Szálljatok magatokba és gondolkodjatok el azon, Ti mint fiatalok, hogyan bántatok az egyik napról a másikra csak "reakciósnak", "maradi gondolkozásúnak", vagy csak egyszerűen "begyepesedettnek" titulált nyugdíjas korú idős generációval.
Pedig egy részüket a háború vitte el, a másik részét, mint osztályárulót vették kezelésbe, a harmadik része meg azért nem kapott semmit, mert úgy-e nem fizetett járulékot, akkor nem is jár neki semmi….
Pedig a világégés után nem sok maradt belőlük. Pedig aránytalanul sokkal kisebb terhet jelentett volna az akkori fiatal generációnak, mint ma.
Te egy áruló nyugdíjas vagy.Ma a nyugdíjasok tartják el az országot mert ezek a mai drogos fiatalok nem akarnak dolgozni.A mai kevés munkahely közel felében nyugdijjasok dolgoznak.A zöldség és a gyümölcs nagy részét is a nyugdíjasok termelik meg.Ha nem lennének nyugdíjasok akkor az országnak nem lenne mit enni.
Mielőtt ilyen minősíthetetlen hangon pálcát törtök egy fiatal fölött, aki adózik, neveli a gyerekit, aki most eltart Benneteket, mert el merte mondani a véleményét, kicsit szálljatok magatokba.
Szálljatok magatokba és gondolkodjatok el azon, Ti hogyan bántatok az egyik napról a másikra "reakciósnak", "maradi gondolkozásúnak" tituált nyugdíjaskorú társaitokon.
Bizony nagy részük semmilyen ellátást nem kapott.
Nem érek rá tovább Veletek vitatkozni, mert dolgozni kell mennem. Na csá!
Légyszi gyorsan írd le, hogy melyik nyugdíjas szülő verte vagy ölte meg nyereségvágyból, mármint pénzért vagy vagyonszerzésért saját gyerekét vagy unokáját?
Erre vonatkozóan csak ennek az ellentettjéről van tudomásunk. Például Soproni Ágnes esetét vegyük csak. Saját kedves kisfia megbeszélve barátjával, megölték a színésznőt, és az elkényeztett kisfiú saját kezűleg hozta a barátjának a kést és a tepsit, hogy az anyukája combját felszeletelve majd megsütik. A feldarabolt szerencsétlen asszony különböző testrészeit pedig részben a kutyákkal etették meg.
Ez csak egyetlen eset, pedig mennyi hasonló bűncselekményt követnek el szülők, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik terhére elkényeztett vagy kevésbé elkényeztett kölykök.
Tehát a nyugdíjas a veszélyes? Kire, kikre, mire? Legfeljebb saját magával szemben lehet veszélyes, mert ha nem tudja megvenni a nyugdíjából a gyógyszereit, a minimális megélhetéséhez a mindennapi kevéske ennivalóját, akkor saját magával szemben valóban veszélyessé, önveszélyessé válik, mert a minimális létének fenntartása saját maga „kiírtásával” fog járni. De az is biztos, hogy a nyugdíjas szülő, nagyszülő inkább éhenhal, minthogy saját gyerekét, unokáját bántaná.
Tudod, ha ilyen szülő, nagyszülő lenne, akkor szerintem te már nem élnél ezzel a mentalitásoddal.
Idézet tőled! „Isten óvjon meg attól, hogy 40 év múlva ilyen beszűkült, primitív, alkalmazkodásra képtelen, tévéfüggő seggfej legyek magam is!
Közlöm veled, hogy téged már sem isten, sem ember nem tud megóvni a későbbiekben az általad leírtaktól. Ha valaki fiatal korában már ilyen, akkor jobb már nem lesz, de hát sajnos ilyen csökevény és tudatlan emberek vannak közöttünk. A magam részéről sajnállak, hogy ennyire értelmetlen van, de talán még orvosok tudnak a későbbiekben segíteni rajtad.
Béke veled! Azért nem lenne baj, ha esetleg a szüleidtől, nagyszüleidtől minimum elnézést kérnél. Nem tudom, hogy mikor születtél és milyen volt a szüleid által biztosított háttér, így csak találgatni lehet rólad.
A szüleidet, nagyszüleidet is veszélyesnek tartod? Erre a kérdésre, ha lehetne, próbálj meg értelmesen válaszolni!
