A tudomány fórumban futó egyik topikkal kapcsolatosan merült fel bennem a kérdés: Mit kellene kérni, kérdezni egy lénytől, aki istennek mondja magát, amivel ezt be is bizonyítaná?
Mit is kérdezhetnék Istentől? Mondom a dokinak: Beszédem lenne Istennel, hol találom? Veszi a lapot, kérdez is vissza: Van itt több is a betegeim között,
melyikkel akarsz beszélni? - Hát amelyik értelmesen tud felelni, az melyik? - Megmutatta, megyek hozzá kérdezni. - Tényleg Te vagy az Isten? Azért kérdeztem, mert sötét volt a pofája , és csorgott a nyála. Egyszóval gyanakodtam, de megnyugtatott, sőt bizonyágot is mondott, kérdezve tőlem. - Láttál e mán Istent, aki dolgozott valaha is? - Nem láttam soha. - Nahát, láttál e mán valamikor engem dolgozni? - Nem, nem láttalak. - Senki sem látott, mióta élek. Akkor csakis én lehetek az Isten, úgy segéljem magamat. Most má hiszed? - Csak feledtem, mit is kérdeznék Istentől? Várj csak, gondolkodnom kell, mert tudod mióta Einsten vagyok, mindig csak a tudomány járkál a fejembe, csak az a baj, hogy néha ki is sétál belőle. - Jé, Te vagy az Einsten, aki megdugta a primásunk hugát? Nagyon megváltoztál haver. - Hát mégsem lehetsz Isten, ha nem tudod ki vagyok én. - Hogyne tudnám haver, Te is azért vagy itt mert büdös a ...
Még mondogatta a magáét, fröcsögött a szájából a nyál, de én nem figyeltem, mert egyre csak az járt a fejemben mit is kérdezhetnék az Istentől, ha vóna?
Gondolataimból égi hang ébresztett: Einsteinke itt a gyógyszere vegye be. Megyek, motyogtam magamban, csak tudnám mit is kérdezett JFEry?
Nem hinném, hogy az élettartam a biológia célokon kívűl bármit is befolyásolna. talán még azt sem. De a tudatos lét (amiről a fene sem tudja pontosan mi is) már inkább ad célokat az életünknek. meg a szerveződések, mint pl család, társadalom, melóhely, stb.
De itt a valfilben , gondolom az "élet értelme" kifejezés egészen más tartalmat kíván felvenni, noha megválaszolni a filozófia sem tudja.
stb...
van még pár aspektus.
A keresett cél pedig számomra értelmetlen, mivel egy(1) életben azt nem tudhatom meg, hogy megtaláltam-é?
Nem mindennapos celokrol van szo (család, társadalom, melóhely, stb.),hanem filozofiai szintu celokrol.
Az meg hogy te, vagy en, vagy akarki a sajat életében megtalalna, az tenyleg valoszinutlen ezen a ponton. De valakik, valamikor, a jovoben, esetleg. De talan soha.
Nem hinném, hogy az élettartam a biológia célokon kívűl bármit is befolyásolna. talán még azt sem. De a tudatos lét (amiről a fene sem tudja pontosan mi is) már inkább ad célokat az életünknek. meg a szerveződések, mint pl család, társadalom, melóhely, stb.
De itt a valfilben , gondolom az "élet értelme" kifejezés egészen más tartalmat kíván felvenni, noha megválaszolni a filozófia sem tudja.
stb...
van még pár aspektus.
A keresett cél pedig számomra értelmetlen, mivel egy(1) életben azt nem tudhatom meg, hogy megtaláltam-é?
Én egyáltalán nem értem, miért kell keresni az életnek , az életünknek bármiféle célt?
Ez persze korántsem jelenti, hogy az élet céltallan lenne. De nem hiszem, hogy olyan célja volna, amit keresni kell vagy, hogy ezt a célt "valami, vagy valaki" előírta és "elrejtette" volna.
Az emberi elet, eppen a vegessege miatt, tele van rovid es hosszutavu celokkal. Emiatt az ember nem is kepes ugy gondolkodni, hogy ne keressen valami celt valami mogott. Es igenis, a biologiai mivolt hihetetlen komplexitasa (osszehasonlitva a szervetlen anyag/vilag viszonylagos egyszerusegevel) majdnem termeszetesen felteszi a kerdest "na de miert van mindez?"
A kerdest en is felteszem, csak nem erzem a kenyszert hogy megvalaszoljam akkor is, ha nem tudom a valaszt igazan.
Azt en sem hiszem hogy a celt valaki "elrejtette" volna, de az nagyonis elkepzelheto hogy esetleg van cel, csak azt mi nem latjuk/erzekeljuk/tudjuk. Mint ahogy ketszaz evvel ezelott elo emberek el sem tudhattak kepzelni, hogy te, egy masik kontinensen elo embernek (nekem) tudsz egy levelet irni, amit en el tudok olvasni percekkel kesobb, anelkul hogy azt egy hajo atvitte volna az oceanon, es lovaspostas elhozta volna nekem (:-).
Ugyhogy azt tulzasnak tartom, hogy "nem is erdemes keresni a celt".
Bizony. bizony, pontosan igy van. Az igazi kerdes ezen a ponton talan nem is az, hogy "tudjuk vagy nem tudjuk", hiszen az nyilvanvalo hogy nem tudjuk. Az igazi kerdes enszerintem az, hogy meddig mehetunk el az alaptalan feltetelezessel? Hol vegzodik a jogos kivancsisag (es feltetelezes), hol kezdodik a tiszta "sci-fi szeru fantazia". Hiszen kivancsisag es kereses szukseges ahhoz, hogy valaha is kozelebb jussunk a megismereshez. Ugyanakkor nem erzem azt, hogy akarmelyik vallas/istenhit tenyleg errol szolna, hiszen azok borzasztoan statikusak.
Húha :) Azt hiszem ez már messzi van az alaptémától (ti. mennyire van logikája a reinkarnáció tanának).
Mivel azt nagyjából értem és logikusnak találom, ezokból probáltam rávilágitani, mert láttam, olyan kérdéseket teszel fel, ami egyébként érthető, csak nem állja meg a helyét.
Másrészt viszont nem csapnék fel a vallások védelmezőjének, hiszen gondolom nem titok, hogy azért inkább a másik oldalhoz tartoznék vagymi... :)
Amit ezekről a kérdésekről gondolok: Valaha nyilván egyfajta megismerés célú találgatásról volt szó. Később jó eszköznek bizonyult az emberek vezetéséhez, féken tartásához. Nem lévén hatékony végrehajtó, de főként ellenőrző hatalom. Ma már inkább egyes csoportok lelki békéje a cél. Kb. eddig is gondolom megengedhetőnek a fantáziálgatást. Amikor egy korábbi idő alapján a hatalom gyakorlására kivánják használni, no ott parancsolnék én megálljt.
