Néhány éve támogató akciót szerveztem egy átmeneti
pénzzavarba került magyar páter javára, akinek
több tízezer délkelet-ázsiai nyomorult köszönhette
az életét, egészségét, vagy csak a szeme világát.
Hogy ne a medwe mondja ezt itthon, médiatámogatásra
volt szükségem.
Csak a Magyar Hírlap vállalta fel az
ügyet,
aki az én költségemen riportert küldött
a helyszínre, majd egész
oldalas cikkben beszámolt az ügyről
bekapcsolódott a gyűjtésbe és bankszámlát
nyitott.
Először a riportert, majd Vince Mátyás főszerkesztőt,
végül Martin József fsz-helyettest menesztették
a Magyar Hírlaptól
az újak pedig hallani sem akartak az ügyről.
Sem Gazsó L. Ferenc, sem Kocsi llona
nem zavartatta magát, amikor megszegte a szerződést
és az atya javára befolyt pénzecskéket
sem utalta oda, ahova kellett volna.
Semmilyen megkeresésre nem reagáltak.
Májusban az atya meghalt.
Adósság nem maradt utána
csak sokezer hálás ember.
A Magyar Hírlap viszont tartozik.
Nem nekem
nem az atyának
és nem csak a nyomorultaknak.
Beperelném
de az atya lelkisége és emléke nem engedi.
Szinte látom, ahogy jóságos mosollyal
legyint egyet: hagyd, fiam, a Jóisten minden szerencsétlenről
gondoskodik.
Te mit tennél a helyemben?