Igen, rettentő veszélyesek. Ök egy bűnös korosztályt képviselnek, kik kiszolgálták a Kádár-rendszert. Kiszolgálták, mert más választásuk nem volt. Igen, veszélyesek, mert a háború előtt születtek, veszélyesek, mert még élnek, és élettapasztalatuk alapján tisztán látják azt a torz szemléletet, ami sajnos olyan taknyos gazembereken keresztül, nyilvánul meg, kiknek példaképe Szálasy Ferenc nyilasvezér, veszélyesek mert még élnek olyanok, kik akkor gyerekként, vagy fiatalként átélték a holokauszt szenvedéseit, a koncentrációs táborok borzalmait, a fasiszta nyilas pribékek által a Dunába lövöldözött szerencsétlenek haláltusáit. Veszélyesek, mert felháborodnak és elborzadnak a MIÉP vezéralakjának azon a kijelentésén, hogy „lesznek még cipők a Dunaparton.” Veszélyesek, mert életükben egyetlen egy óriási hibát követtek el, mégpedig azt, hogy ilyen Makkos-féléket hoztak a világra.
Oltári nagy seggfej vagy. Apádról, anyádról, nagyszüleidről beszélsz. Akik felneveltek (csak sajnos értelmi szinvonaladról nem gondoskodtak megfelelő módon).
A nyugdíjasok élték meg, szenvedték meg a háborút,ők épitették fel a romokból az országot, ők élték meg az ötvenes évek nyomorát. Ök szívják meg a rendszerváltást követő átalakulást. Viszont nagy hibát követtek el, hogy az ilyen hozzád hasonló gondolkodású gyermekeket szültek.
Szégyelld magad.
Csak piszkál egy kicsit még a dolog. Szóval aki balra szavazott az a media miatt van. Aki jobbra arra nem hat a media? Más. A nyugdíjasoknak nincsenek gyerekei, unokái? Ők nem hatnak rájuk? Más. Beletartozik-e a médiumok közé a főleg vidéken olvasott Szabad Föld és a nézett köztévé? Vagy a helyi plébános? Más. Most a nyugdíjasok veszélyesek (miért is?) vagy a balra szavazók? Egyáltalán. Nem unjuk még az általánosításokat és cimkézéseket?
Érdekes. Anyósomék vidéken hasonló tüneteket mutatnak. Seggfejek. És a Fideszre szavaztak. Veszélyesek. De én "nem félek". (copyright BA) (Kulik hol vagy?)
Sajnos, rettentő veszélyesek. Ugyanis végtelenül sok idejük van, ezért sokat politizálnak. Egy másik világban élték le az életüket, mely a megalázó nyomort legalább stabilan nyújtotta nekik, s ezt a stabilitást igencsak hiányolják a mából - különösen, hogy új világunkhoz képtelenek alkalmazkodni, azt megérteni szintén.
Állandóan a tévé előtt ülnek, illetve a ballib klientúra lapjait olvasgatják, és ami onnan jön, ha teljesen nem is, de alapjaiban elhiszik.
Ugyanakkor jelentős szavazóerőt képviselnek.
Azt, hogy az mszp helyettük egy nagytőkés elitet képvisel, nem fogják fel. Ők azok, akik az mszp utódpártságának élő bizonyítékai: hiszen elsősorban ők azok, akik pontosan ama 40 évért szavaznak rájuk most is.
Tehát a nyugdíjasok rettentő veszélyesek. Isten óvjon meg attól, hogy 40 év múlva ilyen beszűkült, primitív, alkalmazkodásra képtelen, tévéfüggő seggfej legyek magam is!
A személyi jövedelemadót bevezető 1987. évi VI. törvény a nyugdíjat, a keresetekhez hasonlóan, adóköteles jövedelemnek nyilvánította. Ez az adójogi státus, amely egyébként összhangban van az EU-országok joggyakorlatával is, azóta sem változott.
