"Hozzátenném, a fiú tanul, és épp nincs alkalma dolgozni, a szülei nem segítik."
Hát szerintem hogy nincs pénze, arra nem indok hogy tanul. Aki akar az tud X pénzt keresni hogy el tudja látni az ilyen itt felmerülő költségeket. Nem akarok itt sok sok valós példát mondani. Aki manapság nem tud pénzt szerezni az nem elég életképes.
"Végül ez a kapcsolat más okok miatt fejeződött be...de a véleményeket várom...mi a teendő ilyenkor?"
Szerintem nem az volt a gond hogy éppen nem volt pénze a srácnak, hanem hogy nem érezted a(z anyagi) biztonságot hosszútávon. Jól gondolom?
Sok olyan program van, amihez nem kell sok pénz:
- Teázás / kávézás
- Kirándulás a természetben (hozott kajával :-)
- Családi "rendezvények"
- Biciklitúra
- Múzeumok
- Szabadtéri ingyenes rendezvények
- Otthoni buli
- Kiállítások
- Kissebb koncertek
- Baráti beszélgetések
- Házibulikra elmenni :)
- stb...
Az a srác aki nem tud mondjuk havi 5-10e Ft-ot összehozni tanulás mellett kissebb munkákból vagy bárhonnan szórakozásra és közös programokra, az el kell hogy fogadja hogy elhagyja a nője egy életképesebb pasi miatt. (Esetleg elvakultan szereti a nő, kissebb igényűt fogott ki vagy egyéb miatt ennek ellenére is vele marad...) Indokot mindenki tud hogy miért NINCS pénz. A mai világban tények vannak, az indokok már nem mindig érdekesek.
Tényleg, ha vki mindent megtesz is, hogy ne lógjon ki túlzottan vmelyik irányba, hamar rá lehet érezni, mennyire van eleresztve. Részben öltözködés, kiegészítők szokások, részben ahogyan egyes dolgokról véleményt tud mondani. Szerintem meg egyébként mindegy. ELSŐRE. Nekem. (Egy valami van, amit nem igazan birok, az az igenytelenseg, de az meg nem pénz- sokkal inkább emberfüggő.)
Más kérdés, hogy egy olyan kapcsolatban, ahol túl nagyok az anyagi különbségek, és a "csóróbb" fél nem akar kitartott lenni, sőt, még a látszatát sem igen kedveli... hát ott lehetnek feszültségek. Minden elismerésem azoknak, akik mondjzuk egy 4-5*-ös jövedelemkülönbség mellett is sokáig jól megvannak együtt.
ciao,
Jo kerdes, es megint duplazok. Elnezest! Engem annyira nem. Tul.kepp mindegy hogy van cimkeje az ingnek vagy nincsen csak jol alljon annak aki viseli es tudja viselni.
Forditva ez is olyasmi amit nagyon rosszul elek meg. Tehat az a tapasztalatom, kulonosen azoknal akik eredendoen tehetosebb csaladba szulettek, hogy hajlamosak ez alapjan lenezni es minositeni a masikat. Egy kapcsolatban is. Ha ebbol ki akarsz maszni az eleg durva anyagi terhekkel jar. Ez van.
Es meg valami: Ez nem csak az oltozkodesben nyilvanul meg, hanem meg ezer apro dologban. Butorok, auto, stb.
A magam reszerol legutobb megfogadtam - bar ilyet hogy mennyit keresel sosem kerdeztem meg ferfitol sot szerettem volna egyaltalan nem is tudni - szoval megfogadtam, hogy csak a "szintemen" kezdek barkivel.
Huzamosabban ugyanis rendkivul megalazoak tudnak lenni ezek az ellentetek. Vegyunk pl. egy kocsit. Te a 16 eves rozsdas roncsodert kb. ugyanannyit (ha nem tobbet) dolgoztal mint a masik az alig ket eves elegans autojaert. Hasznaljatok mindegyiket, es minden alkalommal ki van gunyolva a tied.:((( A vegen totalisan semminek erzed magad, egy nagy 0-nak, mert mindaz amire eddig buszke voltal (te teremtetted meg) arrol kiderul, hogy ertektelen kacat, s vegul vele egyutt te is.