Itt en visszaterek regi es kedvenc elmeletemre, miszerint ha van is valami amit az emberiseg leleknek nevez, az is valami egeszen mas okbol, egeszen mas cellal lehet mint amit az emberiseg elkepzel. Az egyeni foldi lét es tudat "atmentese" a legkevesbe valoszinu. Esetleg egy lelek egy "molekula" valami szuper-tudatban (egyaltalan nem biztos hogy a szuper-tudat az isten). De a leginkabb valoszinu, hogy valami, ami egyszeruen eszunkbe sem juthat, annyira tavol all a tudasszintunktol. Ha van lelek. Ha meg nincs, akkor a tudatunk itt a foldon nem mas mint egy ugyanolyan kellék a foldi letezeshez mint a szemunk, fulunk, stb.
Nehéz ezzel vitázni, mert nagyjából szerintem is igy van. De azért azt hozzá kell tegyem, hogy nem haszontalan megismerni és megérteni a különféle elméleteket. Végülis bármelyik, vagy akár mindegyik igaz lehet, más kérdés, hogy mennyi a valószínűsége.
Én egyáltalán nem értem, miért kell keresni az életnek , az életünknek bármiféle célt?
Ez persze korántsem jelenti, hogy az élet céltallan lenne. De nem hiszem, hogy olyan célja volna, amit keresni kell vagy, hogy ezt a célt "valami, vagy valaki" előírta és "elrejtette" volna.
Azt hiszem 200km-es sebesseggel rohanunk a zsakutcaba befele (:-).
A keleti vallások valójában csak kiterjesztik a létezést. (persze, ha jól belegondolok, minden vallás ezt teszi végeredményben)
Végülis nem tudjuk mi az élet célja, van-e neki olyanja egyáltalán. Mondhatjuk, hogy célja a tapasztalás, a lélek fejlődése. Ám egy idő után megint ott állunk a kérdés elött, hogy "node mi célja van a lélek létének?".
Olyan mint mikor a végtelent vizsgálgatjuk és minden állomás után megkérdezzük, hogy "de mi van azon túl".
Bizony. bizony, pontosan igy van. Az igazi kerdes ezen a ponton talan nem is az, hogy "tudjuk vagy nem tudjuk", hiszen az nyilvanvalo hogy nem tudjuk. Az igazi kerdes enszerintem az, hogy meddig mehetunk el az alaptalan feltetelezessel? Hol vegzodik a jogos kivancsisag (es feltetelezes), hol kezdodik a tiszta "sci-fi szeru fantazia". Hiszen kivancsisag es kereses szukseges ahhoz, hogy valaha is kozelebb jussunk a megismereshez. Ugyanakkor nem erzem azt, hogy akarmelyik vallas/istenhit tenyleg errol szolna, hiszen azok borzasztoan statikusak.
Végülis az egész rendszer azon az elven müködik, hogy a nagyobb egység (lélek) magában foglalja a kisebb egységet (egyéni élet).
Értelme van, célja ... passz, oka.... sokféle lehet.
Itt en visszaterek regi es kedvenc elmeletemre, miszerint ha van is valami amit az emberiseg leleknek nevez, az is valami egeszen mas okbol, egeszen mas cellal lehet mint amit az emberiseg elkepzel. Az egyeni foldi lét es tudat "atmentese" a legkevesbe valoszinu. Esetleg egy lelek egy "molekula" valami szuper-tudatban (egyaltalan nem biztos hogy a szuper-tudat az isten). De a leginkabb valoszinu, hogy valami, ami egyszeruen eszunkbe sem juthat, annyira tavol all a tudasszintunktol. Ha van lelek. Ha meg nincs, akkor a tudatunk itt a foldon nem mas mint egy ugyanolyan kellék a foldi letezeshez mint a szemunk, fulunk, stb.
Hat ez az. Ezt nem kepes az emberiseg elfogadni, a latszolagos celtalansagot. Pedig, bizony, nagyonis ugy tunik hogy nincs cél. Nekem mar regi "elmeletem" hogy az elet mint olyan nem alapvetoen mas egy anyagi "halmazallapot". Ugy mint "szilard, cseppfolyos, gaz, plazma, elo". Egyszeruen az anyagnak egy bizonyos kombinacios formaja, ami ki tudja miert, igy alakult. Talan valamilyen, altalunk nem ismert fizikai szuksegszeruseg alapjan, talan igy tud az anyag tobb energiat elnyelni a napbol.......mittudomen.
A keleti vallások valójában csak kiterjesztik a létezést. (persze, ha jól belegondolok, minden vallás ezt teszi végeredményben)
Végülis nem tudjuk mi az élet célja, van-e neki olyanja egyáltalán. Mondhatjuk, hogy célja a tapasztalás, a lélek fejlődése. Ám egy idő után megint ott állunk a kérdés elött, hogy "node mi célja van a lélek létének?".
Olyan mint mikor a végtelent vizsgálgatjuk és minden állomás után megkérdezzük, hogy "de mi van azon túl".
Végülis az egész rendszer azon az elven müködik, hogy a nagyobb egység (lélek) magában foglalja a kisebb egységet (egyéni élet).
Értelme van, célja ... passz, oka.... sokféle lehet. Akár a halálfélelem is. :)
Ez akkor logikus magyarazat, ha azt is meg tudod magyarazni, hogy "lélek-szinten" miert van ezekre szukseg. Vagyis, ha mindez kizarolag foldi-elet szinten elerheto tapasztalat (amit elfogadok), akkor nyilvanvaloan csak a foldi eletben lehet ra szukseg. Na de akkor maga a foldi elet hogyan magyarazhato UGYANEZZEL?
Tegyük fel, nem tudjuk milyen ize van a banánnak. Lehetnek róla fogalmaink, de maga az érzés ismeretlen. Amikor megkóstoljuk, akkor megismerkedünk az izzel és onnan tudni fogjuk milyen. Akkor is tudni fogjuk, ha éppen nem eszünk.
A lélek megtapasztalja az anyagvilában milyen érzés a félelem. Ezt akkor is tudni fogja, ha már a környezete és az állapota nem ad alkalmat ennek az érzésnek az átélésére. Vagy épp a szeretet érzése. Ami nem alakul ki a lélek szintjén, de ki tud alakulni a földi létben. És feltehetőleg meg is marad adott két lélek között.
Na de az alapkerdest nem erinted: mi szuksege van a leleknek ahhoz, hogy ismerje a banan izét? Vagy a szeretetet. Ezek mind foldi funkciok, erzesek, ami ide kapcsolodnak es a foldi lét nelkul semmi ertelmuk nincs.
A lélek megtapasztalja az anyagvilában milyen érzés a félelem. Ezt akkor is tudni fogja, ha már a környezete és az állapota nem ad alkalmat ennek az érzésnek az átélésére.
Fentiek alapján nem csak a földi életben szükséges, de csak ott lehet megszerezni.
Miert kell a leleknek félni? Es ha van mitol felni a lelek mivoltban, miert ne tudná a tapasztalatot "ott" megszerezni? Ne haragudj, de nem logikus.