Az új adó bevezetése nyomán nem csökkenhetett a keresetek és a nyugdíjak összege, ezért az adó hatását semlegesíteni kellett. A keresetek esetében ezt szolgálta az ún. bruttósítás, melynek során a bérek és a fizetések összegét annyival emelték, hogy a növekmény a belépő adót teljes mértékben ellentételezze. A bruttósítás okozta keresetnövekedés összegszerűen azonos nagyságú volt az adóval; a kifizetett (nettó) kereset összege változatlan maradt, de státusa átalakult: adómentes jövedelemből megadóztatott jövedelemmé vált.
Elvileg a nyugdíjjal is így kellett volna eljárni: minden nyugdíjasnak külön-külön kiutalni a bruttósítás növekményét és kivetni, majd beszedni a személyi jövedelemadót. A törvény-előkészítés vitájában azonban az az álláspont győzött, hogy az adminisztráció növekedésének elkerülése céljából hagyják változatlanul a nyugdíjfolyósítás rendjét, és ne legyen se bruttósítás, se adókivetés. Ezt a döntést a törvényjavaslathoz fűzött „magyarázat” így indokolja: „Az adó hatályba lépése előtt megállapított nyugdíjak adóztatása esetén ezek bruttósítása is szükségessé válnék, ami azonban növelné az adminisztrációt, de a jövedelempozícióban érdemi változás nem történnék.”
A törvény tehát a személyi jövedelemadó rendszeréből kiiktatta az adóköteles nyugdíj utáni látható adófizetést, az adókedvezmények között mondva ki azt, hogy a nyugdíj után nem kell adót fizetni. A valóságban természetesen szó sincs semmiféle adókedvezményről. A törvény szerkesztői egyszerűen nem ismerték fel, hogy a nyugdíj sajátos jövedelem, amely a személyi jövedelemadó bevezetésével minden külön intézkedés, bruttósítás és adókivetés nélkül, belső törvényszerűségénél fogva átment a kereseteknél leírt „metamorfózison” és adózott jövedelemmé vált. A nyugdíj utáni adót pedig a nyugdíj-megállapítás és -folyósítás rendszerébe beépítve szedi be az állam. Ez az oka, és nem valamiféle „adókedvezmény”, hogy a nyugdíj után nem kell még egyszer adózni.
A keresetek adózásának három eleme van: az adóalap, azaz a bruttósított jövedelem, az adó és az adózás utáni nettó jövedelem. Ennek megfelelően az adófizetés három szereplője: a munkáltató mint jövedelemforrás, a költségvetés mint adóztató és a munkavállaló, mint adóalany, azaz a nettó jövedelem tulajdonosa. A kereseteknél az adózás három elemének mindegyike más-más szereplőhöz kapcsolódik. Ez a körülmény elválasztja egymástól a munkáltató által fizetett jövedelmet (benne a bruttósítás növekményével) és a költségvetésnek járó adóbevételt. A személyi jövedelemadó bevezetésénél ezért volt elkerülhetetlen a bruttósítás és az adókivetés párhuzamos alkalmazása.
A nyugdíjnak mint jövedelemnek a sajátossága az, hogy esetében a költségvetés egyszerre két szereplő, a jövedelemforrás és az adóztató funkcióját is ellátja, s ily módon az adózás teljes folyamatát kézben tartja. Ez a sajátos körülmény teszi lehetővé a költségvetés számára, hogy az azonos összegű, de ellenkező előjelű bruttósítási növekményt és a személyi jövedelemadót összevonva és így kölcsönösen elhagyva vigye át a folyósított nyugdíjat a személyi jövedelemadó bevezetése utáni adózott jövedelem kategóriájába. A költségvetés a bruttósítási növekmény megtakarításának formájában kapja meg az adót, miközben a nyugdíjasok adófizetése rejtve marad.
Ennek persze nem volt tétje, jelentősége 1987-ben és az azt követő években, mindaddig, amíg a kormányzat nem kapcsolt az adófizetéshez különböző jogokat és kedvezményeket (például befektetési, családtámogatási adókedvezményt, az adó 2x1 százaléka feletti rendelkezési jogot, az adósávok és -kulcsok módosulásából származó jövedelemnövekedést stb.), amelyektől a nyugdíjasok a rejtve maradt adófizetés következtében elestek. Ma már azonban a látható adózás hiánya egyre növekvő és szélesedő diszkrimináció forrása lett. Ha a személyi jövedelemadó bevezetésénél a nyugdíjak esetében is a kereseteknél alkalmazott módszer szerint járnak el, ez a probléma fel sem merülne. Márpedig sem a módszerbeli különbség, sem az adminisztráció csökkentésének igénye nem indokolhatja a nyugdíjas-társadalom hátrányos megkülönböztetését a többi jövedelemtulajdonossal szemben. (A többletadminisztráció más módszerrel is elkerülhető.)
