Kedves Prominens!
Írása hemzseg a tárgyi tévedésektől!
1. Petőfi nem azért küzdött, mint Kossuth!
Nem véletlen, hogy Kossuth főbe akarta lövetni egyik rossz pillanatában.
Petőfi az 1948 as forradalom és szabadságharc legszélsőségesebb csoportjához tartozott. A respublika hivő radikális fiatalok csoportjához. Támogatottságukra mi sem jellemzőbb, minthogy igen kis számban kerültek be az országgyűlésbe. Olyan szerepük volt az akkori parlamentbe, mint mondjuk a MIÉP-nek ma.
Petőfi a választásokon képvislő jelöltnek indult Jakabszállás körzetében. Nagyon, de nagyon csúnyán megbukott egy no-name jelöltel szemben. Petőfi politikai karrierje életében ott ért véget.
Petöfi, természetesen ettől még jó költő. Politikusnak, azonban nagyon rossz volt. Nekem egyébként politikai indittatású verseinek pusztán csak formai értéke van.
Nem politikai indittatásból született versei sokkal jobbak.
Szóval az 1948-49 es témakör jóval bonyolultabb mintsem azt Ön kezeli. Kossuth és Petőfi nem állítható egy sorba.
2.Ön írja: "Nem lenne-e nevetséges egy baloldali meggyőződésű embertől azt hallani, hogy Kepler, Bruno, Galilei megérdemelte (volna) a sorsát, saját elvbarátai végezték (majdnem) ki?"
a, Nevezettek közül egyedül Brunót végezték ki. Őt is elsősorban személyes indittatásból. Bruno modora és élete olyan volt, hogy minden hatalmasságot sikerült meglepően rövid idő alatt személyesen megsérteni és maga ellen fordítani. Sorra vándorolt Európa városaiban és sorra mindenhonnan rövid időn belül kitiltották. Felekezetre való tekintet nélkül. Kálvin ugyanúgy kitiltotta Genfből, mint más városokból a katolikus hatalmasságok. Bruno, nagy hibát követett el, mert az egyik ilyen városba, ahonnan kitiltották visszatért. Vesztére. Mint tudjuk semmilyen hatalom nem szereti az ellene való lázítást és bujtogatást. Bruno ezt tette.
Tanai meglehetősen zavarosak és értékelhetetlenek, leginkább a new age típusú szekták tanaihoz lehet hasonlítani.
Galileit nem végezték ki. Igaz, az inkvizició meghurclta. Esete egyébként némileg hasonló Brunoéhoz. Egy tudományos vita és nézet különbség kapcsán sikerült néhány prominens és nagyhatalmú egyházi méltóságot személyes ellenségévé tennie. Természetesen ezek az emberek visszaütöttek. Galileit, csak néhány személyes és nagybefolyású egyházi barátja mentette meg.
Talán nem köztudott, de nem Galilei vetette fel először a föld napkörül való forgását.
Először szamoszi Arisztarkhosz tette ezt Krisztus elött pár százzal. A ptolemaioszi rendszert legismertebben Kopernikusz vetette el. (érdekes neki miért nem lett baja ebből?) Majd Tycho Brahe holland csillagász, aki nagyon pontos mérési adatok alapján szintén erre a következtetésre jutott. Kepler Brahe adatai alapján jött rá, a hogy a pálya amin az égitestek mozognak nem kör, hanem ellipszis alaku.
Keplernek, ezen állítása szintén mérföldkő volt, sőt ez volt az igazi újítás. Mellesleg Keplert ezért a felvetésért leghangosabban és legjobban éppen Galilei támadta. (nem egyszer személyeskedő stílusban)
Galilei nem tudta ugyanis elfogadni, hogy a pálya amin az égitestek mozognak nem az akkoriban legtökéletesebbnek tartot forma a kör, hanem ellipszis.
Keplert egyébként, soha nem vitték az inkvizició elé. Igaz az Ő stílusa nem volt személyeskedő, s olyan dolgokba sem akarta beleütni az orrát, amihez nem értett.
Szóval a helyzet itt sem egyértelmű, s közel sem olyan, ahogy azt Ön sejteti és ahogy a Marxista történet írás mindenkor beállítani igyekezett.
Bruno, Galilei, Kepler nem férnek meg semmilyen fesorolásban egymás mellett.
Ön írja: "tt, az indexen is sokszor folyt a vita arról, hogy vajon a kereszténység vagy a
kommunizmus gyilkolt-e meg több embert. Amellett hogy ez a vita kilátástalan, nem
érzed azt, hogy már önmagában az, hogy ezt a vitát el lehet indítani, egyformán
dehonesztáló mindkét eszmevilág számára? A baloldal szégyellje magát azért, amit
a nevében elkövettek, a jobboldal nem? Vagy fordítva? Miféle ostoba
megkülönböztetés ez? "
Ön szerint a jobb oldal=kereszténység?