"Mibol gondolod, hogy a leleknek (a foldi elettol fuggetlen leleknek) szuksege van szeretetre, egyuttmukodesre, egymar iranti erzelmekre, es mindazokra a dolgokra amit a foldi eletbol merit?"
Én mondjuk nem gondolom semmiből, mert nem az én hitem, de probálok erre is választ találni. Szerintem nem annyira szükség, mint inkább a fejlődés útja. Végülis ha belegondolunk az embernek sincs erre szüksége, hiszen ahogy az állatok elvannak bizonyos érzések nélkül, az ember is ellehetne.
Na de mire kell a fejlodes a foldi eleten kivul, amely foldi tapasztalatokat visz magaval, ami a foldi elettel kapcsolatos csak (hiszen nem is lehet mas, gondolom a lelek nem ehes, nem szomjas, nem keres banant, stb.). Tehat: a fejlodes milyen celbol, milyen iranyba, mi felé?
Okay, akkor mi a lelek celja. De most probald ugy elmagyarazni, hogy az ne kapcsolodjon a foldi lethez egyaltalan.
Gondolom egész egyszerűen a fejlődés. Növekedés. Mint általában minden élőnek, sőt bizonyos mértékig élettelennek is. Az univerzum "célja" is lehet a tágulás. Talán. Ezek már nagyon messze vezető kérdések, hiszen arra sem tudunk semmilyen választ, hogy mi az élet célja egyáltalán. Az is csak egy folytonosság, ciklikusság, minden látható végcél nélkül.
Hat ez az. Ezt nem kepes az emberiseg elfogadni, a latszolagos celtalansagot. Pedig, bizony, nagyonis ugy tunik hogy nincs cél. Nekem mar regi "elmeletem" hogy az elet mint olyan nem alapvetoen mas egy anyagi "halmazallapot". Ugy mint "szilard, cseppfolyos, gaz, plazma, elo". Egyszeruen az anyagnak egy bizonyos kombinacios formaja, ami ki tudja miert, igy alakult. Talan valamilyen, altalunk nem ismert fizikai szuksegszeruseg alapjan, talan igy tud az anyag tobb energiat elnyelni a napbol.......mittudomen.
Először is bocs, hogy kicsit elmaradtam a reagálással.
Akkor a keleti vallasok szerint a vilag anyagi es vegtelen idoben es/vagy terben? Es hisznek az evolucioban, mint az elet forrasaban?
Sajnos szakértője nem vagyok a keleti vallásoknak. Úgy tudom igen. A világuk anyagi és végtelen is. Hogy az evolucióban hisznek-e azt konkrétan nem tudom. Szerintem magukban a vallási tételeikben ez nincs benne, mivel azok még jóval Darwin előtt íródtak, tehát egyszerűen nem volt tudomásuk az evolució tanáról. Ám amennyire a strukturájukat ismerem, belefér.
Ami érdekes, hogy a gondolatmenetükben benne van egy primitiv formája. Sok ágazat vallja, hogy a lélek először élettelen tárgyakban, aztán növényekben, később fejletlen, majd egyre fejlettebb állatokban születik újjá. Vagyis, ha figyelembe vesszük az ismeretek hiányát, végülis figyelemre méltó az evolucióhoz hasonló gondolatmenet.
Ez akkor logikus magyarazat, ha azt is meg tudod magyarazni, hogy "lélek-szinten" miert van ezekre szukseg. Vagyis, ha mindez kizarolag foldi-elet szinten elerheto tapasztalat (amit elfogadok), akkor nyilvanvaloan csak a foldi eletben lehet ra szukseg. Na de akkor maga a foldi elet hogyan magyarazhato UGYANEZZEL?
Elég nehéz feladat elé állitottál. :) Én értem a logikáját, de megmagyarázni elég nehéz.
Probálom példával.
Tegyük fel, nem tudjuk milyen ize van a banánnak. Lehetnek róla fogalmaink, de maga az érzés ismeretlen. Amikor megkóstoljuk, akkor megismerkedünk az izzel és onnan tudni fogjuk milyen. Akkor is tudni fogjuk, ha éppen nem eszünk.
A lélek megtapasztalja az anyagvilában milyen érzés a félelem. Ezt akkor is tudni fogja, ha már a környezete és az állapota nem ad alkalmat ennek az érzésnek az átélésére. Vagy épp a szeretet érzése. Ami nem alakul ki a lélek szintjén, de ki tud alakulni a földi létben. És feltehetőleg meg is marad adott két lélek között.
Ez nekem nagyon egy sajat farkaba harapo kigyohoz hasonlit, ahol "azert kell a foldi elet, hogy ott a lelek megszerezze azokat a tapasztalatokat amik kizarolag a foldi eletben megtalalhatok, tehat kizarolag ott szuksegesek".
Fentiek alapján nem csak a földi életben szükséges, de csak ott lehet megszerezni.
De minek? Es teljes milyen szempontbol? Es miert ne tartozna ebbe a "teljessegbe" mondjuk olyan, hogy kosziklakent alljon 20 millio evet? Vagy Napkent sugarozzon 50 millio evet? Vagy milliardnyi mas lehetoseg.
Bele is tartozik. Hogy mi abból a tapasztalat azt nem tudom.
Mibol gondolod, hogy a leleknek (a foldi elettol fuggetlen leleknek) szuksege van szeretetre, egyuttmukodesre, egymar iranti erzelmekre, es mindazokra a dolgokra amit a foldi eletbol merit?
Én mondjuk nem gondolom semmiből, mert nem az én hitem, de probálok erre is választ találni. Szerintem nem annyira szükség, mint inkább a fejlődés útja. Végülis ha belegondolunk az embernek sincs erre szüksége, hiszen ahogy az állatok elvannak bizonyos érzések nélkül, az ember is ellehetne.
Okay, akkor mi a lelek celja. De most probald ugy elmagyarazni, hogy az ne kapcsolodjon a foldi lethez egyaltalan.
Gondolom egész egyszerűen a fejlődés. Növekedés. Mint általában minden élőnek, sőt bizonyos mértékig élettelennek is. Az univerzum "célja" is lehet a tágulás. Talán. Ezek már nagyon messze vezető kérdések, hiszen arra sem tudunk semmilyen választ, hogy mi az élet célja egyáltalán. Az is csak egy folytonosság, ciklikusság, minden látható végcél nélkül.
A keresztény világképben van egy teremtő és mindenható isten, ám ott nincs is reinkarnáció. A keleti vallások egy része hisz a reinkarnációban, viszont ezekben nincs teremtő isten.
Akkor a keleti vallasok szerint a vilag anyagi es vegtelen idoben es/vagy terben? Es hisznek az evolucioban, mint az elet forrasaban?
