Naszóval tegnap az egyik helyi Media Markt-ban beszabadultam a CD-k közé... és tapasztaltam, hogy a Metamorphosis csak 16 -ba kerül! Le is csaptam rá egyböl... s mikor ismét hallottam azokat a dallamokat, melyeket egy hónappal ezelött, egyböl tudtam, hogy megérte az a "triatlon", amit ki kellett állnom azért a koncertért. (12 óra vonatozás (igaz, oda-vissza ennyi), 17 km gyaloglás, 4 óra állomáson csövezés.)
Az album elsö felében a Négy Évszak tételeit veszi sorra Roth mester, lélegzetelállítóan átírva a hegedüszólókat a Sky gitárra, egyszerre érzéseket és energiákat belevive ezzel. Közben a háttérben ott szól a csembaló, meg az igazi vonósok, s ismét felépül az összhang a két kedvenc zenei stílusom között. Aztán jön a Metamorphosis nevezetü rész, melyben ismét fel-feldolgozgatja Vivaldi témáit, de vesz bele számos olyan, többé-kevésbé rockos témát is, melyekröl egyértelmüen beugorhat a régi Scorpions is, söt, az ember úgy érezheti, nincs olyan nagy különbség a hangzás szépsége és profizmusa között, ha valamelyik Schenkert és öt hasonlítjuk össze. A virtuozitást hallva pedig az sem lesz kérdés, kitöl tanulhatott sokat Viktor Smolski... s elégedetten bólintok, "igen, jó ötlet volt meghívni öt is a koncertre". De közben ott motoszkál a gondolat, hogy Satriani és Vai legközelebb megint G4-ként indulhatna útnak, és nem lenne kérdés, ki lenne a másik kettö...
A zenei rész mellett pedig átkötésként fel-felmerülnek Uli érzései, gondolatai is, a saját hangján megszólalva háttérhangokkal, mint lovak, hóviharok, farkasok... s a végén kakas kukorékol az utolsó számot bevezetve... mi pedig felébredünk ebböl a csodálatos érzésböl, de csak azért, hogy a hifit megint "play"-üzemmódba tegyük... szemünket pedig a dupla széles borítóra összpontosítsuk, melyben rengeteg képi aláfestés is van... s akár a torzított gitár, akár a klasszikus melódiák fogják meg jobban az embert, mindenképp egy nem mindennapi élményben lesz része e korongot hallgatva...
Megjelent-megjelenik az új Trans-Siberian Orchestra lemez. Kiváncsi lennék ha hallotta valaki, hogy tetszik neki? Szerintem megint zseniális. De ezt vártam is.
Amennyire láttam, inkább rockerek, vagy besorolhatatlan arcok. Volt egy 35-40 körüli faszinger egy olyan farmerdzsekiben, ami teli volt Scorps-felvarrókkal. Na egy olyat én is elfogadnék. Ö például nagyot tombolt a társaival együtt Doro-ra, de Viktor és a Sails Of Charon is megmozgatta a közönséget...
Viktor valóban az új albumáról nyomott két számot (közte meg a Hex Of The Six String-et...), mondom, olyanok, mint a The Heretic utolsó száma... nagyot ütnek, inkább metálilag, de komolyzeneileg is. Ezek után már alig várom a hamburgi koncertet, de lehet, hogy valahová máshová is elmegyek megnézni öket (lehet, hogy durva lesz, de Pratteln oldható meg a legegyszerübben és a legolcsóbban. DB sux! :-///
(ja, és TSO-ra én se öltönyben mennék, az is biztos... :-))))
Én is olvastam a koncert oldalát és eléggé lázba hozott az előzetes. De sajna nagyon mesze volt. Ha valami közelebbi helyre, mondjuk valamelyik magyar kastély (van belőle elég) udvarára hoznának ilyen produkciót akkor tutit néző lennék:) Amúgy a közönség milyen összetételű volt? Inkább metálos rockerek vagy a komolyzene elkötelezettjei? Ez a kérdés már többször motoszkált a fejemben amikor Trans-Siberian Orchestrát hallgatok. Én valszeg a fekete savatage pólómban feszítenék az első sorban:) Max rontanám az összképet:)
Victornak a számai mennyire tetszettek? Azt olvastam, hogy az elkészült de még meg nem jelent új szólóalbumról is fog játszani pár dolgot. Majd jól megnézzük az E-klubban idén novemberben az igazi szólóját!!!! És igazi Mike "Animal" Terrana dobolással!!!!