Nemzeti szocialisták=jobb oldal?
A dolog teljesen egyszerű: az egész világtörténelem abszolute és relative legnagyobb mészárlását a XX. sz.-ban a magukat szocialistáknak nevezők követték el. Annyi embert öltek meg, amennyit addig összeadva sem.
"...Lám lám, a másfajta vélemény elvi létezésének valószínűségét felemlegetni már akkora bűn, hogy hangsúlyozottan udvariatlanabb
megszólítás jár érte... Már a semleges, pártatlan álláspont is megvetést kelt?..."
En megszolitottalak. Ellenben te nem tiszteltel meg ezzel, amikor nekem irtal.
"...Azért,
mert akár 48-ról, akár 19-ről, akár a két háború közötti időről, akár későbbről a szélsőségesen egyoldalú tanítás nem igaz, miért
jelentené azt, hogy a másik szélsőség viszont automatikusan igaz?..."
1848-nak es 1956-nak nincs ketfele interpretacioja. Legalabbis a magyarsag szamara. Ami nekunk forradalom es szabadsagharc volt, az az eppen aktualis idegen hatalomnak, Haynaunak vagy Kadarnak verbe fojtando lazadas.
1919 ugyanez: ami nekunk tragedia, az nekik gyozelem.
"...miért jelenti azt, hogy kommunistázni szabad..."
Tessek? Na'cizni szabad? Szabad, sot kotelezo. Annak ellenere, hogy a kommunistak legalabb akkora kart okoztak Magyarorszagnak mint a nemzetiszocialistak, vilagmeretekben pedig folul is multak oket a nepirtasokat tekintve. Annyi kulonbseg van meg koztuk, hogy a naciknak felelniuk kellett tetteikert, a kommunistaknak nem. Sot.
"...Amit te vörös rongynak nevezel, az másvalakinek esetleg szent..."
Kerlek jegyezd meg, hogy a voros rongy, illetve a csillag es a horogkereszt soha, soha nem lehet szent. A voros zaszlo jegyeben kozel szazmillio embert irtottak ki az elmult evszazadban es ennek jegyeben tettek tonkre Magyarorszagot a kommunistak. Tehat nevezzuk annak, ami: voros rongy.
"...A baloldal szégyellje magát azért, amit a nevében elkövettek, a jobboldal nem? Vagy fordítva?
Miféle ostoba megkülönböztetés ez?..."
Micsoda cinizmus ez? Mintha a baloldal barmikor is, akarcsak egyetlenegyszer is szegyellte volna magat, bocsanatot kert volna azert a bunos politikaert, amelyet Magyarorszagon az elmult evtizedekben folytattak. Ehelyett folyamatosan gyalazzak a polgari oldalt, az antiszemitizmus kerdeset pedig politikai bunkosbotkent aljasul, partpolitikai celokra hasznaljak. Az MSZP a mai napig nem tisztazta multjat, viszonyat az 1956-os forradalomhoz es szabadsagharchoz, nem kert bocsanatot pufajkas emberenek viselt dolgaiert, es a tobbi erkolcsi gyalazatert.
"...Most meg arról vitáznak a történészek, hogy vajon a vörös- vagy a fehérterror szedett-e több áldozatot. Ezt hogy dolgozod fel?..."
A vorosterror nagysagrenddel tobb aldozatot szedett mint az orszag kitakaritasa soran elofordult tulkapasok.
".. Vagy a korrupt, elnyomó hatalom által elkövetett gyilkosság megbocsátható, sőt, szükséges, az elnyomottakat felszabadító
gyilkosság pedig bűnös?..."
Nem, semmilyen gyilkossag sem elfogadhato. Am ha Horthy nem teremt rendet 1919-1920-ban ma eszaki hataraink Dunakeszinel, keleti hatarunk Pecelnel, a nyugati hatarok Budakeszinel, a deliek pedig Erdnel lennenek. (Az SZDSZ nehany potentatja ezt nem banna tulsagosan, de ez nem tartozik ide.)
"...Ilyenkor többnyire a tisztességes oldalt végzik ki,
és a tisztességtelen a kivégző. Így volt ez az inkvizíció korában is. Nem lenne-e nevetséges egy baloldali meggyőződésű
embertől azt hallani, hogy Kepler, Bruno, Galilei megérdemelte (volna) a sorsát, saját elvbarátai végezték (majdnem) ki?..."
Azert legy oly' jo es ne hasonlitsd mar a kunbelakat Keplerhez vagy Galileihez!
Lám lám, a másfajta vélemény elvi létezésének valószínűségét felemlegetni már akkora bűn, hogy hangsúlyozottan udvariatlanabb megszólítás jár érte... Már a semleges, pártatlan álláspont is megvetést kelt?
