AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
Akkor én szerencsére a másik részében vagyok, és kurvaélet, hogy soha többé nem fogok mégegyszer egyetlen Kispál lemezt sem meghallgatni. (Semmi extra gyűlölködés, csupán a '90-es évek végén akkori barátnőm nonstop őket hallgatta és nekem az a másfél év egy életre elég volt.)
Nekem már akkor gyanús volt a srác, amikor a Thy Catára hosszú színes kendőben érkezett, és az alföldi papucsával verte az asztalt, miközben felhevülten magyarázta, hogy elég jók Kátai szövegei, de sehol nincsenek a hiperkarmás Bérczesiéhez képest. Nem véletlenül tipliztem, amikor előszedte a Kerouac-kötetét, hogy fel akar nekünk olvasni belőle egy részt.
Nagyon egyetértek, minek kellenének ide nagy megfejtések? Hangulatok, emlékképek, foszlányok, szabad asszociációk, nap, hold, csillag, kisállatok, meg ami jön, miért kell minden mögé valami nagy magvas mondanivalót keresni? És ha nem látsz benne ilyet, akkor mi van? Akkor sincs semmi.
Remek hangulata van a lemeznek.
lefexem a hóba: ez jó játék volt anno, amikor még volt hó Magyarországon. bár Márta nem várt.
60-as évek: itt a gitár tetszik. meg a sose volt nosztalgia.
húsrágó hídverő: itt Lovasi már sok megfejtést adott amúgy, de mindig más történetet mesélt el. itt még Bräutigam mestert is kiemelném.
tejjel kifli: simán a legjobb dal a lemezen.
macska: ezt annyira sosem tudtam megkedvelni.
kicsi csillag: a Kispál így politizált (ha ez az), kicsit elkenősen.
barlangba dobolok: legjobb fílingű számaik egyike.
őrjárat: ezt annyira nem szeretem.
forradalmár: nem látom erre a dalra vonulni a tömegeket.
a vadnyugat stb: nem mintha értelmezni kellene, de nekem annyi, hogy indián, de aztán kiderül, hogy csak elképzeli az egészet (egyedül a szobában...)
holdutazás: kis gyöngyszem.
szőkített nő: hát ez emblematikus lett (a húsrágó mellett), és még egész jó képek is vannak benne: "töri a sósat a tévéhez."
Azon egy kicsit megdöbbentem, hogy szinte mindannyian érthetetlennek neveztétek dalszövegeket, mintha egy dalszövegnek mindenképpen kellene, hogy értelme legyen. Miért nem lehet úgy felfogni, hogy ezek csak képek, amik egyszerű hangulatokat közvetítenek? Vagy egyszerű szó-esztétikaként tekinteni rá, mert egyszerűen csak kurva jól esik kimondani: Itt elveszett este egy bogár a testbe.
Igen-igen, én is ezt gondolom. Nekem a Húsrágó például már első pillanatban beütött a szöveg miatt, mindig magaménak éreztem a hangulatát, mint aki pontosan tudja miről van szó, még ha nem is tudtam megmagyarázni, de pont ez a jó, hogy nem is kell, mert ez nem matematika.
