A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Nem tapogatódzott, hanem megalkotta az általános relativitáselméletet, s nem idős korában, hanem 1915-ben, 36 éves korában.
Amin viszont te képzelődsz, a gravitációs főnökségi rendszer, vagyis, hogy minden égitest mozgása a saját közvetlen főnökéhez képest abszolút, az csak egy ügyetlen dilettáns próbálkozás. Abból csak olyan marhaságok származnak mint, hogy a Hold nem forog.
"Nem hiszem, hegy egyáltalán értelmes dolog volt kitalálni az abszolút mozgás műszót, mikor a mozgás természete szerint nem lehet más, mint valamihez viszonyított. " (Albert Einstein)"
Nem tévedett, hanem csak te vagy reménytelenül kevés a megértéséhez.
Pláne ha egyetlen egyszerű mondattal akarja érzékeltetni egy mélyenszántó elmélet eszmei hátterét.
A mozgást persze, mindig valamihez képest mérjük. Nem csak a sebességet, hanem a gyorsulást is.
Még akkor is, ha kizárólag a kérdéses testhez férünk hozzá (pl. egy hozzá rögzített giroszkóppal). Akkor is, ha azt a valamit nem is látjuk, csak a giroszkópról olvassuk le, hogy a vizsgált test letért az helyi inerciális pályáról. Ezeket a tehetetlenségi pályákat ugyanis mindig a környezetben lévő nagy tömegek határozzák meg, az általános relativitáselmélet alapegyenlete szerint. Így a giroszkóppal kimért gyorsulás tulajdonképpen a környezetben lévő nagy tömegek rendszeréhez képest mutatkozik. Amelyek persze nincsenek egymáshoz rögzítve, hanem szintén mozognak egymáshoz képest, általában szintén mindenféle tehetetlenségi pályákon.
Egy a Föld környezetében mozgó Űrszonda esetében ezek a meghatározó nagy tömegek a Föld, a Hold, s a közeli bolygók, meg a Nap. A szonda giroszkópjai pedig akkor mutatnak gyorsulást, ha a szondának be van kapcsolva a hajtóműve, vagy ha mondjuk összeütközik egy másik szondával, űrszeméttel, kozmikus törmelékkel. De nem mutatnak gyorsulást abban az esetben, amikor olyan nagy égitesthez közeledik, aminek tömege megváltoztatja a lokális tehetetlenségi pályákat, vagyis ami ugyanúgy hat a giroszkópokra is, mint a szondára.
"Nem hiszem, hegy egyáltalán értelmes dolog volt kitalálni az abszolút mozgás műszót, mikor a mozgás természete szerint nem lehet más, mint valamihez viszonyított. " (Albert Einstein)
Vagyis Einstein szerint egyáltalán nincs abszolút mozgás. Szerinte mindenfajta mozgás relatív.
De örülök, hogy már legalább addig eljutottál, hogy Einstein ebben (is) tévedett.
Nem vagyok egyetemi professzor. Egy párbeszédben, ha nem azonos a felek felkészültségi szintje, akkor a készületlen érzi magát lenézett helyzetben. Ez így működik. (nem nagyképűségből mondom)
Én azt hiszem, hogyha én elhaladok valami mellett. Ami egy fix ponthoz van kötve.Akkor az nem mozdúl sehova. Felőlem összeadhatod a mozgási energiákat, az akkor is csak ott marad.
„Neked van egy egyéniséged, de te mindig mások fölé helyezed magad, és úgy mondassz róla véleményt”
Ebben tévedsz. Nem emelem magam senki fölé, a véleményem meg riposzt jellegű. Ebből adódóan sértő lehet, az érintettre vonatkozóan. (amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten);-)
De a relativitáselmélet még azt is mondja, hogy minden nézőpont egyenértékű, és minden nézőpontból egyaránt a valóságot látja az ottani megfigyelő, akkor is ha teljesen mást látnak az egyes megfigyelők. Minden megfigyelőnek saját valósága van.
Azonban a relativitáselmélet tévedés.
A helyes fizika szerint csak az egyiküknek van igaza, mert csak egyetlen valóság létezik.
Nem igaz, hogy a relativitáselmélet szerint minden mozgás csak viszonyítás kérdése volna. Például a forgás meg a gyorsulás is megállapítható, függetlenül bármiféle külső viszonyítási alaptól.
A nyugalom az egy fix pont. Ha te le vagy kötve, egy objektumhoz ,akkor te nem mész sehova.Téged visz a vonat. Ettől függetlenül meg lehet érteni. Hogy mi az,hogy relativ.
Az előbbi beszélgetésből kiderült, hogy a relativitáselméletben nem lehet eldönteni, hogy valami áll vagy mozog, mert a relativitás tana szerint a mozgás (és ezzel együtt a nyugalom) is viszonyítás kérdése.
Vagyis a relativitáselmélet szerint a testek mozgásállapota bizonytalan. Bármelyik test lehet mozgó vagy álló. Mert a relativizmus szerint nem létezik valóságos (abszolút) mozgás és ennek megfelelően valóságos nyugalom sincs.
A jövő fizikájában azonban egyértelmű lesz, hogy melyik test áll valóságosan és melyik mozog valóságosan. Megszűnik a bizonytalanság. A fizika újra értelmet nyer.
