerintem természetes, hogy egy nőnek a külsejével vannak elvárásai. Természetesen csak normális határokon belül. Az egészségemet nem kockáztatnám egy tetszetős mellért sem.
Azt olvasom, ha elvileg sikeres is volt egy beavatkozás, jó pár év is eltelik, mire az eredeti pszichés problémák (kisebbségi érzés, megfelelni akarás) újból elöjönnek, hiszen a mütét csak tüneti kezelést jelenthet. Ilyenkor kezdödik az ördögi kör, a páciens sorozatban fekszik a kés alá, de az átmeneti elégedettség után megint elöjön az eredeti gondja. Aztán lehet, úgy végzi, mint Jacko. :)
A hétvégén láttam egy összeállitást a legdurvábban mütött sztárokról,afféle Top 100 of the Szörnyecskék. Nagyon tanulságos volt. àltalában ott se sebészkés re lett volna szükség, hanem egy jó pszichológusra. (vagy inkább több szeretetre, odafigyelésre a környezettöl, de az már úgyse pótolható)
Sokunkat foglalkoztat az a gondolat, hogy egy mellinplantátum beültetése után
boldogabbak lennénk-e.A sebészek csodálatos műalkotásról beszélnek, de kérdés,
a műtét után megmarad-e a mellbimbó szexuális érzékenysége.
Nekem személyszerint A mellbimbók stimulálása elengethetetlen az előjáték során. Mit ér a szép mell, ha a mell simogatásából származó gyönyör elmarad?
Legtöbbször a mellfelvarrást is javasolják, ami a mellbimbó áthelyezésével, ami a mellbimbó pitvara körüli meccéssel jár, továbbá egy mell alatti vizszintes meccés és egy a mellbimbót és a mell alatti meccést összekötő vágással oldható meg, azaz egy fordított T meccéssel.
Egyrészt félek, hogy a hegek mennyire lesznek láthatók, illetve, hogy nem lesz érzéketlen?
Ha te átestél ilyen műtéten, kérlek osztd meg velünk a tapasztalataidat!