Őszintén szólva nem ezt a lemezt szoktam rommá hallgatni a korszakból. Hogy miért lett második? Nem volt egy túl erős év, vagyis azóta már megismertem pár'74-es albumot, ami azért sokkal jobb ettől, pl: Red, Phenomenon, Highway Driver, Wally. Alapvetően persze nincs gond az albummal: az első két-három szám mesteri blues-alapú hard rock, még az ének hányavetisége sem zavar. A lemez második felében kezd egy kicsit sok lenni a resztli, vagyis a kötelező hozzávalókból nem mindig sikerült emlékezetes témákat kotyvasztani. Mondjuk én imádom ezt a stílust, már csak a hangzás miatt önmagában is jól esik hallgatni, de tény, hogy ez a lemez '70-72 között az első ötvenbe sem nagyon tudott volna bekerülni. 7/10
Kispál és a Borz - Naphoz Holddal
Volt egy kis haver barátnőm az utcánkban, egy időben nem volt náluk férfiember a háznál, gyakran voltam náluk segíteni behordani a tűzifát, kiganézni a jószágok alól, vagy csak simán ott lógni, tollasozni, ilyesmi, és náluk szólt állandóan az első három Kispál. Ahányszor a Húsrágót vagy az Autók a tenger felét meghallom, akkor mindig a tornácra kirakott magnó és a mellette lévő másolt kazetták jutnak az eszembe. Lemezenként volt 2-3 szám amit szerettem, általában a gyorsabb, punkosabb cuccokat, innen a Húsrágó és az Egyedül a szobábant, aminek most tudtam meg, hogy az igazi címe: A vadnyugat története indián szemmel. Szóval alapvetően nem volt velük bajom, csak szívesebben hallgattam volna a Férgeket vagy a Dookie-t. Mindig is úgy voltam a Kispállal, hogy brutál jó válogatáslemezeket lehetne belőlük csinálni, de egyhuzamban túlságosan sok a fehér folt, és ezért valahogy a Velőrózsákon kívül nem nagyon hallgattam őket, és alapvetően azt gondolnám, hogy csak felületesek az ismereteim, pedig valószínűleg az összes lemezük ott van valahol az agyam hátsó részében, mint ahogy most is fejből nyomom a Szőkített nő, a Kicsi csillag, a Barlangban dobolok vagy a Macska dalszövegét. Kicsit nehezen szálazom szét, hogy csak a dejavü mondatja velem, vagy ezek itt most a maguk egyszerűcske módján tényleg kurva jó kis dalok. Némelyik gitártémából, szólóból szinte csöpög a szenvedély, a rockandroll egy egyszerű, de tényleg alternatív megközelítése. Azon egy kicsit megdöbbentem, hogy szinte mindannyian érthetetlennek neveztétek dalszövegeket, mintha egy dalszövegnek mindenképpen kellene, hogy értelme legyen. Miért nem lehet úgy felfogni, hogy ezek csak képek, amik egyszerű hangulatokat közvetítenek? Vagy egyszerű szó-esztétikaként tekinteni rá, mert egyszerűen csak kurva jól esik kimondani: Itt elveszett este egy bogár a testbe. Szerintem Lovasi szövegei/szóképei által közvetített hangulatok teljesen egyértelműek, sokat tanult tőle az IHM-es Palika is. Egyszer az Önkényesben Puzsérék megpróbálták kielemezni a Húsrágó hídverő dalszövegét, a linket a Kispál facebookján találtam, ahol a Puzsér-féle elemzésre reagált Lovasi is, szerintem érdekes, be is másolom, mert sokat elmond a szövegírási attitűdjéről: "Sokat mosolyogtam, míg hallgattam, egyrészt megtisztelő, ha egy szöveggel érdemben foglalkoznak, másrészt hajlamos vagyok azt hinni, hogy Nyári úrnak igaza van, ez versként egy megúszós szöveg. Mentségemre szolgáljon, hogy eközben dalként meg a Kispál-világ egyik legjobb, legemblematikusabb dala. Így utólag úgy emlékszem, a fejemben erősen meglévő nyitókép után asszociációkkal haladtam tovább, ahogy a dallam adta, azt hiszem, az automatikus írás technikájával próbálkoztam Bowie meg az R.E.M. nyomán. A másik fontos követelményünk az volt a szövegeinkkel (ekkor még Ózdi Rezső is írt szövegeket), hogy ne legyenek "ciki" sorok benne. Akkor úgy értékeltük, hogy ebben nincs:)" 9/10
Nagyon durván beütött 30 év elteltével is. Méghogy alter rock... Jó, a szöveg teljesen értelmetlen, ennyiben nagyon "magyar" az egész. Kb annyira megfejthető, mint a Twin Peaks harmadik évada. Wostry Ferit kéne megkérdezni, mit akart mondani a Kispál, mert ő Lynch-et is tökéletesen érti. Másfelől pedig zeneileg felette van a legtöbb akkoriban menőnek számító alter bandának. A gitárjáték néhol még a The Smiths-t is megidézi, szerintem durván alul van értékelve a hangszeres játék. Nem ez a legjobb Kispál lemez, de tökéletes antré, színtiszta profizmus az egész, főleg ahhoz képest, hogy milyen zűrzavaros időkben készült a lemez. Egy dologban azért vitatkoznék, de szerintem már ők is (ti. hogy "jó hogy vége a hatvanas/nyolcvanas éveknek és nem jön újra el"). 100/90.
