Megvallom, ezzel az egy körtével nem laktam jól, de nem mertem másikra is engedélyt kérni. Reméltem, hogy mohó étvágyamat látva, úgyis megkínálnak. Most ért az első csalódás Kazohiniában. Az előbb oly szíves úr fikarcnyit sem törődött azzal, hogy táplálkozásomat folytatom-e. Megvallom, ez kissé kellemetlenül lepett meg. Ó, ha akkor tisztában lettem volna a viszonyokkal, nem haboztam volna annyit szedni, amennyi csak kell, de hát járatlan voltam! Mindenesetre igyekeztem nyájas mosollyal tolmácsolni hálámat, miután meghajolni nem mertem.
Továbbra is tartom, hogy megmondták neki, hogy annyit szedhet amennyit akar hiszen:
csodálkozva mutattak a fára, jelezvén, hogy szabad lett volna a gyümölcsből szakítanom
Azaz azt közölték, hogy természetes, ha szed, ahhoz nem kell engedély.
Itt a hinek feltételezték, hogy a másik fél ép elméjű.
Nem gondolták, hogy egy más világból származik.
Épp ez a saját világukba zártság az ami abszurd és nem kazo.
Dehiszen csak egy kitalált, nem létező történetről beszélünk ,melynek
összetartása, tömörsége megkívánja ezt az abszurditást.
De az éhség mindjobban gyötört, és látva, hogy így semmire sem megyek, röviden gyomromra mutattam, és jelekkel magyaráztam, hogy éhes vagyok. Kissé szégyenkeztem, hogy mindjárt ilyen témával kell kezdenem, de türelmes bánásmódjuk erre felbátorított. Biztos voltam benne, hogy ez irányú kérésem is megértéssel találkozik.
Nem is csalódtam. Ezt már teljes mértékben megértették, egymásra, aztán rám néztek, és csodálkozva mutattak a fára, jelezvén, hogy szabad lett volna a gyümölcsből szakítanom. A nagylelkűség mélyen meghatott, bátortalanul letéptem egy hatalmas körtét, és mohón tömtem magamba.
I. Pont ez az, hogy nem mondták meg neki! Kicsit következetlennek érzem a kétféle viselkedést látszólag ugyanabban a szituációban. Márpedig a hinek nem következetlenek :-) Azért írom, hogy látszólag, mert hátha valaki rá tud mutatni a különbségre és tudja értelmezni, miért történt egyszer így, egyszer úgy...
1. kérdésnek még a felfogása is meghaladja jelenlegi értelmi képességeimet.
2. Ugye a placebo hatás lényege az, hogy a testben lezajló egyes tudatosan nem irányítható fizikai-kémiai folyamatokra a tudati tényezők jelentősen hathatnak.
Konkrétabban a gyógyulásba vetett hit sok esetben segíti a gyógyulást.
A hineknél ez a kérdés szerintem csak egy nem hin orvosi kísérlet keretében merülhet fel. A saját eljárásaikkal szemben közömbösek, így placebohatás nem léphet fel.
Ugyanakkor, mivel az életösztön kiveszett, egy ilyen kísérletben is csak kíváncsiság (érdeklődés) lehet bennük. Szerintem egy behinnél (azaz nálunk) sincs placebohatás, ha hiányzik a hit. Ha mégis van, akkor a hineknél is van.
Régebben voltak nálunk (az országban) is csodaorvosszeánszok. Az egyik kolleganőmre hatott is a kézrátétel. A férjére aki nem hitt benne, de talán nem is állt ellen, nem. Nekem ilyen tapasztalatom nincs.
I. Mi itt a gond? Az elején a két hinben fel sem merült, hogy ha éhes akkor ne szedne még gyümölcsöt. Hiszen megmondták neki, hogy szedjen.
Az éttermi jelenetre nem emlékszem. De nyílván ott a hin tudta, hogy a szerző nem ismeri a szokásokat (a kazot) és - mint írod - látta, hogy a szerző éhes.
II. Egy orvosi vizsgálatban ez egy sima pszichológiai teszt, nem feltétlen kell értelemmel bírnia.
Viszont lehet egy sima hétköznapi értelmezést is adni neki:
Egy behinnek próbálják bemutatni, hogy az étel tápláló és nem a sárga kavics.
Hin nekiáll enni. Behin, aki szintén éhes, kiönti....
Végül lefogják a behint, megetetik, hogy tapasztalja, hogy az ételtől lakik jól.
A (83)-ban felvetett kérdéseimre konkrét válaszod vagy tipped van egyébként?
