Azt írja, 4052-t talált a junk box-ban. YU1LM írta annak idején, mikor a Tayloe-keverős SDR-jeit építgette, hogy a 4066 a kisebb átmeneti ellenállása miatt, ill. magasabb frekvenciákon jobb működésével is precízebb, alkalmasabb a feladatra - talán tovább lehetne javítgatni vele ennek a vevőnek a paramétereit is pusztán a kapcsoló cseréjével, de persze nem biztos.
A V/U/SHF aktivitásoknak, versenyeknek volt a sajátos élménye számomra, hogy igazán gyenge (normál sebességű) jeleket kellett venni füllel - nem is sikertelenül. Talán azért más, mert még ha fortyog is a sáv, a csendesebb helyeken nem a QSB-é a főszerep és az időzítésé, hanem ha kell, meg lehet próbálni újra és újra ugyanazt a halk jelet kivenni a környezetéből.
"A hivatalos világban mélyen a zajból visszanyerik a távirójelet valamilyen eszköz segítségével, de nálunk ez nem használatos."
A QRSS vagy fél hertzes, esetleg még kisebb sávszélességet használ, azt sem látni csak úgy, és az eszköz a DSP meg a vízesésábra, mert ezt analóg vevővel nem igazán lehet megvalósítani, ill. az akár perchosszúságú jeleket füllel venni. Persze könnyen rá lehet keresni, a normál sávszélességre vonatkoztatott jel/zaj viszonyra sem emlékszem.
Igazából a vezetéken (egyvezetékes tápvonalon?) haladó nagyfreki, vagyis zavarok számára maga a sorbakötött induktivitás a terhelés, amit a testhez (vagy a levegőhöz?) képest kell vizsgálni, különben hogyan mérhetnénk meg. Tápvonal impedanciája a tekercséhez képest az adott kapcsolásban. Csak ötletelek, de talán erre kell keresgélni. Ebben az esetben számolható lenne, hogy a beérkező nagyfreki hogyan oszlik meg.
Inkább impedancia, nem csak induktivitás. Pont a vasmag magas veszteségi tényezője járul hozzá a jobb csillapításhoz. De a konkrét csillapítás ismeretéhez kellene tudni a "terhelés" nagyfrekvenciás jellemzőit is. Mert ugye egy feszosztónak legalább 2 tagja van.
Lehet, hogy valamilyen, a közelébe tartott szondával kellene detektálni a jeleket a kimeneti oldalon, miközben a bemeneti oldalon előállítom és szintén csatolom valahogy a vezetékre? Így legalább a környezeti zaj felett kellene méricskélni, vagy legalábbis saccolni. : -)
Lehet, hogy nem is jó a kérdés, mert igazából az a cél, ugye, hogy a felületen haladó nagyfreki számára mekkora az ellenállása annak a szűrőnek (vezeték be .. vezeték ki), egy szimpla impedanciamérés nem lenne akkora dolog. Van egy kis homály bennem, hogy hogyan kell ezt elképzelni, de lehet, hogy könnyű helyretenni.
Szerintetek hogyan lehetne egy házi körülmények közt használható mérést összerakni, hogy egy ferritgyűrűnek (ha abból van) vagy felpattintható lyukas hengernek mekkora az impedanciája kb. 1..30 MHz között, ha egy kéteres (táp)vezetékből néhány menetet képzek rajta?
Suli laborjában akkoriban RFT EO213 volt, egyik méréshez pedig egy Hitachi szkóp, meg egy Degem tárolós. Majdnem körbetáncoltam a Földet örömömben, amikor fillérekért megvettem egy kiselejtezett női retikül-Orivohmot meg egy EMG 1555-öst...
Ja, meg 1 gigás wobbler, de ezeknek a megvásárlása nagyon sokáig ugyanúgy esélytelen volt számomra, mint a nyugatiaké. Maradt az N313, azt meg inkább nem kellett volna... Egy munkahelyen mindjárt más a helyzet, bár emlékeim szerint ti is már '90 körül nyugati tesztműszerekkel dolgoztatok.
Voltak jó műszereik is. Nagyok, vaskosak, bonyolultak de strapabíró jószágok. Nyilván 2-3 lépéssel hátrébb az akkori kor nyugati műszereihez képest. De volt esély javítani. Amikor nem számított, hogy egy szkóp 60-100W-ot fogyaszt.