A történelem erősen keveredik a politikával, és nem próbállak meggyőzni valamiről, amiről nem csak te, nem csak én, hanem még jó sokáig senki sem tudja igazán, hogy mi volt, hogy volt, hogyan kell értékelni, és hogyan lehetett volna máshogy.
Ne haragudj, de attól, hogy akárki kedvelte vagy ismerte vagy emlegette Petőfit, attól még nem változik meg sem Petőfi maga, sem versei, sem azok jelentősége számunkra. Ha szerinted Petőfi, Kossuth és Bem azért az embernyomorító rendért harcolt, amit... tudod, mit, nem írom le a nevét még egyszer ugyanerre a lapra.
Az a mi bajunk, hogy képtelenek vagyunk egyenesen, becsületesen haladni. Miért hisszük azt, hogy egy szélsőség várva-várt megszűnése nem a rég áhított normális élethez enged visszatérni, hanem kötelezően a másik szélsőségnek kell hódolni? Azért, mert akár 48-ról, akár 19-ről, akár a két háború közötti időről, akár későbbről a szélsőségesen egyoldalú tanítás nem igaz, miért jelentené azt, hogy a másik szélsőség viszont automatikusan igaz?
Az, hogy ma szerencsére senkit sem érhet hátrány vallása miatt (?), miért jelenti azt, hogy kommunistázni szabad? Most tegyük félre azt, hogy akit te kommunistának nevezel, az valószínűleg sohasem volt az; de ahogy a fejkendős, imádkozó nénike nem bűnös az egyház bűneiben, miért lenne bűnös a svájcisapkás nyugdíjas R.M. vagy K.J. bűneiben? Áldozat ő, a kommunista vagy szocdem vagy kisgazda vagy kereszténydemokrata meggyőződésével együtt, áldozata a mindenkori hatalomnak.
Azzal, hogy hűségesen felsorolod az egyik szélsőséges, és ezért nyilván valótlan véleményt, az összes vele járó szitokszóval, nem semlegesíti a másik szélsőséget, és nem is segít az igazság megtalálásában. Ha egyáltalán ez a célod. Mert hiszen jól tudjuk, hogy önmagunk belelovalása valamiféle gyülöletkampányba jót tesz a szervezetnek, feldobja az adrenalinszintet, az pedig felfogható egyfajta kábítószernek. Kérdés, ezen túlmenően van-e valami értelme?
Ismered te a történelmet? '19 márciusára már tönkre volt téve az ország, teljesen és jóvátehetetlenül és végérvényesen. Vakság vagy rosszindulat a tönkretételt annak a nyakába varrni, aki ott és akkor a nyakába vette (sic), ami megmaradt. Kit nevezel gyilkosnak mittomén hány év értelmetlen és tragikus háború után? Mit döntöttek káoszba? Már nem volt mit, csak a káosz volt, amin próbáltak úrrá lenni. Rosszul csinálták? Lehetett volna jobban csinálni? Lehetséges. De el tudod ezt te dönteni?
Aztán itt van a lelkiismereti szabadság kérdése. Amit te vörös rongynak nevezel, az másvalakinek esetleg szent. Ha te jogot érzel ahhoz, hogy így nevezd, akkor miért csodálkozol, hogy mások nem tisztelik azt, amit te hiszel szentnek? Hidd el, hogy csak annyi tiszteletet kapsz, amennyit megérdemelsz. Megérdemelni pedig csak azzal tudod, hogy másokat tisztelsz. Ez a véleményekkel is így van.
Itt, az indexen is sokszor folyt a vita arról, hogy vajon a kereszténység vagy a kommunizmus gyilkolt-e meg több embert. Amellett hogy ez a vita kilátástalan, nem érzed azt, hogy már önmagában az, hogy ezt a vitát el lehet indítani, egyformán dehonesztáló mindkét eszmevilág számára? A baloldal szégyellje magát azért, amit a nevében elkövettek, a jobboldal nem? Vagy fordítva? Miféle ostoba megkülönböztetés ez?
Most meg arról vitáznak a történészek, hogy vajon a vörös- vagy a fehérterror szedett-e több áldozatot. Ezt hogy dolgozod fel? Vagy a korrupt, elnyomó hatalom által elkövetett gyilkosság megbocsátható, sőt, szükséges, az elnyomottakat felszabadító gyilkosság pedig bűnös?
Annak örülni, hogy valakit a saját elvtársai végeztettek ki, enyhe fokú ostobaság. Ilyenkor többnyire a tisztességes oldalt végzik ki, és a tisztességtelen a kivégző. Így volt ez az inkvizíció korában is. Nem lenne-e nevetséges egy baloldali meggyőződésű embertől azt hallani, hogy Kepler, Bruno, Galilei megérdemelte (volna) a sorsát, saját elvbarátai végezték (majdnem) ki? Vagy a másik oldal tűrőképessége most nagyobb? Úgy értem, butaságbeli tűrőképessége.