A személyi jövedelemadónak a kormányzat által megkezdett, illetve tervezett módosítása még inkább megnöveli ennek a problémának a jelentőségét. A bemutatott hátrányos megkülönböztetés felszámolása nélkül ugyanis a nyugdíjas-társadalom ennek a programnak az áldásaiból is kimarad. Megkockáztatom azt az állítást, hogy a nem tudatosan létrehozott, de mégiscsak élő diszkrimináció hatása megközelíti az évi kétszázmilliárd forintot.
Jellemző, hogy a minimálbér adójának eltörlése kapcsán fel sem merült (és látható adófizetés híján nem is merülhetett fel), hogy ezt az intézkedést – megfelelő adaptációval – a nyugdíjakra is kiterjeszszék. Pedig a mintegy 2,7 millió öregségi, rokkantsági és özvegyi nyugdíjas 43,6 százalékának (1,2 millió embernek) az ellátmánya a minimálbér nettó összege alatt van, vagy ahhoz nagyon közel, s mindössze kilencvenezer nyugdíjasnak (a nyugdíjasok 3,4 százalékának) van akkora nyugdíja, amelynél a minimálbér adójának az eltörlése már nem emelné a nyugdíjból származó jövedelmet.
Engedje meg az olvasó, hogy felidézzem azt a két példát, amely a vázolt kérdéssel való foglalkozásra ösztönzött. Az egyik: eredményes kórházi kezelés után nagyon udvarias hangvételű levelet kaptam, amelyben megkértek, utalnám át adóm egy százalékát a kórház megfelelő osztályának alapítványa számára. Elgondolkoztam: miért is nincs erre lehetőségem? A másik: egy műsor a rádióban. A Szociális és Családügyi Minisztérium egyik vezetője a vendég. A telefonnál egy nyugdíjas tanárnő, aki elmondja, hogy két középiskolás lányával élnek havi hatvanezer forintból, nagyon szűkösen. Munkaalkalom azon a vidéken nincs, kiegészítő családi pótlékra nem jogosult, mert az egy személyre jutó jövedelmük meghaladja a nyugdíjminimumot, adókedvezményt nem kaphat, mert a nyugdíj után nem fizet adót. Tudomása szerint mintegy húszezren lehetnek az országban, akik hasonló cipőben járnak. (Később olvasom valamelyik párt választási kampányfüzetében, hogy száznyolcvanezernél is több olyan gyermek van, aki után a családtámogatási adókedvezményt azért nem tudják igénybe venni, vagy csak részben, mert a családban nyugdíjas is van.)
A fentiekben ismertetett hátrányos megkülönböztetés ügyében az Alkotmánybírósághoz fordultam, amely indítványomat befogadta és megkezdte a személyi jövedelemadót most szabályozó 1995. évi CXVII. törvény vizsgálatát. Indítványomban azt szorgalmaztam, hogy a törvény ismerje el adózott jövedelemnek a nyugdíjat. A nyugdíjak számított jövedelemadójának a meghatározása lehetővé tenné, hogy a nyugdíjasok is hozzájussanak az adóhoz kapcsolódó jogokhoz és kedvezményekhez. Természetesen türelemmel és a köteles tisztelettel várom az Alkotmánybíróság határozatát, de úgy gondolom, hogy – a felgyorsult kormányzati intézkedésekre is tekintettel –, nem haszontalan, ha a nyilvánosság előtt is felhívom a kormányzat és a nyugdíjas-társadalom figyelmét erre a súlyos és indokolatlan hátrányos megkülönböztetésre.
A méltányossági jogon igényelhető nyugdíjemelést az a volt dolgozó vehette/vehetné igénybe, akit 1990-től munkahelyéről a munkahely megszüntetése miatt vagy a munkaerők számának csökkentése miatt elbocsátottak, és utána életkora miatt nem tudott már elhelyezkedni. Sőt az iskolai végzettséget és szakmai gyakorlatot sem vették figyelembe, ha az illető munkaerő már elmúlt 40 éves. Mert mindenhol csak a 20-30 éveseket keresték. Az már senkinek nem jutott eszébe, hogy mi legyen azokkal, akik még nem érték el a nyugdíjkorhatárt, de munkahelyet már nem találnak.