Utálom a magyar altert, vagy legalábbis sosem értettem, mit kellene benne szeretni, nem elég durva, nem elég érdekes, nem elég érzelmes, egyszerűen kevés az input. Ha "megmondóember" lennék, azt mondanám, ennél a lemeznél kellett volna befejezni, mert ez azért még tényleg jó volt, úgy is, hogy Lovasi hangja és szövegei nekem semmit se mondanak. Bár a hangjában itt van valami bizonyítani vágyó neurotikus gyógyegér energia, amire rá lehet kapcsolódni. Amúgy nem igaz, hogy a metállal 100%-ban inkompatibilis, a Húsrágó hídverőben levő gitár pl. simán rajta lehetne a Dolorian self titled lemezén (jó, nyilván a Cure és a nyolcvanas évek eleji gothic rock volt a közös forrás, de így érdekesebben (?) hangzik). Szóval nekem speciel inkább ez, mint a Tankcsapda, a Quimby vagy bárki az ilyen nagy magyar household name-ek közül. 8/10
Igen, a zenei világ valóban nem áll túl messze a Cure-tól és hasonlóktól, talán azért adtam rá 4-et és nem 2-őt, szóval zeneileg nem katasztrófa, de a szövegek meg az ének nálam lehúzza a francba.
Sosem csináltam belőle titkot, hogy nekem a Kispál egy igazi alapzenekar volt, fiatalságom aláfestőzenéje sok egyéb mellett, de stabilan és hosszan. A második albumukat (Föld, kaland, ilyesmi) a húgomnak vásároltam kazettán karácsonyi ajándékként, de valahogy sose jutott el hozzá, ugyanis időközben meghallgattam és ennek megfelelően azóta is az a kedvenc Kispál-lemezem. Azt is tökéletesen megértem (bár mindig mulattat), hogy mennyire irritálja a metálos közeget a zenekar, hiszen szinte minden aspektusában a metál antitézise, amit csináltak. Nagyívű, epikus énekdallamok és dalszerkezetek? Óriási gitárszólók? Apokaliptikus, prófétikus, himnikus, tengermély szövegek? Logobó rőzsék, kidolgozott felsőtestek? Ehelyett irónia, sőt önirónia (metálban tabu), antigitározás, szemüvegesség, bölcsészkedés (valamiféle kisebbségi komplexus miatt erre is egyből ugrik a tábor). Eleve mi ez a zenekarnév? Mi ez a borító? Meg az, hogy azért lett ez a lemezcím, mert a grafikus a telefonban rosszul értette a Napozz holddal címet, de így is jó volt nekik?
Már ezerszer hallottam ezt a lemezt, de most végigment fülessel és akadt egy-két érdekesség azért. Azt tudtuk, hogy nem szólnak valami fényesen a korai lemezeik, bár ezen csodálkozni nem érdemes az akkori viszonyokat ismerve. Kispál András mindig is mintha egyenesen szégyellte volna magát, pedig szerintem kifejezetten izgalmas dolgokat hozott már itt is, gondolok például a Tejjel kifliben elhangzó igen érdekes, messze nem tradíconális gitározására. Lovasi karvalyszerű énekhangjára és szövegeire is persze lehet elmondani hideget-meleget, de hogy igen nagy hatással volt a generációjára, azt nem igazán lehet elvitatni és az ilyesmi sosem véletlen. Rengeteg ismert szövegrész, dalszövegsor van a lemezen és olyan evidencia-dalok, mint a Húsrágó, hídverő, a Lefekszem a hóba vagy Kicsi csillag. Nekem a Tejjel kifli a kedvencem a már említett fura gitárszóló miatt, de akkoriban nagyon elkapott a reggeli kisvárosi magányt megfestő kócos dalszöveg is.