Veszelyes mondom. En neha azt erzem, hogy ezek a tarsadalmi szakadekok ecceruen nem athidalhatoak. Volt egy idoszakom, rovid ideig jobb, mikor megvehettem egy-egy markas parfumot, vagy taskat, barmit. De nem ez az altalanos. Es gyulolom mikor valakirol akar egy kapcsolatban, akar csak ugy ilyen kulso jegyek alapjan itelunk.
Nekem eddig ez teccet legjobban:)
De hogy visszterjek a topiknyito gondolatmenethez, ez egy cikis szitu. Azert az mert ezek az anyagi kulonbsegek minden elethelyzeteben (nem csak szorakozas) megnyilvanulnak es kizarolag a masik intelligenciajatol (a tehetosebbetol) fugg, hogy mennyire lehet a helyzetet kezelni ugy, hogy ne legyen megalazo.
Allati nehez eset mikor ilyen szempontbol eleg nagy a kontraszt ket ember penztarcaja kozott.
A magam reszerol en is igyekeztem fizetni no letemre, legalabb valamilyen szinten, mert az azert eleg gyorsan kiderult, hogy itthon meg ki tudtam fizetni aprosagokat, egy olcsobb vacsit, de pl. kulfoldon ez a teljes koltopenzem felemesztette volna.
Ugyanakkor ha nem banjatok hadd hivjam fel a figyelmet egy masik vonatkozasara ennek az eltero anyagi helyzetnek. Szoval a tehetetosebb fel probalja meg nem megjegyzesekkel illetni a masikat. Olyasmire gondolok pl. es sajat praxisomban nagyon rosszul esett, hogy eccer egy premcsimbol megleptem magam eletem elso cimkes farmerjevel (Diesel) ami nekem hatalmas dolog volt. A partneremtol meg megkaptam, hogy az nem marka:((( Ezek aprosagok, de vegtelen rosszul tudnak esni. Azt hiszem mire egy kapcsolat odaig jut, hogy tenyleg annak lehet nevezni addigra a felek nagyjabol tisztaban vannak a masik anyagi helyzetevel - nem art erre figyelni.
Ugyanakkor Cxa, minden eddigi nezetelteresunk ellenere engedd meg, hogy azt mondjam, a helyzetet szuperul kezelted. Elismeresem.
Planney:
Bar egy egyetemista fiu az alaptema, de azt azert ne felejtsed el, hogy nem csak ilyen esetek vannak. Konkretan en napi 10 oraban dolgozom es ezzel kb. netto 70-et keresek. Az egyik volt baratom napi 9-ben es ezzel kb. 600ezret. Eleg huzos kulonbseg, nem? De a lenyeg, hogy napi 10 ora es tanulas tovabba hazimunka mellett nincs hova bevallalni tobbet. Max. ha baratot epitettem volna le, ami ugye megint nem megoldas.:(
Szal ez is egy szempont, ha mar ugy alakul, ket ennyire maskepp szitulat ember jon ossze.
Ha a topiccímet nézem, akkor a témához tartozik, ha a topicindítót, akkor kevésbé.
Feltennék egy kérdést: mennyire befolyásol titeket az illető öltözködése? Konkrétan arra gondolok, hogy bizonyos termékek (cipők, ruhák, kiegészítők) megvásárlásához elég sok pénz kell. A külső mindenkit orientál. Valakin rögtön látszik, hogyan "van eleresztve" anyagilag.
Tudom, most sokan azt mondják: "Omnia vincit amor", de mielott beleesne a szerelembe, el kell jutnia odáig.
Elég érdekes szitu, megéltem. De valóban nem a napi programokon múlik a dolog. A főiskola és az egyetem mellett mindig lehet pénzt keresni.Nekem sikerült pedig link voltam. Autom is volt. De lehetnek akkora különbségek, ami nem csak egy főiskolai kapcsolatot szedne szét darabokra. Amikor a lány nyáron akar gleccseren síelni, vagy meg akarja nézni a forma-1 et. Valaki meghívta, és persze csak a lánynak hozott jegyet. És meg is nézték. Amúgy minden jó minden szép, de egyszer csak elmúlt a tolerancia. Megtalálta a zsák a foltját. És most együtt búvárkodnak a vörös tengerben.
Először fájt, aztán messziről láttam, hogy most boldog. mert neki mindig fontosabb volt, hogy mit csinál, mint az, hogy kivel csinálja.
Akit most szeretek az pont a fordítottja. Azt hiszem boldog vagyok. Nagyon boldog.
