Rokon srác hozott pár konyhabútor-elemet, amiket majd később szerelünk fel a végleges helyükre. Hol tároljuk addig? Javaslom azt a kis kamrát, ahol amúgy is van már egy (másféle) konyhabútor-elem. Mehetnek-e az újak a szóló elem elé? Van-e olyasmi benne, amire esetleg szükségem lehet mostanában? Gyorsan átnézem: kávédaráló, robotgép, szendvicssütő, botmixer. Megnevezem azt az egyet, ami kellhet. A srác azt félreteszi, de még nem nyúl a két elemért, mert nem bír felegyenesedni: szó szerint a hasát fogva röhög. Tejóisten, mit művelhettem?
– Bzmg, de jó, hogy ezt csak én hallottam... – nyöszörög, amikor már rendesen kap levegőt.
– Miért? Mit mondtam?
– Azt, hogy „Engem csak a botmixer tud felizgatni!”
Ja és mikor ment7nk valahova, akkor is csak vitték valahova, néztünk kettőt(mondjuk gyártelepen ,hulladékudvarin, egyéb kietlenrészen) és mentünk haza.Nem.csináltunk semmit ott.
Most inkább egy volt osztálytársamról beszélnék: Tóth Ádámról beszélnék: 1. Osztályban, 2008.február 4 én jött hozzánk, a mi sulinkba,osztalyunkba:rossz tanuló volt, már amennyire ezt meg lehetett itélni róla, első 2 évfolyamon ugyanis addig nem csináltunk semmit szinte a suliban.Sokat mentünk ide oda amoda, csak kiegészítő esemény volt hogy néha valamit tanultunk is.Ennek 14 -15 éve már, vagy de emlékszem rá máig.Nem szakadtunk meg,jól éreztük magunkat akkoriban a suliban is.Bar így nem volt nehéz.
Velem sok minden nem történt, egy esetet leszámitva 2009.februar 23 an rosszul voltam délutantól(akkor általában napközis voltam )ez nem is volt olyan egyedi jelenség,hiszen gyakran éreztem fejfájast, talán hányingert is.Érdekes módon főleg hétfői napon.Délután az uzsonnára szinte rá se tudtam nézni ilyenkor, használhatatlan voltam (csak ilyenkor..)az ominózus délutánon még nem álltam meg itt, kidobtam a taccsot a tanteremben.Lett derülés az osztályban , de szerencsére jó csoport voltunk nem röhögtek rajtam később nem hozták fel.később a folyosón is folytattam.Utana 2 napig otthon voltam.Maga a betegség a szokásos volt, csak a helyszín volt más
Ott abban a suliban dacára hogy szerettem, történtek bőven negatív, ,,érdekes ,,dolgok naponta.Néhany ezekből:
Egyik osztálytársamat késsel fenyegette 2 nagYobb arc.Nem mert odamenni az udvarra, de közbeavatkozott a portás, elzavarta az incselkedőket.Utana nem láttuk őket.Egy 10? Éves gyereknek srácnak milyen konfliktusa lehet amit késsel akarnak torolni rajta?persze mondanom sem kell milyen etnikum tagjai ezek..
Egyik lány iskolatársamnak kiugrott a térde tesiórán, mentő jött hozzá.
Egy későbbi gyilkos,Fekete Laci is (nem.az erőemelő Fekete Laci ,az ország legerősebb embere)hanem a helyi roma koordinátor, jelen volt a suliban hónapokig.A később általa megölt barátnője rendszeresen tartott foglalkozásokat, néha nekünk is .Az lett a veszte hogy Laci rajtakapta a szeretőjével, ezért a városi CBA üzletben (előtte?)megkéselte mindkettőjüket.Előre eltervezte, mert macete volt nála ,nem hirtelen felindulásból hazaszaladt a késért Sb. Ma is börtönben van talán.ez 2009 decemberében volt.Ez az alak nálunk is járt a suliban.
Mi nem.féltünk , hisz gyerekeket nem.jelentett veszélyt.