Feleslegesen és egyoldalúan osztod meg az ellenzéket. Meggyőőződésem, pontosabban tudom, hogy az ellenzékenk mind a mai baloldali érzelmű, mind a liberális, mind a konzervatív része ott volt márcisu 15-én, persze, ha előtte nem gyűjtötték be. Az, hogy a baloldali ellenzék emellett számonkérte a baloldaliságot a magát csak nevében baloldalinak nevező, valójában egy megcsontosodott félfeudális rendszert megvalósító állampárttól, az nem bűn, hanem dicsőség: azt tette, amit a meggyőződése diktált, megkövetelt.
Még egy dolgot szeretnék szóvá tenni. Eleink valamikor, amikor még hinni lehetett ebben, azt hitték, hogy örökre vége annak, hogy valakit a származása alapján lehessen megítélni. Sajnos, más elveken, de restaurálódott, folytatódott ez a megszégyenítő eljárás. Aztán tíz évvel ezelőtt egy pillanatra megint azt hittük, hogy ez most már soha, de soha többé... De nagyon hamar tettek azért, hogy ne hihessük sokáig.
Nagyon teteszetős lózung mostanában, hogy úgymond a demokratikus ellenzék nem is volt igazi ellenzék, nem is lehetett, hiszen sok volt közöttük a kádergyerek. Ez természetesen nagyon jól felhasználható érvek helyett, csak éppen nem túl intelligens. Nyilván te is megérted, hogy elsősorban azok jöttek rá elsőként a rendszer ellentmondásaira, akik információközelben voltak, meg egyáltalán érdeklődtek a politika iránt. A melósgyerek, akinek csak a Népsportot olvasta, nem igazán jutott el odáig, hogy szamizdatot adjon ki; és mit is írt volna bele?
Előrebosátva, hogy nem tartoztam a demokratikus ellenzékhez – sajnos –, egyszerűen scak örök ellenzéki voltam és maradtam, hadd mondjak el egy személyes példát, tudva, hogy ezzel néhány ostoba embernek esetleg támadási pontot nyújtok, és alkalmat a vita, a viták félrevitelére. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy már a hatvanas évek végétől rendszeresen olvastam a nyugati sajtót, és bár ma sem adom ki a hírforrásomat, elég legyen annyi, hogy rendszeresen megkaptam a "zöld" és "piros" sajtószemlét, ha tudod, mi volt az. Aki ezeket elolvasta, tudta, hogy mi történik a világban. Volt is bajom emiatt éppen elég, mert nem tudtam magamban tartani a véleményem. Mesélhetnék az egy éjszakára kölcsönkapott listás könyvekről, meg a "hangtompítós" írógépen (a falnak is füle van) éjszakánként lekopogott tiltott fordításokról. Szeretném azt hinni, hogy a magam szerény eszközeivel – pár száz ember meggyőzése, pár ezer emberben a kételkedés magvának elültetése – egy mákszemnyit hozzájárultam annak a hazug rendszernek a bukásához.De ha most valaki azt mondja, hogy nem voltam, nem lehettem igazi ellenzéki, mert az apám iskolaigazgató volt, akkor csak azt tudom mondani, hogy nem érdemes vele szóbaállni, mert ostoba előítéletei minden ténynél és racionalitásnál erősebbek.
Az igazi ellenzékiek pedig már 68–69-től ünnepelték március 15-ét. Tudom, ott voltam. És emlékszem, ki volt még ott, és arra is, hogy ki nem volt ott.
gonoszkodást egész rövid időre félretéve (megárthat...) ma már nincs meg -szerintem- az egyértelmű jelentése a "konzervatív", "baloldali", "jobboldali", "liberális", meg efféle fogalmaknak. Ahhoz szolgálnak mindössze mankóul, hogy ha valaki úgy egyből nem akarja megmondani, hogy tulképpen melyik párt szavazója is valójában, akkor mondhat egy ilyet is helyette.
De a szavak eredeti jelentéséhez semmi köze ennek. A pártoknak se.
Tehát nem tudom megmondani, hogy mi van akkor, ha valaki fiatalon jobboldali. Azt se, ha baloldali... Azt se, ha egyik, azt se, ha másik párt szavazója.
Azt hiszem, nincs semmi. Hála Istennek.
Aki meg azt mondja, hogy Petőfit szóba hozni rákosizmus, az kinyalhassa.
Igazad van, egy kis gonoszkodás jót tesz az emésztésnek és a közérzetnek.