Bocsi, hogy igy csak beleszolok. Szoval, egy fiunak az nagyon rossz tud lenni, hogyha nemn tud fizetni, es nem tudja meghibni a kedveset. Mostanaban velem is sokszor elofordul, hogy osszesen mar csak parszaz forintom van. Es pont most kellett ratalalnom egy kedves lanyrta, akit szeretnek elhalmozni mindenfele szeppel-joval. Bezzeg 1 eve havi 20.000ft-t koltottem csak konditeremre, meg hasonlo baromsagokra - es akkor meg nem volt csajom :))))))
szep az elet, mi? :))))))
bundee
ui.: jah, csak azert irtam, mert ma van a szulinapom (dec9) :)))))))))
mintha azt írtad volna az elején, hogy te viszont jobban el vagy eresztve. Akkor miért nem veszel néha előre megfontoltan ("aljas" indokkal :-) két jegyet harcikutya-rajzoló versenyre? És ha rákérdez, hogy honnan van, akkor szende képpel azt mondhatod, hogy hátezcsakúgyjött. Ugyanez a melexendviccsel: azR-kéjentermesztem.
Egy idő után rájövődik a balga, hogy ez így jól van, mert neked fontosabb az, hogy vele lehess, mintsem holmi kanvenciók. ;-)
A gondok szerintem nem akkor jelentkeznek, ha az anyagi eszközök leosuztása nagyjából egyenlo, hanem inkább akkor, ha egyikük lényegesen jobban van eleresztve, mint a másik.
Nekem tulajdonképpen semmi bajom nem volt az olcso programokkal, es amint kifejtettem, nem volt problema, ha a sajat reszemet fizettem...mindent a szerelem erdekeben.
De amikor gond volt egy melegszendvicsnek valo alapanyagokat megvenni az ABCben, az mar nem a filleres romantika, hanem a nyomorusag esete...es ami baj volt, az az, hogy ez az allapot tartosan allt fenn....
Itt mar elvi a vita, mert mint emlitettem, mas okok miatt, de mar reg vege annak az ugynek.
Igen, azt hiszem dolgoznia kellett volna a tanulas mellett, hisz en is dolgoztam az egyetem mellett, de melyik szerelmes no tesz ilyesmit szova? En nem tettem, de rossz volt, hogy meg arra a valaki altal emlitett kavera sem ulhettunk be, mert meg arra sem volt penze. A vegen minden kirandulas unalmas tud lenni, es telen tudjuk, mocskos hideg van. Hianyoztak a kozos programok, elmenyek, jo lett volna vele uszodaba menni, fagyizni, tancolni menni......honapokig nagyon nehez ezt kibirni.
Hát nem is tudom ... valahogy az "olcsó" programoknak megvan a maguk romantikája is, és persze emellett azt is el tudják hitetni az emberrel, hogy nem az számít, hogy olyasmit csinálunk, amit (viszonylag) kevesek (ergo "különleges, izgis"). Talán hülye vagyok, de az olcsó programok igenis jók. És sosem volt problémám abból, hogy valamikor, valamit a barátnőm fizetett. Most is az ő fizujából élünk már elseje óta, pedig hivatalosan már nem is vagyunk együtt ...
Az is igaz, hogy a drágák sem rosszak. Most én is jóval többet szakítok, mint az egyetemen, de még nem volt arra példa, hogy ne tudtuk volna az utolsó fillérig elkölteni. Igaz, hogy fenntartunk belőle egy lakást vidéken és egyet Pesten.
Hát nem is tudom ... valahogy az "olcsó" programoknak megvan a maguk romantikája is, és persze emellett azt is el tudják hitetni az emberrel, hogy nem az számít, hogy olyasmit csinálunk, amit (viszonylag) kevesek (ergo "különleges, izgis"). Talán hülye vagyok, de az olcsó programok igenis jók. És sosem volt problémám abból, hogy valamikor, valamit a barátnőm fizetett. Most is az ő fizujából élünk már elseje óta, pedig hivatalosan már nem is vagyunk együtt ...
Az is igaz, hogy a drágák sem rosszak. Most én is jóval többet szakítok, mint az egyetemen, de még nem volt arra példa, hogy ne tudtuk volna az utolsó fillérig elkölteni. Igaz, hogy fenntartunk belőle egy lakást vidéken és egyet Pesten.