Passzív hallgatóként :( volt szerencsém jó pár Kispál-lemezhez, sőt koncerten is jártam többször :((, még Pécsen is, amikor egészen kicsik voltak. Ettől függetlenül sem állíthatom, hogy ismerem őket, ezt a lemezt például most hallom először így egyben. Zeneileg semmi bajom vele, sőt, ami azt illeti, nekem ez jobban tetszik, mint a már későbbi, befutott Kispál. Simán levezethető a 80-as évekbeli magyar alternatív rockból, vannak itt posztpunkos pengetések (Lefekszem a hóban, Húsrágó hídverő, Macska, Barlangba dobolok - igazából az egész lemezre nagy hatással vannak a Cure és társaik), egészen értelmezhető riffek, gitárszólók (A 60-as évek vége, szintén a Húsrágó..., Tejjel kifli, Forradalmár), habár tudom, hogy a magyar alternatív rockban sokadlagos szerepe van a riffeknek és a gitárszólóknak, ha van egyáltalán, ezt csak a buta kis rocker agyammal jegyeztem meg. Amitől én is homlokot ráncolok, azok a szövegek. Sajnos a legtöbb esetben nem értem, mire gondolt a költő, pedig annyira szeretném érteni, így hogyan is tudnám ezeket felszabadultan üvöltözni akár "egyedül a szobában", akár a legközelebbi koncertjükön? (nevet) Az Amorf Ördögökhöz képest teljesen más szint, itt nincs semmi irritáló, ha angolul, netán svédül nyomnák, hogy végképp semmit se értsek belőle, akkor talán még több pontot kapna. 10/7
A Kispálról egy Sziget koncert jut eszembe abból az időből, amikor még voltak magyarok a Nagyszínpadon. Már nem emlékszem, ki volt a főattrakció, de éppen nem volt sehol más érdekes (vagy csak vacsoráztam?) és leültem a színpadtól jó messze megnézni őket. Igazából nem voltak rosszak, de elsősorban arra emlékszem, hogy egy 25 körüli vékony csaj az egész koncertet végigtáncolta a faszija előtt és arra gondoltam, hogy ebből tuti nagy dugás lesz a sátorban a koncert után. Ez az album végigment (a múltkori Amorf ördögökkel ellentétben), az a Tejjel kifli dal egész kellemes volt. Lovasi rekedt hangja a 60-as éveket idéző zene fölött kissé idegesítő, de legalább őszinte. Szóval nem értem a rajongást meg nem is fogom ezt elővenni, de jobb, mint amire számítottam.
Nekem ez a zenekar a mai napig mindössze annyi (volt), hogy “Emese, most már indul a buszod”, meg “nem borozunk már többet a gangon”, ezek jöttek a rádióból orrba-szájba, át is kereszteltem őket magamban A Kispál az Borzalom-ra. Eleve milyen bandanév már ez, mint egy elbaszott Lázár Ervin mesecím, eszembe nem jutott lemezük közelébe menni. De ez ma megváltozott. Hogy egy klasszikussal éljek: 360 fokot fordultam Kispál ügyben! Merthogy ez számomra a világon semmi többet nem ad teljes lemezhosszban sem, mint két számban. Lehet rámfogni, hogy elvesztettem a játékosságra való fogékonyságomat, de lehet, hogy ilyenem sose volt. Nekem ezek a szövegek nem játékosak, csak értelmetlen, összedobált szavakból álló faszkodások, Lovasi stílusa halálra idegesít, már a felénél a menekülőutat kerestem, de kibírtam nagy nehezen a végéig. Talán ha 5-6 évvel korábban jött volna ki, amikor én is fogékonyabb voltam, jobban megtalált volna, de így… Persze kiderült, hogy a Húsrágó hídverő-t (hogy mi a faszt???) is hallottam már innen, hogy ásná el azt is az a kurva nagy óriás. Hiába, a boomer ma is bebizonyította, hogy nem hiába boomer! 4/10
Semmi gond, nem szól ez mindenkihez, még színtéren belül sem. Én tegnap még kétszer meghallgattam, de változatlanul tetszik és már meg is rendeltem oridzsiben.