Egyébként az tényleg így van, hogy a mi gondolkodásunkban a kazi és a kazo relatív fogalmak (most helyes és helytelen értelemben használom), de erre egy hin azt mondaná talán, hogy azért, mert már béklyókba kötöttük magunkat mindenféle ideákkal, szavakkal, elképzelésekkel, és már nem közvetlenül éljük az életet, hanem közvetve próbálkozunk vele. És mivel így a természeti törvényeket (köztük a kazót) is másképp akarjuk magyarázni, mint ahogy vannak, ezért soha nem juthatunk el a dolgok lényegéig, így nem is érthetjük meg a kazót.
Azaz: nem is kell a kazót megérteni, mert az csak van. Az egyik kérdésem egyébként erre vonatkozott :-)
Nem csodálom, hogy ez a topik haldoklik. Nehéz olyan teherrel topikolni, hogy közben kazok legyünk. Egyáltalán az egész úgy ahogy van látszólag kazi.
Látszólag, mert valamit azonban nem veszünk észre. A könyvbeli kazo abszolút. Azaz mindig egyértelmű, hogy egy adott dolog kazo-e. Ez csak azért van így, mert a hinek tudása is abszolút, valamint minden hin a kazo szerint cselekszik.
Egy behin társadalomban egy hin másképp viselkedne. Gyorsan rájönne, hogy a kazo nem abszolút kategória. Ahhoz, hogy racionálisan cselekedjen olyan dolgokat is meg kell tennie, amelyek abszolút mércén mérve kazik.
Szerintem az is behin, aki a jelenlegi környezetben abszolút kazora törekszik.
Mondom, nagyon régen, vagy 40 éve volt az, amikor végtelenítve (a végére érve újra elkezdtem elölről) olvastam, fel kéne frissítenem, hogy hozzá tudjak szólni, de azon leszek.
Esetleg hiánypótlásra talán megfelelhet az internetről letölthető példány kinyomtatása és lespirálozása. Tudom, hogy az élmény nem ugyanaz, de a tartalom igen...
Hát az nekem messze van. Nekem volt egy nagyon régi kiadásom, azt gimiben rongyosra olvastam, aztán vettem egy csomó papírfedelűt ajándékba. Az utolsó 2 példányt pár éve ajándékoztam el, amikor rá akartam venni egy osztrák kiadót, hogy adják ki, meg az Amerikában élő barátnőmnek. És most itt állunk példány nélkül, a fiam még olvasta, tudja is kívülről, a lányom nem. És sajnos már én sem. Rég jártam gimibe. :(
2006 óta minden karácsonykor bemegyek oda, és megkérdezem, van-e (ez egy nagy antikvárium, rengeteg cuccuk van, valahogy ott éreztem, hogy lehet esély), és most volt... De csak egy, szóval lehet, hogy megint két év lesz, mire lesz újra :-(
Én pont pár napja zsákoltam be végre egy másodpéldányt karácsonyra! Így valószínűleg el fogom érni a bötót.
A család közös példányára még anyukám csapott le 1980 táján egy könyvtár-selejtezéskor, miután az ő előző példányát kölcsönadás után nem kapta vissza. Azóta azt a példányt nem adtuk kölcsön senkinek, és rongyosra van olvasva. Most ezerért vettem egy tökéletes állapotban lévő példányt, és nagyon boldog vagyok...
Kicsit felfrissíteném (megkísérelném felfrissíteni) a topic életét azzal, hogy feldobnék két kérdést megvitatásra.
1. Ugyebár Zatamon elmondja a szerzőnek, hogy a kazo létezik, illetve, hogy csak a kazo létezik, nincsen rendező elv amögött, amit lát a hinek világában, mindez egyszerűen csak van, mint a bolygók mozgása, ami szintén magától értetődik, mert van. A tautológia határán vagyunk ugyebár, de ha ez valóban így van, akkor honnan ered a kazi egyáltalán?
Pontosítva a kérdést: ha a természet tényleg a rendezettség elve szerint alakul, illetve csak a rendezettség létezik, akkor honnan jön egyáltalán a lehetőség (szabad akarat) arra, hogy valaki kazi módon cselekedjen? Mi az értelme a szabad akaratnak így? Persze a hinek biztos azt felelnék, hogy az élet értelmét kutatni kazi lenne, hiszen az élet nem arra való, hogy kutassák, hanem hogy éljék. Mégsem illik bele igazán a hinek rendszerébe maga az, hogy a kazi is létezik. Merthát léteznek a kazi cselekedetek, az biztos, különben nem lenne rá szavuk sem. Csak hogy miért? Szerintetek?