Nem ismertem Demszky múltját, sem a maóistát, sem a többit; kösz az értékes felvilágosítást. Így ül a piros pont. Illetve a vörös. :-)
De hadd gonsozkodjak én is. Nem vagy te színtévesztő? El tudod képzelni a képzőművészetet piros, illetve vörös nélkül? Kicsit egyhangú lenne. Még akkor is, ha kihagyjuk a szocreált.
Meg a költészet is. Igaz, most le vagyok torkollva, hogy Petőfit szóba hoztam, álíltólag ez rákosizmus. Hát nem tudom. Úgy hogy csak magunk között, nehogy még téged is leszóljanak: szóval a Petőfi-versek?
Más: segíts, ki is mondta, hogy minden becsületes ember baloldali fiatalkorában, és konzervatív lesz öregkorára. Perszer, akkor Trebitsch bátyámnak kell, hogy szólítsalak, ha érted, mit akarok ezzel mondani. Ha jól értem egy másvalakinek szánt válaszodat, te is ezt az életutat követed; én megmaradtam 18 évesnek.
Megint csak magunk között: ha elfogadjuk az általam pontatlanul idézett bölcs mondást, milyen ember az, aki már fiatalon konzervatív?
Erről a sógorom jut eszembe, aki mittudoménmilyen bajával elment a dokihoz, az meg azt mondta neki, hogy igyon naponta egy pohár vörösbort, az jót fog tenni. A sógor meg megkérdezte, hogy előtte, vagy utána. Mármint mielőtt megissza azt a két litert, vagy azután...
nincs nekem a világon semmi bajom a Demszky maoista múltjával. Tényleg. Én is voltam fiatal, bármennyire is nem látszik... Bár maoista, az nem, az kimaradt. :)
Fáradt vagyok.
Maradjál már ezzel a Maoista dumával. Ne hitesd el velem, hogy Te is felnyaltad a szarházi dumáját. Tudod úgy 1968 táján a kultúrális forradalom eszméje világszerte népszerű volt az alternatív fiatalok körében. A jobb hippik szobáinak falán Che Guevara képek voltak láthatók. (Pl. én is azzal dekoráltam egy ideig az albérletemet.) Arról, hogy valójában mit is jelentett a kultúrális forradalom csak később szerzett tudomást a világ, és benne Demszky is. Másrészt Demszkynek annyi köze volt a hazai Maoistákhoz, hogy csajozgatott ebben a körben (is). A hazai Maoista per elsőredű vádlottja Por György egyébként egy jó fej. '73 óta amerikában él és köszöni szépen jól van. Amolyan ballib értelmiségi a csávó környezetvédő attitűddel súlyosbítva.
Olvastam. Az egy lehetseges (es erosen szubjektiv) ertelmezes. Mindez persze egyaltalan nem jelenti azt, hogy en meg a Csurka-fele ertelmezest fogadom el. Ket sotet, nagyszaju figura kocsmai verekedeseben nehez igazsagot tenni.
providens!
Termeszetesen a veres kommunnek semmi koze a forradalmainkhoz. Egyikhez sem. Ezt a Petofis szoveget pedig utoljara Rakosi emlegette. 1919 marciusa, az orszag tonkretetele es elarulasa az egyik legtragikusabb fejezete a magyar tortenelemnek. Gyilkosok ultek halotti tort hazank folott es kaoszba dontottek Magyarorszagot.
Honapokon at garazdalkodtak a bolsevik gyilkosok. A Hosok teri nemzeti emlekmuvunket voros ronggyal befedtek. Az egesz veres remalom hazatlan rongyemberek es terroristak daridoja volt. Szerencsere tobbseguk meltoan megbunhodott (jelentos reszuket sajat elvtarsaik vegeztettek ki, peldaul Kunt.)
"...Presze, tudom, az igazi ellenzékiek készültek, vártak a jó alkalomra. Tehetnek ők róla, hogy húsz évvel hamarabb bekövetkezett?..."
Az igazi ellenzekiek 1972-'73-ban unnepeltek illegalisan marcius 15-et a Muzeum kertben, - s ez a nap - ellentetben a szovjet ihletesu marcius 21-el, magyar unnep volt mindig is, de akkor, a Kadar-kormany alatt termeszetesen nem lehetett hivatalos unnep. A fiatalokat lefogtak, azonnal kirugtak az egyetemekrol, nehanyan pedig foghazba kerultek, honapokra. Ok voltak az ellenzek. Nem ez a maoista, AVH-s, vagy partcsaladokbol verbuvalt belvarosi, neobalos katyvasz, amit ma SZDSZ-nek hivunk.
gonoszkodom, tehát vagyok. Amúgy a vörös pont Demszky maoista múltjára akart utalás lenni, és szerintem ahhoz passzol. Legfeljebb eszébe jutnak a régi szép idők. Ámbár... Mivel a "beütötte a fejét" ellen nem tiltakoztál, ez nem valószínű.