Volt ugye a koncert itthon, és felmerült, hogy esetleg elmegyek, ezért meghallgattam a legelső és a legutolsó lemezüket, de egyiktől sem kezdtem el hiperventilálni. Mivel az RYM igényes közönsége szerint pont a Spellbound magasan a legjobbjuk, ezért ezt még megpróbálom majd. De valóban nem tűnnek egy Iron Maidennek.
Meghallgattam, illetve inkább végigszenvedtem, de a "bő ötven percnyi nyomorúság" leírásod tökéletesen jellemzi az albumot. Olyan, mintha mindenkinek lenne ötlete, és erre írnak még pár téma-hangulat-tempó-ének váltást a vendégzenészek is. Vannak benne kifejezetten jó ötletek, de arányaiban kevés, nekem az egész olyan kísérletezősnek, útkeresésnek tűnik, hiába a 20 év.
Hahaha, hát igen. Nekem akkor is első a benyomás, ha 43 éves a lemez, és ezt is csak a klasszikushock cikk miatt vettem elő, mondjuk magát a cikket el sem olvastam. Csatlakozni tudok ahhoz - asszem Thorcsi volt -, aki azt mondta, nem véletlen, hogy a NWOBHM-ból, illetve annak B-vonalából kevés maradandó érték lett. Kisebbfajta fémhullámocska volt ez csak. Eme lemez is tulajdonképpen jó, tisztességes rokkolás, de ennyi év távlatából visszatekintve már nem egy nagy eresztés, valami plusz töltet hiányzik belőle. Amúgy a The Story So Far-nál rögtön beugrott a Queen-től az If You Can’t Beat Them, ugyanaz a téma, persze ez olyan téma, hogy ezer zenekarnál feljöhetett, de itt még a gitárhangzás is tök May-es. A Silver And Gold-ban felbukkanó “rich man, poor man, beggar man, thief” gyerekmondókás sor meg az én agyamban régesrég Bon Scott hangján rögzült be a Sin City-ből (amúgy vajon a “tinker, tailor, soldier, sailor”-t is előszeretettel használták a rockszövegírók?). Persze a lemez kipöröghet az AOTD-n is, de ha jól tudom, hangsúlyosabbak a jobb helyezésű lemezek, ez meg Fater 20. helyezettje volt, szóval lehet, hogy sosem kerül rá sor.
A kulcsszó: Aesthetic Death. Ha ismered a kiadó profilját, kábé tudod mire számíthatsz, ha nem, akkor – állítólag – valahol a doom és black metal kereszteződésénél kell keresgélni. Azért állítólag, mert több helyen ezt a címkét aggatják rájuk, noha a doom abszolút helytálló, szerintem inkább sludge és némi death’n’roll mocsokság ötvöződik ebben bő ötven percnyi nyomorúságban. A már két évtizednél is hosszabb ideje alkotó francia brigádnak ha jól számolom ez a hatodik nagylemeze, a reménytelen kietlenséget ábrázoló borító tökéletesen adja meg az alaphangulatot. A zene ritkán gyorsul középtempó fölé – leginkább ekkor kap egyfajta szennyes death'n'roll ízt –, viszont ennek ellenére sem tűnik egysíkú maszatolásnak. Ráadásul bátran játszanak a harmóniákkal és szaxofont is bevetnek színezésként, ami ehhez a zenéhez maximálisan passzol is. Akárcsak Laurent Chaulet bömbölése, amely helyenként kísértetiesen idézi Fernando orgánumát a korai Moonspell időkből.
Súlyos, sok hallgatást igénylő alkotás, de kifejezetten tetszik.
Simán lehet, hogy az a SR jobb ennél, én azt nem hallottam. Azt tudom, hogy már megint énekes nélkül vannak, a csávó, aki azon énekelt, egészségügyi okokból lelépett.