Ja, ha egy kicsit pontatlanul fogalmaztam volna: a Bridge To Heaven Roth müve, nem Hendrixé. Tehát a végén volt egy Hendrix-szám, azután a BTH, majd még egy Hendrix. Na.
E névvel szervezték meg Uli Roth szimfonikus koncertjét szombatra, Bottrop külvárosába a Beck kastély vidámparkként szolgáló kertjébe. A szervezöktöl igen nagy bátorság volt egy októberi estére szabadtéri müsort csinálni... pláne úgy, hogy még ülöhelyet is kínáltak (néhány parki padot odahordtak). Arról nem is beszélve, hogy a hely, ahol e kastély van, mentes szinte minden szálláslehetöségtöl és olyan helytöl, ahol el lehetne tölteni az éjszakát - ezzel szemben este 10-kor már elmegy az utolsó vonat és busz a belváros illetve a több lehetöséget (például hazautazást) kínáló Essen felé... taxit hívni meg szintén nem érdemes, mert csak részben oldaná meg a problémát, és az áráról még nem szóltunk egy szót se. Lenne még afterparty, a helyszíntöl kocsival csak 10 percre fekvö szállodában... ha nem egyedül mentem volna oda, vonattal. Maradt a 18 km gyaloglás Bottrop-on át Essen-ig, ami elvileg 28 km, de sikerült elcsípni egy utolsó buszt...
E szervezésért pedig nagy kár, hiszen egy nem mindennapi koncert körülményeit sikerült velük lerombolni. Uli Roth egy "vonósnyolcas" (5 hegedü, 1 brácsa, 2 cselló), egy üstdob, és a csembalót, zongorát, ütösöket pótló szintetizátorok kíséretében lépett fel, s játszotta el legendás Sky gitárján elöször Vivaldi Négy Évszak-ának jellegzetes melódiáit, átvéve a szólóhegedü szerepét, a leghihetetlenebb torzított hangokat kihozva hangszeréböl, néha egy kicsit hozzátéve a saját müveit, különösen, mikor a Tél után (az évszakok felemlegetése ezen az elég hideg estén mosolyra tudta húzni a megjelentek száját) a Metamorphose-ból is sorra került néhány tétel. A háttérben a témákhoz illö képeket és filmeket vetítettek, melyeket még Roth tragikus körülmények közt elhunyt barátnöje, Monika Dannemann (aki a Scorpions We´ll Burn The Sky-jának dalszövegével írt rocktörténelmet) Közel egy órányi játék után szünetet tartott az igencsak átfagyott zenekar (a hideg viszont a gitárra is lehangoló hatást gyakorolt, - az egyébként halk szavú, de rokonszenvesen konferáló - Uli-nak gyakran kellett állítgatnia hangszerén), s jött a vegyesebb képet mutató második rész. Elöször két Mozart: a Török-induló és a Varázsfuvolából az Èj királynöjének áriája, aztán szinpadra lépett az amerikai Liz Wandall egy saját, nem túl rockos számmal, utána pedig felvezette Roth Hiroshima címü müvét, mely elöbb klasszikusnak indult, aztán egy jellegzetes régi Scorps-hangzásba ment át, egy ritmusgitáros kíséretével
Jött aztán a következö vendég... aki a legjobban illett az estéhez... nem más, mint Viktor Smolski. A belorusz (és nem ukrán, ahogy Uli mondá...) gitárhérosz két Bach-alapú számot játszott új albumáról, melyek a The Heretic stílusát követik. Sikerült is megmozgatni vele a közönséget, ehhez persze a (sajnos nem élö) dobhangzás is hozzájárult, amely csak egy embertöl származhatott... az pedig Terrana! A RAGE-hangulat sem maradt el, a két szám között ismét azt a hihetetlen virtuóz gitárszólót hallhattuk (és láthattuk is!), amivel minden RAGE-koncerten találkozni...