De Tóth Ádámtól kezdtem a sztorit,vele is fejezném be.Ő a város déli részén, a Gorkij telepen lakott,vagy lakik most is.Azzal dicsekedett a tetőről jár be mindig.De a tanulnányai a magatartása nem a tetőt ostromolta.Egy másik iskolaból jött hozzánk 1. Év közepén, ami neki a város másik végén van.(Nekem 5 perc gyalog)7 évet járt is oda, nem.bukott le, pedig ott sem volt mintagyerek.Aztan a hozzá jóval közelebb levő suliba ment át, ahol ugyancsak osztálytarsak voltink, de ott nem illeszkedett be annyira, a tanárok teremdísznek tartottàk, lévén nem csinált semmit, az osztályban se volt túl jó híre.Ott le is bukott tőlünk, kétszer járta a 8. Át, majd átment gimnáziumba másik sulikba, 4 évet 3 középsuliba végezte.Tehat összesen 6 suliba járt 12 (13)év alatt.
Én szerettem , bár rég beszéltünk.Egyszer egy facsemetét kidöntött teljesen.de az is előttem van ahogy vörös fejjel épl neki akár valakinek menni .Amúgy jó arc.
Állok a buszon, alig páran utazunk rajta. Leszállásjelző ég, busz megáll, senki nem száll le. Közeledik a következő megálló, lámpa kigyullad, megállunk, senki nem mozdul. Rosszallóan hordozom végig a tekintetemet utastársaimon, hogy vajon melyik idióta leli ebben a szórakozását, amikor ismét nekiindulunk és már ég is kis zöld lámpa. És ekkor feláll egy csávó, odajön hozzám és közli, hogy mindenki nagy örömére szolgálna, ha nem támaszkodnék neki a mozgáskorlátozottaknak seggmagasságban kialakított leszállásjelző gombnak.
Én pl. ki tudok menni az utca végéig (majd' 100 méter!!) és vissza. Nem egy levegővel (illetve nem jutott még eszembe kipróbálni), de legalább pihenni megállás nélkül. :-D
Most olvasom, honleányunk megdöntötte a világcsúcsot, 102 méter mélyre merült egy levegővétellel, mindezt 3 perc 47 mp alatt. Nekem meg a cipőbefűzéshez kell egy levegő.
Orvosi rendelőben sorszámot húzok a laborvizsgálatra, a számom a 207-es. Felmegyek az első emeletre, ahol a labor van és várok. Egyszer csak megjelenik a kijelzőn a 207-es szám, konstatálom, hogy én jövök és lázasan, majd egyre nagyobb pánikban keresni kezdem a 207-es ajtót. Dermedten látom, hogy minden szoba szobaszám 1-essel kezdődik és az épületnek nincs második szintje, ahol esély lenne egy 207-es helyiségre. Észreveszem a labort is ugyan, de nagy bánatomra annak 104-es a száma. Kb. 10 mp-ig is eltartott, mire kitisztultam és kivételesen nem tudtam röhögni magamon.
Bekrepált a páramentesítő gépem, ezért neten rendeltem egy újat és jeleztem a cégnek, hogy a régit pedig vegyék át tőlem. Futár megérkezik, én két kézzel átnyalábolom a régi masinát, viszem le és fújtatva a futár lábai elé helyezem. Futár: - Nem jó a fogantyúja?, majd felhajtja a gép tetején lévő ezen készséget, amit én 10 évig nem vettem észre és annál fogva fütyürészve elvitte a kocsijáig.
Szorgoskodok az edzőteremben az egyik gépen, mikor is egy lány megkérdezi, hogy beszállhat-e ő is. Nyilván beleegyeztem és egyben felajánlottam, hogy azzal a kis pöcökkel átállítom az általa kívánt súlyra. Mindezt a következő módon sikerült előadnom:
Pár éve nem gyújtok rá a lakásban, csak az erkélyen. A járvány első hulláma idején elrendelt home office-ban a munkám egy részét az erkélyen végeztem. Közben persze néha rá is gyújtottam. Sokat dohányzom, sokat beszélek, így sok fölösleges levegőt nyelek, ennélfogva sűrűn kell büfögnöm. Ha túl hangosra sikeredett, megjegyeztem magamnak: „Hoppá!”
Egyszer nagyon-nagyon elmélyedtem a melóban, és kicsúszott egy akkora büfi, hogy beleremegtek az ablakok. Az egyik szomszédos erkélyen megszólalt valaki: – Hoppá!
