Kedves Szykla és többiek, az ilyen felvetésű topicok olvasása során mindig elfog a késztetés, 'segíteni embertársaimnak' , aztán mindig rá is jövök, az útját mindenkinek magának kell bejárni.
Mindenesetre annyit el kell mondanom, számomra mindig megdöbbentő, ha vesztesként aposztrofálja valaki a hívőt, az Isten-mellett-kitartót.
Mert kételkedni leht, meginogni leht, válságban lenni lehet- de azt nem hiszem el, hogy annak jobb, aki nem hisz.
Szívesen nyitnék, vagy résztvennék olyan topicban, ahol az összekevert, összezavart vallások, dogmák és istenképek letisztázásával meg tudnánk könnyíteni az őszintén keresők dolgát, mert óriási a zűrzavar ezügyben. Félelemben élve nem juthatunk el az Istenhez soha.
Üdv: tiva dr.
lehet, hogy valahol félreérthető voltam? :)) A hit szerintem sem zárja ki a kételkedést (nálam legalábbis nem, mert nem szeretem a bigottságot semmilyen témában); ellenben ha valakinek van hite (legyen az akár a hitetlenség) és azzal boldog tud lenni, akkor a kétkedések sem fogják vesztessé tenni, és ez szerintem nem azonos a vakhittel. Nem azt mondom, hogy a hiten keresztül mindent rózsaszínnek kellene látni :))
bye
madcat
Kedves madcat!
A legnagyobb egyházi szentek, pl. lisieux-i (kis) Szent Teréz is súlyos kételyekkel küzdött rövid 24 évének utolsó szakaszában, mint azt önéletrajzában leírta.
De hasonló periodikusan ismétlődő válságos szakaszokról ír a szentek életével kapcsolatban Kempis Tamás is a Krisztus követése c. szerzeteseknek szánt útmutatójában.
Vagyis a hit sem olyan rózsás, legfeljebb a vakhit.
Üdv.: Szykla
szóval mindenki vesztes lenne? Hm... Lehet, kissé ironikus, ami ennek kapcsán eszembe jutott...
Nem nyerhetsz.
Nem érhetsz el döntetlent.
Még a játékból sem szállhatsz ki.
Nagyon pesszimista hozzáállás lenne, ha mindenki csak vesztesnek érezhetné magát. Azért gondolj csak bele... ha valaki boldog az hitetlenségével, avagy éppen a hitével, akkor már mindenképp nyertes, még akkor is, ha esetleg majdan kiderül, hogy nem volt igaza... nem véled?
bye
madcat
A "vers" első része a hitetlen ember kételyeit, míg a második része a hívő ember kételyeit szeretné érzékeltetni.
A hitetlen vesztesnek érezheti magát, hiszen igazából értelmetlen az élete, ráadásul ott fészkel benne a kételkedés, hogy hitetlenségével eljátszhatja az örök élet lehetőségét is.
A hívő vesztesnek érezheti magát, hiszen életében a földi javak élvezete helyett a kereszt hordozását választja inkább, ugyanakkor ott lapul benne is a kételkedés, hogy esetleg mindezt semmiért teszi, hiábavaló az önként vállalt lemondás, ha mégsincs örök boldogság.
Szia Murdock!
Igen, a két szélsőséget mindenképpen elvetem én is, bár hangulati és egyéb elemek, néha elsodornak egyik-másik irányba.
Azt hiszem, igazából örök kételkedő maradok.
Üdv.: Szykla
Érdekes dolgok ezek, Szykla. Múltkor már említetted, hogy néha Te is ugyanúgy kételkedsz, bizonytalankodsz Istent illetően, mint én. Valójában én próbálok tényleg hinni benne.
Ami a topic témáját illeti. Tudod, nehéz ügyek ezek... Ha valaki minden feltétel és kételkedés nélkül elfogadja Isten létezését, és FŐLEG azokat a dolgokat, AMIKET A BIBLIA ÍR, nem biztos, hogy jól teszi ezt. Ha valaki nem kételkedik semmiben, ha vallásról van szó, az szerintem nem helyes. Az már naivság, legalábbis bizonyos esetekben.
Ugyanakkor a teljes elutasítást sem szeretem.
Ez a két szélsőséges eset. Nem kedvelem a megrögzött ateista felfogást, a semmi körülmények között nem-hívést, és nem kedvelem a naiv, áhítatos, mindenféle "kutatást" kizáró hívő természetet sem, aki vallási neveltetése miatt ezt szinte tabu témaként kezeli, és nem hajlandó erről vitába szállni.
Az arany középutat kell választani, és szerintem meg kell próbálni hinni Istenben, de ne úgy, hogy az egyház ott használhasson ki és verhessen át, ahol akar...
Ja! És nézzétek meg az új TÉLAPÓS topicomat, mert az is a hitről, és ilyesmi dolgokról szól, mint ez a topic.
Üdv!
Ha mindenben kételkedsz, akkor igen, akkor csakis vesztes lehetsz, mert soha nem lesz teljes, nyugodt és boldog életed, hiszen állandó bizonytalanságban élni a lehető legrosszabb. Az már megint más kérdés, hogy ha van egy szilárd alapod, és ezen túlmenően kételkedsz dolgokban. Mert ez viszont előrébb visz a fejlődésben.
Mellesleg pedig a boldogság Isten lététől is független, meg attól is, hogy elhiszed-e, hogy van. Tehát nem, nem feltétlenül rossz a kételkedőknek.
Persze mindez csak az én meglátásom (és tapasztalatom)
bye
madcat
