Érdekes.

Szóval a kicsik szedték a legkevesebb díjat, költséget, akiknek pár ezer, tízezer tagjuk volt. A nagyok szedték a magas díjakat, költségeket akik akár több százezer taggal bírtak. A kicsiknek volt a legtisztesebb reálhozamuk, a nagy európai cégeknek - ahol a legképzettebb pénzügyi szakemberek ülnek - a legpocsékabb. Közgazdaságilag ugyan fordítva kéne lennie, de a tolvajok nem törődtek ilyesmivel...

A cikkben szereplő táblázat szerint a picik 0.2-0.3%-t szedtek be átlagosan évente vagyonkezelési díjként, a nagyok közül a legtisztességesebb a Generali 0.4%-l, míg a legtolvajabb népség az axa 0.95%-l. Ez rímel arra, hogy közvélekedés szerint az axa az egyik legszemetebb biztosítótársaság és a legrohadtabb bank is a magyar piacon. /Persze említsük meg az allianzot is, görénység tekintetében majdhogynem holtversenyben az axával/

Trükköztek azzal is, hogy a törvényben szabályozott max 0.8%-s költséget felturbózzák: (több) közvetítővel oldották meg az értékpapírok vételét eladását.

Az ing saját cégeibe lapátolta bele a nyugdíjpénzek negyedét, azok forgatták tovább.

Konklúzió: mocskos tolvajok voltak a nagy európai biztosítók velünk szemben, talán egy kivétel van amelyik hosszabb távra tervez mint a többi, de túldícsérni nem merem (generali).