Alekosz az aki a leginkább tisztában van a kamerák jelenlétével. Benne tudatosul a leginkább, hogy egy műsor szereplője, hogy figyelik

 

Ez tökéletesen így van, DE!

Az Évával (részéről legalábbis egyértelműen) bimbódzó kis szerelme veheti eszét, kizökkentheti. Ez a szerelmetes, rákattant, felfokozott érzelmi tudatállapot némi bóditó hatású szerrel (alkohol) elegyítve eredményezhet olyan fél percet, amikor totál tesz arra, hogy mikrofon és kamerák és villa...

Épp ez a szép ebben a kis részéről mindenképp szárba szökkenő románcban, hogy kibillentheti a szerepéből. 

Megfelelni a műsornak, a kameráknak - ez volt eddig a mottó.

De most jött egy társ-mottó: megfelelni Évának. 

Vagy másképpen: megfelelni a kínálkozó lehetőségnek, amit felfedezni vélt a maga részéről Évával kapcsolatban.

Már nem csak az a cél, hogy jó legyek a szerkesztőnek és a kamerának, néha bepróbálkozzak jópofán egy-egy lánynál félrészegen, aki úgyis visszautasít.

Mert ez volt a tuti forgatókönyv: bemegyek a villába, és ahogy idekint a jó nők, odabent is a jó nők (tehát mindenki, mert öreget és kövéret nem küldenek be), el fog hajtani, ha közeledek, márpedig fogok.

És most borult a szisztéma, más szöveg és szerep szerepel az eddig begyakorolt forgatókönyvben: nem elutasítanak, hanem engednek közel. S mintha viszonoznának is. Nem én futok utána, hanem ő jön utánam és borul könnyesen a nyakamba.

Hoppáré.

Vajon mi jön most?

Hogy kezeli, ha Éva lezárja a határokat?

Éva le fogja zárni a határokat?

Valószínüleg igen. De Alekosznak marad a menekülőút: nem baj, babám, úgyis tudod, hogy én vagyok a te lelki társad, a párod... Ádám? Rendes, szép gyerek, biztos, de úgyis nálam kötsz ki...