Ami az együttlétből adódó extra kiadások fedezetét illeti, itt szem előtt kell tartani hogy ezek a kiadások nem volnának, ha a kapcsolat nem létezne. Tehát ez nem arról szól hogy ki tart el kit. A költségek fedezésénél két elvet lehet követni. Az egyik hogy Ft-ban egyenlő arányban, a másik hogy munkaidőben egyenlő arányban. Tehát ha mondjuk a lány 100 Ft-ot keres /óra, a fiú tizet, akkor a 110 Ft-os számlát úgy egyenlítik ki hogy mindegyikük egy órai munkabérével támogatja a közös szórakozást. Ez persze a gyakorlatban nem így forintra működik, csak aki többet keres, az gyakrabban nyúl a pénztárcájához. Ezzel fejezzük azt ki, hogy a közös szórakozás mindkettőnknek ugyanannyira fontos.
Na szóval. Én is olyan fiú vagyok, aki szereti, ha ő fizethet. Sosem voltam teljes pénzhiányban, de sosem voltam gazdag sem, amire akartam, arra általában elég volt. Hihetetlenül zavart, amikor néha arra kényszerültem, hogy megosszam a költségeket barátnőimmel, de egy idő után rákényszerültem. Volt, hogy nem mertem bevallani, hogy most azért nem, mert nincs miből. A teljes véglet, a lány általi 100%-os meghívás pedig szinte elképzelhetetlen nekem, bár talán 1-2 alkalommal előfordult. Szerencsére az OTP bankkártyán lehet mínuszba menni, és havonta egyszer azért került elő valami pénz. De volt olyan, hogy barátnőm ötször több ösztöndíjjal rendelkezett, mégis én fizettem - nem mert ezt elvárta volna, hanem mert így szerettem.
A te szavaidból is úgy tűnik, hogy az alap mentalitást megérted. Amit ő belőle csinált, az egy olyan túlzás, amit - a fentiekből sejthetően - valahol megértek. De ezzel, emiatt válságba sodorni egy kapcsolatot (gondolom, azért érezhette, hogy neked ez mennyire rossz) azért messze túl van a józanság határán. Ennyire felül kell tudni emelkedni a konvencionális férfi-nő viszonyokon.
Viszaterve a topicban feltett kerdesre. Azt gondolom ha a fiu eleg ertelmes es belato akkor megerti, hogy ez a jatek nem megy veg nelkul es esetleg hagyja, hogy a lany fizesse a sajat reszet.
Vagy megbeszeli a lannyal a dolgot. Szerintem a hiusagot ilyenkor visszabb kell venni, ha az mber csoro akkor csoro. Alt. mindenki csoro egy idejig kiv. ha szerencsesebb csillagzat alatt szuletett de az sem garancia arra hogy ne osszak be neki az osok a lovettat.
A fiunak egyszeruen el kell donteni, hogy mely dolgokra es mennyit kolt es akkor kicsit tobb jut erre arra. (Neha az mber meg a hasan is tud sporolni ;) tapasztalat)
Szoval en meggondolnam a dolgot a srac helyeben es megbeszelnem a baratnommel, hogy most eppen nincs penzem stb. (hagynam, hogy o fizesse a reszet ha ugy alakul)(lehet hogy kicsit szar erzes de hat szerintem ettol meg nem fogja kevesbe szeretni a lany remelhetoleg;)
Viragot meg nem muszaly penzert szerezni nyaron ha nem muszaj en sem a boltban veszem:)))
De valahol a topic-beli kerdest fel lehet maskent is vetni, mi van akkor ha mondjuk a fiunak ilyen egyszerubb szorakozasra mar van anyagi alapja.(melozik + jol tanul) Viszont a lanynak komolyabb a hattere es nagyobbak a vagyai pl. el szeretne menni mondjuk Angliaba szilveszterezni? (hogy egy kicsit aktualissa tegyuk a problemat)
Ekkor mit tud tenni a srac?(Ismeritek amikor egy lany "elsikkantja" magat, hogy milyen jo lenne a sracnak meg majd meg szakad a szive de akkor sincs annyi penze. Holott csak a sajat reszet
kellene kifizetnie.)
Vajon erre mit tennenek a lanyok? esetleg elmennenek a srac nelkul valaki massal?
Nehéz ügy, szerintem embert meg kell tartani valahogy...