E müsor után jött az újabb ámulat... Scorpions klasszikus hangszereken, és ugyanolyan jól, hogy még a Moment Of Glory-n is jutott volna neki hely! A legmarkánsabb, és talán legjobban sikerült Roth-féle Scorps-szám, a Sails Of Charon témáit szólaltatták meg a vonósok (nagyon igaza volt az Apocalyptica-honlap fórumán annak, aki szerint e számot is meg kéne csinálnia az Eicca-müveknek, ha egyszer a Scorpions munkásságára is rávetik magukat), de nem hiányozhatott a szólógitár és az ének sem, igaz, utóbbit nem Uli, hanem már az említett Liz Wandall produkálta...
Utána színpadra lépett a harmadik vendég, Doro, aki három számmal gazdagította a müsort, két keményebbel és egy lassúbbal. Sikerült is a vele szemben meglévö elöítéleteimet ledöntögetni, de ettöl még nem leszek elkötelezett rajongója. A végén még maradt egy Hendrix-szám (mi más...), a Puccini-átirat Bridge To Heaven, amit ´92-ben Klaus Meine énekelt a sevilla-i Expo-n Uli kíséretével, most öt is Liz pótolta. A legszebb része ennek az volt, amikor Viktor is beszállt egyet szólózni... s zárásnak maradt még egy Hendrix, melyet a két hölgy duettben énekelt.
Szép példa volt tehát ez az este arra, hogy lehet egy ilyen nem mindennapi koncertet ekkora szervezési balfogásokkal a szó szoros értelmében hidegre tenni. De még ez se vehette el azt az élményt, amit két profi gitáros és a klasszikus zene találkozása adhat... s megérdemlik mindketten, hogy tudásukat rendes helyszínen, még többeknek is bemutathassák.
Hát nem tudom, a hivatalos oldalt nézegettem, nem tudom, ott van-e valami hangos rész... mert ő meg a Négy évszak-ot csinálta meg, egészítette ki, stb. stb. - de az ilyenek előfordulása ugye kis hazánkban...
Bizony, hogy hallgatok! :-) Csak mindig lusta voltam valami recenziót írni róla, vagy nem akadt rá időm. Nagyon szeretem, mert nagyon mélyreható tud lenni, mind zenében, mind szövegekben. A Die Schreien Sind Verstummt egy hatalmas szám... csak kár, hogy a korábbi albumokkal nem nagyon találkozni...
Egyelőre még csak a Fassade-t sikerült beszerválni, de talán ma már az Echoes is befigyel. Jó referencia voltál, tényleg tetszik. Néhol olyan, mint a Sava, sokkal több komolyzenével, néhol Therionos, néhol RAGE-es... tehát az összes dolog jelen van, ami miatt e stílust szeretem. És mindezen felül a német szövegek, melyek telitalálatként ragadják meg az én érzéseimet... summa summárum, naggyon teccik! :-)))) Elsőre így ennyit, mert mennem kell, majd ha az Echoes is meglesz, írok részletesebben... :-)
1. A nagy CD-boltok nem tartoznak ezek közé
2. Ösztönösen berakják a sok giccses karácsonyi albumok közé, ahelyett, hogy a metálos polcra tennék... :-)))
Naná! :-) Egyébként ki tudja, a TSO karácsonyi albumairól is azt hittem, hogy nálunk elérhetetlen, aztán amikor a Headbangerben megtaláltam mindkettőt dupla CD-s kiadásban, nagyon örültem... de ahhoz képest a Sava topicban vannak többen is, akik már szintén hallották...