Ne legyé má ilyen mimóza. Vörös, hát vörös, az is csak egy szín. Legfeljebb ronda... :)
Kedves Újlaki! te biztos újfiú is vagy, mert nem tudod, hogy ha valamelyik topikhoz hozzászóézs, elötte illik legalább átfutni azt, ami benne van.
Ebben az esetben ilyeneket olvashatnál:
"mamagáj válasz erre | adatok | e-mail 1999-09-04 21:44:35 (20)
Nem értem, hogy miért szégyen, hogy nincs A.J. utca?!
Engem spec irritálna."
De ez csak a legfinomabb, legenyhébb ballib. megnyilvánulás egy Antall József utca kapcsán.
Amiért beírásom született, azt az magyarázza, hogy mint természetkedvelő ember mindig is kíváncsi voltam kaméleonok színváltozására.
Ami meg az ellenzékiséget illeti, nem tudom, a Tanácsköztársaság megünneplése miért volna szöges ellentétben március 15. megünneplésével. Szerencsére világnézeti és lelkiismereti szabadság van. 1970-ben egy középiskolás gyerek, akinek a lelkét még nem fertőzte meg az undorító anyagiasság, ugyanúgy lelkesedhetett 48-ért, mint 19-ért. Az egyik a másiknak a szerves folytatása. Ha Petőfi élt volna 19-ben, szerinted hol lett volna? A bevonuló román csapatok tábori költője lett volna? Később Horthy udvari költője? Kossuthot el tudod képzelni a fehérterrort igazgatva? Bem apót, amint mozdony kazánjába lökdösi az embereket?
A Tanácsköztársaság talán csak a te olvasatodban egyenlő vörösterrorral. Sokak számára az a száz-valahány nap egy csipetnyi életet jelentett. Vagy sajnálod a melóskölköktől, hogy életükben egyszer kimehettek a Margit-szigetre? Hogy pár hétig ehetett, aki előtte és utána csak éhezhetett?
Jó, tudom, ez egy másik vita.
Viszont a Gyorskocsi utcáról és Demszkyről ismertek a dokumentumok. Aki ezek után még ködösít, az megérdemli, hogy továbbra is nevetségessé és hiteltelenné tegye saját magát. Azért elképesztő, hogy a gyűlölet milyen tartósan képes a tények ellenében műkdöni. Sőt, minél kevesebb a tény, annál erősebben.
Presze, tudom, az igazi ellenzékiek készültek, vártak a jó alkalomra. Tehetnek ők róla, hogy húsz évvel hamarabb bekövetkezett?
Dehogy mosott ossze barmit is szegeny Trebitsch. Hiszen Demszky Gabor azzal lett "ellenzeki", hogy amikor masok 1972-73-ban batran az 1848-as forradalom evfordulojat unnepeltek a rajuk tamado es nagyreszuket letartoztato rendorattak ellenere, o szelsobalos akciokat szervezett marcius 21, a veres kommun megunneplesenek tiszteletere. Csak hosszu evekkel kesobb kezdett egyfajta csaladi civodasba a hatalommal.
A fiatal hazafiakat viszont kirugtak az egyetemekrol, Demszky meg ment onkent a Gyorskocsi utcaba. Ki tudja pontosan miert.
"...beírok neki egy nagy piros pontot. Vagy vöröset, még gondolkodom."
Trebitsch, ne gonodszkodj. A bunkók mossák csak össze a szocot a libbel, tőlük még ez is szép szellemi teljesítmény. Te viszont tudod, hogy ez nem igaz. Ugye, neked se esne jól, ha "nemes konzervatívizmusodat" (ez most enyhe gonoszkodás tőlem, a propos A.J.) barnás színekben festenék le.
Ha az ellenfélről, pontosabban, akit kikiáltasz ellenfelednek, eleve rsszat feltételezel, akkor az a néha komikus helyzet áll elő, hogy ha véletlenül olyat tesz vagy mond, amibe még te sem tudsz belekötni, akkor is belekötsz, csak legfeljebb kénytelen vagy valami egészen elképesztő teóriát kiagyalni mögé. Ebben az öszeesküvés-elméletben ismerünk már egy híres szaktekintélyt, aki ott tart, hogy egyetlen bekezdésének elolvasása után bármelyik pszichiáter azonnal a zárt osztály fontolgatná. Méltó társa akarsz lenni?