Lehet úgy is, ahogy én csináltam, kérdés, megéri-e? Egyetem alatt magam tartottam el magamat, annyit dolgoztam, hogy egyetem végére megvettem a lakásunkat, de ennek az lett a következménye, hogy se szórakozás egyetem alatt, se jó mérnök nem lettem, utána még 15 évig "szívtam" a gyerekeim és az állandó adósságaim miatt és csak utána értem rá tanulni és szórakozni. Tán jobb lett volna mindent alárendelni a tanulásnak, akkor öt év éhkopp, szintén semmi szórakozás, de utána viszont egy jó állás, ahol már nem kell senyvedni. Szóval én azt ajánlom, valahogy rakjon az ember rendet a tanulás és munka között, mert bármelyik irányban is van aránytalanság, akkor később szívás lesz.
(Azért, ha nagyon akarja az ember, lehet találni valami ócska munkát, ahol megkeresi az ember a puszta szórakozásra-valót. Tapasztalataim szerint - s ez régen is így volt - a legtöbb ember a legtöbb munkához úgy viszonyult, hogy na, ezért a kezem sem mozdítom meg...)
(amúgy meg szórakozása válogatja - magam meglehetősen későn jutottam el odáig, hogy egy vacsora az vacsora legyen gyertyával, stb. és ne egy hamburger - de az a sok ingyen, vagy olcsón megszerezhető szórakozás demoralizálhat gyengébb idegzetű egyéneket, ha látják, mások nem így élnek, s az a kényszerképzete támad, hogy az imádott lánynak vagy ilyet, vagy semmit. (az hülye...lap teteje visszavonva, embert nem megtartani!))
üdv:
hollandi
Egyetértek. Nagyon utálom ezt a helyzetet. Ilyenkor szoktam somolyogni, s úgy fizetek bizonyos dolgokért, hogy azt a lány észre sem veszi, vagy ha már nagyon elkerülhetetlen, kevesebb összeget mondok be. Na, ez jó szórakozás tud lenni. :)
Érdekes eset a fordítottja is. Mikor a lány nem hagyja, hogy a fiú az övénél sokkal magasabb jövedelmébôl átvállalja bizonyos költségeit. Például valami kell a tanuéáshoz, amit a lány nem tud megvenni, a fiú pedig szeretné ezzel megajéndékozni, de a lány nem hagyja, mert ezzel kitartottnak érezné magát, ami ôt zavarja.
Itt a fiúnak azért kell küzdenie, hogy próbálja elfogadni ezt a szitut a lány. Ne érezze úgy, hogy ezzel függôségi helyzetbe vonják - hiszen ha örömmel elfogadja az ajándékot, azzal ô is örömöt szerez a fiúnak, míg ha visszautasítja, elszomorítja vele.
Szerintem a pénzügyeket is meg lehet beszélni. A fiúnak nem kell hiúsági kérdést csinálnia abból, hogy ki fizet - rendezze a számlát az, akinek adott helyzetben vastagabb a pénztárcája, de muködhet úgy is, hogy hónap elején félreraktok (jelen idoben írok, bár jelezted, hogy már a múlté a dolog) egy bizonyos összeget a malacperselybe, aztán tart, ameddig tart... És tényleg vannak olcsó programok (múzeum, BKV-val a városban, Szentendre HÉV-vel, beszélgetés egy capuccino mellett, barátokkal összejönni, stb.)
Magamról tudom, hogy nem lettek költségesebb programjaim, amióta kicsit több a pénzem, mint az ösztöndíj volt.
Ajajj... pocsék helyzet. Át tudom érezni, bár éppen fôiskolás koromban semmilyen kapcsolataom nem volt, de emlékszem, milyen érzés az utolsó 10 forinttal a zsebemben mászkálni hétvégén.
De szerintem ez nem szabadna akadálynak lennie, ha szeret(t)ed. Fordított esetben hogy éreznéd?
Nem a te feladatod rászólni, hogy húzzon melózni.
A tanulás meg a szememben nem kifogás. Ismerőseim zöme egyetemi évei alatt megbírta saját magától teremteni az anyagiakat, sosem vett igénybe "külső" segítséget.
Lehet, hogy kicsit kritikusan szemlélem a fickót, de érzésem szerint (én nem ismerem őt) nem tett meg minden tőle telhetőt. Én így látom.
Abban az esetben tanult, komolyan, es videken egyszeruen nem dobaltak utana a jobbnal jobb ajanlatokat, hogy menjen oda dolgozni. Egyebkent sem parancsolhattam ra, hogy huzzon a francba melozni....szerettem, es nem volt penze.
