Arról a lézerhárfás dalról egy régi száma jutott eszembe, amit valamelyik '90 körüli koncertfelvételén láttam, az is valamelyik RV szám, ugye? Ugyanazzal a hangmintával játszotta annó a lead-et, ez a hangminta nekünk is megvolt.
"The best thing about this whole experience was how genuine and lovely everyone was! I’m so humbled and touched by how kind everyone at the festival was - from the band, music team, festival staff, drivers, and all the lovely comments and messages I’ve received from everyone who watched the concert!
I’m feeling very emotional and extremely inspired by Jean-Michel!
Back at home now composing for Heartstopper and Waterloo Road, as well as future projects on the way!! Thanks as well to my family who joined me in Bratislava and again to everyone who watched the stream online! Hoping everyone is having a great time at the festival!" - Adiescar Chase.
Ez az RV4 szerintem jó dal. A témaváltás kicsit sablonos, de a főtéma szerintem elég jó, és koncertre pláne megfelelő a tempója miatt.
Itthon visszanéztem a közvetítést és ennél a dalnál látni is néhány bevágott snittet a nézőtérről, ahol jó páran igen csak élték a tempót és a dallamot. Ahogy egyébként én is :)
Az előző hozzászólásra csatlakozva: egyébként ő is ott volt, mármint Emilie Jarre. Pár rajongó fotózkodott is vele. A fiairól nem tudom ott voltak-e, lehet. De a lényeg, hogy ez Jarre-éknál is fontos esemény volt, nem csak Chase-éknél (csészéknél).:)
A családtagjai Jarre rajongók, gondolom nagy élmény volt ez nekik.
Mellesleg gondoljatok már bele, Adiescar életkorban sokkal közelebb van Jarre unokájához, Madeleine-hez, mint mondjuk a lányához, Emilie-hez, aki már 50 lesz. :)
Viccen kívül mondom, hogy Adiescar Chase volt az egyik legjobb része a koncertnek, egy valakit ilyen sok hangszeren játszani, ilyen sok mindent egyszerre csinálni én szerintem Alan Wilder vagy Mike Oldfield részéről láttam utoljára, ráadásul maga Jarre is azért elég sok hangszeren szokott játszani a koncertjein.
Nagyon remélem, hogy meghívja még Jarre, mert egy csomó dal kapott nagyon érdekes elemeket, olyanokat, amikről nem hittem volna, hogy működnek.
Szerintem egyszerűen azért játssza, mert egy sláger lett belőle. Általában nem egyedül dönt arról, hogy mi legyen a setlist, hanem megbeszéli a csapatával, hogy "mi működne". Jarre mindig is ilyen volt, a lemezeken a szokásosnál durvábban megy szembe az közönség elvárásaival, a koncertjein meg cserébe tényleg azokat a dalokat játssza, amiket szerinte az emberek a legjobban élveznek majd. És ezt meg kell érteni, akárcsak a DM-nál, ez koncerten, ahol 100,000 van ott, nyilván az emberek nagy része nem olyan JMJ fan, mint mondjuk én, hanem van egy csomó ember aki csak úgy elmenne egy koncertre örülni, családtagok, gyerekek, stb.. Én jobban örülnék persze, ha előadná a Wooloomooloo-t a Zoolookról, a Miss Moon-t a Metamorphoses-ről, a Tokyo Kid-et a Revolutionsről, de akkor a közönség nagy része csak nézne, mert ezek igencsak rágós falatok annak, aki nincs otthon JMJ-ban vagy elektronikus zenében. A RV4 meg nagyon fülbemászó, koncertre tökéletes.
Ahogy a Depeche Mode sem nyilatkozik mostanság túl szépeket az első lemezükről, de azért a 'Just Can't Get Enough' mégis rendszeresen megy. A Rendez-Vous 4 kicsit Jarre JCGE-ja, egyszerűbb felépítésű, mint a többi híres dala, de azért ez is része a munkásságának. Nekem a világon semmi bajom nincs vele, bár szerintem is a legjobban a koncerteken működik.
Ez nyilatkozta róla például 5-6 éve:
"Rendez-Vous IV has become a running joke within my entourage. They all say that if we play this, everybody is going to get up and clap and all that. And for me, it’s always a nightmare to play this track. I can’t even listen to it anymore. But wherever I’ve played it, everybody is just immediately into it. It’s almost mechanically, they all get up and start clapping and getting wild. Even the crew say “play this song.” And whenever we do, it’s working. But remember, I originally wanted to throw it out."
Na, újranéztem Brian May blokkjától. Ez az RV4 szerintem jó dal. A témaváltás kicsit sablonos, de a főtéma szerintem elég jó, és koncertre pláne megfelelő a tempója miatt.
