Túl vagyok már az ilyesmiken, Gabi. Jó nekem a magam kis állóvizű, pocsolyámban dagonyázgatni. Itt is megtalálom a saját kis gumicsontom és valós a problémáimat. Különben is. Nem is olyan nagyon biztos, hogy ez a világ megérdemli a megváltást.
magam mostanában a Magyar Virtusba írigatok. Neked is érdemes lenne oda feletenni egy-két gondolatodat, kísérletedet cikkl formájában. Ha tudok, bármiben segítek neked. Van tudomány rovat ott is.
Abban igazad van, hogy a GEO pályához, és általában bármilyen pályához, több munkát kell befektetni a gyorsításba mint az emelésbe. Az Űr lift esetén ezt a Föld forgása adná. Vagyis ha valamit felvisszel az űrliften az csökkenti a föld forgását egy picit.
Egy lehetőség (teljesen saját ötlet, hihi :)) ) szóval akkora ellensúly kell a lift végére, hogy a Földön külön rögzíteni kelljen. Innentől fogva a felmenés során a lift lengésbe hozza majd a kötelet. A következő liftet meg akkor kell indítani, amikor éppen előrefele leng a kötél.
Na ez most nem sikerült túl érthetőre, úgyhogy ha óhajtod leírom részletesebben is :)
Arról van szó, hogy érzésem szerint nem csak a gravitációt kell legyőzni a geostac. pályára jutáshoz, hanem fel is kell kell gyorsulni a körsebességre. Ezt a gyorsulást az űrlift fölső vége kell hogy biztsítsa. (A fölfelé menő űrlift a keringési iránnyal ellentétes erőt gyakorol a fölső végpontra). Ezért ott marha nagy energiákat kéne összegyűjteni, ha sok dolgot akarunk ilyen módon geostac. pályára juttatni.
Nagyjából kontinentális repülés árában lehetne belőle geostacionárius pályára jutni.
A dolog lényege egy több, mint 36000 km hosszú kötél. Ami lelóg valamelyik kis egyenlítői szigetre. 36000 km magason ugyebár geostacionárius pálya van, tehát abban a magasságban a dolgok keringési ideje pont egy nap. Az egész rendszer a Földdel együtt forog, ezért a kötél "felső" végét, ami magasabban van a geostac pályánál, már nagyobb centrifugális erő fogja kifele hajtani, mint amekkora gravitációs lefele. A 36000 km alatti résznél pedig a gravitációs erő lesz a nagyobb. A kettő egyensúlyában egy égig érő kötélet eredményez, amin szépen fel lehet majd menni villanymotorral.
Na most ezzel az a gond, hogy olyan anyagból kell lennie a kötélnek, ami elbírja saját maga 5000 km hosszú súlyát. Azért csak 5000 km-t, és 36000-et, mert fölfele menve a gravitációs erő igen gyorsan csökken, és ha kiintegrálod akkor 5000-et kapsz :)
Ezzel szemben a legfaszább acél-, meg szénszálas ötvözetek is csak pártíz kilométert bírnak el saját magukból. Az egyetlen ismert anyag, amelyik képes erre a mutatványra, tehát amelyik képes az eddigi rekordereket kb százszorosan überelni, az a nanocső. Ezek olyasmik, mint a fullerének, csak nem gömb, hanem cső formában.
(Egyébként kvantummechanikai eszközökkel már akkor kimutatták, hogy ez a nanocső valami egészen különlegesen óriási szakítószilárdságú anyag lesz, amikor még nem sikerült őket előállítani.)
Pillanatnyilag ott tartanak, hogy pár centis nanocső szálakat tudnak előállítani laborbeli körülmények között. És ezeket sem szépen párhuzamos szálakban, hanem egymásba gabalyodva. De nagyonnagyon küzdenek :)
Én abban bízom, hogy lesz jó kis égig érő kötél. Nanocsőből. Űrlift. Pár centi hosszút már sikerült csinálni. Talán sikerülni fog egyszer 4000000000 centiset is.
Kicsit vonalat veszítettem,mármint telefon.
Nem értem ,a higany,miért ad nagyobb tolóerőt?Mint az adott közeg áramoltatása?
A közeg a nagy fajsúlyú higanynak "kinyillik"?
Vagy,valami ionos kapcsolatot hoz létre az ürtérben a fuvóka mögött amire jbban támaszkodhat?
Tudod úgy viselkedsz, mint aki nem ül be a Lamborghini diablo-ba, hiszen ismert elven működik. Nem váltasz kettesbe, hiszen tudod mit fog eredményezni.
Mindig csak olyat próbálsz ki, ami benne van a tankönyvekben? :(