"Minek? Mi a cél? Mire jo a foldi tudas a "foldon kivul"? "
A lélek ebben a gondolkodásmódban ugyanúgy egy tiszta lap, mint a földi újszülött. Szüksége van tapasztalásra, tanulásra, fejlődésre. Ezt viszont szellemi mivoltában csak korlátozottan tudja véghezvinni. Bizonyos tapasztalások csak anyagi sikon léteznek. Fájdalom, öröm, szomorúság, harag, szeretet, gyülölet, éhség, megelégedettség, stb. sorolhatnám oldalakon át.
A pozitiv és negati érzések, megélések ellentétpárok, amik csak együtt értelmezhetők és foghatók fel. Aki soha nem éhes nem tudja értelmezni a jollakottságot sem. Ha nincsenek mások felé negativ érzései a szeretet is értelmetlenné válik. Ezek az ellentétpárok pedig csak anyagi sikon léteznek, mert a földi élet a katalizátora ezeknek.
Ez akkor logikus magyarazat, ha azt is meg tudod magyarazni, hogy "lélek-szinten" miert van ezekre szukseg. Vagyis, ha mindez kizarolag foldi-elet szinten elerheto tapasztalat (amit elfogadok), akkor nyilvanvaloan csak a foldi eletben lehet ra szukseg. Na de akkor maga a foldi elet hogyan magyarazhato UGYANEZZEL?
Ez nekem nagyon egy sajat farkaba harapo kigyohoz hasonlit, ahol "azert kell a foldi elet, hogy ott a lelek megszerezze azokat a tapasztalatokat amik kizarolag a foldi eletben megtalalhatok, tehat kizarolag ott szuksegesek".
Well........?
Mit kezdessz azzal a szóval, hogy halálfélelem, ha örök életű vagy? Mit kezdessz azzal hogy szeretet/gyűlölet, ha nincsenek meg a feltételek ezeknek az érzéseknek a megszületésére. Egy öröklétű szellemlény se nem éhes, se nem beteg, egyáltalán semmi oka nincs arra, hogy egy másik szellemlényre haragudjon, meg arra se hogy szeresse. De az anyagi valóságban van. Szüségünk van egymásra, ugyanakkor harcolunk, versenyzünk is egymással. Rengeteg érzést, tapasztalatot generálva.
Ettől lesz teljes a lélek .......
De minek? Es teljes milyen szempontbol? Es miert ne tartozna ebbe a "teljessegbe" mondjuk olyan, hogy kosziklakent alljon 20 millio evet? Vagy Napkent sugarozzon 50 millio evet? Vagy milliardnyi mas lehetoseg.
Gondold el, ha örökéletűek lennénk, ugyen mi motiválna akár az együttműködésre, melynek következménye az egymás iránti érzelmek garmadája,
Mibol gondolod, hogy a leleknek (a foldi elettol fuggetlen leleknek) szuksege van szeretetre, egyuttmukodesre, egymar iranti erzelmekre, es mindazokra a dolgokra amit a foldi eletbol merit?
A lélek célja, nem az, hogy hűdenagy tudóssá váljon és mindeféle repülő csészealjakat hozzon létre. Még az sem, hogy mindenféle filozófiákat gyártson, hisz azt megteheti szellemi mivoltában is. Ezért nem szükséges millió évig élni, sőt az a valódi cél szempontjából hátrány.
Okay, akkor mi a lelek celja. De most probald ugy elmagyarazni, hogy az ne kapcsolodjon a foldi lethez egyaltalan.
Ha a Bibliai Isten a kérdés célja, akkor csak annyi a teendő, hogy el kell olvasni a Bibliát, meg kell nézni a vonatkozó részeket melyek az új szövetség "szerződési feltételeivel" foglalkoznak, aztán be kell teljesíteni az ember részéről elvárt feltételeket, és utána már jogosan intézhetjük a kéréseinket, kérdéseinket Istenhez.
Pl.: Márk 16. 16-18. A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.Azok pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak.Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.
Persze azért a halálos dolgokat nem javaslom kezdőként, de azért a többivel bátran lehet próbálkozni:-))))
Isten tiszteletben tartja a szabad akaratot, senkit nem fog erőszakkal rávenni, hogy imádja, ez inkább emberekre jellemző. Ha spontán módon behatol valaki életébe, az is előfordul, ami nagyon jó lehet, de szerintem jobban örül neki, ha magadtól is sikerül a döntés. Például Pál esetében szerintem a vaksága kicsit poénos is volt abból a szempontból, hogy Saulus pont ebben szenvedett, és erre akarta még jobban felhívni figyelmét Jézus. Szerintem tudta, hogy Saulus egyébként arra törekszik, hogy Istenét szolgálja, de a vak hite megvakította Isten valódi akaratára életében.
Én egyébként sok mindent szoktam kérni, amit megigért, a betevőt, a boldogságot, békességet, sok mindent, amit az ember hosszútávon nem mindig tud megtartani, mégis eddig nekem sokkal könnyebb így, mint korábban. Szóval csak javasolni tudom.
Well.....eloszor is, senki nem fogadta el istennek. Holott ezekutan reszletesen elmagyaraztam, hogy MINDENRE kepes lenne, amirol eddig az emberiseg "azt hitte". Meg az egesz vilagegyetem megteremtesere is. Akkor sem fogadtak el, alapjaban ket okbol.
Talán mert a megkérdezettek, naiv keresztény gondolkodásuak voltak.
Pl. a görög istenek nagyjából ilyenek voltak. Halhatatlanok ugyan, de nem feltétlen jók, nem egyedüliek, ráadásul még teremteni sem teremtettek. Ez a két kitétel szinte csak a zsidó-keresztény, meg a mohamedán vallásra igaz.
És ahogy azt már lépcsőmászó is pedzegette nem igazán befolyásolták a halált.
A görög mitologia szerint ha valaki meghalt, ment az alvilágba, aminek külön istene volt. Nem jutalom, vagy büntetés gyanánt, se pro, se kontra nem volt az isteneknek erre befolyása. Esetleg kivételes esetekben.
"Minek? Mi a cél? Mire jo a foldi tudas a "foldon kivul"? Es miert kell akkor egyaltalan meghalni? Ezek nagyon oksági kérdések. Olyan, mint miért kék az ég, miért nedves a víz, stb."
Miért kell mindennek "valamire jó"nak lennie. HitetLenke már célzott rá, hogy a dolog fordítva van: éppenhogy a földi életek a "szünetek", inkább azt kéne kérdezni, hogy miért van az élet(ünk) a Földön?
Okay. Miert van akkor elet a Foldon?
(Egyébként erre is van válasz: Ádám és Éva meséje erről szól...)
Nem gondolhatod komolyan. Marmint azt, hogy Adam es Eva meseje filozofiai szempontbol is elfogadhato.
"Kepzeld hogy mennyire "elorebb" lennenk, ha mindenki tobbmillio eve elne."
Gondolod, hogy előrébb lennénk? Már így sem képes befogadni az agyunk a minket érő információ-dömpinget, mi lenne akkor? Nem beszélve a nyugdíjrendszerről :)))
Semmi problema nem lenne, ha a "teremto" nagyobb kapacitasu aggyal teremtett volna bennunket. Mindenhato ugyebar....(:-)?
