9 éve, 1998. október 23-án, a Parlament erkélyéről az ország akkori első számú méltósága: a parlament elnöke kikáltotta a köztársaságot, ezzel megtörtént a proletárdiktatúra trónfosztása.
A nap megválasztása gesztus volt a XX századi történelmünk legnagyobb nemzeti eseménye: az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének törvényesítésére.
Azon a kilenc éve előtti napon, kokárdásan, belső izgalomtól borzongva ezer és ezer ember állt a téren. Egy részük, akik nyomasztó, 33 évig tartó szomorú őszként élték át az előző évtizedeket, katartikus örömöt érzett, mint a Nagy Imre temetésen, amikor a Miatyánk hangos és közös elmondása alatt az összegyűlt az emberek megfogták egymás kezét. Mások akik a hosszú elnyomatás alatt megkötötték kisded kompromisszumaikat, mélyet szívtak a hűvös, új szelek kavarta levegőből, előbb kényszeredetten, majd egyre bátrabban mosolyogtak rá azokra, akikkel eddig nem vállaltak közösséget, és elhatározták, új életet kezdenek, legalábbis, ami a múlt sürgős elfelejtését illeti.
Azok pedig, akik nem voltak ott, egyrészt cinikus gúnnyal figyelték a térről hazasétálók kipirult arcát, és dühösen legyintettek a szemekben felcsillanó remény láttán, míg mások, akik gyűlölködve és rettegve lestek ki ablakukon, azt méricsgélték, vannak-e ezek itt annyian, mint akkor, ott…
Mit kívánjunk ma, az ünnep előestéjén egymásnak? A lelkesek és az alkalmazkodók, a közömbösek és a gyűlölködők békéljenek meg egymással, de nem kell, hogy felejtsenek. Elég, ha higgadtan figyelnek egymásra, és átgondolják életüket.
Adj békét, uram, mindannyiunknak, az áldozatoknak, és családjaiknak, a bebörtönzőknek és börtönből szabadultaknak, a raboknak és rabtartóknak, a szabadultaktól a hitvesi csókot megtagadóknak, a haza soha sem térőknek, a soha meg nem születhetőknek, a meggyalázottaknak, a világba kitántorgóknak, a kűzdelmes harcban megosztottaknak, az árulóknak és az árulók árulóinak, verőlegényeknek és hóhéroknak, a csalóknak és megcsalatottaknak. Adj békét, uram e kis nemzetnek, mely minden árvasága ellenére ezer éven át megmaradt magyarnak.
|