Igazából nem értem, miért nyilatkozott ilyet, ha meg így nyilatkozik, akkor miért játssza? "Én gyűlölöm, de ti fogadjátok szeretettel." Nem értem.
A Depeche Mode is utálja pl. az It's Called A Heart Slow mixet, ezekután fura lenne hallani turnéról turnéra.
Én is ott voltam a koncerten, fantasztikus volt! Bizony többször is megkönnyeztem, ahogy hazafelé is a vonaton újra nézve a youtube csatornáján. Itthon pedig a TV5 Monde-ról felvett közvetítés várt.
Köszi a történetet, ezek mindig nagyon érdekesek, pont a személyességük okán. Érdekes, de nekem talán a legelső meghatározó zenei élményem a Magnetic Fields volt, itt le is írtam hevenyészetten a sztorit.
És itt a kazetta, amit akkor meg is találtam, csak idő hiján nem posztoltam:
Vicces, hogy ha nem nyitom fel a Humorfesztivál kazettatokot, akkor nem találom meg, és a többi (Spektrumos játék-) kazettával megy a kukába.
Egyébként több dalnál is azt éreztem, hogy végre ott a közönség elejében értettem meg, hogy miért játssza őket Jarre, ráadásul egymástól gyökeresen eltérő stílusokat.
Egyrészt a Rendez-Vous 2-t, bár a RV sosem tartozott a kedvenc Jarre lemezeim közé (ahogy ezt már sokszor kifejtettem), de élőben sokkal inkább magával ragadó, ahol nyilván nem a hangzás részleteinek finomságán van a hangsúly, és főleg ebben a verzióban, nagyon élveztem, nagyon jó ötlet volt, hogy elővette, katartikus pillanat volt.
A másik pedig a Zero Gravity remix, ami igen, egy dübörgő tánczenei szám, még "drop" is van benne, az én zenei ízlésemnek alapvetően kicsit kommersz, de hát ott átélni, főleg ezzel a látvánnyal, egyszerűen elképesztő volt, egyszerűen képtelenség megállni, hogy ne kezdj tapsolni, ugrálni, táncolni.
A Stardust pedig egyszerűen katartikus volt, amire igazán nem számítottam, mert már pár éve is kicsit kezdett sok lenni, hogy minden koncerten ezt játssza, de most mégis ez volt az egyik legerősebb élmény, szinte már "sok" is volt.
Mindazonáltal azt kell mondjam, hogy ez egy igazi szabadtéri koncertélmény volt!
Azért is vagyok egy kicsit szomorkás, hogy egy ilyen jó időjárásban tartott koncert elbírt volna még jó pár ütemes, táncolható, topogható, veretős, a közönséget megmozgató számot; pl. Magnetic Fields 2, Vintage (lásd a monacói koncertet); nem pedig ilyen Web Spinner szerű leültetős izét... de ez megint csak egy egyéni vélemény.
Kedves topiclakók, engedtessék meg nekem némi személyes...
Oxygene.
Equinoxe.
Orsós magnó ORWO vagy Polimer szalagokkal, néha jugoszláv bakelitek.
És Apa.
Jarre első két populárisabb albumát gyermekként, általános iskolásként általa ismertem meg. Valamint a Kraftwerk-et és Mike Oldfield-ot is.
Azt hogy több albuma is van meg VHS-esen kiadott koncertvideói, részben az engemet időközben utolérő internetnek, részben pedig a Globus Nyomdához közeli Labiritmus zeneboltnak köszönhetően ( https://rattle.hu/index.php/2017/01/a-lemezboltok-varazslatos-vilaga/ ) tudtam meg; itt némi potom pénzért még át is másolták VHS-re az olyan klasszikusokat mint a 'Destination Docklands', 'Rendez-Vous Lyon', 'Rendez-Vous Houston' hogy aztán otthon a TV előtt ülve hüledezzek, hogy milyen pazar látványvilágban volt része az ott lévőknek. A rongyosra valkman-ezett kazettákról nem is beszélve...
1993-ig kellett várnom, hogy az első hazai koncertjén ott lehessek, amely a Népstadionban volt, szabadtéri, monumentális. Ott is volt bőven tátott szájjal nézés. Utána járt itt még párszor kis hazánkban, de azok már in-door (beltéri csarnokos) koncertek voltak. A "következő" szabadtéri koncertre nekem tegnap estig kellett csak várni... és nem bántam meg hogy ott lehettünk.
Köszönet ezért is, Apa.
Valamint köszönet annak a kedves segítőkész topictársnak, aki az itt megtett keresésemre privát emailben válaszolt, hogy aktuális -e a fuvar a koncertre és vissza. Egy életre leköteleztél és nem fogok tudni Neked elég hálás lenni. Tengermély tiszteletem!