Demszkyéknek miért kellett volna Antall József személye vagy jószándékú politizálása ellen dolgozniuk? Antall természetesen saját szövetségesei foglya volt, és kényszerpályán bizony sok olyan dolgott tett és mondott, amit ha nem tesz meg, nem kellett volna ennyi idő, hogy tevékenységéből nem csak elvbarátai, hanem politikai ellenfelei is főleg csak a szépre, jóra emlékezzenek. Az akkori ellenzék természetesen szóvá tette, amikor a hibás alapelv vagy a külső hatások miatt az Antall-kormány helytelen vagy káros lépésre készült, vagy azt meg is tette, és maradéktalanul mellé állt, groteszk, de érthető módon, A.J. saját fellázadó "hátországával" szemben, amikor a döntés helyes volt.
Az Antall József által elképzelt, megalósíthatatlan, a dicső és kevésbé dicső múltat visszahozni szándékozó társadalomeszménnyel az emberek többsége nem értett, nem is érthetett egyet, de személy szerint őt a magyar nép többsége, politikai ellenfeleit is beleértve, tisztelte és emlékét tiszteli. Nagy politikus volt, aki megpróbált a saját maga által kreált szűk körben tisztességes maradni, és ez jórészt, talán sikerült is neki. Ez sajnos, távolról sem mondható el utódairól.
Mások pocskondiázása többnyire arra vet rossz fényt, aki azt elköveti. Most saját magadat hajszoltad be egy ilyen nevetséges csapdába.
Ez logikus magyarazatnak tunik, de azt se felejtsuk el, hogy a szocik reszerol megindult egy nasztanc az MDF fele, Kovacs Leslie teszi a szepet David Ibolyanak. Szerintem hiaba, az igazsagugyminiszternek valoszinuleg nem a lepattant, masodrangu frissessegu burokratak az esetei. :o)) Szoval az SZDSZ reszerol is lehet egy ilyen szandek, persze nekik aztan vegkepp semmi eselyuk nincsen.
Szerintem beüthette a fejét a Demszky, vagy pedig rájött, hogy ahhoz, hogy a szadesz polgári párt legyen, nem elég csak szlogeneket lopkodni.
Ezzel együtt: ha tényleg megvalósítja, beírok neki egy nagy piros pontot. Vagy vöröset, még gondolkodom.
A Mai Nap Mi újság? című rovatában nemrégiben arról kérdezték a fôpolgármestert, miért kezdeményezte, miért most gondolt arra, hogy Antall Józsefrôl utcát nevezzenek el Budapesten. (Én magam is kíváncsi volnék, mi lappang bokrának megette.)
Íme a válasz.
„– Jövôre tízéves évfordulója annak, hogy a rendszerváltás után megválasztották az elsô magyar kormányt. Véleményem szerint a miniszterelnök 1993-as halála óta meg tudjuk már ítélni munkáját és az ország felemelkedéséért folytatott erôfeszítéseit. Kezdeményezni fogom annak a fôvárosi rendeletnek az egyedi módosítását, amely kimondja: halála után 25 évig nem lehet utcát elnevezni senkirôl sem…
– Egyeztetett már az MDF vezetôségével?
– A közeljövôben találkozom Dávid Ibolyával, a párt elnökével. A véleményét kérem, hogyan látják ôk az ötletemet.”
Ez a szöveg (PR-értelemben) briliáns. Demszky egy icipici hibát elkövet ugyan, de ez lehet, hogy a tudósító hibája: rendszerváltást mond, és nem rendszerváltozást. Az általa utcanévre érdemesített azonban mindig változtatást mondott, szerinte ugyanis inget vált az ember, nem rendszert.
1994 elején a választási harc finisében ugyanezen fôpolgármester az SZDSZ miniszterelnök-jelöltjét, Kuncze Gábort a következôképpen méltatta: „Pártunknak olyan miniszterelnök-jelöltje van, akit nem érdekel, hogy milyen módon kerülhet be a híres magyar államférfiak arcképcsarnokába…” A fôpolgármester itt egy kicsit mosolyogva várt (írtam én akkor ugyanezeken a hasábokon), akár egy rutinos színész, hogy hallgatóinál a tantusz leessen. Erre fél másodperc elég volt. Kitört a taps. Mosolyogva pengette tovább a húrt. „Azt se bánja, ha a kései korok történészei nem ismerik el…” A lelkesebb szabad demokraták itt ismét tapsolni kezdtek, megértvén, kinek szól a gúny.
Bizony egy halottnak szólt, Antall Józsefnek.
Kuncze Gábor akkor nem lett kormányfô, csak csupán belügyminiszter. Demszkynek igaza volt: kései korok történészei nem fogják firtatni, ki az a Kuncze, s ha a továbbiakban nem fut egészen kivételes formát, az is valószínű, hogy nem kerül be „a híres magyar államférfiak arcképcsarnokába”. Persze ahogy Demszky mondotta volt, nem is akar.