2. Amikor a hinek orvostudományáról tanul a szerző, akkor elmondja az egyik orvos, hogy az életösztön már nincs jelen a hinekben, mert az következetlen és ellentmond annak az elvnek (ez nyilván megintcsak a kazo), hogy az orvostudomány a szenvedés ellen van és nem az életért. Ezen elgondolkodtam: vajon akkor mi eredménye lenne a hineknél egy a placebóhatás érvényesülését vizsgáló kísérletnek? Végigvittem a gondolatmenetet, és a következőre jutottam:
A kísérlet úgy zajlana, hogy vennénk azonos betegségben szenvedő hineket, két csoportra osztanánk őket, az egyiknek placebót, a másiknak rendes gyógyszert adunk. Annyiban különbözik ez egy emberekkel végzett placebókísérlettől, hogy itt nem kellene elmondani, hogy "Igen, és most beadjuk a gyógyszert", mert mivel a kazo elve egyetemes, a beteg hinek automatikusan feltételezik majd, hogy az orvosok kazo módon kezelik őket. Nem szükséges ezt külön kimondani.
Szerintem két végkimenetel képzelhető el. Vagy az, hogy a placebóhatás egyáltalán nem működik, vagy az, hogy 100%-os hatásfokkal működik. De a második magyarázat számomra kiesett.
Arra alapoztam a második végkimenetelt, hogy ha a hinek feltételezik azt, hogy kazo módon kezelik őket, akkor a placebóhatás működhet 100%-osan, hiszen ők teljesen abban a tudatban vannak, hogy jobban lesznek a beadott szer hatására. Csakhogy akkor ez bármilyen betegség esetében működhetne így, bármilyen szerrel is. Azonban nem elég a kazo kezelésbe vetett "hit" vagy az abban való meggyőződés, biológiailag szükség van a hatásra, amit a gyógyszer kifejt. Merthiszen akkor lehetne tápanyag nélküli anyagokból készült ételt is enni akkor, mikor éhesek a hinek, és mivel kazo dolog enni, már nem lennének utána éhesek? Szóval semmiképp nem működhet náluk a tudat hatalma a test felett. A biológiai szükségleteikhez ők 100%-ig hozzá vannak kötve!
Ebből adódik is már a kérdés: ha a szerző mutatta volna meg nekik, hogy igenis lehetséges pl. az, hogy pszichoszomatikus hatások keletkezzenek az emberi szervezetben, akkor vajon ha elkezdték volna kutatni tudományosan ezeket a hatásokat (mert azok léteznek, tehát kazo dolog kutatni őket!), akkor mire jutnának?
Én pl. azzal az egyszerű példával képzelem el ezt, hogy idegesség esetén megnövekedik a pulzusszám. Mi készteti ilyenkor gyorsabban verni a szívet? Nyilván van egy hatása az érzelmeknek a testre, ami ilyenkor a testben mérhető a hinek számára, akik ezután megállapítanák, hogy ez a hatás okozza a szív gyorsabban verését, az pedig az idegességet! Ugye, milyen kifacsart, gépi logika? Már ha egyáltalán megemlítenék az idegességet a végén, mint a lánc utolsó szemét, hiszen azt nem lehet mérni, az nincs! Mégis érdekes lenne, hiszen azt mégsem mondhatják, hogy a szív gyorsabban verését kiváltó hatás spontán jelentkezne...!
Persze nyugodtan javítsatok ki, ha valahol sántít a logikám vagy kérdezzetek, ha nem volt teljes a kép, de kíváncsi vagyok, ki mit gondol erről!
Két kérdésem van még:
I. Az elején azt írja a szerző, hogy vett egy körtét a fáról, és éhes maradt. De a vele szemben álló hin csak állt és nem kínálta tovább, hogy egyen még, ha éhes még. Nyilvánvalóan azért, mert feltételezte, hogy Gulliver majd kazo módon addig fog enni, amíg már nem éhes, ez rendben van. De amikor az egyik hin elviszi őt az étkezőbe, akkor azt írja, hogy ő látta, hogy a szerző még éhes, ezért elétett még egy tányérnyi ételt. Akkor ezt most így hogy?