A nyugdijrendszer jo poen.
"Tehat megegyszer: isten megteremti a vilagegyetemet, a Fold bolygot, arra eletet is teremt. Majdan ugy "szervezi meg" hogy az ember (meg minden eloleny) meg is haljon, meg nem is. Azert hogy tapasztaljon. Mit is? Azt ami itt zajlik a foldon. Amit a teremto amugyis tud, hiszen o teremtette. Na de akkor minek (az egesz)?"
Mi van, ha nem mindenható, ha csak általunk tudja megszerezni az infót, hogy milyen dolog 3 dimenzióban élni.
Ha tud teremteni 3 dimezioban, akkor kell hogy ismerje is azt. Még akkor is ha nem mindenhato.
Amugy, a nem mindenhatosag kerdeset en mar tobbszor felvetettem, ami mindig el lett utasitva. Filozofiailag sem helytallo, hiszen abban a pillanatban hogy nem mindenhato, azonos lehet egy akarmilyen "jott-ment", de nagyon elorehaladott elolenyfajtaval (akarhol a vilagegyetemben). Ismetlem, ezt en mar véresre tárgyaltam masokkal.
Mondok erre egy hasonlatot. Mint a nevem is mutatja, zenével foglalkozom, és elég sok zeneművet ismerek. Ha beülök egy koncertre, elég valószínű, hogy számomra nem lesz új az ott elhangzó műsor. Ez valahol szörnyű érzés. Én nem tudom úgy hallgatni a zenét, mint egy átlagember, hanem tudom, hogy a következő ütemben mi fog történni, milyen hangok szólalnak meg milyen hangszeren, stb. Előre várom a kottakép bekövetkeztét. Nem tudok rácsodálkozni már a darabokra, mert ismerem őket. (hogy mégsem unom őket, az a zeneszerző nagyságát dicséri). Na ez a helyzet a mindenhatósággal is, ha van Isten és az mindenható, egyvalamit nem tudhat: milyen az, hogy nem tudni valamiről. Na ezért van az anyagi világ, és ezért vagyunk mi itt.
Azert nem jo a hasonlat, mert semmi alapunk feltetelezni, hogy a mindenhatot erdekli a nem mindentudas akarmilyen aspektusa. Azt még kevesbe van alapunk feltetelezni, hogy a mindenhatonak egyaltalan vannak olyan erzesei, ami az emberre jellemzok. Ez egy nagyon atropomorf hozzaallas.
De tetszik az, hogy mereszelsz elszakadni a dogmatol, es feltetelezni ilyen dolgokat.
Annyibban még jobban tetszik, hogy az en feltetelezesem is az, hogy ha van is isten (vagy ahhoz hasonlo, amit az emberiseg hisz annak), akkor az nagy valoszinuseggel egeszen mas mint akarmit, akarkik, akarmikor elkepzeltek egy ilyen istenrol. Annyira, hogy még csak "eszunkbe sem jutott", mert nem is juthatott, mert egy ilyen annyira messze-tavol (nem fizikailag) kell hogy legyen az embertol, annak intellektualis szintjetol, hogy az ember agyaban levo kapacitas teljesen elegtelen ahhoz, hogy akar jo kerdeseket ezzel kapcsolatban feltegyen (valaszrol mar nem is beszelek).
Ugyhogy nyugodtan folytasd a felteveseket.
Na jo, akkor feldobom az en kedvenc kerdesemet ami ide vonatkozik:
"Elfogadnad-e istennek azt, aki holnap megjelenik, bejelenti hogy igen, o az akirol az emberiseg eddig feltetelezte hogy isten. Kepes galaxisokat teremteni egy ujjcsettintessel (es be is mutatja), kepes eletet teremteni egy szemoldokfelhuzassal (es be is mutatja), DE........ugyan a halalt is meg tudja oldani, de soha nem oldotta meg es nem is fogja (akarmilyen magyarazattal), es DE.....nem egyedul van, hanem sokszazezer, millio (akarhany) hasonlo el a 15 ezer fenyevnyire innen levo Zymurgy bolygon (csak kitalaltam)".
Well.....eloszor is, senki nem fogadta el istennek. Holott ezekutan reszletesen elmagyaraztam, hogy MINDENRE kepes lenne, amirol eddig az emberiseg "azt hitte". Meg az egesz vilagegyetem megteremtesere is. Akkor sem fogadtak el, alapjaban ket okbol.
1. Egy igazi isten JO kell hogy legyen (miert?) es ha JO akkor nem hagyhatja hogy a halal tenyleg megtortenjen.
Na most filozofiailag ez annyira abszurdum, hogy nem is erdemes foglakozni vele. Mindenesetre tamogatja a feltetelezesemet, miszerint maga a vallas a halalfelelembol eredt. Vagyis, mindazoknak akikkel errol beszeltem, isten nem isten ha nem oldja meg a halal problemajat. Na most mit tudhatok erre mondani?
2. Egy igazi isten egyedul kell hogy legyen. Tehat az, hogy nem EGY, az kizarja az isten mivoltot.
Ez is egy teljesen atropomorf gondolkodas, az ember nem kepes elszakadni az "egyedi letezes" unikum-szeru koncepciojatol (mert o egy egyed, egyedi tudattal).
Ez persze semmi mast nem bizonyit minthogy az ember egyszeruen "nem all keszen" egy ilyen szintu koncepcio igazi analitikus megkozelitesere. Tehat még akkor sem lenne kepes megerteni egy igazi istent, ha az itt kopogna az ajtonkon.
Ha beülök egy koncertre, elég valószínű, hogy számomra nem lesz új az ott elhangzó műsor. Ez valahol szörnyű érzés. Én nem tudom úgy hallgatni a zenét, mint egy átlagember, hanem tudom, hogy a következő ütemben mi fog történni, milyen hangok szólalnak meg milyen hangszeren, stb. Előre várom a kottakép bekövetkeztét. Nem tudok rácsodálkozni már a darabokra, mert ismerem őket.
Szamomra nem az a kerdes hogy tenyleg ez-e az elet ertelme, hanem hogy egyaltalan LEHET-E ez.
Örülök, hogy igy tetted fel a kérdést, mert jómagam is inkább erre tudok válaszolni, lévén én is inkább egy más irányzat felé hajlok, tehát bizonygatni nem tudok, inkább csak próbálok rámutatni az értelmére és logikájára ennek a filozofiának.
Ha egy fuggetlen teremto erő (isten) hozta letre az eletet, annak vagy mindenhatonak es mindentudonak kellett lennie, vagy ahhoz legalabbis nagyon kozel.
Itt két világnézetet keversz. A keresztény világképben van egy teremtő és mindenható isten, ám ott nincs is reinkarnáció. A keleti vallások egy része hisz a reinkarnációban, viszont ezekben nincs teremtő isten. Isteneik főként felsőbbrendű, nagyobb tudású lények, örökéletüek, de nem ők teremtik az embert. Esetleg közreműködnek a létrejöttében mint szülő, vagy "világra segitő", de a lényeg, hogy nem egy mindenható teremtőről van szó.