Nos ezek a még igen tevékeny korban lévő emberek, mindegy, hogy férfiről vagy nőről van szó, lapátra lettek téve. Munkahely nincs, eddig volt munkahely – ha nem is sok – jövedelemmel, akkor most mit lehet csinálni? Ekkor nagyon sok kényszervállalkozás alakult, amikről mindenki tudhatja, hogy nagyobbrészt teljes anyagi csőddel végződtek.
Mire azok az emberek, akik éppen a rendszerváltozás valódi kárvallottjai, először az ún. munkanélküli jövelempótló támogatást vették igénybe, majd megpróbáltak előnyugdíjba menni és volt akiket leszázalékoltak. (Aki megkapta a leszázalékolást, az valóban meg is érdemelte, mert jó néhány éven keresztül kilincselhetett, munkaközvetítő-munkahely-orvos-... és kezdhette elölről).
A leszázalékoláskor természetesen az utolsó munkahelyi fizetését, a munkanélküli jövedelempótlék összegét vette figyelembe a TB.
Itt a ledolgozott évek száma már jóformán semmit nem számított, éppen úgy mint az iskolai végzettség.
Szóval ennek a méltányossági nyugdíjemelésnek a lehetőségét és az erre fordítható 300 milliót vette el a Fidesz, na meg az 1999-ben a nyugdíjemelésre fordítandó 52 milliárdot, azóta meg ugyanazt minden évben.
Így van az, hogy 34-35 éves munkaviszony után mindössze 25-26.000,- Ft-os nyugdíjak vannak megállapítva.
Hmm...
elég soká tartott kiszámolni ezt az összeget...
10 hópapig tartott?
;-))
De mire is vonatkozik ez az általad számított adat?
Ugyanis szeretett kormányod által is elismerten 300 millió Ft-t vettek el azoktól az idős emberektől akik erre rá vannak szorulva, mivel szolgálati idejük nem tett/tesz lehetővé számukra normális nyugdíjmegállapítást és emelést...
Ehhez a tényhez képest szerintem az 1 Ft/fő elvonás is sok!
Az évi 50 milliárd "lenyúlásáról" már nem is beszélve...
(+ a kamatok!, + az erre az elvont 50 milliárdra épülő elmaradt emelések!)
Egyetértünk, hogy röhej.
Azért kérdeztem, merft nem látom át igazából a kérdést.
Ha valamilyen technikai-adminisztrációs-politikai hiba folytán lett méltánytalanul alacsony a nyugdíja kétszázezer embernek, akkor ezt szerintem nem ismétlodo méltányossági emelésekkel kellene elintézni (pláne, ha 1500 forintról van szó - mert a cikk alapján ennyi jön ki egy emberre), hanem egyszeri nagyobb emeléssel, ami egyszer és mindenkorra megszünteti az eredeti méltánytalanságot.
A méltányossági nyugdíjemelés az nem 1.500,- Ft-ot jelent. De ha annyit is jelentene, azt is elvette a Fidesz.
Ha kíváncsi vagy hogy valójában mi a méltányossági alapon adható nyugdíjemelés, akkor kérdezz vissza, remélem megtalálom addig a Fideszes törvény számát is, de egyébként is megtalálható a NET-en.
Egyébként 1.500,- Ft az semmiképpen nem nevezhető méltányos összegnek!!! Ez ugyanis röhej. :O)))
Szerintem azt sem tudod, hogy mit jelent a méltányossági alapon járó/járható nyugdíjemelésről.
De legalább kérdezd meg, én aztán igazán tudok választ adni erre az esetleges kérdésedre!
Egyébként nem szégyen az, ha valaki nem tud valamiről, de azt be is kell tudni vallania.
Kairó, 2001. október 1. (MTI) - Kairóban a rendőrség a hétvégén letartóztatott egy 53 éves egyiptomi férfit, aki magát - lefátyolozva - évtizedekig nőnek adta ki.