II. Szintén az elején nem tudom megfejteni, hogy mi lehetett az értelme annak a jelenetnek, amit filmként lejátszottak neki, amikor egy éhes embernek a "támadó" mindig kiöntötte az ételét, mígnem közös erővel meg nem etették őt. Érti ezt valaki? Magyarázatot kérek! Sokat filóztam, de nem tudtam sehogy összeegyeztetni a kazóval egyik viselkedést se. Kiönteni az ételt akkor is kazi, ha épp nincs éhes ember jelen, aki megehetné! Megetetni ezt az embert pedig azt feltételezi, hogy ezzel meg lehet azt akadályozni, hogy ő később kiöntse más ételét...? Totál kavarc ez számomra... Szóval ne enoáljatok, és kérek egy kis kvarit, de ebben a kérdésben bivak vagyok...
Ez az idézet pedig most így válság idején különösen tetszik:
Annak a nézetének adott kifejezést, hogy a csere mégsem lehet könnyebb, ha ezt a pénzcserével összekötve, a munkát megkétszerezzük, de - mint mondta - ez nem is fontos, inkább arra kíváncsi, mennyiben mozdítja elõ a pénz a termelést. Megmagyaráztam, hogy így sok kispénzû ember összeállhat, és gyárat alapíthat, éspedig úgy, hogy részvényeket vásárolnak. - Az mi? - kérdezte. - Az emberi elme egy másik nagyszerû találmánya. Egy másik papír, amit a pénz ellenében adnak. - És ha így megháromszorozzuk a csere munkáját, hol a könnyítés? - Ott, hogy ezek a papírok indítják meg a munkát. Gyanúsan nézett rám. - Mit szólnál ahhoz - kérdezte -, ha azt mondanám, hogy innen az ülésrõl csak akkor tudnék felállni, ha elõbb noteszomnak egy lapját neked nyújtanám át? Ugyebár, ennek semmi köze a valósághoz, tehát nem létezõ dolog? Megdöbbentett ez a naivitás, de igyekeztem nevetésemet visszafojtani. De hiába magyaráztam, hogy a pénzhogyan indítja meg a munkát, konokul azt felelte, hogy már érti a dolgot, de úgy látszik, mi nem értjük, mert a munka megindításának minden józan elme szerint egyetlen elõfeltétele a munka megindítása, nem papírok csereberélése, melyek a valóságban nem is léteznek, és kár kitalálni. Bizonygattam, hogy a pénz nagyon is létezik, és hogy ez mennyire igaz, annak fényes bizonyítéka a világválság, amely miatt valósággal megállott a termelés. - És miért? - kérdezte. - Mert nincs pénz. Mire megint azt kérdezte, hogy miért találunk ki olyat, ami nincs.
:-) Szathmári nagyon jól látta már akkor is ezt a kérdést :D
zsac, kéz alatt nem kapod meg. Ez érthető, hiszen ha valaki eladja a sajátját, valszeg soha nem érheti el a nagy bötót. Viszont, ha valamelyik online antikváriumban előjegyzed. akkor egy éven belül előkerül (hagyaték, meg ilyesmi okán...). Én már többet vettem. Általában kölcsönadom, de vissza nem. Végülis ez felfogható pozitív kritikaként is. Mindenesetre a páromnak is odaadtam úgy négy éve, de elvesztette - olvasás nélkül. Büntetésként újabb példányt nem kap. :))) egy ember
Rég néztem be ide, és meglepve látom, egyikőtök sem vette észre, hogy a Kazohinia végre alapmű lett, a 17. fejezet pl. több tízezres flashmobban is megcsinálták:)
,,Itt is, ott is feltűnt egy rúdra tűzött négyszög vagy kör. A kések villogtak, a vér vöröslött, a torkokban hörgött az állati düh vagy a felhasított gége vére. Bőgött, kavargott és gyilkolt az egész nekiszabadult tébolyda. Irtózat fogott el arra a gondolatra, hogy nekem éppúgy két lábam és két kezem van, mint ezeknek.
Én eddig (rajtatok kívül) csak két emberről tudok, aki olvasta, de ebből csak az elsőnek volt meg, aki kölcsönadta a másiknak.:)
A másik hívta fel rá a figyelmemet, mikor egy közös örökségként ránkmaradt házikönyvtár átszortírozása során az egyébként rendkívül heterogén állományból egyszer csak előbukkant. Én ezt olvastam.
nekem is megvan a könyv, de én ajándékba szerettem volna megvenni többpéldányban. Valszeg az értesülésem volt rossz, mert akkoriban úgy hallottam, hogy megjelent újra a könyv.
Kíváncsi lennék, Ti hogy jutottak először a könyvhöz, vagy hol hallottatok róla először? Én eddig csak egyetlen egy emberrel találkoztam, aki hallott róla és olvasta is.