Demszky viszont akar valamit. Ezúttal nem gúnyolódik, hanem utcanévötletével megtisztelni kívánja Antall Józsefet, de sokkal inkább önmagát. Hat év után látva látja annak a férfinak az érdemeit, akinek a politikája ellen ô és elvbarátai anno létrehozták a Demokratikus Chartát. Nem mondja persze azt, hogy „tévedtem, amikor becsmérelten ôt”, azt sem mondja, hogy „elnézést, megváltoztam”. Egyszerűen kilép a nyilvánosság elé, és mondja az okosat, a jót, amirôl, mint született demokrata, kikéri majd az MDF mai elnökének, Dávid Ibolyának a véleményét, ily módon kész helyzet elé állítva, mintegy lepipálva Antall József szellemi örököseit.
Mondhatjuk: a legnagyobb toleranciával más lovát üli meg?
Lenyűgöző megállapitásaid csak téged minősitenek: én sohasem olvastam Népszavát. Ez - úgy látszik - a te újságod.
Őrizd jobban a te "csodás" jövődet, ne hagyd hogy ellopjam!!! Bár a kilátásokat ismerve: kell a francnak a te szaros jövőd. Őrizd meg magadnak, büszke úgysem lehetsz rá.
A törvény kimondja: utcát csak legalább tiz éve elhunyt személyről lehet elnevezni: tehát ha ezt nem tartják be, akkor LESZARJÁK A TÖRVÉNYEKET!!!
Nyugodj meg, ez a tény engem is zavar, nem csak téged...
Antall méltó emléket kaphatna: egy zsákutca átkeresztelésével.
A többi hülyeséged szót sem érdemel: nem tudod hogy mit beszélsz... Kár, mert szebb jövőd is lehetne.
Na, az ilyenek irogattak a Nepszavaban olyan olvasoi leveleket, - Antall haldoklasa KOZBEN -, hogy a miniszterelnok kezeleset ki fizeti? Ezek, akik szinte csopognek a kadarista nosztalgiatol, akik elloptak a jovonket, most meg arrol pofaznak, hogy ha vegre melto emleket kap Antall, akkor "leszarjak a torvenyeket." Micsoda lumpenproletar, gusztustalan...
Nem ez az első eset, hogy leszarják a törvényeket!!!
Ha valami nem tetszik, hát MI módosittatunk, mert tehetjük.
Tovább él az antalli örökség... És uj követői vannak! Gratula Demszky, majd kapsz egy hangszórót...
Magyar Hirlap, BELFÖLD
1999. november 18., csütörtök
Jövőre utcát neveznek el Antall Józsefről Budapesten
Gréczy Zsolt
A főpolgármester kezdeményezi, hogy 2000 júliusában utcát nevezzenek
el Budapesten a rendszerváltozás utáni első miniszterelnökről, Antall
Józsefről. A szándékot Antall György, a néhai kormányfő fia örömmel
fogadta, míg Horváth Balázs volt MDF-es miniszter tiszteletreméltónak
nevezte Demszky gesztusát.
Demszky Gábor szeretné, hogy már jövőre utcát nevezzenek el
Budapesten Antall Józsefről. A főpolgármester az avatást az első
szabadon választott parlament első ülésének napjára tervezi. Valószínű,
hogy olyan utca kapja meg Antall nevét, amely kötődik a volt kormányfő
életéhez, munkásságához.
Problémát csupán az okoz, hogy a jelenlegi törvény szerint csak olyan
személyről nevezhetnek el közterületet, aki legalább tíz éve meghalt,
márpedig a néhai miniszterelnök 1993. december 12-én hunyt el.
Demszky alighanem a szabály módosítását kezdeményezi. Lapunk
információja szerint a főpolgármester előzetesen Dávid Ibolyát, az MDF
elnökét, igazságügyminiszert is tájékoztatni kívánja a részletekről.
Horváth Balázs, az Antall-kormány egykori tagja, örömmel vette
tudomásul, hogy a rendszerváltozás utáni első kormány fejéről utcát
neveznek el. Az MDF képviselője úgy fogalmazott: így nem csak a
jelenkor, hanem az utókor emlékezetében is tovább él Antall emléke.
Demszky kezdeményezését Horváth Balázs tiszteletreméltó gesztusnak
nevezte, úgy vélte, a nemes ellenfelet mindig meg kell becsülni. "Ezzel a
döntéssel Demszky és Antall méltósága tovább erősödött" - fogalmazott a
demokrata fórum politikusa.
Antall György szintén örült a hírnek, s azt mondta: Demszky gesztusa,
azok után, hogy édesapjával nem volt felhőtlen a viszonya,
emelkedettségre vall. Antall József fia - nem kívánva elárulni, kikre
gondolt - még Szabó Dezsőt idézte, aki Ady halála kapcsán úgy
fogalmazott: "sírján dudva és barátok teremtek."