A csalásra akkor derült fény, amikor az illetékes hivatalban nőként megjelenve elhunyt apjának nyugdíját próbálta felvenni. Az ügyet intéző tisztviselő ugyanis kötelezte a nőnek öltözött férfit, hogy vegye le a fejét borító kendőt, mert gyanúsnak találta arcán a friss borotválkozás nyomait.
A rendőrség egyelőre nem nyilatkozott arról, hogy az 53 éves férfi transzszexuális vagy homoszexuális lenne. Egyiptomban törvény tiltja a homoszexualitást. Kairóban jelenleg 52 férfi ellen folyik eljárás homoszexualitás címén. A vád beigazolódása esetén akár három évi börtönnel is büntethetik őket - áll a dpa jelentésében. +++
Nincs méltányossági nyugdíjemelés Az alacsony jövedelmű idős embereket sújtja a költségvetési megvonás
A méltányossági nyugdíjemelés intézményének visszaállítását követelik a nyugdíjasszervezetek. A kétéves költségvetés elfogadásával megszűnt ugyanis a méltányossági nyugdíj-megállapítás több évtizede működő intézménye. A társadalombiztosítás büdzséjében nem is szerepel a tavaly erre fordított 300 millió forint.
A kétéves költségvetés elfogadásával megszűnt a méltányossági nyugdíjmegállapítás több évtizede működő intézménye. Az MSZOSZ nyugdíjas választmánya felkéri a kormányt, vizsgálja felül és semmisítse meg az idős emberek jelentős részét érintő hátrányos intézkedést – mondta lapunknak Czerván Mártonné, a választmányelnöke. „Társadalomellenesnek” tartják a lépést, mert azokat sújtja, akik több évtizedes munka és folyamatos járulékfizetés után, nyugdíjba vonulásuk előtt önhibájukon kívül kerültek olyan helyzetbe, hogy nyugdíjuk rendkívül alacsony lett – tette hozzá. A szervezet szerint a döntés sérti az alkotmányosan szerzett jogokat is, hiszen több évtizedes, a nyugdíjrendszerbe beépült működő gyakorlatot töröltek azonnali hatállyal. A testület kész az Alkotmánybírósághoz fordulni, ha nem semmisítik meg a hátrányos intézkedést.
Tiltakozik a döntés miatt a Nyugdíjasok Országos Képviselete (NYOK) is. Vezetője, Michalovits Ervin szerint érthetetlen a rendszer megszüntetése, hiszen az Idősügyi Tanács legutóbbi ülésén Harrach Péter miniszter azt ígérte, fellép a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság 300 millió forintos méltányossági keretének csökkentése ellen. Utalt arra, hogy korábban a kormány a differenciált nyugdíjemelés mellett érvelt, most pedig éppen az alacsony jövedelműeket sújtja. A NYOK ismeretei szerint több mint kétszázezer idős ember kényszerült „nyomott bérrel” nyugdíjba, így a hoszszú szolgálati idő igazolása ellenére is csak kis összegű juttatásra jogosult.
A méltányossági nyugdíjemelés intézménye valóban megszűnt – erősítette meg lapunknak a Szociális és Családügyi Minisztérium. Információink szerint a pénzügyi tárca döntött a 300 millió forint megvonásáról, más célra fordításáról.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) visszavonta a Partner Országos Önkéntes Nyugdíjpénztár tevékenységi engedélyét, és felszámolási eljárást kezdeményezett ellene. A felügyelet elrendelte a pénztár működésének felfüggesztését a felszámolás kezdő időpontjáig. A felügyelet a multilevel marketing stratégiára épülő pénztárnál súlyos szabálytalanságokat tárt fel.
A PSZÁF visszavonja a Partner Országos Önkéntes Nyugdíjpénztár tevékenységi engedélyét, felfüggeszti a működését, és felszámolási eljárást indít ellene. A Partnernél (a volt Premier Országos Önkéntes Kölcsönös Nyugdíjpénztárnál) tagfelvételi zárlatot rendelt el a felügyelet 2001. január elsejétől. A hatóság felszólította a pénztár igazgatótanácsának elnökét, Szedlacsik Miklóst, hogy intézkedjen a pénztári kifizetések letiltásáról.
A határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, de azt bíróságon meg lehet támadni. A PSZÁF 2000.december 6-án célellen?rzést rendelt el a pénztárnál, hogy - többek között - megvizsgálja az ÚjPremier Országos Nyugdíjpénztár kiválását. A Partner és az Új Premier képviselői nem tették lehetővé a helyszíni vizsgálatot, magyarázatukat a PSZÁF nem fogadta el.
A Partner (a volt Premier) 2000. júniusi ellen?rzése nyomán a PSZÁF megállapította, hogy a
pénztár nem tudta maradéktalanul teljesíteni a korábban megfogalmazott kötelezettségeket, ezért 2000. december 31-éig tagfelvételi zárlatot rendeltek el. A Partner küldöttgyűlése 2000.
szeptember 10-én elhatározta az Új Premier kiválását, a felügyelet azonban a lépést
jogszabálysértőnek ítélte, ezért elutasította az Új Premier Országos Nyugdíjpénztár tevékenységi kérelmét.
A továbbra is egy jogi személynek tekintett Partner és az Új Premier tagdíjfelosztási mechanizmusa a PSZÁF szerint a m?ködési tevékenység finanszírozását szolgálja, és a multilevel marketing stratégiára épül. A pénztár csak folyamatos bővülés, új tagok belépése esetén tudja finanszírozni működési kiadásait.
Az üggyel kapcsolatban megpróbáltuk elérni a Partner, illetve a Premier vezetőit, de a
telefonközpont csak azt közli, hogy „Sajnos jelenleg minden ügyintéz?nk foglalt". Szedlacsik egyik vezető beosztású munkatársa pedig azt közölte, hogy nem kívánják kommentálni az ügyet, így arra sem válaszolt, kívánnak-e fellebbezni a PSZÁF-határozat ellen.
Az - egykori nevén - Állami Pénztárfelügyeletnek is több ízben fejfájást okozott a Premier
Önkéntes Nyugdíjpénztár, illetve a Premier Országos Magánnyugdíjpénztár. A Premier Önkéntes Nyugdíjpénztár tevékenységi engedélyét első ízben 1999. február 8-án június 30-ig függesztette fel a felügyelet, mivel egy 1998, október-novemberben tartott általános ellenőrzés során a nyilvántartási és könyvvezetési rendszerben lényeges hiányosságokat, az egyéni számlavezetésben és a hozamfelosztásban több hónapos lemaradást tapasztaltak. A felfüggesztés időtartama alatt a pénztár tagdíjat szedhetett, a felhalmozott vagyont befektethette, de szolgáltatást - a nyilvántartás hiányosságai miatt - nem nyújthatott és új tagokat sem vehetett fel. 2000 októberében kezdődött meg a Premier Országos Magánnyugdíjpénztár - későbbi nevén Saturnus Országos Magánnyugdíjpénztár - felszámolása.
A Premier Országos Magánnyugdíjpénztár a felügyelet közlése szerint 1998 áprilisában nyújtott be tevékenységi engedély iránti kérelmet a felügyelethez. A felügyelet célellenőrzés után elutasította a kérelmet, mivel határozata szerint a pénztár informatikai rendszere nem volt alkalmas a biztonságos pénztári tevékenység ellátására. A pénztár jogorvoslati kérelmét a pénzügyminiszter 1998októberében elutasította.
Sz. I. M. - G. Á.
Szedlacsik Miklós, munkatársai, illetve rokonai több, a pénztártól hivatalosan függetlenül működő társaságban vállaltak tulajdonosi vagy vezetői szerepet. Ilyen a P. Plusz Hálózat Befektetés,Biztosítás Közvetítő és Tanácsadó Rt., amely eredetileg - idén januárig - Premier Plusz Hálózat névre hallgatott. A szintén ebbe a körbe tartozó Premier Bróker Befektetés és Biztosítás Közvetítő Kft.-t idén februárban keresztelték át P. Horizont Kft.-vé, s ugyanitt, a Gizella úton működött a Fókusz Pénztárszolgáltató és Ügyviteli Kft. is. Az egyik cég idős résztulajdonosa csak Szedlacsik nevének említésére tudta felidézni, hogy ó maga is tulajdonos a társaságban.
(Napi Gazdaság, 2000. december 20., szerda, 1+7. oldal
Néha a pénztár is veszélyes lehet a (leendő) nyugdíjasokra