Ilyenformán az ezirányú felvetéseidre tovább nem tudok válaszolni.
Minek? Mi a cél? Mire jo a foldi tudas a "foldon kivul"?
A lélek ebben a gondolkodásmódban ugyanúgy egy tiszta lap, mint a földi újszülött. Szüksége van tapasztalásra, tanulásra, fejlődésre. Ezt viszont szellemi mivoltában csak korlátozottan tudja véghezvinni. Bizonyos tapasztalások csak anyagi sikon léteznek. Fájdalom, öröm, szomorúság, harag, szeretet, gyülölet, éhség, megelégedettség, stb. sorolhatnám oldalakon át.
A pozitiv és negati érzések, megélések ellentétpárok, amik csak együtt értelmezhetők és foghatók fel. Aki soha nem éhes nem tudja értelmezni a jollakottságot sem. Ha nincsenek mások felé negativ érzései a szeretet is értelmetlenné válik. Ezek az ellentétpárok pedig csak anyagi sikon léteznek, mert a földi élet a katalizátora ezeknek. Mit kezdessz azzal a szóval, hogy halálfélelem, ha örök életű vagy? Mit kezdessz azzal hogy szeretet/gyűlölet, ha nincsenek meg a feltételek ezeknek az érzéseknek a megszületésére. Egy öröklétű szellemlény se nem éhes, se nem beteg, egyáltalán semmi oka nincs arra, hogy egy másik szellemlényre haragudjon, meg arra se hogy szeresse. De az anyagi valóságban van. Szüségünk van egymásra, ugyanakkor harcolunk, versenyzünk is egymással. Rengeteg érzést, tapasztalatot generálva.
Ettől lesz teljes a lélek és ha már mindent megtapasztalt, mindenről van valódi tudása, akkor ... akkor nemtom. :) Majd lesz valami, erről nem szól a fáma.
Es miert kell akkor egyaltalan meghalni? Kepzeld hogy mennyire "elorebb" lennenk, ha mindenki tobbmillio eve elne. Igy, minden "eletben" ujra kell tanulni irni, olvasni, vecebe pisilni, meg mindent. Az emberi elet zome a sajat biologiai mivolt fenntartasaval telik el. Es még az eszmei dolgokkal toltott ido zome is "ujratanulas" (lenne, ha tenyleg errol lenne szo).
A halál egy nagyon fontos elem, hiszen anélkül alig lennénk előbbre a szellemléthez képest. Az életbenmaradásért folytatott harc ami generálja az összes megnyilvánulásunkat. Gondold el, ha örökéletűek lennénk, ugyen mi motiválna akár az együttműködésre, melynek következménye az egymás iránti érzelmek garmadája, akár a harcra, ami megintcsak ujabb szükséges érzéseket hoz létre? Mi motiválna a szaporodásra, a párkapcsolatra, a szerelemre? Az anyagi sik, éppenhogy a halál nélkül lenne értelmetlen. És persze a földi életünkben szükségünk van arra a bizonytalanságra is, hogy mi lesz a halál után. Hiszen ha emlékeznénk előző életeinkre és világosan tudatában lennénk annak, hogy majd egy következőben folytatjuk, szintén ott tartanánk, hogy megszünne a motiváció. "Most éhenhalok? Nem baj, majd folytatom egy következővel."
A lélek célja, nem az, hogy hűdenagy tudóssá váljon és mindeféle repülő csészealjakat hozzon létre. Még az sem, hogy mindenféle filozófiákat gyártson, hisz azt megteheti szellemi mivoltában is. Ezért nem szükséges millió évig élni, sőt az a valódi cél szempontjából hátrány.
Letezik hogy egy mindentudo es mindehato teremto ennyire hatastalan rendszert teremtett volna?
Eltekintve attól, hogy mint irtam ezek a filozófiák nem feltételeznek teremtőt, a rendszer cseppet sem hatástalan abból a szempontból ami a tapasztalást jelenti.
Persze vannak olyan irányzatok is, ahol sokféle életfelfogás keveredik. Ott valóban igen nehéz bizonyos kérdésekre választ találni. Hiszen ahogy látom, együtt ilyenformán nem müködnek. Mindegyik csak a saját logikájára tud épiteni.
off
magánban is fogok válaszolni, csak sajnos korlátos az időm.
atugrom mindazokat a teteleket amik a "baleset-keresessel" foglalkoznak, leven hogy inkabb a pszichologiai mint filozofiai jelensegrol van/lehet szo, tehat mellekvagany az egesz.
Kár, hogy így gondolod, ehhez a pszichológiának (egyelőre) semmi köze.
Minek? Mi a cél? Mire jo a foldi tudas a "foldon kivul"? Es miert kell akkor egyaltalan meghalni? Ezek nagyon oksági kérdések. Olyan, mint miért kék az ég, miért nedves a víz, stb.
Miért kell mindennek "valamire jó"nak lennie. HitetLenke már célzott rá, hogy a dolog fordítva van: éppenhogy a földi életek a "szünetek", inkább azt kéne kérdezni, hogy miért van az élet(ünk) a Földön? (Egyébként erre is van válasz: Ádám és Éva meséje erről szól...)
Kepzeld hogy mennyire "elorebb" lennenk, ha mindenki tobbmillio eve elne.
Gondolod, hogy előrébb lennénk? Már így sem képes befogadni az agyunk a minket érő információ-dömpinget, mi lenne akkor? Nem beszélve a nyugdíjrendszerről :)))
Igy, minden "eletben" ujra kell tanulni irni, olvasni, vecebe pisilni, meg mindent.
Speciel írni-olvasni nem feltétlenül. De ez is egy érdekes dolog, ha csak egyszer élnénk, de millió évekig, hány nyelvet tudnánk megtanulni?
Tehat megegyszer: isten megteremti a vilagegyetemet, a Fold bolygot, arra eletet is teremt. Majdan ugy "szervezi meg" hogy az ember (meg minden eloleny) meg is haljon, meg nem is. Azert hogy tapasztaljon. Mit is? Azt ami itt zajlik a foldon. Amit a teremto amugyis tud, hiszen o teremtette. Na de akkor minek (az egesz)?
Mi van, ha nem mindenható, ha csak általunk tudja megszerezni az infót, hogy milyen dolog 3 dimenzióban élni.
Mondok erre egy hasonlatot. Mint a nevem is mutatja, zenével foglalkozom, és elég sok zeneművet ismerek. Ha beülök egy koncertre, elég valószínű, hogy számomra nem lesz új az ott elhangzó műsor. Ez valahol szörnyű érzés. Én nem tudom úgy hallgatni a zenét, mint egy átlagember, hanem tudom, hogy a következő ütemben mi fog történni, milyen hangok szólalnak meg milyen hangszeren, stb. Előre várom a kottakép bekövetkeztét. Nem tudok rácsodálkozni már a darabokra, mert ismerem őket. (hogy mégsem unom őket, az a zeneszerző nagyságát dicséri). Na ez a helyzet a mindenhatósággal is, ha van Isten és az mindenható, egyvalamit nem tudhat: milyen az, hogy nem tudni valamiről. Na ezért van az anyagi világ, és ezért vagyunk mi itt.