Szerelő érkezett hozzánk a gázkazánt karbantartani. A technikai dolgok iránt mérsékelt érdeklődést tanúsítok és ez alól a kazánok sem képeznek kivételt, de azért lelkesedést színleltem, amikor emberünk ismertette velem a berendezés részeit, amikor pedig a ki/be kapcsolás és a hőfokállítás lehetőségére hívta fel figyelmemet, kitört belőlem egy viccesnek szánt lelkesedés, miszerint őrület, hogy hol tart a technikai fejlődés, amit ezzel a mondattal zártam: „Ha így haladunk, előbb-utóbb embert küldünk a Holdra!” A szerelő arcára kiült a megvetéssel vegyes undor és közölte: „Azon már túl vagyunk!”
Nem kezdtem magyarázkodásba, ő meg gondolom alig várta, hogy visszaérjen a központba és mesélhessen pályafutása leghülyébb ügyfeléről.
Az edzőteremben - ahová olykor letévedek kicsit megnyugtatni a lelkiismeretemet- csinálom a megszokott tricepsz gyakorlatomat, mire megáll mögöttem egy olyan nagykönyvben megírt kopasz, hegyomlás csávó és dörmögve megkérdezi:
- Te ezt mire csinálod?
- Tricepszre. - feleltem cérnahangon.
- Hát arra biztos nem! - alázott porig.
Ezután megmutatta, hogy szerinte hogy kellene ezt valójában csinálni, majd megállt közvetlenül mellettem, hátra tette a kezét, kicsit előredöntötte a felsőtestét és rám szólt:
- Na akkor ebből 10-et! ... jó, kis pihenő és megint 10-et!
Mint a kisangyal úgy csináltam, majd továbbállt.
Slusszpoén, hogy másnap olyan izomlázam volt a tricepszemben, amihez hasonlót még soha nem éreztem ott.
...nem nagy gond, hogy otthonmaradt a cetli, a 2 legfontosabbat tuti, hogy nem felejtem el, a többi nem számottevő...khm:)) Nem mondom, hogy mi(k) maradt(ak) ki a vásárlásból:D
Óó, igen. :-)) "Kicsit" ismerős. Precízen, napokig-hetekig a cetli írva van a hűtő ajtajára mágnesezve, hogy mit kell majd venni - boltban meg zsebeket tapogat végig - ób.....meg! A cetli otthon az asztalon maradt. Na akkor majd memóriából! Ja. Mert az majd megy. 50%-ig szokott, talán. :-D
Közértben sorban állok a hosszú pénztárnál, már majdnem odaérek, amikor bevillan, hogy sós mogyorót elfelejtettem venni. Sorból ki, mogyi a kosárba, sorállás újratöltve. Hazaérve konstatáltam, hogy szinte mindent sikerült hazavinnem, csupán egy terméket hagytam a bolti kosárban. Igen, a sós mogyorót.
Barátom - akinek viszonylag gyakori neve van (ez fontos), de az igazi helyett hívjuk most Kovács Imrének - mesélte, hogy csöng a mobilja és egy volt gimis osztálytársnője hívta, aki tanárnőként dolgozik. Csodálkozott a híváson, mivel az érettségi óta az elmúlt 35 évben csak az 5 évenkénti találkozón futnak össze és váltanak pár szót. Felveszi, köszön, mire osztálytársnője:
- Na ide figyelj Kovács Imre! Most azonnal add az édesanyádat!
- Szia Marcsi! Az a helyzet, hogy szívesen megtenném, de már 25 éve halott.
- ... ööö ... izé ... bocs Imi, nem téged, hanem az ugyanilyen nevű tanítványomat akartam hívni.
Akció a SPAR-ban, 25 % kedvezmény a kapott matricával megjelölt termékekre. Mindhárom matricámat sikerült hibátlanul, teljes kitakarással ráragasztani a termék vonalkódjára. Pénztáros érthető szirénázása, hogy mit tettem, melyet tovább fokoz, amikor megpróbálom lefeszegetni a matricákat. Majd ő. Az egyik termék ráadásul akciós, arra nem is érvényes. A művelet közben megpróbálom enyhíteni szégyenemet:
- Nyugtasson meg, hogy nem én vagyok az első vevő, aki ilyen baromságot csinál!
- Eddig még senki nem ragasztotta rá, úgy többször is felhasználható.
Parkolóhelyről kiállni akaró kocsit engednék magam elé. Azonban annyira meghatódtam önnön jóságomtól, hogy a baloldali kar helyett a másikat használtam és fényjelzés helyett egy mosószer spriccel és ablaktörléssel jeleztem, hogy jöhet.