Illetve 1 gondolat még idekívánkozik. Az, hogy valakinek mi a világfelfogása, az nem befolyásoló tényező. Az erkölcs nem hit kérdése. Isten nevében szörnyű bűnöket követtek már el, és ha valaki "nem hisz" a lélek továbbélésében, az még ettől nyugodtan élhet "hasznos"életet.
Rendkívül károsnak tartom azokat a vallásokat, amelyek saját kizárólagos helyességüket hirdetik.
"Nem vagyok teljesen azonos azzal, aki itt ír" "nem vagyok teljesen azonos azzal, aki a munkahelyemen megnyilvánul", "nem vagyok teljesen azonos azzal, aki a családban él", stb. Node ki is, az, aki független mindettől? És ki az, aki azonos vele?
Az emberek zome szeretne azt elhittetni magaval hogy o mas. A tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek sokkal inkabb hasonlitanak egymashoz mint kulonbozoek.
Ugyhogy a valasz a kerdesedre: valamelyikkel azonos, csak nem akarja elfogadni.
Utolagos engedelmeddel atugrom mindazokat a teteleket amik a "baleset-keresessel" foglalkoznak, leven hogy inkabb a pszichologiai mint filozofiai jelensegrol van/lehet szo, tehat mellekvagany az egesz.
Igen, tudom, az álmok nagyon ki vannak hasznalva ebben a kerdesben, csakhogy ott a problema, hogy fogalmunk sincs hogy mikeppen mukodik az egesz. Tehat álom ugyben akarmit is ra lehet huzni az almokra.
Dehát én semmit nem akartam ráhúzni, csupán mint mindenki által tapasztalj jelenséget probáltam példának állitani. Itt egyáltalán nem lényeges, hogy hogyan és miért működik, csak egy hasonlat.
Okay, elfogadom.
"Ami miatt abbahagytam: nagyon ritkan emlekszem hogy mit almodok, most peldaul mar evek ota nem emlekszem egy almomra sem"
No ez sem véletlen. :) Ha érdekel esetleg magánban erről is irok.
Nem hiszem hogy kulonosebb magyarazata lenne azon kivul hogy melyen alszom, az atlagnal kevesebbet. Egy kezemen meg tudom szamolni eletemben azokat az eseteket, amikor nem sikerult azonnal elaludnom, ahogy letettem a fejem. Es koran ebredek, meg ilyesmi. De ha van ennel jobb magyarazatod, johet (:-).
Es akkor raterek a lenyegre:
Az kellene elfogadnod, - legalább átmenetileg - hogy valójában az egész lét célja magának a léleknek a fejlődése a földi élet tapasztalatai által.
Miert?
En ezt mar sok vallasos embernek feltettem, soha még nem kaptam egy koherens, tovabbi vallasi teteleket tartalmazo valaszt. Nekem, a fo ellenervem a kovetkezo:
Ha egy fuggetlen teremto erő (isten) hozta letre az eletet, annak vagy mindenhatonak es mindentudonak kellett lennie, vagy ahhoz legalabbis nagyon kozel. A kerdes nem az, hogy mi volt a celja hogy egy "Foldon, egy csomo ottani eleten keresztul tanulo, tapasztalo" lenyt hozzon letre, hanem hogy egyaltalan mi LEHETETT a celja? Tudast akart a teremtmenyebe? Miert nem tette bele? Eleve. Meg kulonbenis, mifele tudas/tapasztalat LEHET EGYALTALAN egy ilyen teremto leny szemeben akarmi is? O mindent tud. Tehat ha unatkozott, es tarsat akart volna letrehozni, akkor azonnal minden lehetseges tudast beletesz. Ha meg nem, akkor mi a celja az egesznek? Probald elkerulni azt a valaszt, hogy isten utjai kifurkeszhetetlenek, mert akkor teljesen felesleges beszelgetni az egeszrol.
Na de ha nem az a valasz, akkor nem is lehet egy racionalis, logikus valasz. Semmilyen olyan amit mi, emberi fejjel, tudassal, megerthetunk. Akkor tenyleg csak az marad, hogy mindez "felettunk van" es nem tudhatjuk. De akkor meg vege a temanak.
Tehat megegyszer: isten megteremti a vilagegyetemet, a Fold bolygot, arra eletet is teremt. Majdan ugy "szervezi meg" hogy az ember (meg minden eloleny) meg is haljon, meg nem is. Azert hogy tapasztaljon. Mit is? Azt ami itt zajlik a foldon. Amit a teremto amugyis tud, hiszen o teremtette. Na de akkor minek (az egesz)?
Vagyis nem a két élet közötti létezés az átmenet, hanem maga az élet. A lélek a köztes időkben és végül, mikor már befejezte a földi pályafutását, minden egyes életére emlékszik. Az élet alatti időkben pedig nincs szüksége rá, sőt zavarná, ha emlékezne egy másik életre. Megéli, begyüjti a tapasztalatokat, a halál után összegzi, majd új tapasztalásba kezd. Ha ahhoz ragaszkodsz, hogy magadat kizárólag Mr. Spocként azonositod, nem fogod megérteni a filozofia lényegét.
Minek? Mi a cél? Mire jo a foldi tudas a "foldon kivul"? Es miert kell akkor egyaltalan meghalni? Kepzeld hogy mennyire "elorebb" lennenk, ha mindenki tobbmillio eve elne. Igy, minden "eletben" ujra kell tanulni irni, olvasni, vecebe pisilni, meg mindent. Az emberi elet zome a sajat biologiai mivolt fenntartasaval telik el. Es még az eszmei dolgokkal toltott ido zome is "ujratanulas" (lenne, ha tenyleg errol lenne szo).
És? X millio ev utan ott tartunk, hogy megsem jo otlet millioszamra gyilkolni egymast?
Letezik hogy egy mindentudo es mindehato teremto ennyire hatastalan rendszert teremtett volna?
Szamomra nem az a kerdes hogy tenyleg ez-e az elet ertelme, hanem hogy egyaltalan LEHET-E ez.
"Na de akkor ha nem emlekszel, mi az ami megmarad? Varj még a valasszal..."
Én ugyan nem hiszek a reinkarnációban, de ez a kérdés nem felesleges annak, aki hisz az örök életben - és vártam a válasszal. :-) Te még nem voltál úgy, hogy valami baklövést csináltál, amire később ráeszméltél és aztán a baki már teljesen feledésbe merült, de a konzekvencia máig megmaradt? Ugy vélem nagyon sok értékítéletet, szokást, reakciót vissza lehet vezetni ilyesmire. Az ember olyan sok mindentől tudja függetleníteni magát. "Nem vagyok teljesen azonos azzal, aki itt ír" "nem vagyok teljesen azonos azzal, aki a munkahelyemen megnyilvánul", "nem vagyok teljesen azonos azzal, aki a családban él", stb. Node ki is, az, aki független mindettől? És ki az, aki azonos vele?
Ugy erzem hogy nem tudod mit jelent a "determinisztikus filozofia", ugyhogy inkabb elmagyarazom nehany szoval. Van egy iranyzat, miszerint semmi nem veletlen a vilagegyetemben, MERT minden egyes atom, molekula, egy meghatarozott fizikai torveny alapjan mozog, vesz reszt inter-akciokban. Tehat elmeletileg (azon elmelet szerint), vegulis MINDEN elore tudhato lenne (ha valaki kepes lenne minden egyes atom palyajat felterkepezni, kinanalizalni), akar millio evekre is.
Ez igy is érdekes, de még érdekesebb, ha nincs szükség semmilyen analizálásra és mégis működik. :) Ebbe nem megyek bele, de nem tudtam megállni, hogy legalább egy villanásra ne vegyem fel ezt a fonalat, már csak azért mert a determinációnak igen nagy szerepe van a világképemben.
Mielőtt tovább mennénk ennek a hitrendszernek a boncolgatásában, szeretném tisztázni, hogy ez nem az én világképem. Csupám ismerem valamennyire és érteni vélem. Ennek alapján pedig látom a logikáját és az értelmét. Amit probálok neked is átadni mostan, de meglehet, hogy a hivek szerint hibásan. Természetesen ennek a rendszernek is több értelmezése van, igy az is lehet, hogy egyesek egyetértenek, mások meg nem.
Ez neha igaz, neha (gyakrabban nem). Mert mondjuk arra esetleg ra lehet huzni hogy eluti az auto, es a szemely valamilyen belso pszichologiai okbol tenyleg "kereste" a bajt, na de hogy lehet ez ervenyes minden mas (legtobb) balesetre, peldaul lezuhan a repulogep, kisiklik a vonat, meg mittudomen, sokfajta van. Nehogy be tudd bizonyitani hogy XY azert szallt fel a vonatra, mert remelte hogy ki fog siklani (:-).
Tapasztalatok szerint nagyonis gyakori a "bajkeresés". Nyilván nem működik a repülő, vonat, stb. szerencsétlenségeknél. Legalábbis ez már nem magyarázható ilyen egyszerű pszichologiai érvekkel. Ahhoz meg érteni legalább alapszinten ennek az egész filozofiának az értelmét és lényegét. Ezt meg lehet tenni anélkül is, hogy az ember hisz benne, mert ugyis megtapasztalható az értelme és logikája. De sajnos erre ez a fórum már alkalmatlan.
Ezeket lehet esetleg ugy minositeni, hogy "akarta az aldozat". Nem akartam semmi ilyesmit (az igazsag, hogy eszembe sem jutott, hogy nemcsak eleshetek, de el is torhet valamim), de nem gondolkoztam eleg logikusan hogy megelozzem.
A "bajkeresés" semmiképp nem tudatos. Sőt, a tudat természetesen tiltakozik ellene. A te esetedben nem ismerem azokat a körülményeket amiből meg lehetne találni ennek a balesetnek a tudattalan okát. Ha nem is állitom biztosra, de valószinűnek tartom, hogy volt ilyen.
Pedig tudod, hogy vissza fog terni ide a tema (:-)
Persze. :) És feltehetőleg nem fogok tudni vele mit kezdeni, mert képtelenség lenne itt az egész filozofiát legalább alapszinten is leirni. Azért igérem, majd lassanként probálom.
Kuld el nyugodtan ha kedved van, de en nem vagyok az, aki akarmilyen egyedi esetet, fuggetlenul hogy mennyire meggyozonek hangzik, ilyen temakban (vagy akarmilyen temaban) bizonyitekkent fogadjak el.
Nem is állitom, hogy az lenne. Csak bizonyitékszagú és elgondolkodtató.
Igen, tudom, az álmok nagyon ki vannak hasznalva ebben a kerdesben, csakhogy ott a problema, hogy fogalmunk sincs hogy mikeppen mukodik az egesz. Tehat álom ugyben akarmit is ra lehet huzni az almokra.
Dehát én semmit nem akartam ráhúzni, csupán mint mindenki által tapasztalj jelenséget probáltam példának állitani. Itt egyáltalán nem lényeges, hogy hogyan és miért működik, csak egy hasonlat.
Ami miatt abbahagytam: nagyon ritkan emlekszem hogy mit almodok, most peldaul mar evek ota nem emlekszem egy almomra sem.
No ez sem véletlen. :) Ha érdekel esetleg magánban erről is irok.
Mondjuk igaz. Na de meg akkor is: mi ertelme van? Miert letezne egy ilyen atmentesi folyamat EZERT? Es mi lesz az elozo eletek emlekeivel? Es mi van akkor (mi az ok, mi a logika) az ilyen villanasnyi "emlekek" mogott?
Az kellene elfogadnod, - legalább átmenetileg - hogy valójában az egész lét célja magának a léleknek a fejlődése a földi élet tapasztalatai által. Vagyis nem a két élet közötti létezés az átmenet, hanem maga az élet. A lélek a köztes időkben és végül, mikor már befejezte a földi pályafutását, minden egyes életére emlékszik. Az élet alatti időkben pedig nincs szüksége rá, sőt zavarná, ha emlékezne egy másik életre.
Megéli, begyüjti a tapasztalatokat, a halál után összegzi, majd új tapasztalásba kezd. Ha ahhoz ragaszkodsz, hogy magadat kizárólag Mr. Spocként azonositod, nem fogod megérteni a filozofia lényegét.
De osszefoglalva: még ha minden is igaz amit allitasz, nem latom a SZEMELY (Kovacs) tuleleset. Maga a szemely, az egyed, enszerintem nem elvalaszthato a szemelyes tapasztalataitol, emlekeitol, erzeseitol.
Olvastál már Jungot?
A másik kérdés, most a személy alatt a személyiséget érted? Mert az valóban nem éli túl, direktben. Nehéz is lenne, ha valaki például másnemű lesz legközelebb...
A személyes élmények nem mennek olyasformán tovább, hogy direkt előhívhatóak lennének. Állítólag van akinél regresszív hipnózissal igen, én nem vagyok híve ilyesminek.
De vannak személytelen élmények, nem tudok pontosan fogalmazni, de olyasvalamire gondolok, ami a rossz riporter kérdése: milyen diktátornak lenni, milyen érzés zsidónak lenni a náci Németországban, milyen dolog butának lenni, és így tovább...
Ezek olyan személytelen tapasztalatok, amik csak konkrét személyes élmények által válnak valóságossá, és ezek a megélt tapasztalatok jelentkezni fognak a következő személy tulajdonságaiban.
